Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-27 / 17. szám
júj ifjúság 101 A XXI. századra készülnek Olimpiai arany - másképpen Háromszögletű kerekasztal Az eredeti szándék az volt, hogy az igazgatónál tájékozódunk az intézmény eredményeiről, gondjairól. Zsillé Éva, a Galántai (Galanta) Városi Művelődési Központ igazgatónője, mondván, több Sej többet tud, beinvitálta helyettesét, Juraj S t e r n e t is, aki helyettesi tisztje mellett a programelőadó munkáját is végzi, és ezenkívül a SZISZ városi bizottságának elnöke. Így hárman ültünk asztalhoz, és beszélgetésünk, amolyan „mini-kerekasztallá“ kerekedett. Általában azt hisszük, hogy a fiúk édesapjukat választják példaképnek, a lányok pedig inkább édesanyjuk nyomdokaiban haladnak. Az adott helyzetben ez másképpen volt. Az termrészetes, hogy az apa, a komáromi (Komárno) hajógyár szerelője, munkaideje után otthon is tett-vett, bügy- kölit, de közben nem egy kisfiú, hanem Kati lánya lábatlankodott körülötte, igyekezve ellesni a munka egy-egy fortélyát. Valahol itt gyökerezik az a fizika iránti vonzalom, amelynek engedményeként a kis Katiból nagy győztes lett. Kis Petik Katalin, a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium negyedikes diákja március végén Gottwaldovban a fizikai olimpia országos döntőjének első helyezettje lett. Vagyis legfrissebb „olimpiai aranyérmesünk“. — A gimnázium egyik tanára azt mondta, hogy őstehetség, és bármelyik Iskola tanulójaként is ezt az eredményt érte volna el Igaz? — Számomra ez nagyon hízelgő vélemény, de nem egészen pontos. A sikerben meghatározó szerepe volt az iskolámnak. Gimnáziumunkból tavaly Is, idén is hárman jutottunk az országos döntőbe, s ez talán mond valamit Az első meghatározó az volt, hogy matematika-fizika szakos osztályba kerültem, ami azt jelenti, hogy hetenként hat fizikaóránk van. További két órát a fizikai szakkörben töltök, tehát sokat foglalkozhatok fizikával. A másik meghatározó tényező, talán ennél még fontosabb is, a tanárom, aki felkészített Azt hiszem, az „aranyérem“ fele Szabó Endre tanárt illeti meg. Hogy mekkora tehetség van bennem, és ez menynyivel segített a sikerhez, nem tudom megmondani. — Mindenesetre a fizika a kedvenc tantárgyad. — Ez sem egészen Így van. Minden tantárgyat szeretek, csak a fizika megy a legjobban. 1», — Az országos döntőre volt valamilyen külön felkészülési formád? — Igen. Egy hét szabadot kaptam ©lőtte az Iskolától. Ezt a „szabadságot“ úgy kell érteni, hogy ugyanúgy mindennap ott voltam az iskolában mint máskor, csak a többi tantárrgyból fel voltam mentve. A •kiesést persze pótolni kellett. Az utat a csúcsra két verseny előzte meg. Az első az Iskolában zajlott, ahol Katinak hót példát kellett kidolgoznia. Ez, bevallása szerint, nem okozott különösebb problémát. Majd következett a kerületi verseny Nyitrán (Nitra), ahol az első helyezést érte el, s ez nyitotta meg előtte a kaput a fizikai olimpia országos fordulójára. Mi volt Gottwaldovban? — Ott már nem volt minden olyan egyszerű. Végeredményben az ország középiskoláinak hetvenkilenc legjobb fizikusa gyűlt össze. Szerencsémre csak addig vagyok lámpalázas, amíg el nem kezdem a munkát, amikor belevágok, megfeledkezem a környezetről, csak a feladat érdekel. Négy elméleti és egy gyakorlati példát kellett megoldanom. Csak az egyik feladványnál nem értem el a lehető legmagasabb pontszámot. — A verseny befejezése és az eredményhirdetés közötti idő bizonyára a legizgalmasabb. Az ember nem tudhatja, nem vétett-e valahol hibát a megoldás során, meg azt sem, hogy a többiek hogyan dolgoztak. Mit csináltál ez alatt az Idő alatt? — Utaztam, másnap ugyanis Indultam egy nemzetközi fizikai versenyre Moszkvába. Ezért a gottwaldovl verseny befejezése után azonnal haza kellett mennem. Győzelmemről este, csomagolás közben a tévéhíradóból értesültem. Így ugyan szegényebb lettem az ünnepélyes eredmény- hirdetés élményével, de ezt kárpótolta az, hogy a szüleimmel együtt élhettem át az örömöt. Moszkvában Kati egy öttagú csehszlovák „válogatott“ tagjaként versenyzett egy bolgár és harminc szovjet csapattal. Az ott töltött hét nap alatt a versenyzés mellett még egy sor tudományos előadást hallgathatott végig, de maradt Idő a városnézésre, múzeumok és történelmi nevezetességek megtekintésére ts. — Milyen helyezést értél el Moszkvában? — Mivel ezt a versenyt nem hagyományos módon rendezik meg, Így itt nincs is hagyományos, első, második stb. rangsorolás sem A csapatokat csoportokba osztják, és egy-egy csoport különböző problémák megoldását keresi. Olyan kérdésekről van szó, amelyekre a mai fizika még nem találta meg a választ. Így azután minden csapat a maga módján próbálja magyarázni a jelenséget A versenyzőkön kívül a vitákban részt vesznek közismert tudósok Is. A hét nap alatt, persze, nem csak egy ilyen kérdést vetnek fel. A végén azután értékelik, melyik csapat milyen, mennyire jó vagy kevésbé ló megközelítési módot talált. Ennek alapján a végén a csapatokat három kategóriába sorolják. A csehszlovák csapat a legjobb kategóriába került. Megjegyzendő, hogy Katinak nem ez volt az első külföldi szereplése. Tavaly részt vett már egy nemzetközi versenyen Jénában, az NDK-ban. Ott is sikeresen teljesítette feladatait. — Egy fizikai olimpia országos bajnoka minden szabadidejét a tudománynak szenteli? — Távolról sémi A tanulmányaim és a fizika mellett találok azért Időt a kikapcsolódásra, szórakozásra. Szeretek olvasni, moziba, színházba járni. Szívesen hallgatok zenét, főleg a popzene érdekel, de a komolyzene is le tud kötni. Az utóbbi időben nemcsak hallgatom a zenét, hanem magam is muzsikálok. Zongorázok csak úgy, a magam szórakoztatására. Ez egyébként érdekes valami. Hét évig jártam zongorára a zeneiskolába, nem mondom, hogy ellenszenvvel, de különösképpen nem rajongtam a zongorázásért. Inkább a szüleim kedvéért jártam. Amikor befejeztem a zeneiskolát, nem nagyon ültem már le a hangszerhez. Most meg felfedeztem magamban a „muzsikust“. Egyre szívesebben zenélgetek. De hangsúlyozom, csak a saját szórakoztatásomra. — Mit hoz a jövő? — Erről ma még nehéz beszélni. Elképzeléseim, vágyaim vannak. Szeretnék bejutni a prágai Károly Egyetem biofizika szakára. Ha ezt sikerülne elvégeznem, szeretnék majd egyszer elméleti-tudományos munkát folytatni. De ez még a távoli jövő. Pillanatnyilag mással vagyok elfoglalva, Készülök a „nagy versenyemre“, az érettségire. Köszönjük a beszélgetést! Sok 9lkert kívánunk, és további győzelmeket meg azt, hogy terveid váljanak valóral Horváth Rezső A szerző felvétele 0. I.: Ha az ember végigjárja a művelődési központ korszerű épületét, meglepődve látja, hogy hány terem, klubhelyiség van itt. Kívülről nézve nem Is tűnik ilyen tágasnak az épület. A kérdés azonban az: mennyire szolgálja célját, hogyan van kihasználva? Zs. É.: Kihasználva? Én úgy mondanám: „túlhasználva“. Az épület valóban tágas, de fai sajnos (vagy hál’istennek?) helyhiánnyal küszködünk. Pillanatnyilag például huszonnégy tanfolyamunk üzemel. ]. S.: Azután itt vannak az előadások. Szervezünk egyszeri előadásokat, de vannak ciklikusak is,s tehát sorozatok. Ezeknek száma meghaladja az évi kilencvenet, tehát majdnem minden hétre jut kettő. Szinte állandóan van képzőművészeti és fotókiállítás. A kiállításokat úgy Irányítjuk, hogy a hivatásos művészek mellett szóhoz jussanak az amatőrök Is. Fotóklub- bunk az egyik legaktívabbak közé tartozik. Ü. I.: A művelődést házak tevékenységének egyik alapvető része a műkedvelő amatőr művészet. Van itt Ilyen is? Zs. É.: összesen huszonhárom művészeti csoport dolgozik nálunk. Ezek egy része saját csoport, részben pedig „társtulajdonosi“ viszonyban vagyunk velük, ami azt jelenti, hogy az illető csoport valamelyik társadalmi szervezet vagy intézmény égisze alatt tevékenykedik. Mi biztosítjuk számukra a helyet a gyakorlásra, a szakvezetőt, a fölszerelést és a szereplési lehetőséget, így működik például a magyar tannyelvű gimnázium folklórcsoportja. A művészeti csoportok száma lehetne még nagyobb is, érdeklődés lenne, hiányoznak azonban a szakvezetők. Például már hónapok óta keresünk egy rendezőt a felnőttek színjátszó csoportja élére. Mindeddig sikertelenül. Ezenkívül van hat nem művészeti csoportunk, vagyis szakkörünk, például a rádiósok, számi tógépesek, sakkozók, filatelisták és a méhészek szakköre. 0. I.: A művelődési háznak méhészete is van? J. S.: Az nincs, csupán arról van szó, hogy Galántán sok a méhész. Ez nyilván abból fakad, hogy itt van a MEDOS üzem. Ezek a méhészek szerettek volna összejönni, elbeszélgetni, tapasztalatot cserélni, de nem volt hol. Ml felkaroltuk őket. 0. I.: Milyen a klubtevékenység? Zs. £.: Egy egész sor klubunk van. Ezek közül a legaktívabb a már említett fotó- klub és a társastáncklub. Van azonban egy különleges klubunk: a Galánta város barátainak klubja. Hat szekció működik benne: honismereti, kulturális, sport, természettudományi, környezetvédelmi és elektronikai. A fő feladata az anyag összegyűjtése a városról és életéről, előadások szervezése, és az összegyűjtött anyag népszerűsítése. Egyik érdekes célja felkutatni azokat a volt galántai lakosokat, akik szétszéledtek az országban, és ma valahol valami érdekessel foglalkoznak, őket azután a klub meghívja egy-egy előadásra. 0. I.: Ha már a kluboknál tartunk, a galántai ifjúsági klub, a G-Klub, jó hírnek örvend a város határain túl is. A klub a SZISZ városi bizottságának és a VMK-nak a közös létesítménye. Az is közismert, hogy az együttműködés példás. Ez annak köszönhető, hogy Juraj Stern a VMK igazgatóhelyettese és a SZISZ városi bizottságának elnöke egy személyben? J. S.: Nem hiszem. Én ugyanis nemrégen vagyok a VMK alkalmazottja. Azelőtt éppen a G-Klub hivatásos vezetője voltam, és az együttműködés már akkor is nagyon jó volt. Ami a klub tevékenységét Illett, talán nem tartanak nagyképünek, ha magam is színvonalasnak tartom. Merem ezt azért is mondani, mivel már nem vagyok a vezetője. Munkája nem merül ki a diszkóval vagy videózással, esetleg egy- egy előadással. Tevékenysége sokrétű, színes, tartalmas és szervezésben színvonalas.’ Csak egy példát hadd mondjak el. Megszerveztük klubtagjaink találkozóját városunk vezetőivel, egy kérdés-felelet estet, ahol a város fejlődéséről, építéséről volt szó. Az előkészítést azzal kezdtük, hogy videokamerával megállítottunk embereket az utcán, és megkérdeztük, mi a véleményük a város fejlődéséről. Ezután megszereztük az összes elérhető statisztl-- kai adatot a városról, és betápláltuk a' számítógépbe Az estére meghívtuk a vnto elnökét és a város főépítészét. A videón lej átszőttük a városban szerzett felvételeket, és a vezetők, ha szükség volt, igénybe véve az adatokat a számítógépből, válaszoltak, véleményt mondtak a felvetett problémákról. 0. L: A G-Klub a városi ifjúsági klub szerepén túl járási módszertani központként is működik. J. S.: Azt hiszem, a klub ennek a kötelességének is eleget tesz. A gyakorlatban ez így fest: havonta egyszer készítünk módszertani klubestet, amely lényegében semmivel sem különbözik a többitől, csak a téma és forma megválasztásakor ügyelünk arra, hogy olyan legyen, amilyet egy falusi, technikailag gyengébben felszerelt klub is meg tud valósítani. Erre az estére meghívjuk a járásban tevékenykedő klubok vezetőit is. Amikor befejeződik az est, és a klubtagjaink elmentek, leülünk ezekkel a vezetőkkel. Elemezzük a látottakat, hallottakéit. Elmondjuk, hogyan terveztük meg az estét, gyűjtöttük az anyagot és végeztük a szervezést, ötleteket adunk, milyen témakörben lehetne még felhasználni ezt a formát, esetleg mivel lehetne kibővíteni. Ez a forma nagyon jól bevált, és eredményét már le lehet mérni a falusi klubok tevékenységén. Ahhoz, hogy klubtagjaink jól működjenek, nem elég a jól Irányított módszertani vezetés. Sokkal meghatározóbb az egyes klubok talpraesett, tenntakaró vezetősége. 0. I.: Eredetileg a gondokról Is akartunk tájékozódni, de a felsorolt eredmények után szinte az a benyomás, hogy gortd nincs is. Zs. É.: Már hogyne volna gondl Ahol dolgoznak az emberek, ott problémák is adódnak. Mondtam már, hogy helyszűkében vagyunk, de más oldalon ez a „bőség betegsége“. Vagy itt vannak az anyagiak. Ki nem panaszkodik manapság a pénzhiányra? Mi viszont nem nagyon panaszkodunk. Nem mintha felvetne a pénz, de okos gazdálkodással üzemeltetni tudjuk az intézményt, Mi nem a pénzzel vagyunk hadilábon, hanem Inkább az előírásokkal. Vegyük például a tanfolyamokat. Az előadónak tiszteletdíjat kell fizetni, ez természetes. A költségvetés „egyik fiókjában“ van erre megszabva egy összeg, ha az kimerül, megáll a tudomány. Több tanfolyamot nem tudunk szervezni, bármekkora lenne Is az igény. A másik oldalon a tanfolyamok, anyagilag rentábilisak, hiszen a hallgatók fizetnek nekünk, tehát pénzt keresünk velük Csakhogy ez a pénz már a költségvetés egy másik „fiókjába“ kerül, ezt nem használhatom fel tlszteletdíjra, mert útját állja az a bizonyos előírás. Persze ezen túl is vannak gondjaink, de nézetem szerint ezeket nem felpanaszolni, hanem megoldani kell. —hr— A szabás-varrás tanfolyamon
