Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-01 / 22. szám
Korunk feladatairól Hazánk fővárosában, Prágában május 20—2t-én tartották a szocialista országok testvéri ifjúsági szervezetei központi bizottsági elnökeinek és első titkárainak kétnapos ülését. A SZISZ Központi Bizottságának küldöttségét Vasil Mohorita. a CSKP KB Titkárságának tagja, a SZISZ KB elnöke vezette. A tanácskozáson a 12 eurőpai, ázsiai és latin-amerikai szocialista ország ifjúsági szövetségeinek képviselői véleménycserét folytattak szervezetük tevékenységéről, megtárgyalták az ifjúsági szervezet szerepét a szocialista társadalom építésének szakaszában, s foglalkoztak az együttműködés elmélyítésének kérdéseivel. Megbeszélték az ifjúsági turizmus és az utazási irodák együttműködésének kérdéseit is. Sző volt a tanácskozáson a XIII. Világifjúsági Találkozó előkészületeiről is. Mint Ismeretes. 5 feísztivSlrá 1989. július 1—8. közét! Phen- fanban kerül sor. A tanácskozás végén a résztvevők jegyzőkönyvet ír* tak alá, amely többek közt megállapítja: a szocialista országok ifjúsági szervezetei vezető képviselőinek találkozói fontos szerepet játszanak az együttműködés bővítésében. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a világifjúsági találkozók a párbeszéd fontos fórumai, s ezzel kapcsolatban foglalkoztak a XIII. VIT előkészületeivel. és értékelték a nemzetközi előkészítő bizottság Delhiben megtartott második ülését. A következő időszakban az ifjúsági testvérszövetségek megvitatják egy közös ifjúsági Folyóirat kiadásának lehetőségeit, és a turizmus fellendítésével kapcsolatos kérdéseket. A szocialista országok ifjúsági szervezetei vezető képviselőinek következő tanácskozására jövő áprilisban kerül sor. JUNTOS l GYERMEKEINK NAPJA Ozsvald Árpád: A legkisebb legény Csúf boszorkáit, gonosz Sirályok, vad sárkányok és óriások, 6b, hányszor, hányszor meggyötörték! Testvérei verembe lökték. Varázsolták békának, fának, bús hollónak vagy paripának, összetörték minden csontját, feneketlen tóba dobták, de mégis mindig újraéledt, ő lett hőse a mesének, a legkisebb legény. őbenne élt a nép reménye, hisz ezer évig harcolt érte, népért, hazáért, szabadságért, a nekeresdi királylányért. Mert komáznl a királlyal, aranya volt egy iszákkal, ha elnyerte a fél országot, akkor is csak bazavágyott: a legkisebb legény. A palotát is zsebre tette, varázsvesszővel megverte, s lett belőle aranyalma. Népét cserben sose hagyta, mert erejét tőle kapta a legkisebb legény. I smerős á kép, ügye? A nagy nyári szünet előtti hetekben a diákok csalogatják a vakációt, ö — írják föl a táblára az első betűt. Másnap 1Ö Szaporodik a betűhalmaz: CIO, ACIÖ, KÁCIŐ, AKÁCIÖ — mígnem elérkezik a várva várt: VAKÁC1Ö! Most ugyanezt tessék elképzelni: 0, Iö, CIÖ... KORRUPCIÓ! No nem, ezt nem a nebulók írták föl, ezt mi — úgy egészében a társadalom — véstük egy képzeletbeli táblára. S tegyük hozzá rögtön: sajnos. Régóta érlelt tervünk volt, hogy adandó alkalommal napirendre tűzzük a korrupció kérdéskörét. Sejtettük ugyan, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Részben azért, mert a téma, úgymond, kényes. Már-már pikáns. A szennyes kiteregetése ’többnyire nem népszerű, nem hálás. S azért sem könnyű, mert a korrupció tetten érése, valóságos példákkal történő bizonyítása különleges képességeket Igényel a riportertől, s nem kevés szerencse is szükségeltetik hozzá. ^ Eleget tapasztalhattuk ezt, amikor gyanús ügyek nyomába szegődtünk. De még akkor is. amikor már lebukott embereket igyekeztünk szóra bírni, mondanák el, mi motiválta tétKényes téma telkben, mi vitte őket — a környezetük' által tisztességeseknek tartottakat — a tisztátalan útra. Csalni, lopni, vesztegetni — azt igen: beszélni róla, beismerni a bűnt — azt már nem. Azt hiszem, itt van a kutya elásva. Az elkövetők többsége ugyanis nem tekinti igazán bűnnek a korrupciót. Legföljebb „stiklinek“, vagy még inkább ügyeskedésnek, jó üzleti fogásnak. S számunkra már több. mint sejtés, hogy a környezet, a feddhetetlen, becsületes emberek többsége is elnéző velük szemben. Nem általában — úgy mindenki elítéli a korrupciót —, hanem a konkrét esetekben. „Kellett, hogy csúszópénzt adjon, különben soha nem kapta volna meg a lakást.“ „Ha ő nem keni meg az eladót, megteszi más. Ez már csak így van nálunk.“ így van valóban? Félve és rosszkedvűen mondjuk ki, hogy gyakorta igen. Munkánk, kérdezősködéseink során azt tapasztaltuk, hogy hazánkban eléggé elterjedt a korrupció, ős úgy tűnik, napjainkban is „offenzívában“ van. A kis. hétköznapi ügyektől kezdődően1 a „nagy balhékig", kivétel nélkül. Néhány okát felfedezni véltük. Az egyik ok a hiányban keresendő. Ha valamiből kevés van — lakás, autó, banán, kutyagumi, bármi —, azzal lehet, „szakszóval“ mondva, seftelnl, hovatovább ez így van rendjén. Nálunk sok minden nem kapható amire szükség lenne. De — ha elég pénzed van — mindenhez hozzájuthatsz a pult alól. Megszerezheted a hőn áhított tárgyat, megrendelést, felvételt, felmentést, üzletet, némely beosztást. S ehhez a „kényszerhez“ társul, ebből nő ki egy olyan közfelfogás, amely elfogadja, kvázi szentesíti ezeket a megoldásokat, módszereket. „Igaz, az üzleten nem én nyertem, de a kár sem személyesen érintett. Vagyis: semmi közöm hozzá.“ Kell-e bizonygatni, menynyire torz és veszélyes nézettel állunk szemben? Minden bizonnyal közrejátszik a korrupció elburjánzásában a vállalkozási szabadság ts. Bizonyos területeden a konkurenciával csak lesből támadva lehet eredményesen fölvenni a harcot. Tehát ki-ki él, tudniillik visszaél a kínálkozó lehetőségekkel. Másfelől a vállalkozók nem kis hányada egy célt tűz maga elé: meggazdagodni! Hogy milyen áron, milyen eszközökkel — ez mellékes körülmény. Szerintünk a korrupció veszélyes jelenség. Nincsenek illúzióink, soha nem küszöbölhető ki, mindig Is lesznek, akik ezt az utat választják. Mégis harcolni, küzdeni kell ellene. Az ok megszün-« tetésével, a törvény jóval nagyobb szigorával, s a közfelfogás formálásával. A kibontakozó és a túlnyomó többség által óhajtott átfogó reformfolyamatnak nemcsak hogy nem szükség- szerű velejárója a korrupció, hanem ellensége annak. Mert a bizalmat ingatja meg, a közéletbe, a tisztességes munkába, az érvényesülés becsületes útjaiba vetett hitét értékeli le. Talán nem logikai bukfenc, ha azt állítjuk: politikai programnak része kell legyen mindenütt a közélet, a gazdasági verseny tisztaságának megóvása, helyre- állítása is. 0. I.
