Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-04 / 18. szám

Rajzolj nekem virágot Május van, ragyogó május. Rajzolj nekem rózsát, szegfűt, tulipánt vagy nárciszt. Teljesen mindegy, hogy mit rajzolsz, csak virág legyen a képen, ne repülő­gép, hadihajó, ágyú vagy puska. Ezekből látok eleget, talán többet mint kellene. Sokszor gondolkodtam már azon, hogyha minden ember az egész világon egy adott pillanatban ceruzát fogna a kezébe, és rózsát rajzolna, akkor elhallgat­nának a fegyverek — talán örökre. Te már nem emlékszel 1945 május kilencedikére, amikor Európára ráköszöntött a béke. Te már szocia­lista rendben nevelkedtél, a békében felnőtt korosz­tályhoz tartozol. Érted, érzed felelősségedet. Munká­val, elkötelezettséggel segíted a békeszerető erők közös fellépését a pusztulás veszélyével szemben. De azzal is, ha virágot rajzolsz >— és nemcsak most május ki­lencedikére. Csikmák Imre A zon a májust reggelen Európa em­berei nagyot kortyolhattak a tavasz friss levegőjéből, és úgy nézhettek végig a kipattanó rügyek, zöldbe boruló mezők fölött, hogy kimondhatták: vége a háborúnak. Európában vége is volt, csak a Távol- Keleten kellett még tovább harcolni a ja­pán császár hadai ellen. Mérleget még nem vont a világ 1945 májusában, még friss és részegesítő volt az öröm, hogy a pusztítás és halál erőit legyőzte az emberiség. A számadatokat később ismertük meg. A hat háborús esztendő húszmillió szov­jet polgár, 13 600 000 német, hatmillió len­gyel, 1 700 000 jugoszláv, '375 000 angol és 405 000 amerikai életét oltotta ki. A há­ború katonai halottainak és polgári áldo­zatainak száma harminckétmillió volt, a koncentrációs táborokban a nácik további tizenkétmillió embert gyilkoltak meg. A se­besültek száma harmincötmillíó volt. A második világháborúban részt vett 81 or­szág százmillió embert mozgósított. Valaha régen mindén valamirevaló könyv­kiadó vállalatnak megvolt a maga törté­nelmi atlasz kiadványa. A híres német Justus Perthes cég sok-sok kiadásban meg­jelent történelmi térképgyűjteményének egyik vén, hét évtizednél öregebb köte­tének elejére kronológiát íratott, s a há­borúkat szedett« benne vastag betűkkel a Hohenzollern-ídők szerkesztője. A teutobur- gi erdőben a Varus vezette római légiók ellen vívott csata az első kiemelkedő ese­mény a kronológiában, hogy aztán Nagy Teodori-k csatáit, gotok, longobárdok vér­fürdőit emelje ki a Vilmos császári német birodalom történetírója. Európa történeti mappáin egymás után a vérrel, dárdával, kováspus-kával, aztán meg puskaporral megváltoztatott határvo­nalak kanyargásai jelzik, mennyi ember­élet pusztult fejedelmecskék, feudális urak, császárok és később fegyvergyárosok föld­birtokban, aranyban, kincsben kifejezhető üdvéért. Minden határt vérrel rajzoltak, minden új háború új térképet követelt. A történészek úgy becsülik: az elmúlt öt és fél évezred alatt, 1960-ig, 14 531 há­ború dúlt földünkön. 1945 és 1975 között csak harminc esztendő alatt 116 — s azóta is hányl. Az áldozatok, a háborús halottak számát még becsülni is alig lehet, hiszen a harcoló felek mindegyike — így is meg­kísérelve fényesíteni hadi dicsőségét — más-más adatot Jegyzett fel. ígyr- hát csak megközelítően pontos számot emlegetnek a múltról a történészek: 3 640 000 000 hábo­rús halottról szólnak. Más szóval az öt és fél évezred alatt körülbelül ugyanannyi embert ölt meg nyíl, píka, gépfegyver és atombomba, mint amennyien századunk de­rekán az öt világrészen élünk. Azon az 1945-ös májusi napon Európa jól tudta, mi is ért véget a fasizmus el- tiprásának napján. Hitler mondta 1941. július 16-án a fő­hadiszállásán tartott titkos tanácskozáson: „Elvben arról van szó, hogyan lehet ezt a hatalmas kalácsot, Oroszországot, jó! fel­szeletelni, hogy módunkban álljon először hódításokra szert tenni, másodszor: a meg­hódított területeket igazgatni, harmadszor: ezeket a területeket kiaknázni,.. Örökre szóló vaselv: a németeken kívül senkinek sem szabad megengedni a fegyverviselést.“ Himmler mondta: „Mintegy harmincmillió szlávot kell megsemmisíteni. Az elfoglalt területekjnek az ókori Egyiptom és Babiló­nia szellemében elfogott rabszolgák kime­ríthetetlen tartályává kell válniuk. Onnan majd olcsó mezőgazdasági és építő-munká­sok seregének kell özönlenie a német Her. renvolk, az úr-nemzet számára.“ Mindezt a gyakorlatban meg Is valósí­tották Hitler legényei a legázolt Európa kétezernél több háborús napján. Azon az 1945-ös májusi napon a föld­rész útjain millió meg millió elhurcolt rabszolga indult el náci hadiüzemekből, gyűjtőhelyekről és koncentrációs táborok­ból csonttá soványodott testét vonszolva a rommá omlott otthonok felé. Már aki élve maradt — a hazatérők útja milliók sírja -mellett vitt el. A béke első tavasza óta nem volt úgy­nevezett „nagy háború“, de szinte nem vol-t olyan hónapunk, hogy valahol a föl­dön ne dörögtek volna a fegyverek. Csak Vietnamra, a Közel-Keletre, Salvadorra, az Irak-Irán közötti háborúra kell gondolni, hogy rádöbbenjünk: néha világméretű kon­frontációk meredélyének szélén járunk. Európa negyvenhárom -éve nem hallott bombadörejt, nem ismeri azóta az elsöté­tített városok éjszakáinak félelmetes csönd­jét, amelyet megszakított egy-egy bombázó- raj érkezése. Az európai népek számára létkérdés az újabb katonai konfliktusok megakadályozása, és létkérdés az államok közötti gazdasági, politikai kapcsolatok erősítése is. Az 1945-ös május gyönyörű napjaiban, a győzelem és a béke első perceiben sokan azt remélték: mindjárt megteremthető a béke és biztonság rendje akár századokra is a háború iszonyatából éppen felébredt földrészen. Nem így történt. Még ma is vannak erők, amelyek nem tanulták meg a második világháború leckéjét, és a vi­tás kérdések rendezése, a békés megálla­podások helyett új meg új katonai progra­mok alapján újabb hadosztályokat és ra­kétákat vonultatnak fel, csillagháborús terveket dolgoznak, militarizálni akarják a világűrt. Ma, május kilencediké egyszerre emlé­kezés ‘az antifasiszta koalíció által kiví­vott történelmi győzelemre — és figyel­meztetés is: csak az egyenlőség és egyen­lő biztonság alapján fenntartott nemzet­közi kapcsolatok, a szuverén államok bel- ügyeibe való be nem avatkozás elvének tiszteletben tartása őrizheti meg a külön­böző imperialista katonai doktrínák által fenyegetett békét. t ■N A győzelem májusa

Next

/
Thumbnails
Contents