Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-25 / 21. szám

új ifjúság 8 Az ú] Szőttes H armincharmadszor kerül sor május 27— 29-én Léván (Levlce) és Zselízen (2eliezovce) a csehszlovákiai ma­gyarok népművészetének országos sereg­szemléjére. A műsorok előkészítői, szerve­zői idén Is gondoskodtak arról, hogy több oldalról mutassák be hazánk magyarságá­nak néphagyotnányalt: táncait, dalait, a családi élethez és a munkaalkalmakhoz kötődő szokásait, viseletéit, valamint ér­zékeltessék a belőlük áradó életszemléle­tet, optimizmust. Valóban seregszemle lesz, hiszen 1380 a meghívott szereplők száma, ök gondos­kodnak tehát majd arról, hogy a három nap értékekkel telítődjék meg, hogy min­den látogató-néző — tartozzék bár a fia­tal, a közép- vagy az Idős nemzedékhez — a műsorok között megtalálhassa a neki legkedvesebbet, legnagyobb élményt adót, de valamennyin jól szórakozzék. A fesztivál a táncegyüttesek versenyé­vel kezdődik. Léván május 27-én 19 óra­kor, a Barátság Városi Művelődési Köz­pontban hangzik fel először a fesztivál szignálja. A központi versenyt három elő­döntő előzte meg. Szína (Seöa), Duna- szerdahely (Dunajská Streda) és Ipolynyék. JVlnlca)' volt az elődöntők színhelye. Nagy érdeklődést kiváltó nyilvános versenyek voltak ezek Is. Ünnepet jelentettek a né­zőknek, és méltó színházi körülményeket a szereplő-versenyző együtteseknek. Tizen­hét együttes vállalta a szigorú feltételű versenyt, közülük tíz: a Bódva, a Búza­virág, a Céalló, a Csallóközi, a Gímes, a Hajós, a Hont, az Ilosval, a Rozmaring és az 0] Nemzedék táncegyüttes Jutott a dön­tőbe. Velük találkozunk a lévai verseny­előadáson, de látjuk őket a vasárnap dél­utáni gálaműsorban Is. Az együttesek 12—20 perces versenymű­sora felöleli a magyar nyelvterület egészét. A hazai tánc- és dalhagyományokon kívül láthatunk majd a dunántúli, a hortobágyi és az erdélyi tánchagyományok kincseiből Is. A koreográfusi és zeneszerzői feldol­gozás Is annyiféle, ahány az alkotó, de egyben közös: a forrás tisztaságában. Egy- egy tájegység táncát egyes alkotók „csak“ színpadra állították, de többen korhű gon­dolatokat Is Igyekeztek táncukba kompo­nálni. Ezért Is ígérkezik sokrétűen szép­nek a versenybemutató. Reméljük, Léva la­kossága megtiszteli Jelenlétével a versenyt, és segít ünneppé varázsolni azt. Május 28-án 11 órakor lesz a szőlő ter­mesztéséhez és a bor készítéséhez szük­séges munkaeszközöket, tárgyakat, kellé­keket bemutató néprajzi kiállítás ünnepé­lyes megnyitása. A zselízl városi ifjúsági klub adott helyet a kiállításnak, amelynek gazdag anyaga bemutatja a parasztember kézügyességének eredményeit. A szőlőter­mesztésnek többezer éves hagyományai vannak, így munkaeszközei is évszázadok, évezredek alatt alakultak ki a legújabb kori formájukig. Itt egymás mellett lát­juk majd az ősi és a napjainkban alkal­mazott eszközöket, tárgyakat. A kiállítás — hogy a környező Iskolák tanulói is lát­hassák a gazdag anyagot — már május 23-tól nyitva tart. Amíg a Schubert-parkban, a gyönyörű új, szabadtéri színpadon folynak az egyes műsorok főpróbái, addig a városi műve­lődési központban a szakemberek értéke­lik a táncegyüttesek versenyét, véleményt cserélnek a táncmozgalom kétéves fejlő­déséről, és vitatkoznak a problémákról. Az értékelés Is, akárcsak a verseny, nyilvá­nos. A verseny eredményeiről már az ér­tékelés megkezdése előtt tudomást szerez­het a nyilvánosság is, mert a Csehszlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége szombaton 9.30- kor kezdődő Hívogató című fesztivál- műsorában erről is beszámol. Újdonságként Jelentkezik a szombat dél­utáni szabadtéri táncház, amely a Béke téren lesz 16-től 17 óráig. Á táncházban a versenyző együttesek lesznek a házigaz­dák, akárcsak este, a műsor után a vmk- ban megrendezésre kerülő táncházban ts. Ott éjjel két óráig folyik majd a táncok tanításával gazdagított szórakozás. A dél­utáni táncházból aztán az együttesek tán­colva követik a lovasszekérre ültetett ze­nekarokat a parkba, a színpadhoz. A me­net a Petőfi utcán halad majd. A Schubert-parkban az ú) színpadon az első műsor, a Csak tiszta forrásból című 17.30- kor kezdődik. A Verebély (Vráble) környéki magyar községek: Aha (Oháj), Nyltracsehl (Cechynce-Nitrany), Nagycé- tény (Vefky Cetín), Berencs (Branő), Csif- fár (Cifáre), Kálaz (Klasov) folklórcso­portjai, énekesei mutatják be a négy év­szakhoz kapcsolódó évközi és családi szo­kásaikat, dalaikat, táncaikat. Bemutatójuk őrzi a hagyományok eredeti formáját, han­gulatát, színskálájának gazdagságát. Látha­tunk majd tavaszi-nyári gyermekjátékokat, szokásokat, feldíszített zöldággal járt leány­táncot, májfaállítást, szentlvánl tűzugrást, búzára és gabonára tartott mulatságokat, virágvasárnapi, szüreti, kukoricafosztói, disznóölést, fonóházi szokásokat, regruta- búcsúztatást, János, és Blalázs-napl köszön­tőket, karácsonyi pásztorszokásokat és így tovább. Látni- és tanulnlvalő lesz bőven. Rövid, alig egyórás szünet után kerül sor a Zselíz köszöntése című hagyományos műsorra. Miben Is hagyományos ez a mű­sor? Abban, hogy egy csokorba kötve nyújtja át az előző évi győztesek és a fesztivál vendégcsoportjainak műsorát. A tavalyi fesztivál győzteseként a Kisbojtár, a Csali és a Fehér Liliomszál gyermek- csoportokat, a Tavaszi szél vizet áraszt országos verseny aranysávos folklór- és éneklőcsoportjait, valamint énekes szólis­táit látjuk majd: a hidegkútiakat (Stude- ná), a szesztaiakat (Cestice), a marosia­kat (Martovce) és a losonci (Luöenec) pe­dagógiai szakközépiskola csoportját, a százdiakat (Sazdice), a nagycétényieket, a lédecieket (Ladice), Sütő Anna nénit ás Sliaczky Mónikát. Vendégként üdvözölhet­jük a Vretienko szlovák gyermek-, a Győr Táncegyüttest, a budapesti Té­ka parasztzenekart és táncos szólistáit, valamint a Szőttes Népművészeti Együt­test. E műsort, az Ijú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes zárja a nagy sikerű Nyug­talan ének című negyvenperces táncszín­házi kompozícióval. Vasárnap tíz órakor a hősök emlékmű­vének megkoszorúzásával kezdődik a fesz­tivált nap. A szereplők sokasága tiszteleg az elesett hősök emlékének. A menettánc — mint már említettük — a Petőfi utcán halad majd, s a táncosok azt Ígérték, ha lesz közönség, ök végigtáncolják az egész utcahosszat. Az út szintjénél magasabb járda szinte erkélyként fogja közre az utat. Most már csak a lakosságon van a sor, hogy megnézzék a látványos menet­táncot. A menet parkba érkezésével kezdődik az 1976-ban alakult Téka koncertje. Or­szág-világ ismeri őket. Az együttes kez­dettől fogva a népzenei „új hullám“ egyik vezető együttesének számít. Európa szinte valamennyi országában szerepeltek, de fel­léptek már Mexikóban, Kanadában, az Ame­rikai Egyesült Államokban, Kínában és Japánban Is. Zsellzen most lesznek először. Műsorukat kiváló szólótáncosok teszik lát­ványosabbá. Ezután a Virágba szőtt álmok című mű­sor következik, amelyben a szőlő termesz­téséhez és a bor készítéséhez kapcsolódó szokásokat, munkafolyamatokat, tréfákat, meséket mutatják be a szereplők — tizen­öt falu folklörcsoportja. A nép életének egy részét Jeleníti meg a műsor. Több cso­port közülük valamely előző műsorban Is szerepel, de az lmreglek, a busalak (Bu- äince), az Ízsalak (I2a), a zsltvabesenyőiek (Beäefiov), a gerencsérlek (Nltrtanske HrnCiarovce) a szalkaiak (Salka), a hő­nyiek (Bffta), a felsőklrályiak (Horná Krá- fová) csak ebben a műsorban láthatók. A szereplők a Bodrogköztől a Mátyusföldlg Jelenítik meg tájegységük népszokásait. Először kerül sor külön műsorként a Lévai Járás Bars és Hont vidéke szokásai­nak bemutatására. Az ö ötvenperces mű­soruk 13.40-kor kezdődik. A Járás tánc- és folklórcsoportjai köszöntik ezzel a feszti­vált. Látjuk majd a tarnadi (Farná) és a zselízl iskolásokat, a százdi citeráso- kat, valamint a tlmaőei Vatra és a lévai Garammenti táncegyütteseket. Február tiszteletére — ez a elme a 15.30- kor kezdődó ünnepi népművészeti műsor­nak. E műsor keretében kerül sor a fesz­tivál résztvevőinek nagygyűlésére is, és ez lesz a versenyző táncegyüttesek, valamint a hazai és külföldi vendégegyüttesek kö­zös gálaműsora. A gyermektánckultúrát a Kisbojtár, a szlovák népművészetet a Vat­ra, a magyarországi táncművészetet a Győr, a hazai táncmozgalmat a tíz ver­senyző együttes, továbbá a Szőttes és az Ifjú Szívek képviseli. Közreműködik az Ipolysági (Sahy) és a zselízl egyesített kőrus. Tehát: gála lesz a Javából! Leírni Is sok volt azt az eseménysoro­zatot, amelyet a három nap alatt megva­lósítani szándékozik a fesztivál főrende­zője, a Csemadok Központi Bizottsága és a társrendezők. Gazdag műsort ígér tehát a fesztivál. Szeretnénk remélni, hogy a gazdagságon kívül vonzó is lesz ez a mű­sor, s a környező városok és falvak Cse- madok-szervezetei, üzemel, egységes föld­műves-szövetkezetei, állami gazdaságai és Iskolái presztízskérdést csinálnak a fesz­tiválból, és tanulmányi, társaskirándulások szervezésével, jelenlétükkel, teszik emlé­kezetesebbé, színesebbé. Hasonló népművé­szeti ünnepélyek alkalmával ezt teszik My- Java, Detva, Kassa (Koälce), Svldnik, vj- chodná és Stráünloe környékén Is az is­kolák. Mert népi kultúránk átfogó bemu­tatásával sehol másutt nem találkozhatnak, márpedig a népi kultúra olyan kincs, a- mely erkölcsi tartással, szellemi gazdag­sággal, igaz esztétikai értékrenddel vér­tez fel. Takács András AZ EMBER ÉS A TERMÉSZET Egy olyan könyv, amelyre nem elég egyszerűen azt mondani, hogy Jó, mert látszólag ugyan csak egy sima történet, a való­ságban azonban — a történeten keresztül — az emberi lélek mé­lyére hatol az író. A főszereplő egy augusztusi va­sárnapon elindul új értelmet ke­resni életének, de hosszú-hosszú kutatás után sem talál rá — pon­tosabban: nem tudjuk meg, hogy rátalált-e. Az egykor csavargó al­koholista tanársegédként érkezik egy amerikai kisvárosba, és ott egyik leendő kollégája fogadja. Sok újat tud meg a főiskoláról, új munkatársairól, a betartandó szabályokról. Már az iskolaév kezdetekor úgy érzi, megállja a helyét az életben, van miért él­nie, kollégái is szeretik, elfogad­ják őt. De rövid idő alatt rájön, hogy a valóság más, s ő most is ugyanolyan magányos, mint ko­rábban. i Sóvárogva kívánja a szerelmet. Rövid ideig viszonya van egy di­áklánnyal, de tartva a későbbi következményektől, megszakad a kapcsolat, amit nem is nagyon bán. Már csak azért sem, mert rövidesen ezután eljön az igazi nagy szerelem: megismerkedik egyik kollégája feleségével. Az asszony kétségbeesetten ver­gődik a férfi szerelme és saját családi élete között. Hosszú gyöt­rődés után családjánál marad, és megpróbálja felújítani a kis kö­zösség lelki egyensúlyát. A férfit letöri az asszony döntése, sokáig nem talál vissza élete régi ke­rékvágásába. Már annak a pilla­natnak is örülne, ha csak látná az asszonyt, dé még erre sincs alkalma. Már-már kibékül a gon­dolattal, hogy el kell fogadnia az örök egyedüllét boldogtalanságát, amikor egy reggel megjelenik nála az asszony. Hiába próbál ugyanis menekülni, megbújni a családi fészekben, a melegségét nem találja, kénytelen belátni, számára szintén csak látszatér­zelmeket hordozott eddig az élet. Az asszony terhes, ezért elválik a férjétől. A főhős egy pillanatra újra boldog, de tart a jövő meg­lepetéseitől, tulajdonképpen saját sorsától, mégis vállalja, miköz­ben kimondja a végső szenten­ciát: a sors vállalása minden em­ber kötelessége. , Mivel a könyv nyelvezete is él­vezetes, szívesen ajánlom minden­kinek elolvasását. Jankulár István A Komáromi (Komárno) járás azok közé tartozik, ahol nemcsak a hivatásos művészek találtak igazi otthonra, hanem az amatő­rök is nagyon jól érezhetik ma­gukat. A járási népművelési köz­pont ugyanis más Intézményekkel karöltve évente megrendezi acsi- csói képzőművészeti tábort, ahol az amatőrök együtt táborozva a hivatásos művészekkel, sokat ta­nulhatnak, és tanulnak is tőlük. Ugyanakkor a Dunamentt Mú­zeum, a Csemadok Galéria, a nép­művelési központok, a művelődé­si otthonok, a szakszervezeti há­zak, az Ifjúsági klubok rendsze­resen kiállítják a hivatásos mű­vészek munkáin kívül az amatő­rök, sőt olykor-olykor a gyermek- művészek munkáit is. A Csema­dok Galériában a kiállítások al­kalmával nemcsak a tárlat meg­nyitására jönnek össze az embe­rek, hanem egyúttal klubnapot Is tartsanak a képzőművészeti kör tagjai. Idősebbektől a legfiata- labbakig megjelenhetnek és is­merkedhetnek a művészeti élet kérdéseivel. Újabban pedig, mindezt össze­fogva, továbbfejlesztve, másod­szor rendezték már meg az ama­tőr képzőművészek és fotósok szemléjét. Az erre az alkalomra összegyűlt munkákat aztán Az ember és a természet című ki­állításon mutatták be a Duna- menti Múzeum földszinti termei­ben. A tárlat anyagát az ország egyik legtevékenyebb művészet­történészének, Farkas Veroniká­nak szigorú és hozzáértő vezeté­sével bíráló bizottság válogatta ki. Munkájukat dicsérni lehet, mint ahogy az egész rendezvényt is. Sőt, talán nem is a legmegfe­lelőbb kifejezés a dicséret, nem tükrözi elégségesen azt a véle­ményt, amely kialakult bennem a tárlat láttán. Tanulmányozva az anyagot és számba véve az is­merős és ismeretlen neveket, azon kezdtem csodálkozni, miképpen tudták Ilyen találóan és tárgyila­gosan díjazni a beérkező munká­kat, az egyes alkotókat — egyé­niségeket —, hiszen olyan erős itt az amatőr mozgalom! Mégis telitalálat Roman Greskoviő első díja, amely az újszerű, sajátos útkeresést, honorálta. De ugyan­úgy egyet kell értenem a zsűri­vel: Obonya Sándor a legjobb gyűjteményért kapott elismerést. Vavrlkné Szarka Erzsébet máso­dik díja a tájképekért nemcsak az egyszeri eredményt, hanem a kitartást, az emberi és művészi érettséget, megszállottságot és a hosszú éveken keresztül folyta­tott munkát ts értékelte egyúttal. Ahol pedig nem boldogultak az általános kategóriákkal, ott kü- löndíjakat és elismerő oklevele­ket ítéltek oda, mert tudatosítot­ták, hogy egy-egy díj nemcsak az alkotók elért eredményeit hi­vatott értékelni, hanem biztatást, szeretetet is közvetít. A szemle alkalmával nem dí­jazták a már említett Intézmé­nyek dolgozóinak, a szervezők­nek, előadóknak a munkáját, pe­dig talán azt is kellett volna. Már csak azért is, mert itt, a Ko­máromi járásban tényleg tudatos, érett és kitartó nevelő, féltve tá­mogató, divatos szóval élve: ki­váló menedzseri munka folyik. S nemcsak napjainkban rendeznek kiállításokat, seregszemléket, tá­borozásokat, húsz, harminc, sőt talán ötven vagy még ennél is több évre tekint vissza ez a mun­ka. Álmok és csendes tűnődések eredményeit, tanítók, rajztanárok munkájának a gyümölcsét gyűjt- hették hát most be, és ez így helyes. Hiszen ma már nemcsak kenyéren és vízen él az ember, a teljes élethez szüksége van mindarra, amit a tudomány és a művészet közvetít nekünk. A fel­adatok ugyanis, amelyek előttünk állnak, s amelyeket meg kell ol­danunk, nem kicsik sem gazda­sági, sem társadalompolitikai té­ren. Akadály Is van bőven, a- melyek leküzdésére csak akkor lehetünk képesek, ha széles látó­körű, okos, művelt, érzékeny em­berek sokasága láthat hozzá e feladatok elvégzéséhez. Németh István Hívogató a fesztiválra Bemard Malamud: ÜJ ÉLET

Next

/
Thumbnails
Contents