Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-25 / 21. szám
új ifjúság 5 A VILÁG „LEGBÜNŐSEBB ZUGA' HAMBURGBAN Sexland kikiáltója biztatja a bámészkodókat: — Gyerünk, uralmi ide szurkolják le az öt márkát, és máris gyönyörködhetnek Jenniferbenl Ezért az összegért a kedves vendég 'megbámulhatja „kiválasztott hölgyét“, csupán egy üvegfal választja el tőle. Bömböl a rockzene, a reflektorok fényében Jennifer forog a pódiumon, arcán messziről látszik a hanyagul felmázolt púder. Miközben a lábát emelgeti és széttárja, rlszál- ja a csípőjét, elnyomja ásítását és az óráját lesi, mikor érkezik már a váltás. Kolleginájával naponta 8 órán át mutogatja bájait egy szűk kirakatban, amelynek függönyei felgördülnek a nézők előtt a bedobott pénzérmére. Ha Jennifer többet akar keresni, akkor túlóráznia kell vagy kuncsaftokra szert tennie, mint ahogy váltótársa, a brazil Rafaela teszi. Amíg ő mutogatja magát, Rafaela csalogatja a látogatókat: — Gyere csak be a különkablnba, meglátod, hogy milyen nagyszerűen érezzük majd magunkat együtt. A színpad körül videofelvételről kéjes nyögések, kiáltozások hallatszanak, bár a kabinok többségén messzire világít a zöld felirat: — Szabad. A hamburgi Reeperbahnon levő intézményben nyoma sincs a nagy Izgalmaknak. Átható fertőtlenítőszag terjeng, és a kikiáltó megállás nélkül nyomja a szöveget. Közben megszámolja az aprópénzt. Rafaela, akivel egyetlen férfi sem ó- hajtja az együttlétet, foglalkozására jellemző testgyakorlatokat végez. Hétköznap délután a világ e „leg- bünösebb zuga“ elhagyatottnak és tisztességesnek látszik kopott házaival, apró üzleteivel, ahol farmereket, divatékszereket, cipőket árusítanak, a bódékban pedig sült kolbászt kínálnak. Az egyik szexmozi egy hölgy megerőszakolásáról szóló melodrámát kínál a nézőknek, a másik pedig szadista szexuális hajlamokról készült „megható“ filmet vetít. Hamburg felett az ég sápadt, mint egy agyonrágott rágógumi. A Reeperbahn körüli utcák rendetlenek. Széttépett újságdarabok és plakátfoszlányok röpködnek a szélben, gyümölcsmaradványok, üres sörösdobozok, autóbuszjegyek, gyűrött papírzsebkendők, cigarettacsikkek, gusztustalan rongyok hevernek szanaszét. A St. Pauli negyedben a neonfények sápadtnak tűnnek, az öregasz- szonyokat öreg kutyák veszik körül, az utcákon gyerekek kószálnak, koldusok és fiatal törökök a szemétben turkálnak. A Reeperbehn körül körülbelül ötvenezren élnek, többségük öreg és Idegen. A Davldswachén a rendőrőrs előtt sorakoznak — a riadókocslk. Bent kellemes kávémat terjeng. Ludwig Rlelandt parancsnok eldlcsekszi „hitközségéről“, hogy az utóbbi tíz évben felére csökkent a bűnözés, és a rendőrség szilárd ura a helyzetnek. Hamburgnak ebben a negyedében 430 varieté, bár és kocsma van, háromezer a nyilvántartott prostituáltak száma és naponta negyvenezer- nyl látogató jár Ide. Nőknek tilos a belépés a legendás Herberstrasséra, de Itt Is hiányos öltözetű hölgyek pózolnak a nagy ablakokban. Tigrisbőrön, pokrocókon heverésznek és csábítóan kiteregetik szégyentelen kellékeiket. Mégis minden olyan egyhangú itt. Az örömlányok mély kivágásukkal, érett, anyás arcukkal vagy gyerekes vonásaikkal próbálják meghódítani a Járókelőket. Vannak akik aerobicöltözetben vagy slicces szoknyában próbálnak szeren- sét, és szünet nélkül fújják a füstöt. Szép számban akadnak dúskeblű, ösztövér combú csábítók, akik jói tudják, hogy e „húsvásáron“ jó reklám a véglet. Vannak, akik talpig fényes bőrruhát viselnek. — Gyere Miska, ne tétovázz! — hallatszik egy nyitott ablakból. Azután az arra haladó többnyire „szürke egerek“ vigyorogva elsietnek, vagy úgy tesznek, mintha semmit sem hallanának. Ha a Herbertstrassén áthaladnak a népes turistacsoportok meg a vajat árusító falusi asszonyok (akiket é- vekkel ezelőtt még leöntöttek), no meg a folyton vihogó, fényképezőgépekkel teleaggatott japán turisták, elszáll a vörös lámpák alatt szerencsére leső hölgyek kedve, mivel ezektől a vendégektől egyetlenegy márkát sem remélhetnek. — Néha éjszakánként csak egyetlen vendégem van, amivel semmire sem jutok — panaszkodott Dolly a Frankfurter Allgemeine riporterének. Dolly négy éve játssza a kirakatban az ártatlan falusi kislányt. Kétségtelen, hogy azoknak a nőknek, akik kávéjukat Iszogatják, kutyájukat simogatják, vagy egymás haját cibál- ják, Itt nincs jő dolguk. Ez a bordélyház, amelyet 1900-ban alapítottak és azóta a hamburgi városi tanács kezeli, már régóta meglehetősen csekély forgalmat bonyolít le. A Grosse Freiheit utcában Is u- gyanez a helyzet, ahol a bárok és a varieték előtt a kikiáltók tengerészsapkában dicsérik a „nagyszabá. sú show-t“ és „éppen azt, amit ön keres, uram“. A romantikus kikötőről és a bűnről nyújtott kép igen sematikus. Sötétedés után is gyengén megy az üzlet. A „szerelem utcájában“ a lányok rávetik magukat az arra haladő férfiakra és profán módon egyezkednek. A tegezés természetes, itt mindenki egyenlő. Ha nem sikerül az üzlet, dühösen csattan a rendreutaslás: — Akkor csináld magad, öregeml Az a Reeperbahnra látogató, aki még emlékszik a háborús sajtó öles, a rablásokról, zsarolásokról, a stricik közötti háborúskodásról szóló címeire — ma alaposan kiábrándul. Igaz, hogy minden a szex körül forog, azonban semmi sem nyújt igazán jó szórakozást. Ha valaki fizet, megkapja a szolgáltatást, nem pedig a kedvességnek, a finomságnak az illúzióját. Néhány éve még St. Paulf az amerikai Variety folyóirat a szex fővárosának nevezte. Ezt a hamburgi reklámügynökségek ma is szívesen ismételgetik. A szex itt a napnak csaknem mind a 24 érájában kapható. Ennyi az egész. De ma már nincs idő a simogatásokra, a becéz- getésre, a tlörtölésre. A befizetett összegért általában húsz-harminc percig áll rendelkezésre a hölgy. Akinek ennyi nem elég, az újra fizet. A szex kizárólag pénzszerzési eszköz. Az erotika nem izgalmas szórakozás. Nevetségesen groteszkül hangzana, ha valaki azt állítaná, hogy az itt szolgáló hölgyek a szerelem papnői. A plakátokra festett szétterpesztett combok, a zenéből kihallatszó kéjes nyöszörgések képtelenek álcázni az itt tapasztaIható unalmat, amelyet Richard Clayderman zongorajátéka próbál csábítássá varázsolni. Este nyolotól reggel hatig engedélyezett az utcai prostitúció. Még a Davldswachén is, közvetlenúl a rendőrőrs ablaka alatt. Tél van, a lányok pasztellszínű slruhéjukban és vastag talpú cipőjükben úgy festenek, mint eltévedt, fagyoskodó tinédzserek. Az, hogy ők hivatásos örömlányok csak akkor derül ki, a- mikor megszólalnak. Fiatalabbak és olcsóbbak is, mint a Herbertstrasse hölgyei drága fehérneműjükben. Az utcai prostituáltaknak több mint a fele az alkohol és a kábítószer rabja, és markukban tartják őket a stricik, akik jobban figyelik a terepet, mint a rendőrök és elkergetik onnan a konkurenciát. Először megfenyegetik őket, és ha ez nem használ, az erőszaktól sem rettennek vissza. Dagmar, aki nemrég került a „szakmába“ elmondta, hogy az egyik társnőjét durván „figyelmeztette“ két strici, mivel kevés „papírt“ (százast] vitt haza. Az egyik egy autó alá taszította, a másik pedig hajánál fogva rántotta vissza onnan, utána pedig ököllel verték az árcát és ósz- szerugdosták. Dagmart is gyakran ve. rlk meg. A lány néhány hőnapja Jött látogatóba nővéréhez, aki elárusító- nő. Nővérének egyik barátja felajánlott neki egy szobát. A kellemes vendéglátóból két nap múlva kibújt a brutális háziúr. Behatolt a szobájába, megerőszakolta őt és kijelentette, hogy ezentúl az ő „nője“ lesz, neki fog keresni. A stricik törvénye szerint, a nő a férfi tulajdona. Ettől a perctől kezdve azt csinál vele, amit akar. Kölcsönadhatja, sőt, el Is adhatja. Éjszakánként Hamburgból eltűnnek a nők és valahol, délnémet- országi városokban bukkannak fel. Dagmar szerint, egyeseket külföldre Is eladnak. A tizenhét éves Bettyt állítólag Marokkóba adták el tfzezer márkáért. — A legszörnyübb, ha Keletre adnak el valakit — mondja Dagmar —, akkor már jobb Itt fa- gyoskodni még néhány évet. Dagmar az első heteket prostituáltként a Reeperbahn egyik örömházában töltötte, ahol teljesen stricijének ellenőrzése alatt állt. Napi tíz órát „dolgozott“, és nem volt egyetlenegy szabadnapja sem. Később az utcára küldték, mivel ott többet lehet keresni. Mindennap ugyanazon a helyen álldogál, és addig nem hagyhatja el, amíg legalább „három papírt" nem keres. Különben „elvernék, mint egy lovat“ — ahogy megfenyegették. Attól retteg, hogy stricije a St. Georg- ra, a hamburgi főpályaudvarra küldi „dolgozni“, ahol a legrettenetesebb a helyzet. Brutális és kispénzű férfiak gyülekezőhelye ez, ráadásul az „órás szállodák“ tetvesek. A szexuális szórakozás Iparának problémái nyilvánvalóak: egyre több a prostituált, és fokozódik közöttük a konkurenciaharc, egyre kedvezőbb ajánlatokat tesznek a férfiaknak, a perverzitás mindennapos gyakorlattá válik. Ennek ellenére csökken az érdeklődés, sokan félnek az AIDS-től. Ráadásul ma nehezebb a pénzkeresés, mint évekkel ezelőtt. Az Idősebb hölgyek a nagyszerű hetvenes évekről mesélnek, amikor egy-egy futballmérkőzés után, szombat esténként több tfzezer férfi tolongott St. Pauli- ban, és könnyen, gyorsan lehetett pénzt keresni Ma már a vendégek válogatnak és keveset fizetnek ... Évente sok lány csúszik le a prostituáltak táborába a kibírhatatlan családi viszonyoktól menekülve vagy engedve a csábításoknak, esetleg a könnyű és Jő kereset reményében. Az NSZK-ban nyilvántartott kétszázezer prostituált (nemhivatalosan kétszer ennyire becsülik számukat) garantálja a stricik fényűző életét. A lányoknak az egészből a tönkretett testük, a betegségek maradnak, s az a kegyetlen érzésük, hogy rútul kihasználták őket. R. M. Féláron A papa a New York-i metró alkalmazottja, aki családi körben elmesélte, hogy Brooklyn-állomás naponta több órán át — például reggel 5-től 7-lg — zárva van, s a kulcsokat ő őrzi. A 16 éves fiú hallotta a családfő meséjét és két barátjával „üzletet látott“ a dologban. Elcsente a kulcsokat, azokról másolatot készített, s reggelenként barátaival féláron engedte be az utasokat. A környék takői szívesen fogadták a váratlan árleszállítást, amely tíz napon át tartott. A három fiú — ahogy az ilyen esetben rendre megesik — lebukott, mert egy metróalkalmazottnak kínálta az olcsóbb utazást. A kerületi bíróság már ítélkezett a három fiatalkorú felett: 70 órán át a metróállomás szemetét kellett összetakarítaniuk. Greenwichi idő Elképzelhető, hogy Nagy-Brltannla egyszer s mindenkorra felhagy a greenwichi idő használatával és véglegesen az európai Időhöz igazodik. Jelenleg a greenwichi Idő (GMT) 1 órával marad el a közép-eurőpal időszámítástól, nyáron pedig 2 órával. Amennyiben a brit szigetország igazodna az Európa nagy részében érvényes időszámításhoz, ennek számos Jótékony hatása lenne. Maguk az üzletemberek Is pártolják a kormány tervét, s illetékesek szerint várhatóan kevesebb lenne a balesetek száma Is a közutakon. A reggeli sötétség ugyan tovább tartana, viszont hosszabbak lennének a világos esték. A terv ellen csak a farmerek és az építőipari vállalkozők berzenkednek. AIDS-világjelentés A világ országai márciusban 3840 újabb AIDS-raegbetegedést jelentettek be az Egészségügyi Világszervezetnek. Ezzel a világszerte hivatalosan nyilvántartott betegek száma 85 273- ra emelkedett. A legtöbb beteg az Egyesült Államokban van, több mint 55 000. Ezután következik Afrika, hol mintegy 1100 beteget tartanak nyilván, Európában valamivel több mint 10,5 ezret. Földrészünkön eddig csak Albániából nem jelentettek AIDS-meg. betegedést. Európában a legtöbb AIDS-beteg Franciaországban van, több mint 3000, az NSZK-ban 2000, Olaszországban több mint másfél ezer a számuk. Vádlott lett a bíróból Kérem a papírokatl — hangzott egy zürichi rendőr felszólítása a gépkocsivezetőhöz, aki cikkcakkbati haladt a forgalmas úton. Az enyhén ittas autósról kiderült, hogy nem más, mint a város törvényszékének eddig köztiszteletben állő bírája. Az Ilyesmi Zürichben sem illő dolog, természetesen büntetendő. A vétkes a vádlottak padjára került. Az ítélet 30 napos elzárást mondott ki. A hallgatóság nagy meglepetésére a vádlott- a hivatás etikai és erkölcsi szabályait emlegetve fellebbezést nyújtott be, büntetésének súlyosbítását kérte. A kollégák „megértők“ voltak, teljesítették a vétkes óhaját, és büntetését 42 napi elzárásra emelték fel. Az itt közölt karikatúrákat a Magyarorzágon megjelenő ÖTLET című gazdaságpolitikai lapból ollóztuk.
