Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-06 / 14. szám
mwmmtssm Jogok és kötelességek 2 ... játszani nagyon jó 3 Szebb jövőbe vetett hittel 4 Kata és Márta 9 A felejthetetlen Naposparton 5 Gépek a gépekért 10 Veronika válaszol 12 Gyurcsó István: Vers a szerelemhez Az Idegek húrján te legyél a vonó, simogató kéz is, mikor fortisszimó láza dübörög. Ránk köszönt az élet acél köszöntéssel: szorozd a holnapot a tegnap jegyével, ne vond ki magad! Ne pihenj, lázadj: lázíts! Hidd és hitesd el: nem a szundikálót köszönti a reggel, éjszaka aludjl Álmaimba durván beleszólnak mások: békét riogató atomrobbanások, nyugtalan vagyok ... Fehér a gyerekágy: véres halottakkal vesződik éjszaka, ez kisérget nappal: aludj csak, fiam. Ne pihenj, szeretet, fegyvered élére haragot köszörülj, legyen, ami védje jövőnk életét. Apró köhögések riasztanak éjjel, csitftod fiadat csendes gügyögéssel: „Aludj, kisfiami“ Csitítő szeretet, nekem is bár jutna, annyi legalább csak, amennyi becsukja álmom ablakát! Aki simogasson, te legyél, senki más: nem könnyű annak, kit sok szörnyű látomás kínja meggyötör. Az idegek húrján te legyél a vonó, simogató kéz is, mikor fortisszimó láza dübörög. Legrövidebb út Olvasom a minap: Svédországban, ha ú.1 lakótelepülést építenek, előbb várnak egy ideig, s csak aztán kövezik, ki a gyalogútokat. Ott, ahol a lakók tdőköz- . ben ösvényt tapostak. Na most, lehel, hogy ez nem is éppen így van, de az ötlet akkor sem rossz. Az viszont biztos, hogy mi nem így csináltuk. Ml kiépítjük az építkezések által előre megtervezett szép, egyenes, derékszögben kanyarodó utakat, s azon terelnénk a népet. Ha hagyná magát. De persze nem hagyja, s így aztán azon mérgelődünk, hogy az oktondí nép csak azért is állandóan a rövidebb, a neki megfelelőbb rézsutakat választja, s ott tapossa le a füvet, ahol éppen a legésszerűbben közlekedhet, hogy ne mondjam, ahol az útnak lennie kellene. Ahová a közérdek kívánja. Azt a nagyon egyszerű mértani szabályt sem vesszük figyelembe, hogy két pont között a legrövidebb távolság az egyenes. S ha most valaki e sorok közt néminemű célzást sejt, hogy gyermekeink és fiataljaink nem szívesen járnak az egyenes úton, az téved. Nézze meg csak a lakótelepek közt kitaposott utakat, *— ki— Egy darab virslit kért az öregasz- szony. Nem „egy pár“ virslit, hanem „egy darabot“. A hentes felháborodott: Ne vicceljen, mama, ez a macskának sem elég!“ És úgy dobta oda aí asz- szony elé az egy darab virslit papír nélkül, ahogy a kutyának dob egy falatot az ember. Az orvosprofesszor — aki az asszony mögött állt a sorban — nem tudta szó nélkül hagyni a dolgot. „Mi köze magának hozzá, hogy ki mennyit vásárol? Mindenki annyit vesz, amennyire - szüksége van, vagy amennyire pénze van. Legyen szíves, vegye vissza a virslit és csomagolja bel“ A hentes-gyermek — mert bizony még majdnem gyermek volt, kopasz szájú kölyök — kelletlenül becsomagolta a virslit, közben tovább pimasz- kodott. „Magának egyelőre nem osztottam kártyát, papa, majd ha rákerül a sor, akkor beszéljen.“ . Mindez az egyik csarnokban történt, A professzor pártbizottsági ülésen tette szóvá a dolgot, mondván: talán jó lett • <v J. • • { J- . ; 'i] . : I r::• 11 1 Egy darab virsli volna egy kicsit az üzleti dolgozókat is „eligazítani“. Valóban nem ártana üzleteinkben egy kis szemléletváltozást elérni. A kereskedelem dolgozói megszokták, hogy náluk a vevők nem takarékoskodnak, és most, amikor valaki próbálja jobban beosztani a pénzét,' azt a kereskedelem elleni vétségnek tartják. A vevő kér tíz deka felvágottat — mutatja, hogy melyik megkezdett darabból. „Azt már nem darabolom tovább, tessék elvinni az egészet“ — mondja az eladó. „Nekem annyi nem kell!“ „Akkor sajnálom, kérem.“ Mi is sajnáljuk, hogy így van, hogy ilyen egyes kereskedelmi dolgozók szemlélete, magatartása Megszokták, hogy a vevő mindenbe belenyugszik. „Maradhat fél kilóval több?“ „Jó, maradjon." De ha valakinek 10 deka kell, vagy valakinél? egy szál virsli kell — mert csak annyira van szüksége —, miért kell azt bántani? Az eladónak az a dolga, hogy kiszolgálja a vevőt. Vagy bocsánat, ha nem akarja „kiszolgálni“, mert ő nem „szolga“ és szépen, kedvesen nem tud beszélni, akkor legalább adja szó nélkül azt, amit kérnek. A kapitalista világban — még. a leggazdagabb európai tőkés államokban is' — természetes az, hogy 1-2-3 szelet húst kérnek a vásárlók, attól függ hány tagú a család. A tíz deka, a negyed kiló és a fél kiló is ismert fogalmak. Nyugati követségünk egyik alkalmazottja mesélte: amikor megérkeztek és berendezkedtek kinti otthonukban, elhatározták, hogy meghívják a barátaikat egy vacsorára. A feleség elment a közeli hentesüzletbe és kért 3 fellő sertéshúst, 2 kiló: marhahúst is másfél kiló májat. Az> üzletvezető nem akart hinni a fülének, kétszer is visz* szakérdezett, hogy jól hallotta-e. Majd udvariasan megjegyezte: „Csak nem esküvő lesz önöknél, asszonyom?“ Néhány évtizeddel ezelőtt nálunk is mindennapos volt, a „kérek negyed kiló kockacukrot“ vagy porcukrot, sőt, tíz dekát! Ma már nincs is ilyen csomagolás, és valószínű kidobnák az üzletből azt, aki az egy kilós zacskóból csak negyed kilót akarna elvinni. Elszoktunk a kis adagoktól. Az utóbbi években nem volt rá szükségünk, hogy takarékoskodjunk. Most egy kicsit jobban be kell osztani a pénzünket. Tessék hát tudomásul venni a kereskedelemben is: ha kell, minden mérlegen lehet pontosan tíz dekát is, negyed kilót is, fél kilót is mérni. És az egyetlen szál virslihez is jár papír; És nemcsak a nagy pénzért, nemcsak a borravalóért lehet mosolyogni, a „kis“ vevőt is illik udvariasan kiszolgálni. Ú. I. Tavaszi fény a teraszon
