Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-01 / 22. szám
új ifjúság 8 A Matesz Thália Színpada Kassán (Koáice) évadvégi bemutatójaként John Boynton Priestley angol publicista, regény- és drámaíró Váratlan vendég című darabját adta elő. Ez a dramaturgiai húzás nyilván a mai néző (divatosságból eredő) igényét hivatott kielégíteni, hiszen a krimi napjaink közkedvelt műfajához tartozik. A választás nem mondható telitalálatnak. E darabbal volt már alkalmunk az utóbbi időben találkozni a tévé képernyőjén is, így sokak számára újdonság varázsa helyett repríz s egyben konfrontáció volt. Bár a szerző a drámai bonyodalomszerkesztés szakavatott mestere, e müve mégsem képviseli a csúcsot. Szívesebben tapsoltunk volna inkább a Veszélyes fordulónak, amely Priestley legjobb darabja. Persze, ez csak megállapítás, nem kérdőre vonás. S végeredményben nem is lehetne kit kérdezni, hiszen a műsorfüzet (adminisztratív hibából?) a színre vitel dramaturgjának kilétét elhallgatja, így Joggal feltételezhetjük, hogy a rendező és a színészek közös műve a szövegkönyv „leporolá- sa“. Beavatkozásuk lényegében pozitívnak mondható. A negyvenes évekből származó fordítás nyelvileg már elöregedett, szójátékai erejüket veszítették. Mondatszerkesztése is inkább irodalmi és nem színpadi jellegű volt. Talán nem ártott volna rövidítéssel még pergőbbé tenni a helyenként (főleg a bevezető részben) erőtlen monológok és dialógusok sorát. E bűnügyi játékot Horváth Lajos rendezte. Alapos körültekintéssel igyekezett megoldani a darab ördögien egyszerű, mégis meglepő szerkezeti képletét, hangsúlyozni a kulcsjelenetek lényegét és kibontakoztatni a játék időszerű mondanivalóját. Ha abból indulunk ki, hogy a szín- "pad nem a szó színtere, hanem a cselekvésé, dolgát nehezítette a darab domináns verbalitása. Ezt a színpadi történés (zeneileg is kiegészített) hatásossága fe- • ledtette velünk. Érdeme, hogy a szerző drámai látomása egybeötvöződött a társadalmi állásfoglalással, a ' színpadi érzékeltetés céljának, szerepének követelményeit kielégítő megformálással, azaz a hatásos színpadi látomással. A rendező koncepciója szerint (a szerző értelmezésével megegyezően) Coole felügyelő (a címszereplő váratlan vendég) egy Egy csoportban Eddig a sorozatban már bemutattuk a Komáromi (Komárno) Képzőművész Kör néhány Jellegzetes képviselőjét. A kör fotográfus egyéniségeinek számbavétele előtt azonban két — összefoglaló Jellegű — írás erejéig maradjunk meg továbbra is a képzőművészeknél, hogy az olvasó, az érdeklődő megismerhesse a körnek azokat a tagjait is, akikről az eddigiek során még nem volt sző. Következzenek előbb a kör féríltag- jaí, majd a következő részben a szebbik nem képviselői. Az eddig még nem említettek közül az egyik legismertebb tag az idén ötvenhetedlk évében Járó Obo- nya Sándor. A Nyitra (Nitra) melletti Kolonyban (Kolíftany) született, de Jő három évtizede már Gútán (Kolárovo) él, s itt, illetve a komáromi képzőmüvészberkekben bontakozott ki festői munkássága is. A nyitrai Optima reklámvállalat kira- katrendezőjeként a komáromi Jedno- ta fogyasztási szövetkezetnél dolgozik. Kirakatrendező, művészi ambíciókkal. Vagy ahogy ő mondja: az utca művésze. S mondja ezt teljes komolysággal, mert tisztában van a kirakat tömegnevelő (vagy éppen íz- lésrombolő) erejével. (Más kérdés — mondja még —4 hogy idő és norJelenet a darabból: (balról jobbra) Pólós Árpád, Dudás Péter, Danyi Irén és Mokos Attila. képzelt személy, akinek van fizikai, színpadi megjelenítése. Ogy fogalmazta meg, mintha a ml jobbik énünk lenne, s ez az etikai alteregó vonja felelősségre nemcsak a darab öt szereplőjét, hanem — átvitt értelemben — mindenkit, a nézőt is. A közönség a színpadi történés hatására a lelkiismeret-vlzsgálat érzelmi vonzásába kerül, s feszülten követi az izgalmas, szövevényes helyzeteket, szópárbajokat. A darab fabulája nagyon egyszerű. Adva van egy látszólag harmonikus „együttest“ alkotó család. A Birling papa iparos polgárból felnövekvő gyárosból akar „valaki“ lenni, várja bárói kinevezését. Lányát éppen férjhez akarja adni egy milliomos fiához. A mama a jótékonykodó kimért, mézesmázos előkelőség megtestesítője. A látszólag engedelmes fiú éli az aranyif jak gondtalan világát, ltt-ott az alkohol bűvkörébe kerülve. Az előadás kellemes hangulatú eljegyzési vacsorával indul. Ebbe az ünnepélyes légkörbe toppan be a hívatlan vendég, Coole felügyelő. Kíméletlenül faggatni kezdi a jelenlevőket. Egy Eva Smith nevű lány öngyilkosságának az okát akarja kideríteni, ami ellen a család tiltakozik. Igen ám, de csakhamar kiderül, hogy mindenkinek köze van a lányhoz. Az apa elbocsátotta a gyárából, mivel sztrájkot szervezett. A lánya jelentéktelen okból kidobatta egy áruházból. A vőlegény alkalmi ismeretséget kötött vele, gavalléro- san felkarolta, szeretőjévé tette, majd elhagyta. A mama mint a nőegylet elnöke, megtagadta tőle azt az anyagi segélyt, amely mind leendő lányanyának jogosan kijárt volna. Ilyen értelemben tulajdonképpen mindannyian a kétségbeesésbe kergették a lányt, s szolgáltattak okot az öngyilkossághoz. Viszont egyetlen Indítónk sem ütközött jogilag törvénybe, csak erkölcsileg, emberileg elítélendő magatartás mindegyik. Ezen az alaptételen kívül a szerző tett még egy taktikai húzást is: a darabot 1946-ban írta, de cselekményét áthelyezte 1912- be, az első világháborút megelőző nagy gazdasági válság Időszakába. Ebben a történelmi háttérben él a furcsa kapcsolatú és viselkedésű család. A történelmi háttérnél azonban jóval pontosabban fogalmazódik meg a drámai mű erkölcsi üzenete: az ember úgy éljen, hogy tetteiért mindenkor vállalni tudja a felelősséget. A Hajnal Mihály tervei szerint készült kispolgári miliőt jelképező díszlet szegényesnek hatott, megkérdőjelezhető a funkció és díszek nélküli kandallő jelenléte, valamint a befejezetlen háttér. Külön kell szólnom Érsek György színpadi zenéjéről. Válogatása és montázsa kitűnően szolgálta a cselekményt. Megfelelő érzelmi árnyalatú hangulatot tudott varázsolni a szituációk előjátékához, kibontakozásához és befejezéséhez. A színészek teljesítménye az alkotó folyamatban formálódott — lényegében véve — elfogadható alakítássá. Lengyel Ferenc érdemes művész (Arthur Birling), Gombos Ilona (Sybil, a felesége), Danyi Irén (Dorothy, a leányuk), Dudás Péter (Gerald Croft) szerepformálása telitalálat. Pólós Árpád (Coole felügyelő) kevésbé árnyaltnak, helyenként harsánynak tűnt. Mokos Attila (Eric Birling j fegyelmezett, őszinte játékával nyújtott ígéretes alakítást. Dr. Szőke István ma szorítása sokszor ejt csorbáit a nemes szándékon.) Érdekes epizódja életének, hogy bár már gyermekkorában Is J61 rajzolt, a festékszag sokáig taszította ettől a pályától, ma viszont, illetve hosszú Ideje, már éppen a festék szaga köti őt — a kifejezés, közlés kényszerén tül — ehhez az Időtöltéshez. Kimondott tájképfestő. Olyannyira, hogy a mélyebb összefüggéseket Is tájban tudja elsősorban megfogalmazni. Tájban és színben. A színek bűvöletében él, s azok Jóvoltából maga is bűvölni tud. Szerelmese a természetnek, a képein azt próbálja megfogalmazni a festő eszközeivel, amit szóban nem tudna elmondani róla. Elsősorban szükebb pátriájának a festője, krónikása. Képein számtalan változatban találkozhatunk a Csallóköz keleti csücskét közrefogó Kis- és Vág- Duna hangulatos zugaival, jellemző rá a sőt été bb, súlyosabb színhasználat. Mindez részben alkati kérdés, másrészt viszont bizonyos drámai- ságnak, a puszta látványon túli, belső mondanivalónak is kifejezője. Már hosszü ideje rendszeres szereplője a járási, kerületi szemléknek, kiállításoknak, volt már egy önálló kiállítása Is Komáromban, most készül a következőre Gútán, majd szülőfalujában is szeretné bemutatni alkotásait. Jády István munkahelyi kollégája Obonyának (s minő véletlen: a Jed- nota reklámműhelyében dolgozik rajtuk kívül a majd harmadikként következő S. Fekete Zoltán Is, sőt a már az előző számok egyikében bemutatott Fügedi Jenő is — valameny- nyien láthatók a képen, melynek háttere egy Obonya-festmény). Közel Jár a negyvenhez, a Kremalcai 1 parmü vészét! Szakköz épiskolában végzett a művészi kovácsolás szakon, ennek ellenére főleg festőként ismert. Obonyéval ellentétben viszont inkább az elvomtabb, esetenként meghökkentő megfogalmazások híve. Alkotó ténykedésére a sokoldalúság és találékonyság jellemző. Képein, alkotásain nagyon sok esetben a maguk natúr valóságában Jelennek meg a legkülönbözőbb tárgyak, ócska vas. darabtól kezdve a káposztalevéden át egészen a pókhálóig, szervesen épülve a kompozícióba. Müvei mindig valamilyen aktuális mondanivalónak, figyelmeztetésnek a hordozói. Tehetsége, fogékonysága révén alkotói ténykedése az eddiginél Is nagyobb fajsúlyú lehetne, ha ezen tulajdonságai határozottabban párosulnának a művészet, az alkotás iránti alázattal. S. Fekete Zoltán huszonhárom éves, neve előtt az S. betű különbözteti meg őt az írásos dokumentumokban apjától, akit az előző számok egyikében már szintén bemutattunk az olvasóknak. (Érdekességként még tán annyit, hogy az S. betű anyai nagyapjának, Slosszár-Sass Jánosnak Szobrok, rajzok, festmények időben Már vártam Bartusz György érsek- újvárt (Nővé Zámky) kiállítását. Végre sor került erre a többször is ígért tárlatra. Kíváncsi voltam, hogy a ké- méndi (Kamenín) születésű, Kassán (Koäice) élő szobrász mit hoz el és mutat meg, vállalja-e a számítógépek segítségével, program alapján készült szobrait, az időben és térben meghatározott akció reliefjeit, rajzait, festményeit, inkább a régebbi, reáliákkal könnyebben körülhatárolható alkotásaival pröbál-e szólni a szőkébb pátriájában. (6 érzéssel tapasztaltam, hogy Bartusz György érdemes művész a nehezebb utat választotta, és teljes egészében kísérletező szobrászként, sőt több műfajú kísérletező művészként próbált megjelenni ezen a kiállításán. És ez Jő, még akkor is, ha olykor értetlenség kíséri is ezt a bemutatkozást. Bartusz György azok közé a művészek közé tartozik, akik. átérezték a fotó és egyéb technikák megjelenése utáni állapotot. Tudja, hogy leáldozóban van az ábrázoló művészet ideje, és az alkotóknak a tömeghiány kielégítése .mellett a belső terek, intuíciók felé kell elmozdulnia. Mert milyen egy éjszakánk, álmunk vagy a gondolat első alaktalan formája? Nem fekete és nem fehér, meghatározhatatlan még a ránk zúduló hógörgeteg is. Életűnket az apró elemek kölcsönhatásai határozzák meg. Miképpen érthető tetten, ábrázolható ezeknek az óriási erőknek a mozgása, milyen alkotásokat hoz létre a véletlen, s hogy lehet ezt közölni? Bartusz György ezeket a villanásnyi eseményeket is megpróbálja megörökíteni. Felmerül, persze, a kérdés, alkotás-e egyáltalán egy ilyen négy-öt másodperc időtöredékben létrehozható rajz, gipszmasszába írt Jel, színes, nagy vászonra rajzolt, széles ecsetvonás. Természetesen alkotás, hiszen ez is éppúgy hat az érzékeinkre, mint egy nyári vérvörös alkonyat vagy a róla készült festmény, csak éppen személytől, festőtől, időtől, hangulattól függ, miképpen örökítik meg a látványt. Nemegyszer láttam, hogy ugyanannak az osztálynak a tagjai, ugyanazokkal a festékekkel, ecsetekkel, ugyanazt az utcát, tájat, mezőt, egészen másképp látták, festették le. Az egyiket ez, a másikat az ragadta meg inkább az eléjük táruló látványból. De az egyik is igaz volt, a másik is. Így Igazak Bartusz György szobrászművész nagy grafikai lapjai, a különböző, egyszínű vagy színes reliefjei, festményei Is. Az egyiken például a kép vastag gerenda-keretén egy különöleges hüllő látható. A feje krokodllfe], a test egy vastag összetekeredett kőtélszerű valami, a farka pedig egy csavart emberi lábfej. A kereten belül pedig sűrű fekete, homállyal és villódzással teli sötétebbnél sötétebb zugok. Ml ez, ha nem egy nehéz, csúnya látomásokkal teli éjszaka? Az akció a művészetben természetesen nem fi). Volt idő, amikor a művészek happeninget rendeztek, és közben valaki táncolt, más ételekkel, Bartusz György: Orhajós festékekkel hajlgálta tele a vásznat. Bartusz nem ezt a hóbortosnak mond. ható vonalat követi Meggondoltan, átgondoltan megtervezi a lépését és a „Kozmikus kapu“, a „Nagy Gön- oölszekfer“, a gyönyörű, tiszta alkotások után létrehozza az ellenpéldát is a „Vödrici kapu“ című rombolást szimbolizáló művében, hogy ne csak a holnap felé vezető utat mutassa be, de a múltat Is megpróbálja megvédeni. Természetesen nem lett volna rossz látni Bairtusz néhány korábbi, poszt- modern alkotását sem. így például az „Ülő ürhajós“-t, a „Korompai emlékmű“ vázlatát vagy Jakoby Gyula nagyszerű alakjának megrázó ábrázolását. De hát az Érsekújvárt Szép- művészeti Galéria Gorkij utcai kiállítóterme kicsiny, nem nagyon fértek volna el, és ezek az alkotások e- gyébként Is egy másik rendezői és alkotói elv szerint születtek, egy másik Bartusz Györgyöt mutatnának be. Ismerkedjünk hát az új művészszel, és próbáljuk megérteni, hiszen lehet, holnap épp e gondolatok, élmények révén érthetjük és oldhatjuk meg létünk kérdéseit. Németh István a nevére utal. Nagyapja a két háború közti csehszlovákiai magyar Irodalomban együtt indult a költői pályán Csontos Vilmossal, de az ő költészete a háború után már nem teljesedett ki.) A Komáromi Ipari Szakközépiskola építészeti szakán érettségizett, képzőművészt tevékenysége most van kibontakozásban. Képein még erősen érezhető apja hatása, de fokozatosan kialakul saját festői arculata Is. Főleg a portré műfajéban jeleskedik. Második éve tagja a képzőművész körnek a negyvenedik évéhez közeledő Molnár Sándor. Foglalkozását tekintve banktisztviselő. A művészi alkotó munkába mostanában kezd mindinkább belekóstolni, egyelőre a festészet és a fotográfia egyaránt foglalkoztatja őt. A legutóbbi időszakban kapcsolódott be csak a kör munkájába Kot- haj Géza. Harmincnégy éves, a középfokú gépészeti szaktanintézet tanára. Eddig főleg impresszív fogantatása tájképeivel, útirajzaival találkozhattunk. Németh Gyula Krimi a Diáimban A KÉKEK VILÁGA
