Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-20 / 16. szám
új ifjúság 10 Klubról klubra Klubról klubra Klubról klubra NÉGY RIDEG SZÜRKE FAL A falu aligha hívná fel magára bárkinek is a figyelmét. Egy átutazó idegen Váradon (Tekovskji Hrádok) semmi olyat nem láthat, amiért érdemes volna megállni. Ha netán megéhezne vagy megszomjazma, jobb, ha továbbmegy, mert mostanában a kiskocsma* ajtaján is lakat lóg. Hiányos leltárról suttognak az emberek, de én nem ezért utaztam el Léváról (Levice) ebbe a félezer lelket sem számláló Garant menti kis faluba. A Szocialista Ifjúsági Szövetség járási bizottságán találkoztam Németh Róberttel, a váradi ifjúsági szervezet titkárával. Amikor megtudta, hogy a járás ifjúsági klubjainak helyzete iránt érdeklődöm, meghívott magukhoz. Nem volt nehéz megtalálni az ifjúsági klubot. A falu főutcáján haladva messziről észrevenni a kékbetűs feliratot. Egyébként viszont semmi különös, ilyen képpel bárhol találkozhat az ember. Az sem különösebben feltűnő, hogy a művelődési ház előcsarnokába lépve egy kis sarat is magával visz a látogató, mert a közművesítés — enyhén szólva is — hiányos. Nagyokat dobbantok az előcsarnok küszöbén, hogy megszabadítsam lábbelimet a sártól, de bent már sejtem, hogy túlzásba viszem a rendszeretete- met. A klub „előcsarnokában“ semmi sem utal arra, hogy illett volna papucsot hozni magammal. Az intelligens ember általában csak annyira viselkedik intelligensen, amennyire a helyzet megkívánja — gondolom magamban, és félig sáros csizmában belépek a klubba. — Csak nyugodtan — invitál kedves, keserű mosollyal az arcán Róbert. — A mi szőnyegünknek nem árt egy kis sár. Seszínű PVC-linóleum borítja csupán a klubhelyiség padlóját. Az ajtótól alig két lépésnyire pingpongasztal áll. Ezen a szűk helyen próbálja egy tizenhat-tizenhét év körüli fiú visszaverni társa adogatásait, akinek az asztal túlsó oldalán még kisebb tere van a helyezkedésre. Leteszik az ütőket, és odaülnek a kályha közelébe a többiek közé. Egyszerű széntüzelésű jíis kályha teszi barátságosabbá a klub levegőjét. Nemrég gyújthattak be, mert még kintiesen felöltözve téblábolnak a klubtagok. Körülnézek. Az alacsony mennyezetű helyiségnek mind a négy fala üres. Sehol egy kép vagy bármi, ami megtörné a cellái ridegséget. Berendezés? Éhnek a leírása a legkönnyebb: nincs. Ha csak azt a néhány rozoga széket és az ötvenes évek kocsmáit idéző asztalt nem tekintjük annak. Közben megérkezik Kiszeli János is, a helyi ifjúsági szervezet elnöke. Jelenléte felbátorítja a fiatalokat. Nem tartom fontosnak megemlíteni a nevüket, hiszen valamennyien egy témáról beszélnek. Mondanivalójuk refrénje, hogy ezt a helyiséget mindennek lehet nevezni, csak ifjúsági klubnak nem. Beszélgetünk. Hogyan juthattak ilyen helyzetbe? Megtudom tőlük, hogy korábban a színpad mögötti helyiséget használták klubnak, de az még kisebb volt. Fűteni ott sem lehetett. Rendbe tették ezt a mostanit, abban a reményben, hogy majd kapnak berendezést is, esetleg társasjátékokat, tévét, lemezjátszót, magnetofont, rádiót, könyveket, képeket, szőnyeget. Nem voltak ők balgák, nem hitték, hogy mindezr csak úgy az ölükbe hull. Részt vettek mindenben, ami a faluban történt. Ha társadalmi munkáról volt sző, elsők között jelentkeztek. Ilyenkor általában elhangzott néhány ígéret, hogy csak rajta, gyerekek, lesz még színes tévé is. Eddig nem lett! Lett viszont olyan helyiségük, ahová kár is lenne e drága készüléket megvenni, mert a por és a pára előbb-utóbb tönkretenné. Ezt nem én állapítottam meg, a klub tagjai mondták. De egyetértek velük. Fél órát sem voltunk még együtt, de a portól már köhögési rohamokat kaptam. Ozsvald Olga a falusi pártszervezetben az ifjúsági szervezet védnöke. Elmondom neki tapasztalataimat. — Figyelemmel kísérem az ifjúsági szervezet munkáját, jól ismerem a gondjaikat is — válaszolja. — ön szerint hogyan alakulhatott ki ez a mostani helyzet? — Amióta egyesült falunk Káinéval (Kalná nad Hronom), úgy érezzük, kevesebb támogatást kapunk, mint amennyit megérdemelnénk. — Történtek itt azért említésre méltó dolgok is. Hogy mást ne mondjak, 1978-ban művelődési ház építésébe kezdtek. — Azt időközben át is adták, de se berendezése, se fűtése, így szinte teljesen használhatatlan. Egyébként a kultúrház „Z“ akcióban készült. Az ifjúsági szervezet tagjai nagyon sokat segítettek a befejező munkáknál. — Mire használták az átadástól számítható öt év alatt? — Néhány táncmulatság és egy lakodalom volt benne. Berendezés nélkül másra nem tudjuk használni. Az ifjúsági szervezetnek sincs néhány társasjátékon és a pingpongasztalon kívül semmije. — Önről úgy beszéltek a fiatalok mint a falu önkéntes népművelőjéről. — Ennek az az oka, hogy én vezetem a falu könyvtárát, de az is elég rossz állapotban van. Már három évvel ezelőtt kérte a járás a helyi nemzeti bizottságot, hogy utaljon ki számunkra egy megfelelő helyiséget, de eddig még semmi sem történt. — ön tagja a helyi nemzeti bizottság tanácsának. Biztos vagyok benne, hogy szólt már az itteni helyzetről. — Jól ismerik gondjainkat, de az a helyzet, hogy. a központi falunak van művelődési háza. Annak lenne a feladata a három egyesült falu kulturális életét szervezni és irányítani. Ha a helyi nemzeti bizottságon sürgetem az ifjúsági klub és a kultúrház berendezését, azt á választ kapom, hogy ez a művelődési központra tartozik, ott meg azzal u- tasítanak el, hogy kimaradtunk a tervből. — ön szerint érdemes lenne rendbe tenni ezt a két létesítményt? — Igen, ezt határozottan állítom. A fiatalok aktívan dolgoznak. Még így is, ilyen mostoha körülmények között is össze tudnak hozni néhány sportrendezvényt és vetélkedőt. Vannak hibáik is, de meg vagyok róla győződve, ha Jobbak lennének a feltételek, eredményeiken is meglátszana. A Szocialista Ifjúsági Szövetség járási bizottságán jól ismerik a váradi helyzetet, de azt is elmondták, hogy nem tudnak segíteni a fiataloknak. Ezért felkerestem a helyi nemzeti bizottság elnökét. Fél órával korábban érkeztem Kálnára, mint ahogy jeleztem. Szerencsére, mert az elnök, Frantisek Horfták éppen útra készült. Látva, hogy mindenáron választ várok a kérdéseimre, maradt. — Ismerem az ifjúsági szervezet problémáit Váradon, Kálnán és Bajkán is — mondta az elnök. — Ha konkrétan a váradi helyzetről kell beszélni, el kell mondanom, hogy korábban az ifjúsági klub a színpad mögötti helyiségekben volt, ahol a fiatalok igazi klubéletet éltek hosszú éveken át. Idővel ezek a helyiségek kicsinek bizonyultak, ezért a fiatalok kérésének eleget téve lehetővé tettük számukra, hogy a kultúrház előcsarnokából nyíló helyiséget vegyék birtokukba, ök maguk végezték el a szükséges munkákat. Igaz, hogy a berendezés még hiányzik, így a klub még nem fest úgy, ahogy manapság bárki joggal elvárhatja. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott már a helyi nemzeti bizottság tanácsa is, és feladatul adtuk a kálnai művelődési központ igazgatójának, hogy a lehetőségekhez mérten oldja meg ezt a helyzetet. A klubélet irányítása ugyanis mindhárom faluban az ő feladata. Tudomásom szerint 1987 végéig nem sikerült a szükséges bútorokat és más berendezési tárgyakat beszerezni, holott a pénzt a járási nemzeti bizottságtól megkaptuk rá. Most már jobban oda fogunk figyelni, hogy mindhárom faluban megfelelő berendezést kapjanak az ifjúsági klubok. — Én azt tapasztaltam, hogy ha a váradi fiatalok feltételei jobbak lennének, valóban kiváló munkát tudnának végezni az ifjúsági szervezetben és a klubban is. — Én is csak azt mondhatom, hogy a váradi ifjúsági szervezet nagyon jó és kezdeményező. Bármilyen rendezvény van a központi faluban, ők mindig jelen vannak. Kitűnően szerepeltek tavaly a honvédelmi versenyen és a „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ című vetélkedőn is. Én ezt nagyra becsülöm, és mindent elkövetek azért, hogy a klubéletért felelős személyek olyan feltételeket teremtsenek számukra, amilyeneket megérdemelnek. — Hogyan alakulhatott ki az egyesített faluban ilyen áldatlan helyzet? — Nehéz ezt megállapítani. Biztos, hogy sok múlott azon, ki irányítja ezt a munkát. Ügy gondolom, ha a fiatalok hozzám fordulnak, már korábban is megoldhattuk volna ezt a helyzetet. Idén átalakítjuk Váradon a könyvtárat is. Azt akarjuk, hogy az egész létesítmény, a kultúrház, az ifjúsági klub és a könyvtár kívül- belül szép legyen. Megoldjuk a fűtés kérdését is. — És ez mikorra várható? — A szövetkezet építőcsoportja még a téli hónapokban elkezdte a munkát, s az előkészületektől függően igyekszünk minél előbb befejezni. Én úgy gondolom, hogy anyagi akadálya ennek nem lesz. Az éremnek azonban két oldala van. A fiataloknak tudatosítaniuk kell, hogy ha végre olyan klubuk lesz, amilyenre vágynak, ml is gyakrabban utánanézünk munkájuknak. De azt hiszem, Váradon minden rendben lesz. — Mondhatna konkrét időpontot is? — Konkrét időpont? Június végéig, vagyis az év első felének végéig, ha az építkezési munkákat úgy elvégzik, ahogy azt megígérték. El kell készülnie a postahivatalnak és a könyvtárnak is. Szóval június végéig. Majd meglátjuk. Biztosan elmegyünk — ha nem is ellenőrzésként! Kamocsai Imre Sebészeti mikroszkóp A mikroszkóp egyre nélkülözhetetlenebb kelléke a sebészeti műtőter- meknek. A mikro- sebészet elképzelhetetlen mikroszkóp nélkül. A Német Demokratikus Köztársaságban a jénai Kari Zeiss Művek ORM-240 G jelzéssel rendkívül nehéz műtétek végzésénél alkalmazható mikroszkópot fejlesztettek ki. A mikrosebészethez szükséges minden kellékkel ellátták új gyártmányukat. Asztalának nagy a stabilitása, és minden rezgést vagy rázkódást elnyel. A beállítás igen könnyű. A műtét mezejét optikai üvegszálak segítségével egyenletesen világítja meg a mikroszkóp. A készülék lehetővé teszi, hogy műtét közben is készítsenek felvételeket a sebészeti beavatkozás tárgyát képező testrészről. -. Védókarkötó statikus elektromosság ellen Hogyan lehet megvédeni az embert a statikus elektromosság ellen? A megoldást szovjet szakemberek adták meg, a Szovjetunió Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézetének munkatársai egy karórához hasonló védőkarkötő formájában. A szerkezet egyszerű: fémlapra erősített, szigetelőanyagokból készült, körbefutó tömlő, amely a formáját tekintve is órához hasonlít. Belsejében fedéllel lezárt fémelektródát helyeztek el. Az ellenállást úgy választották meg, hogy amikor az emberi testben a feszültség eléri a 2 kilovoltot, a testfelülettel érintkező fémlap vezetőképessége hirtelen megnövekszik és az elektrostatikus töltés teljes egészében elvezetődik a földbe anélkül, hogy az áramerősség meghaladná a megengedett határt. A textilüzemekben végzett kísérletek bebizonyították, hogy a bőrszíjjal csuklóra erősített szerkezet jó védelmet nyújt. A szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy sikerrel használható a műanyag lapokat gyártó vállalatokban, nyomdaipari 'kombinátokban, elektronikai és elektrotechnikai vállalatokban. Viselése tudományos kutatólaboratóriumokban és számítástechnikai központokban is ajánlatos, ahol a statikus elektromosság gyakran kihat a felszerelés jó működésére. „tJj fény“ L1 Piskon kínai orvos új akupunktúrás pontot fedezett fel a bal fülkagylón. Ennek a pontnak a közvetítésével csaknem teljesen vak betegeket gyógyított meg. 3000 szembetegének — akiket a legkülönbözőbb szembántalmak ellen kezelt — 98 százaléka csaknem egészében visszanyerte látását. Az általa felfedezett akupunktúrás pontot Li Pinkin szinminnek — új fénynek — nevezte el. Módszerét Japánban is alkalmazzák. Itt 130 ember nyerte vissza látást. Witrektom Lengyelországban az 1980-os esztendő egyik legértékesebb tudományos-műszaki vívmányának a szemgolyó-műtétek elvégzésére szolgáló ultramodern berendezést, a witrektomot tekintik. Megalkotója a Lodzsi Orvostudományi Akadémia szemklinikái osztályával együttműködő Andrzej Olens műszerész. A witrektommal elvégezhetők a szemgolyó belsejében szükséges műtétek a szerkezet ugyanis parányi vágást ejt, s azon behatolva a szemgolyőba, lemetszi onnan és eltávolítja a szem belsejéből a kóros elváltozásé szöveteket. A berendezés mindehhez speciális vágó és szívó terminálokkal van felszerelve. Ezenkívül infúziós kanül van rajta, amelynek segítségével visszaadják a szemgolyó eredeti volumenét, s hozzá tartozik a szemgolyó belsejét, illetve a műtét helyét megvilágító fényforrás. A Lodz! Orvostudományi Akadémia Igen alkalmasnak minősítette a witrektomot. Segítségével olyan betegeket mütöttek, akiket a látásuk elvesztésének veszélye fenyegetett. És megnyílt annak lehetősége, hogy olyan betegek látását is megmentsék, akiknél a hagyományos módszerek nem vezettek eredményre. Lézerterápia A korszerű medicinának hovatovább egyre nélkülözhetetlenebb kelléke a lézersugár; ahelyett, hogy gyógyító hatása van, a legprecízebb és legsterilebb szike, amelyet semmi sem helyettesíthet, különösen a kényes szem-műtéteknél. Leszter Endre magyarországi sebészorvos már régebb érdekes jelenséget figyelt meg. Megpróbált gyenge laboratóriumi lézersugárral bőrrákosodást előidézni kísérleti egerek leborotvált testfelületén. Rákosodás nem következett be, ellenben a leborotvált bőrfelületen gyorsabban nőtt a szőr, mint más testrészeken. A sebész arra a következtelésre jutott, hogy a lézersugár serkentőleg hatott a szőrtöszősejtekre, tehát feltehetően gyorsítja a kötőszöveti sejtek szaporodását, így a sebek hegedősét Is. Annak ellenére, hogy egyes orvosok eredményesen alkalmazzák sebek-zúzódások gyógyítására a Leszter Endre által felfedezett eljárást, a tudományos világnak még mindig fenntartásai vannak a kis erejű lézerek gyógyító hatását illetően. Ezzel szemben Nagy-Britanniában egy londoni kórház orvosnője azt állítja, hogy miután lézerrel sugarazta egerek lábát, a szövetek növekedését tapasztalta, valamint azt, hogy kivételesen jó a besugárzással kezelt végtagok vérellátása. Mindenesetre több megfigyelés igazolja, hogy a kötőszövet sejtjei gyorsabban szaporodnak lézersugár hatására, mint hogyha csak egyszerű napfénynek vannak kitéve. Arra azonban még nem találtak magyarázatot, miért gyorsítja a szövetek regenerálódását a gyenge lézersugár. Legújabb tudományos értekezések szerint a lézersugárnak fájdalomcsillapító hatása is van. Dániában gyulladáscsökkentésre és fájdalomenyhítésre használnak gyenge lézert reumatikus ízületi gyulladásban szenvedő betegek gyógykezelésekor. A kezelés után az ízületek meglepő módon visszanyerték mozgékonyságukat. Az Egyesült Államokban a Los Anegles-i Fájdalomtanulmányozó Intézetben krónikus fájdalmakban szenvedő betegek esetében kis erejű lézersugárral való kezelés után kimutatták világosan az Idegingereket továbbító anyagok módosulását. Nagy-Britanniában az Országos Ortopédiai Kórházban lézerbesugárzással sikerrel gyógykezeltek Inszalagsérüléseket és felületi sérüléseket. Leszter Ádám, a lézersugár gyógyító hatását felfedező orvos fia pedig beszámolt arról, hogy ezzel a módszerrel sikerrel gyógykezelt súlyos fekélybetegeket.
