Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-13 / 15. szám
új ifjúság 10 A Mikro-klubban nagy a zsúfoltság MINDENKI — MÁSKÉPP CSINÁLJA Korunk trónkövetelő műszaki ágazata a számítástechnika. Rohamos térhódítása ma már lépten nyomun szembetűnő. Kicsik és nagyok egyaránt érdeklődnek iránta. A tehetősebbek saját számítógépükkel teszik meg az első lépéseket a számítástechnika titkai felé, a többség azonban az Iskolákban, gyárakban és az Ifjúsági klubokban kapja az első Információkat. A SZISZ központi szervei idejében reagáltak a kor kihívására, s meghirdették az Ifjúság bekapcsolódásának programját a tudományos-műszaki forradalomba. A program részleteiben is foglalkozott a legfiatalabbak műszaki nevelésével, kiváltképpen a mikroelektronika alapjainak gyakorlati elsajátításával. A személyi, mikroszámítógépek megjelenése azonban minőségi változást hozott, s a járási, sőt a városi pionírházak, ifjúsági klubok patronálásával egymás után alakultak meg a számítástechnikai szakkörök. Ezek szinte mágnesként vonzották a fiatalokat, de mivel egy új, még nem teljesen befutott irányzatról volt szó, működésük magán hordozta a kezdetlegesség jeleit, módszertani hiányosságok voltak. Ma már más a helyzet, jól bevált recept szerint dolgoznak a legtöbb helyen, egyesek gyakorló mérnökök javaslatai a- lapján szervezik a tevékenységet, mások a tankönyvek szerint szabnak irányvonalat. Hogy melyik a jobb? Nehéz megmondani, de egymástól tanulni sose szégyen, s mert mindkét irányzat szolgáltat jó példákat, akár ötvözni is lehet a kettőt. Átmeneti megoldás PreSavban rengeteg fiatal várt már egy olyan ifjúsági klub megnyitására, ahol mindenki kedvére hódolhat a számítástechnikának. Az alakítás/ több nehézséggel Is járt, mert hiába kapták meg a számítógépeket, nem volt hol elhelyezni őket, és klubvezető sem volt. Két évvel ezelőtt a SZISZ városi bizottsága kénytelen volt szükségmegoldást alkalmazni: a ZENIT-klu- bot átmenetileg a Máj városi ifjúsági klubba telepítette. Itt helyezték el azt a tíz PMD 85-ös mikroszámítógépet, amelyek már fél éve porosodtak kihasználatlanul a fiatalok nagy bosszúságára. Hosszú huzavona után végül vezetőt is találtak: Juraj RuZbacky. mérnök, a Fémipari Kutatóintézet fiatal szakembere vállalta ezt a feladatot. — Azért vállaltam, mert a számítástechnika fanatikus híve vagyok, és nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Lényegében az alapoktól kellett kezdeni, mivel Rácz Róbert: „Az új klub méreteiben is, felszereltségében is meghaladja majd a jelenlegit.“ klubvezető már volt, de klub még nem. Szűkösen férünk meg ebben az egy helyiségben, hiszen tíz kompletten felszerelt munkahelyünk van. Egyedül a nyomdaberendezés hiányzik, de az alapokat így is el lehet sajátítani. Az érdeklődés nagy, mindig zsúfolt a klub. Nincs egységes tanrendünk, azzal foglalkozunk, ami a gyerekeket érdekli, vagy az otthonról, Iskolából hozott problémákat oldjuk meg közösen. A kezdőiknek elmagyarázzuk a számítógép felépítését és a Zofka program- nyelv alapjaltt. Célunk játszva tanítani, mert módszeres munkáról a jelenlegi körülmények között és a belső szervezetlenség miatt másra nem is gondolhatunk. Jurajjal együtt számos preáovi diák és munkásfiatal reméli, hogy nem sokáig tart ez a helyzet. Hála a járási pionlrház és az állami erdőhivatal helyi üzeme közös erőfeszítéseinek, már bérelnek egy épületet, ahol a ZENIT-klub Is otthonra talál majd. A feleújítás, az átépítés azonban eltart egy Ideig, a város ifjú programozóinak még várniuk kell A Mikro-klubban A nemrég megnyílt rimaszombati (Rl- mavská SoBota) városi kultúrházban a szakköri munka megszervezésekor nem feledkeztek meg a számítástechnikáról sem. Annak ellenére, hogy a város valamennyi középiskolájában és szaíkmunikáisképzőjében aránylag jó körülmények között folyik a számítástechnika tanítása, és az ifjú technikusok itteni szakállomásán három csoportban is dolgozhatnak az ifjú programozók, nagy volt az. érdeklődés. Az illetékesek főleg a felnőtteket várták, de kicsii volt az érdeklődés. Annái több pionír jelentkezett, Ilyen előzmények után nyílt meg tavaly a Mikro-klub, melyet két csoportban mintegy ötven alap- és középiskolás látogat. A klub vezetője, Pelle Sándor mérnök röviden így foglalta össze eddigi eredményeiket. — Hat hazai típusú személyi számítógépünk és egy D—100-as nyomdai berendezésünk van. Sajnos, még nem tudttuk elérni, hogy legalább egy színes monitort kapjunk, holott a művelődési háznak több is van. Kicsi a helyiség, és zavaróan hat a monitorok zsúfoltsága. Ami az oktatást illeti, én a többéves tapasztalatra meg a diákok érdeklődésére építhetek. Vannak köztük olyanok, akik az itt tanultakon kívül már egyéni problémákkal, kérdésekkel is jönnek, én pedig kötelességemnek tartom ezekkel is foglalkozni. Kiindulópontunk a BASIC programnyelv; nem azért, mintha ezt tartanám legeszményibb kezdésnek, de nem vagyunk programokkal ellátva. Sokan a Zofka meg a Logo alap- nyelveket ajánlják, esetleg másokat is, de mi erre nem vagyunk berendezkedve, és hát később úgyis csak a BASIC-kel folytatnánk. Természetesen a heti két órába nem sok fér bele, ezért házi feladatot ts kapnak a lurkók. A középiskolások nem jönnek minden alkalommal, csak akkor, ha valamelyik problémát meg kell oldaniuk. A Mikro-klub ugyan még nem sokat hallatott magáról, de tagjai tavaly már ott voltak a járást versenyen. Az idén bevezetik, hogy minden egyes tag munkáját kiértékelik, amihez az alapot a maguk készítette program adja meg. Üj klubra várva Pontosan egy éve a SZISZ Losonci (Lu- öenec) Járási Bizottsága és a városi bizottság többéves erőfeszítéseit siker koronázta: megnyílt a Járási tudományos-műszaki ifjúsági klub. A kezdeti nehézségeket a SZISZ T-klubjától kapott hathatós segítséggel hidalták át. A klub alapokmánya a házirend. Ez hamar megvolt, de az öt PMD mellé sokéig hiányzott a hivatásos klubvezető. Rácz Róbert, az erre a posztra kiszemelt szakember már jő fél éve látogatta a számítógépekkel kapcsolatos különböző tanfolyamokat, szemináriumokat, míg végül január elsejével átvette a klub munkájának irányítását. — Járnak Ide pionírok, közép- és főiskolások, de munkásfiatalok Is. Minden nap háromtól ötig ügyeletet tartunk, szombaton pedig este. hétig várjuk az érdeklődőket. Egyelőre nálunk szakkörök nem működnek, többé-kevéshé kötetlen foglalkozás folyik. Módszertani tanácsadást végzünk, lehetőséget nyújtunk programjaink használatára, átjátszására, otthon szerkesztett programok kipróbálására, segítünk a programok elkészítésében, ha pedig üzemek, vállalatok felkérnek, hajlandók vagyunk nekik elkészíteni a programot. Munkatársaink kiváló számítástechnikai szakemberek, akiknek továbbképzéséről ' is gondoskodunk. Egyikük nemrég elvégezte a PMD-k javításával foglalkozó tanfolyamot. Reméljük saját gépeinket' Is meg tudja majd javítani. A programozók járási ZENIT versenyének nemcsak házigazdái, hanem aktív szervezői Is vagyunk, nem beszélve növendékeink eredményes szerepléséről. Idén egy célunk van: megkezdeni az új klub működését. Ez a klub méreteiben, felszereltségében is meghaladja a jelenlegit, és végre az oktatás is helyes mederbe terelődhet. Talán valamennyi losonci ‘fiatal tudja, hogy a Jllemnick? utca 22-es számú házában az utolsó simításokat végzik a klub építői. A járási építővállalat fiataljai ingyen készítették el a tervrajzokat, a SZISZ városi bizottsága pedig védnökséget vállalt az építkezés fölött. A Losonci járás fiataljainak álma tehát csakhamar valóra válik. —o— A látottakhoz, hallottakhoz csak egy rövidke megjegyzést: a számítástechnika oktatásában, érzésem szerint, még mindig a kezdet kezdetén vagyunk, még mindig az útkeresés folyik, és nincs egy előremutató elképzelés a hogyanról, sőt olyan alapgondok is vannak, mint az anyagi feltételek megteremtése, helyiséggondok, ká- derprathlémák és sok egyéb is. Gyermek- betegségek ezek, amelyeket éppen ideje lenne már kinőni! POLGÁRI LÄSZLO (A szerző felvételei) juraj Ru2backy mérnök: „Mindig azzal foglalkozunk, ami a gyerekeket érdekli.“ Az élet, a fa és környezetünk Életfa — így hívjuk azt a mozgalmat, a- melyet a SZISZ Központi Bizottsága hirdetett meg közel tíz évvel ezelőtt. Azóta ez a láthatatlan, képzeletbeli fa klterebSlyese- dett, gazdag termést hozott. Mégis egyre több a gond. Annyi, hogyha egy napon egyszerre és ugyanabban az érában elindulnának a fiatalok az is- koláskorúaktől kezdve egészen a harmincévesekig, és élő láncként fésülnék át az országot keresztben és hosszában, akkor sem tudnák elvégezni mindazt a munkát, amit a természet igényel. Nos, a magyarázat egyszerű: az ember és az általa üzemeltetett ipar, mezőgazdaság nemcsak most és nemcsak egy bizonyos pillanatban szeny- nyezi a környezetét, hanem állandóan és egyre intenzívebben. Nem a mi sajátosságunk ez, persze, de az iparilag fejlett országokban a legelemibb erővel jelentkező ellentmondás az ember és környezete között. Az Iparosítás talán túlságosan Is jól sikerült, így savas esők pusztítják erdőinket, szennyezik vizeinket, a városokban füstfelhők okoznak szmogrla- dőt a tereken, az utcákon, a sétányokon por, korom szürkítl a fákat, virágokat, középületeket, szennyezi az életadó levegőt, amely így olykor már nem Is életadó, hanem bajt, betegségeket okozó közeg. Mindezt abból az alkalomból vetem papírra, hogy az elmúlt napokban Nyitrán (Nitra) értékelték a nyu- gat-szlováklai fiataloknak az Életfa mozgalomban elért eredményei. Volt miről beszámolni, s ez mindenkit büszkeséggel tőlthetett el, mindenki a becsületesen elvégzett munka tudatában ülhetett a tanácskozáson, a fiatalok mégsem az eredményeik fitogtatásával voltak elfoglalva, hanem a további sok-sok teendőről meditáltak, keresve a még hatékonyabb munkamódszereket. Arról például, hogyan lehetne az Életfa keretében megelőző munkát kifejteni. A helyzet ugyanis az, hogy a szerény, csendes, Isten háta mögötti falvak patakjai, erdői is tele vannak szeméttel A fiatalok tavaszonként nekiveselkednek, kitisztítják a tavakat, a patakokat, a parkokat, az erdőket, de még ki sem fújták magukat, a környék újra megtelik műanyag flakonokkal, polisztilén hulladékkal, röpködő fóliadarabokkal, konzervdobozokai stb. Az új lakónegyedekben Is hiába ültetik rendre a facsemetéket, a virágokat, kiültetésük után vagy ki sem hajtanak — mert nem elég életadó a talaj —, s ha kihajtanak, sem nőnek meg, sem teljesednek dísszé, mert az emberek letördellk, kitapossák őket. Főként a gyerekek, de ez egy más gond. Ugyanis a parkot még úgy-ahogy megépítették, de nincs nekik játszótér, sportpálya, és ha van is, kevés rajta a tér, nincs, aki Irányítsa, szervezze a játékaikat, nem tudnak sportolni. Arról is szót ejtettek a mozgalom képviselői, hogy az építkezéseink tulajdonképpen szeméttermelők, mert az építők ahelyett, hogy a másodlagos nyersanyagot visszajuttatnák a termelésbe — ezt egyébként rendeletek Is előírják —, úgy oldják meg a hulladék eltüntetését, hogy az építkezés befejeztével elegyengetik, majd betakarják a rengeteg vasat, betont, üvegvattát, műanyagot, a „fa pedig — ahogy az értekezlet egyik résztvevője mondta — nem nő meg a vécékagylóban.“ Régebben a kisközösségek erkölcsi ellenőrző szerepének jótékony hatása alatt nemcsak a falu, hanem a kisvárosok Is a rend, a tisztaság mintapéldányai voltak. Mára mindez megváltozott. A városaink, de még a falvak is rendetlenek, piszkosak, az utcák tele vannak szeméttel. A mező- gazdasági telepek körül tavakká duzzad a trágyalé és az olajos szennyvíz. A vadkacsák és más víziszárnyasok élelem után kutatva ott pusztulnak a tónak nézett csillogó felületeken. A természet rendjének ilyen megbontása ráadásul gazdasági károkat is okoz. A következő példát is a nyit- rai ülésen hallottam: A szövetkezet a lucernára tett, az előrejelzések igen kedvezőek voltak. Igen ám, de hiába ígért a lucerna rendkívüli termést, ezáltal nagy hasznot, ha közben a nagy tábla közelében egyetlenegy életadó fa sem volt már, s a darazsak, amelyek a lucernát hivatottak beporozni, a tábla közelébe se jutottak részben életem- és menedékhiány miatt, ha mégis odatévedt néhány, a permetezés miatt azok is elpusztultak. Természetesen a nyereségből nem lett semmi. Emellett számos olyan vezető van, aki az átmeneti gazdasági sikerek érdekében figyelmen kívül hagyja a környezetvédők, olykor a vegyész vagy biológus szakember véleményét. Sőt, Nyitrán olyanról Is szó esett, amikor a vezetők egyenesen fenyegetőzni kezdtek, áskálődni az Életfa- -mozgalom képviselői ellen. Ez viszont már olyan jelenség, amely önvizsgálatra kell hogy késztessen. Az Életfa-mozgalom képviselői tudatosítják, hogy munkájuk csak egyszeri segítség. És azt is, hogy többre van itt szükség: egy átgondolt stratégiára, célirányos társadalmi cselekvésre, mert a még a legjobb, leghasznosabb megmozdulások is csak átmeneti segítséget jelentenek, s környezetünk újra és újra tönkremegy, ha nem kapcsoljuk össze védelmét a tervezéssel, A fa életet ad, olykor utolsó mentsvárunk, oxlgéntermelö gyárunk. Ezért kéz a kézben, okosan védjük a meglévőket, ültessünk újakat, s ahol azt tapasztaljuk, hogy valaki vagy vala* mi vét az élet ellen, tegyük meg a szükséges Intézkedéseket. —néraetli—>
