Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-13 / 15. szám
Válogatás diáklapokból 4 Tigriscsapdák 5 Csillagcsere 6 József Attilához 8 Fordul a világ — Koncz Zsuzsa új nagylemeze 9 Kényes egyensúly 12 I Ha tudnak, mit tudnak? ' Az Egyesült Államokban ezer 16—18 év közötti diákot kérdeztek meg történelmi személyekről és eseményekről, és az eredmény elkeserítő. A megkérdezettek 25 százaléka úgy tudta, hogy Franklin Roosevelt a vietnami háború idején volt az USA elnöke, 10 százalékuk pedig azt közölte az Ismert amerikai színészről és rendezőről, Peter Ustlnovról, hogy ő volt a bolsevik forradalom vezére. A válaszolók egyharmada szerint Kolumbus 1750 után fedezte fel Amerikát, és több mint a felüknek fogalmuk sem volt arről, hogy ki volt Churchill és Sztálin. A chicagói egyetem professzora, Alan Bloom mindezt az amerikai iskolák és egyetemek bűnének kiáltja ki, mert napjainkra túlnőtte magát a szakosodás, a régmúlt Ismerete helyett elsődleges a pillanatnyi fel- emelkedés, a karrier. Bloom keményen fogalmaz nemrég megjelent könyvében. Az amerikai agy korlátozottsága címűben. Szerinte az egyetemek, a tudás egykori bástyái ma csupán egyszerű gyárak, ahol futószalagon képezik a tudósokat, orvosokat, ügyvédeket. Egy másik amerikai professzor azt hangsúlyozta, hogy a mai amerikaiaknak legalább ötezer történelmi személlyel, adattal kellene tisztában lenniük ahhoz, hogy átlagos műveltségűnek mondhassák magukat. Mindezekről a Panorama olasz lap hasábjain élcelőd- tek, bár a végén Igazán önkritikusan megjegyezték: Olaszországban sem jobb a helyzet. Mert addig semmit sem vethetnek mások szemére, amíg az olaszok egy része nem tudja, hogy Bachot a „barokkhoz“ vagy ! Marokkóhoz társítsa. Pedig állítólag Olaszországban i szeretik a zenét... Fiatalok tize íréi végzik el ebben az évben la a szak középiskolát a Szovjetunióban A XXL század munkásai Ez volt a címe a Szovjet Központi Televízió egyik nemrég sugárzott műsorának, amely a szakközépiskolai oktatásról szólt, amelyről hosszú idő óta úgy beszéltek, mint a halottról. Jót mondtak róla, vagy semmit. Már régóta ellentmondásosan ítélik meg a szakközépiskolákat. Mindenki tudja, hogy az ország fejlődéséhez müveit, jól képzett szakmunkásokra van szükség, és őket hivatott felkészíteni ez az iskolatípus. Másrészt a szülők több mint fele és a gyerekek sem szeretik azt. Bírálják ezeket az iskolákat újságírók és kiváló pedagógusok, vállalatigazgatók, sót az Állami Szakoktatási Bizottság nemrég kinevezett elnöke, Anatoltj Dumacsev is, aki a tv-adás egyik részvevője volt. A szakközépiskolák iránti bizalmatlanság nehezen változik, bár az állam rendkívül nagy figyelmet fordít rájuk. Egy tanuló képzésére annyit költenek, mint egy egyetemistáéra. Ez hétszer akkora összeg, mint amit a középiskolásokra fordítanak. Miért elégedetlenek az egységes, hároméves képzéssel a szakközépiskolákban, mikor kezdeményezői a jelek szerint a legjobb elképzelésekből indultak ki: az általános iskola 8. osztályát elvégzőknek körülbelül a fele szakközép- iskolába megy és egy szakma elsajátítása mellett középiskolai végzettséget aMHVntHHMHMBBma is szerez, formaruhát, ösztöndíjat kap, sőt keres is. Ml ebben a rossz? Sok minden. Eltűnt a változtathatóság, a sokrétűség. A hároméves szakközépiskola kiszorította az egyéves képzést, ahol a tízéves középiskola után szakmát szereztek a gyerekek. Az oktatási idő megnövelésével igazolhatatjlanul megnövekedtek a költségek. Azután 15 évesen nehéz jól választani, ez az életben nehezen elviselhető fordulatokhoz vezet. Végül pedig a legtöbb szakma elsajátításához szükséges idő nem esik egybe az oktatási idővel. A trolivezetést fél év alatt meg lehet tanulni, a gépivarrónőknek tulajdonképpen egy hónap is elég. Mit csináljanak a további két és fél évben? A tömegtájékoztatás jő példákkal próbált segíteni, hiszen ilyenek is vannak és lesznek. Sok jól felszerelt szakközép- iskola van, amelyek alapos általános képzés melett a tudományos-technikai forradalom idején rendkívül fontos, bonyolult munkakörök ellátására készítenek fel, például numerikus vezérlésű szerszámgépek kezelésére, telemechanikai szakembereket, számítógép operátorokat képeznek. Itt egybeesik az ál* talános és a szakoktatás ideje. Az ilyen szakközépiskolákban túljelentkezés van. De még az Ilyen iskolákat sem mindig nézik jó szemmel a bázisvállalatok igazgatói. Először is azért, mert a fiúkra az iskola után a katonai szolgálat vár, és két év alatt sok mindent elfelejtenek, gyakran elkerülnek más gyárakba vagy városokba. Márpedig a- mikor a vállalatok áttérnek az önfinanszírozásra, az igazgatók igencsak vigyáznak a pénzre, nem szívesen ké- peztetnek másoknak munkásokat. Minderről szó volt a tv-műsorban Is. Ánatolíj Dumacsev maga is takarékos ember hírében áll. A XXI. századi munkásosztály felkészítése érdekében képzeli el a szakmunkásképzés átalakítását. Nem íróasztal mellett kialakított óhaj vezérli, hogy mindenki számára egységes legyen, hanem a realitásokból indul kl, amelyekben mindenekelőtt számításba veszik és érvényesítik a különféle érdekeket. Dumacsev azt javasolta, hogy a nyilvánvalóan túlméretezett munkaerő-utánpótlási tervekről át kell térni a vállalatok és az Iskolák közvetlen szerződésére. Így megszűnik a nem hatékony, nem konkrét termelést m K szolgáló, sőt, munkástúltermelést okozó oktatás. Meg kell szüntetni az eszközök szétforgácsolását. Dumacsev evégett indítványozta, hogy, szüntessék meg a szakközépiskolák kettős alárendeltségét az Állami Bizottságnak és az ágazati minisztériumnak. Adják át az összes pénzt az egységes szakmunkásképzők kezébe, hogy beszerezhessék a legkorszerűbb technikát, és egy iskola ne csak a bázisvállalatnak, hanem bármilyen igénynek^ megfelelő szakmunkásokat bocsásson ki. Növelni kell az iskolákban a második műszakot — az esti tagozatot. A vállalatok számlájára ezekben az iskolákban szervezhetnék meg a munkások átképző tanfolyamait, és azok számára is nyithatnak pénzért tanfolyamokat, akik maszek iparengedélyt akarnak kiváltani. Felülvizsgálnak sok szakmát Is. Az építőipari szakmunkásképzőkben például 3 év alatt nem külön-külön készítenének fel kőműveseket, burkolókat. szobafestőket és így tovább, hanem mindezeket a szakmákat együtt oktatnák, így,a,kikerülő»munkások helyettesíthetnék egymást. AnatoliJ Dumacsev legfőbb célja mégis az, hogy minden szovjet oktatási rendszer a maga feladatával törődjön: a középiskola adjon általános, a szakmunkásképző pedig szakmai ismereteket. (APN) ——émo—<mi«■ 11 iii nini i i i im—Miii—