Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-04-20 / 16. szám

áj ifjúság 8

Schwajda György: Segítség

Pince nélkül a Pinceszínpad

Akit érdekel - a nyelvjárásgyűjtés

Nemzetiségi műkedvelő színjátszásunknak mélyrenyúlő gyökerei és évtizedes haladó hagyományai vannak A művészeti e- gyüttesekben végzett munka nem veszített se jelentőségéből, se vonzásából, csak új tartalommal telítődött: megváltoztak létezési-szervezési teltételei, emelkedett a közösségi alkotó munka színvonala, összhangban a közönség igényével.

A műkedvelő színjátszásnak közművelődési küldetésével, társadalmi szerepével kettős rendeltetése van. Egyrészt — csaknem törvényszerűen — új tehetségeket fedez és nevel föl a hivatásos színház számára, másrészt színvonala és közölnivalója által részt vesz az emberek művészeti nevelésében.

A kassai (Koéice) Pinceszínpad 1976-ban alakult. Műhelyében azóta tizennégy műsor látott napvilágot, s csaknem száz tagja adta át egymásnak a stafétabotot. Ezek közül időközben hatan lettek hivatásos színészek, hárman pedig a budapesti Szín- művészeti Főiskolán szereztek oklevelet. Az együttes vezéregyénisége a Kassal járási Népművelési Központ színházi szakelőadója, Havasi Péter, ö az együttes művészeti és műszaki vezetője, rendezője és szervezője. Évről évre fáradhatatlanul tud hatni, lelkesíteni és tanítani A színház megszállottja. Szerencsés kézzel válogat a színjátszás iránt érdeklődő fiatalok között, hogy biztosítsa a törésmentes, színvonalas alkotómunkát.

Beszélgetésünk előtt — figyelembe véve az együttes eddigi, műfaji szempontból igen változatos repertoárját — azon töprengtem, vajon milyen mozzanatok befolyásolják állandó megújulását, mi minden van a sikerek mögött.

— Elsősorban a felkészültség, a jó hozzáállás. A csoda nélküli, de csodálatos lelkesedéssel és felelősséggel végzett munka. Másodsorban a „törzsgárda“. Van a Pinceszínpadnak ugyanis egy, a most is Kassán élő tagokból álló magja, de vannak olyan tagjai is, akik régebben, még a második vagy a harmadik produkcióban szerepeltek, aztán Itthagyták a várost és a színpadot, de most újra visszajöttek (pl. Vass Feri, Majkrics Erzsi). Vannak köztük főiskolások is, akik tanulmányaik befejezése után elkerülnek Kassáról. Konkrét kapcsolatunk megszakadt velük, de a Komáromi (Komámo), a Dunaszerdahelyi (Duna jská Streda) és Tőketerebesi (Trebläov) járásból származó tagok a Jókai Napokon már hagyományosan felkeresnek bennünket. Bevallják, hiányzunk nekik.

— Egy műkedvelő színjátszó csoport e- redményes létezésének elengedhetetlen feltétele a zavarmentes alkotói légkör. Olyan szervezési és más gondoktól mentes közeg, amely a fölösleges bosszúságot és idegeskedést kizárva lehetőséget ad a szabadidő okos, közhasznú, de személyiséget is formáló eltöltésére. Az együttes partnere e téren a fenntartó szerv. Hogy 411 ezt Illetően a csoport?

— Ez bonyolult kérdés. Tulajdonképpeni fenntartó szerve a Ptnceszlnpadnak soha nem volt, mindig csak névlegesek, mint különböző Csemadok-alapszervezetek, később a Szlovákiai Amatőr Színjátszók Szövetségének egyik alapszervezete. A helyzet pedig az, hogy a mai napig hordunk a zsebünkben rendezetlen számlákat. Jelenleg fenntartó szervként nem tudok senkit megnevezni. Formálisan a Csemadok Kassa-vldékl Járási Bizottságához tartozunk. Ez csupán annyit Jelent, hogy apróbb számlákat hajlandók kifizetni, de díszletet terveztetni vagy hétvégi próbát szervezni már nem volt lehetőségünk. U- gyanakkor tudok arröl, hogy a Csermely énekkar évente többször is találkozott hétvégi próbákon. Arra volt pénzl Néha mérgelődöm, néha kétségbeesem. Néha arra gondolok, ha én most Is azt mondanám, hogy kész, befejeztem, nincs tovább, akkor kulturális szövetségünk Illetékesei helyeslőén vennék ezt tudomásul. Erre volt már példa a múltban. Mivel nemzetiségi kulturális ügyről van szó, a leghelyesebb az lenne, ha a Pinceszínpadhoz hasonló együttesek fenntartó szerve a Csemadok illetékes járási bizottsága lenne. Ezzel kapcsolatban például nagyon szeretnék választ kapni a következő kérdésemre: Ha a Csemadok KB lehet fenntartó szerve a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának és a Szőttes népművészeti együttesnek, akkor miért nem lehet egy élegyüttes fenntartó szerve az Illetékes Járási bizottság?

— Melyik előadott darab lett az együttes legnagyobb sikere?

— A legnagyobb siker talán 1985-ben Schwajda György Segítség című darabja lett. Egyrészt azért, mert megnyertük vele a Jókai Napokat, másrészt mert eljutottunk a darabbal Martinba, az amatőr színházak nemzetközi seregszemléjére. Előadásunknak nagyon jó volt a sajtóvisszhangja, még a cseh lapokban Is igen kedvező értékeléseket kaptunk. Tulajdonképpen mi hívtuk fel a szlovák szakma figyelmét Schwaj- dára. Szereplésünket követően érdeklődött ugyanis a szövegkönyv lránt a zvolenl színház, s már műsorára Is tűzte ezt a tragikomédiát.

— Az amatőr művészeti együtteseknek tudvalévőén van egy olyan fontos célja is, hogy egyre több embert vezessen be a színházi kultúra titkaiba. E téren hogy áll a Pinceszínpad?

— Sajnos, nem a legjobban, öt évve! ezelőtt vásári komédiásokká váltunk, s a bodollóí (Budulov) és buzitai (Buzica) szövetkezetek jóvoltából szekéren jártuk Ke- let-Szlovákla falvalt a Kocsonya Mihály há- zasssága című darabbal. Különben fellépéseinket mindig a csoport szervezte. A gyakorlati akadály igen sokszor a szállítás volt, az együttes nem mobills, ami főleg a díszletes előadások esetében gond. Ilyen volt a helyzet a Schwajda-darabná! is, így a Segítséggel a versenyeken kívül nem voltunk sehol.

— Mi készül jelenleg az együttes „műhelyében“?

— Egy Krúdy-novella adaptációját visz- szük színre érdekes módon. A darab munkacíme „Mánia“, a novella címe „A takács feleségének a szíve“. Ebből Igyekszünk most egy mozgáson, látványosságon, zenén alapuld pantomimszerű előadást létrehozni. Ilyen kísérletekkel amatőr színpadokon ma egyre gyakrabban találkozhatunk. Megpróbálkozunk tehát mi is a hazai magyar szinjátszömozgalmat egy ilyen ú] színfolttal tarkítani. A probléma csak az, hogy erre az eddigi próbatermünk, a pince nem alkalmas. Jelenleg ott próbálunk, ahol csak tudunk.

— A „Pinceszínpad“ jó hangzású, patinát sejtető elnevezés. Beszélgetésünkből kitűnt, hogy az együttes a nevét adó pince parányi helyiségeit már kinőtte.

— A „cégjelzés“ valóban stílusos, jelképes is, mert kezdettől fogva pincében próbáltunk, dolgoztunk. De ha esetleg (f Jelkerülnénk a pincéből, akkor sincs okunk a névváltoztatásra. Ez az elnevezés szlovákiai amatőr viszonylatban már fogalom. Megfordult már a fejemben, hogy más, minden követelménynek megfelelő fenntartó szervet keressek, de... A Városi Műemlékvédelmi Intézet felkínált néhány pincét. Egyelőre tanulmányozom, melyik felelne meg legjobban céljainknak. A Csemadok pincéjét bővíteni, átalakítani nem lehet, ezért kár lenne további pénzt befektetni. Így tehát várunk. Meglátjuk, hogyan Intéződnek dolgaink. S bár tevékenységünk teltételei most nem is a legkedvezőbbek, ügy érzem, nem hagyjuk abba.

Szőke István

A hazai magyar tudományos élet fejlődésének nincsenek még teljesen kiépítve az Intézményes keretei. Ennek pedig velejárója, hogy az egyes tudományágakban Javarészt amatőrök dolgoznak. Az amatőrizmus ez esetben nem dilettantizmus: egyszerűen arról van szó, hogy az Intézmények hiánya folytán nincs elég fizetett, főállású tudományos munkatárs. Ez a helyzet a nyelvjárásgyüjtéssel is. A Kom-ensk? Egyetem magyar tanszékén és a Nyltrai (Nitra) Pedagógia Fakultáson megfrtak ugyan néhány nyelvjárási tárgyú szakdolgozatot, de módszeres és nagyszabású dialektológiai kutatással ezek az intézmények nem foglalkoznak. Mivel a Szlovák Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének kutatási programjában eddig nem szerepel a magyar nyelvjárások vizsgálata, a csehszlovákiai magyarság nyelvjárásainak gyűjtése és az adatok feldolgozása az amatőrökre — többségében a pedagógusokra marad. A munka pedig elodázhatatlan, mert Igaz ugyan, hogy a csehszlovákiai magyarság nyelvére nincs asszimiláló hatással a magyarországi köz- nyelv — amelyet nálunk csak egy viszonylag szűk réteg használ és a többség még mindig nyelvjárásokban beszél —, de az új generációk nyelve mégsem azonos az apáik, nagyapáik által beszélttel.

A hazai magyar nyelvjárásgyűjtés megszervezése a Csemadok Központi Bizottsága nyelvi szakbizottságának egyik feladata. E nyelvi szakbizottságnak van nyelvjérásgyűj- tő szakcsoportja, amelynek vezetője Kovács László, a somorjai (Samorln) gimnázium tanára. A nyelvjárásgyűjtés helyzetéről, a csoport tevékenységéről beszélgettem vele, valamint Lanstyák Istvánnal, a Kamensky Egyetem magyar tanszékének aspiránsával, Csuka Júlia ötödéves magyar szakos egyetemi hallgatóval és Rozbroy Évával, a Csemadok KB szakdolgozójával.

Kovács László a nyelvjárásgyűjtő csoport történetével kezdte a beszélgetést:

— A csoportban pedagógusok és diákok dolgoznak, és azokból verbuválódtak, akik munkájukat beküldték a Csemadok KB első dialektológiai pályázatára. A csoport első nyelvjárásgyűjtő táborában, 1982 nyarán, a csllizközi Patas (Pastuchy) községben, nyolcán vettünk részt. Ekkor, bár az anyagi körülmények meglehetősen kedvezőtlenek voltak, sikerült előzetesen kidolgozott kérdőívek alapján egy hét leforgása alatt összegyűjteni a község megközelítően teljes névanyagát, a földrajzi neveket, személyneveket, beceneveket, ragadványneveket, álneveket stb. A tábor résztvevőinek az volt a véleménye, hogy a gyűjtést mindenképpen folytatni kell. A következő évben Klsgyarmaton (SlkeniCka) gyűjtöttünk.

1984—87-ben az ö-ző nyelvjárásszigetünket vizsgáltuk meg IUésházán (BilaSovce) és környékén. Idén a zoboraljai falvakba szeretnénk elmenni.

— Milyen célokkal Indult a nyelvjárás- gyűjtő munka?

— Az egyik cél az volt, hogy szakmai gyakorlatra tegyenek szert azok, akiket érdekel a nyelvjárásgyűjtés. Ennél azonban sokkal nagyobb célok lebegtek a szemünk •lőtt: magnófelvételekből nyelvjárási szövegarchívum, majd megfelelő feltételek esetén, nyelvjárási szóklncsarchlvum létrehozása.

Lanstyák István 1983 óta vesz részt a gyűjtéseken. Mint mondta, a dialektológiai pályázat és a nyelvjárásgyüjtő szakcsoportban való munka ösztönözte arra, hogy behatóbban foglalkozzék a nyelvjárással, s ennek köszönhetően az is, hogy az e- gyetem magyar tanszéke felfigyelt tevékenységére. Majd így folytatta:

— A nyelvjárásgyűjtés értékmegőrzés. A felgyújtott nyelvjárási szavak egy része újra bekerülhet a nyelvtudatba, gyarapíthatja szókincsünket, de ennél sokkal fontosabb, hogy a történelmi és nyelvtörténeti kutatásokat nagyban segítik a dialektológiai ismeretek. És a nyelvészet más területeit Is segítik a nyelvjáráskutatás eredményei, így például a regionális köznyelv vizsgálata is csak a dialektológiai ismeretek birtokában lehet eredményes. És még egy, nem Jelentéktelen szempont: a nyelvjárásgyűjtés adatközlőiben, az egyszerű emberekben is feléled az érdeklődés saját nyelvük Iránt. Ráébrednek értékeikre, büszkébben használják nyelvjárásukat.

— Készül-e olyan publikáció, amelyből a nagy nyilvánosság is megismerhetné a kutatási eredményeket?

— A Oj Mindenes Gyűjtemény következő kötetében megjelentetünk egy hosszabb dialektológiai tanulmányt.

Beszélgetésünk egyik oka az, hogy a nyelvjárásgyüjtő csoport olyan fiatalokat

keres, akik szívesen részt vennének a munkában. Arra lenne szükség, hogy a Jelenleg mintegy tíztagú csoport létszámában kibővüljön, s a későbbiekben lehetővé váljék az, hogy a nálunk beszélt összes nyelvjárási területen alakuljon kutatócsoport. Ha ez a hálózat létrejönne, nagyobb szabású, előre megtervezett munkát lehetne végezni.

Vajon hogy kerülhetnek kapcsolatba a csoporttal a nyelvjárásgyűjtés Iránt érdeklődő fiatalok? Hol és kinél jelentkezzenek? Ezekre a kérdésekre Rozbroy Éva válaszolt:

— Hogyha beneveznek a Csemadok KB nyelvjárásgyüjtő pályázatára, akkor máris kapcsolatba kerültek vele. (A pályázat teljes szövegét mellékeljük.) Munkájuk megkezdése előtt és munka közben ugyanis a Csemadok KB közvetítésével módszertani segítséget kérhetnek a csoporttól. Aki azonban a nyári zoboralji gyűjtés megkezdésének idejéig nem tud belefogni pályamunkájába, az is jelentkezhet erre a gyűjtésre nálam, a Csemadok Központi Bizottságán vagy Lanstyák Istvánnál, a Komen- sky Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar tanszékén. A gyűjtésre július 11-e és 15-e között kerül sor. Előtte, 9—10-én, Nyltrán a Slovan Szánéban hazai és magyarországi szakemberek tartanak előadásokat a nyelvjárásgyüjtésről. Ide Is várjuk az érdeklődőket.

Végezetül kedvcsinálóként egy olyan valakinek a véleménye, aki gimnazistaként már az 1982-es gyűjtésben is részt vett.

Csuka Juli mondja:

— Nemcsak a tényleges gyűjtés, az adatközlőkkel való beszélgetések jelentetitek számomra nagy élményt, hanem a csoportunk esti beszélgetései is. Általában a gyűjtés színhelyén aludtunk, esténként megbeszéltük az aznapi tapasztalatokat ős a ■másnapi teendőiket, belehallgattunk a magnófelvételekbe. Én voltam a legfiatalabb, mégis jól éreztem magam a kitűnő közösségben. Azt hiszem, ezt a munkát bárki el tudja végezni, akit érdekel népünk nyelve és kultúrája.

A cssoport tehát várja a jelentkezőket! Végezetül pedig a felhívás:

A Csemadok Központi Bizottsága és nyelvi szakbizottsága nyelvjárásgyüjtő pályázatot hirdet.

Pályázhatnak csehszlovák állampolgárságú önkéntes gyűjtők és gyűjtőcsoportok bármilyen nyelvjárási tárgyú, nyomtatásban még meg nem jelent, eredeti helyszíni gyűjtést tartalmazó pályamunkákkal, tehát szókincsgyűjtássel (pl. a gazdálkodás, é- pitkezés, viselet, táplálkozás stb. szókincse), tájszógyűjtéssel (egy-egy nyelvjárási egység valódi, alak szerinti és jelentésben tájszavai), földrajzi nevek, ill. személynevek, elsősorban ragadvány- és gúnynevek) gyűjtésével és feldolgozásával, egy- egy nyelvjárási Jelenség (pl. i-zés, ö-zés, azonszótagú 1 kiesése; névszóképzés, igeragozás stb.) feldolgozásival, ill. egy-egy nyelvjárási egység teljesebb nyelvi anyagának rendszerezésével.

Pályadijak:

I. dij . . . . 3000,— Kés

II. dl) ... . 2000,— Kös

III. díj . . . . 1000,— KCs

Az egyes díjfokozatokat a bírálóbizottság megosztva is kiadja.

Pályázni lehet továbbá nyelvjárást szövegek hangfelvételével is. A megfelelő minőségű felvételeket értékes könyvekkel jutalmazzuk. A hangszalagok árát számla ellenében megtéritj&k.

A bíráló bizottság készülő, 111. megvédett szakdolgozat anyagát nem fogadhatja el.

A pályamunkákat 1988. december 31-ig két példányban keli beküldeni a Csemadok Központi Bizottsága (nám. 1. mája 10—12, 815 57 Bratislava) címére.

A pályamunkákon fel kell tüntetni:

— a gyűjtő nevét, foglalkozását, lakcímét, továbbá a gyűjtés idejét, valamint az adatközlők személyi adatait.

A beküldött pályamunkák első példánya — a pályázók szerzői Jogának tiszteletben tartásával — a Csemadok KB nyelvjárási adattárába kerül megőrzésre.

A pályázók szakmai-módszertani segédanyagot igényelhetnek a Csemadok területileg illetékes Járási bizottságától, ill. a Csemadok KB művelődési osztályától.

A pályázat eredményeit a bíráló bizottság 1989 márciusában, a XX. Kazinczy Nyelvművelő Napokon hirdeti ki.

KLINKO ROBERT