Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-25 / 21. szám

m A félnehézsűly győzelmi dobogóján: a győztes szovjet Anatolij Hrapatij a bolgár Rumen Teodesziev gratulációját fogadja. Ivan Csakarov révén a második hely is Bulgáriáé. WALESI NOTESZLAPOK Wales s fenséges várak, várromok, szép vonulaté dombok, kristálytiszta tavak és patakok, vadregényes partszegélyek országa. Nagy-Britannia ré­szeként ugyan nem önálló közigazgatási egység, de a walesiek mégis or­szágnak tartják. Nem hivatalos fővárosa a háromszázezer lakosú, zöld lankákon elterülő, tiszta és gondozott Cardiff. Az ottani National Sports Centre csarnokban került sor április utolsó napjaiban a 66. súlyemelő Európa bajnokságra. Első Ízben rendeztek egyébként a brit szigeteken kon­tinensbajnokságot az erős emberek sportjában, amely az ottani viszonyok között Inkább amolyan periférián álló sportágnak számit, hiszen hosszú év­tizedek őta a hagyományos krikett, golf, rögbi, futball, lóverseny, evezés, tenisz és más hasonló, angolszáz jellegű sportok viszik a prímet. Ezért is volt érdekes színfoltja a város életének az EB. amelynek né­hány mozzanatát eleveníti most fel a helyszínen járt sportújságíró. „NAGYBÁCSI“ ÉS „UNOKAÖCS“ Furcsa helyzeteket produkál néha az élet. Kassáról (KoSice), a csehszlovák súlyeonelősport egyik központjából két versenyző Is volt Cardiffban a nyolc­tagú csehszlovák csapatban: Horváth Dezső 1966-os születésű, Hudi István egy évvel fiatalabb, ám ennek ellené­re — a szövevényes rokoni kapcsola­tok eredményeképpen — Hudi Hor- váthnak a nagybátyja. No, ezt inkább amolyan kuriózumként lehetne csak megemlíteni, a szomorú aktualitást viszont az adta az apró, de jó fel­építésű legényke családi kapcsolatá­nak, hogy „egy emberként“ kiestek az 52 kg-os súlycsoport versenyéből. Természetesen, Emil Brzóska edző nem kis bosszúságára. Mindezt pedig azért hozzuk fel, mert, sajnos, igen jellemző epizódja volt ez a csehszlovák gárda szerep­lésének az olimpiai főpróbának szá­mító viadalon. — Tízéves ténykedésem alatt még nem értem e! Ilyen gyenge eredményt — kesergett a negyvenkét esztendős (lehet, hogy a gondoktól?) már jócs­kán megőszült és megkopaszodott szakember. Végül is érem nélkül, mindössze öt „olimpiai“ ponttal tért haza a vala­mennyi európai versenyhelyszípt ha­gyományosan saját autóbusszal.bejáró csehszlovák csapat. Csak a két ólom- súlyú, a 130 kilós Petr HudeCek és a 160-nál ts nehezebb jiff Zubricky ju­tott be súlycsoportjában az első hat közé. — Rengeteget edzettünk, de sokat Is fogyasztottam, és a hosszú út is megviselt — próbálta megmagyarázni a váratlan rövidzárlatot Horváth. — Sajnos az unokaöccs kiesése va­lahogy engem is kihozott a sodrom­ból — tette hozzá a versenyben mind­járt utána dobogóra lépő Hudi. — Ilyen a sport! Ce ennek az olim­pián, már ha a „vétkesek“ egyáltalán kijutnak, nem szabad megismétlődnie — zárta le Brzóska edző. Mindenesetre nem a kassai duó volt az egyedüli, amely nem emelte fel a kezdősúlyt, és pórul járt Cardiffban. LACI, A VAGÄNY Özdl munkásgyerek, amolyan vidéki vagány, akinek a csínyeiről a magyar súlyemelőberkekben 'legendák kerin­genek, de tegyük hozzá gyorsan: Bar- si László egyúttal világbajnok is (ta­\ valv Ostravában a 82,5 kg-os súlycso­portban szerezte meg a búszke cí­met), és mint ilyennek, sok mindent meg is bocsátottak. Walesben azonban fordult a kocka, Ambrus László, a fiatal szövetség! ka­pitány dúlt-fűlt mérgében és tehetet­lenségében, amikor a címvédő három­szor is sikertelenül próbálkozott a 172.5 kilogrammos kezdősúly klszakf- tásával. — Minden erőm elszállt — tárta szét kezét a falfehér Barsl. — Ráadá­sul a csuklóm Is állandóan fájt, nem mertem igazán „elkapni“ a súlyzót. — Félt, egyszerűen félt — mondta ’Ambrus. — Remegett a keze a fogás előtt. Számomra ez teljesen érthetet­len. Hiába mondtam neki verseny előtt, hogy az ellenfelek edzésered­ményeiről keringő hírek csak legen­dák. bízzon a saját erejében. Két napig Is eltartott, míg a nagy csalódást okozó fiúba visszatért az élet: — Szöulban, az olimpián azért is megmutatom! — sziszegte. — Ez már Ismét a régi Barsi, ilyen­re van szükségünk — kacsintott a háta mögött Bártfal Ede doktor, a csapat orvosa. Barsi László világbajnok, aiknek ezúttal nem ment.. A magyar szakvezetés azonban nem volt elégedetlen, hiszen a válogatott így Is 18 pontot gyűjtött. A veterán Oláh Béla és a 100 kilós súlycsoport 1985-ös világbajnoka. Szanyi Andor révén érmeket is szerzett, megőrizve így a helyét az élcsoportban a két súlyemelő-nagyhatalom. Bulgária és a Szovjetunió mögött, az NDK-val, Ro­mániával és Lengyelországgal együtt. A csehszlovák együttes tavalyi pozí­ciói az első hatban viszont mér a múlté... TOLJA, A KAPITÄNY Eddig főleg az érem másik oldalá­ról volt sző, de ezen a kontinens­bajnokságon 1s a cstllogőbb oldalt képviselő győztesek álltak reflektor­fényben. Képletesen és'sző szerint vé­ve is. hiszen a súlyemelő dobogó tör­ténéseiben felfedezhető a színpadi jel­leg. Ahány kísérlet, ahány sikeres vagy sikertelen versenygyakorlat — fulatdonképpen annyi minidráma. Utó­hatásuk és jelentőségük pedig függet­len attól, hogy ég-e éppen az üze­melést jelző vörös lámpa a tévékame­rák tetején vagy sem ... Sztefan Topurov, a bolgárok egyik erőssége Az egyik legnagyobb — a legjobb értelemben vett — sztár kétségkívül Anatolij Hrapatij, a szovjet csapat kapitánya volt. Az Alekszandr Medve- gyev vezette „szbornaja komanda“ egyébként is feljövőben van, hiszen hosszú évek után először született „döntetlen“ a bolgárokkal, az össze­tett aranyak számát tekintve 4:4. f Ä fennmaradó kettőn Románia és Tö­rökország osztozott.) Eddig állandóan a bolgárok voltak a sikeresebbek, akik azért a pontversenyt ezúttal is megnyerték . tökösként robbant a nemzetközi él­mezőnybe, hanem fokozatosan ért fel a csúcsra. Ennek ellenére ma már háromszoros világ- és négyszeres Eu- rópa-bajnok, s a cardiffi hét világ­csúcs egyike (235 kg a lökésben) is az ő nevéhez fűződik. Érdekes .vonzó egyéniség. Pergő be- szédű. huncut mosolyú, jó humorú ember. Ha nevet — márpedig gyak­ran teszi — jellegzetesen hátraveti göndör üstökét, és ktvlllan arany­koztatón, amikor a kevésbé tájéko­zott kollégák a legbanálisabb adato­kat kérdezték tőle. — Légy szives, Gidikov, te olyan ügyes fiú vagy —» szólította meg a bolgároknak a hall­gatóság körében viháncoló mőkames- terét —, a legközelebbi alkalomra gyújts össze minden rólam megjelent cikket. Lpsokszorosltjuk, szétosztjuk, és a hivatalos kérdezősködés helyett inkább elmegyünk az újságírókkal sörözni... Hrapatij, a félnehézsúly bajnoka azonban — a 110 kg-os súlycsoport legjobbjával, jurij Zahareviccsel együtt — továbbra Is biztos és meg tngathatatlan pontja a szovjet együt tesnek. Huszonöt esztendős, és Zaha revicstől eltérően nem tizenéves ü foga. Még a „nagyhatalmú“ sportsajtóval szemben ts megengedett magának egy kis „tiszteletlenséget“. — De hát én már mindent elmond­tam magamróll — védekezett a szo­kásos eredményhirdetés utáni tájé­A szakmában meghökkentőnek szá­mító ötlet nem okozott sértődést, ha­nem ellenkezőleg: osztatlan sikert aratott a tollforgatők körében. MAJOR LAJOS A szerző felvételei Találkozás a NOB elnökével A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnö­ke, Juan Antonio Samaranch közis­mert arról, hogy nagyon jó kapcso­lata van az újságírókkal. Nem csupán azért, mert valamikor régen, diplomáciai pályafutása előtt maga Is újságíróként kezdte, hanem elsősorban amiatt, mert jól tudja, hogy a hetedik nagyhatalomnak dön­tő szava lehet az olimpiai mozgalom jö­vőjének alakításában. Érthető tehát, hogy a NOB vezetője készségesen elfogadta az újságírók 34. nem hivatalos sportbajnok­sága rendezőinek meghívását, és eljött An­dorra fővSrosába, hogy sajtóértekezleten válaszoljon az olimpiai szervezettel kap­csolatos kérdésekre. Igaz, ezúttal a re­pülő sportdiplomatának“ nem kellett távol, ra utaznia, hisz Spanyolország és Fran­ciaország között, a Pireneusok szivében fekvő ország mindössze 180 kilométerre van szűkebb hazájátől, Barcelonától. A ta­lálkozóra a főváros, Andorra la Vella leg­előkelőbb szállodájában került sor. A ren­dezők ügyes szervezéssel, mér a hivatalos tájékoztató előtt gondoskodtak a kötetlen, protokolltól mentes hangulatról. A 13 órá­ra hirdetett sajtóértekezlet ugyanis kiadós ebéddel kezdődött, és sokan közülünk ab­ban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy egy nagy asztalnál ülhettünk az olimpiai mozgalom első számú emberével. A több nyelven folyó csevegés során J. A. Sa­maranch nagy érdeklődést tanúsított az újságírók nemzetközi sportrendezvényei iránt, és láthatóan elégedetten nyugtázta, hogy a tollforgatők nemcsak hirdetik az Igét, hanem maguk is példával Járnak elől a szabadidősport propagálásában. De ter­mészetesen később sor került komolyabb, rázós témákra is. Az ebéd befejeztével a NOB elnöke közölte, hogy kerek egy órát I. A. Samaranch: JÉG tud még áldozni a jelenlévők kérdéseire, és igyekszik mindegyikre nyílt, őszinte választ adni. Sikerült a rendkívül érdekes, három nyelven (francia, angol, spanyol), elhangzott sajtóértekezletet magnószalagra felvennem. Amint arról később tudomást szereztem, a világ legnagyobb hírügynök­ségei és sportlapjai bőségesen idéztek az itt elhangzottakból, boa néhány kérdés és válasz a legérdekesebbek közül: • Az utóbbi időben egyre inkább kom- mercializálódik a sport és ezzel együtt az olimpiai mozgalom is. Lehet-e fékezni ezt a folyamatot? —■ Ma már elképzelhetetlen a sport fej­lesztése az üzleti körök támogatása, rész­vétele nélkül. Ezt, ha akarjuk, ha nem, tudomásul kell vennünk. Bele kell törőd­nünk abba, hogy a pénz egyre nagyobb szerephez jut az olimpiai mozgalomban ts. E nélkül egyszerűen a sport ma már nem is létezhet. Fontos azonban, hogy a sport­ágakat a szövetségek irányítsák, és ne az üzletembereknek legyen döntő szavuk. Erre minden esetben nekünk, sportvezetőknek kell figyelnünk. ! • Mögöttünk van az év első nagy sport- eseménye, a Calgaryban megrendezett téli olimpia. Milyen benyomásokkal távozott a kanadai városból? — A lehető legjobbakkal. Véleményem szerint, és ezzel nem vagyok egyedül a NOB végrehajtó tanácsában, ez volt min­den Idők legsikeresebb téli olimpiája. A kanadai rendezők minden tekintetben je­lesre vizsgáztak, és nagy dicséretet érde­melnek. Nemcsak a rendezés színvonala, a versenyzési lehetőségek voltak tökélete­NYITVA A KAPU 1" sek, hanem a Játékok sportértéke is na. gyón magas volt. ^ Caigarynái maradva. Meglepetésre úgy tűnt. a nézőknek sokkal szimpatiku- sabbak azok a sportolók, akik ugyan eleve nem tudják felvenni a versenyt a legjnb- bakkal, de látszik rajtuk, hogy valóban kedvtelésből, hobbiból sportolnak, igaz, műkedvelő szinten. Gondoljunk csak a brit síugró Eddie Edwards, vagy a jamaicai bobcsapat hallatlan népszerűségére. Nem kellene-e a NOB-nak nagyobb teret, több lehetőséget adnia azoknak, akik csak pusz­ta szórakozásnak tekintik a sportot? — Nem osztom ezt a nézetet, szerintem az olimpiai játékoknak minden esetben színvonalas versenyt kell hozniuk az ösz- szes sportágban. Az említett kirívó példák­ra utalva, már a helyszínen tárgyaltunk az Illetékes szövetségek vezetőivel arról, hogy szigorítsák meg a részvételi feltételeket. Az olimpiai verseny nem lehet bohócko­dás helye... • A sportvilág már a nyári játékokra, Szöulra figyel. Hogyan értékeli az eddigi előkészületeket? — Mint ismeretes, 167 országnak küld­tünk meghívást, és 161 ország el is fogad­ta. Ezek szerint, rekordrészvételre számít­hatunk, hiszen eddig a legtöbb ország (140) 1984-ben Los Angelesben volt jelen a nyári játékokon. Hat ország nem vála­szolt a NOB meghívására, illetve közölte velünk, hogy nem kíván részt venni az olimpián. Azon a véleményen vagyunk, hogy mindenki számára az utolsó pillana­tig nyitva hagyjuk a kaput. Ez érvényes a KNDK-ra és Kubára Is. Bízom benne, ’hogy a tárgyalások eredményesek lesznek, és még változhat a résztvevők névsora. Ami a szervezést, az előkészületeket illeti: több­ször jártam Szöulban, és meggyőződésem, hogy a rendezők mindent megtesznek a játékok zavartalan lebonyolításáért. A sportlétesítmények színvonaláról csakis a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozha­tok. Ez a véleményük a sportszövetségek és a nemzeti olimpiai bizottságok veze­tőinek is. Tudomásom szerint, a szocialis­ta országok sportvezetői sem találtak ed­dig kivetnivalót, főleg ami a rendezvé­nyek színhelyét, a műszaki felkészültséget Illeti. Meggyőződésem, hogy minden te­kintetben sikeres játékok elé nézünk. 0 Gyakori kérdés a téli és a nyári já­tékok műsorának bővítése. A NOB-ra nagy nyomás nehezedik, hiszen különféle érde­keket kell egyeztetnie. Milyenek e téren az elképzelések? — Calgaryban három sportágból (síak­robatika, curling és rövidpályás gyorskor­csolyázás) tartottak bemutatót. Személy szerint nem hiszem, hogy egyiküknek is létjogosultsága lenne az olimpia program­jába való beiktatásra. Ehhez túlságosan ts kevés országban űzik az említett sport­ágakat. Ami a nyári játékokat Illeti, isme­retes, hogy új sportágként a tenisz és az asztalitenisz szerepel a szöuli olimpia mű­során. Négy év múlva Barcelonában a baseball lesz új olimpiai sport. Ezek indo­koltságához, azt hiszem, nem fér kétség, hiszen az egész világon elterjedt, népsze­rű sportágakról van szó. A NOB program­bizottsága természetesen tüzetesen vizsgál, ja annak lehetőségét, hogy a jövőben újabb olimpiai sportágak kerüljenek az olimpia műsorára. Protics Jánoa »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents