Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-30 / 13. szám
ÜDVÖZÖLJÜK MAGYARORSZÁG FELSZABADULÁSÁNAK 43. ÉVFORDULÓJÁT Amikor a Magyar Televíziónak ez az adása kezdődik, és feltűnik a képernyőn, a fenti címen idézett felirat az „is“ nélkül, nézők milliói ülnek a készülék elé, hogy végignézzék Ráday Mihály város- és műemlékvédő műsorát. A műsor nézettsége vetekedik akár a krimiével vagy bármilyen szórakoztató adáséval, Mondanivalója, társadalmi súlya országos mozgalmat bontakoztatott ki. A Magyar Televízió Szabadság téri impozáns épületének egyik melléklépcsóháza kanyarulatában egy deszkafallal leválasztott „helyiségben“ fogad Ráday Mihály. Az Igencsak szűkös helyen éppen hogy elférünk. — Az a helyzet — szabadkozik vendéglátóm —, hogy én a televíziónál mint operatőr vagyok alkalmazva, úgy is mondhatnám, az a főfoglalkozásom. Mint szerkesztő, csak ezt az egyetlen műsort készítem, és a feletteseim nyilván úgy ítélték meg, hogy ennek szerkesztéséhez pedig ez a hely bőven elég. Bizonyára így is van, hiszen az adásidő mindössze ötven perc, kéthónaponként. És a munka dandárja kint a terepen történik. — Annak ellenére, hogy az adás csak ritkán jelenik meg a képernyőn, közismert és nagyon kedvelt. — Ez így igaz. Ezt a nézők reflexióiból lehet lemérni. Decemberben például felvetettem, nem kellene-e már megváltoztatni az adás címét. Sok száz észrevétel érkezett, s ez is elárul valamit. A cím nem változik. A nézők többségének az volt a véleménye, hogy egy hagyományőrző műsor ne váljon meg hagyományától. — Ha az ember a képernyő előtt ül, az a benyomása támad, hogy Ráday Mihály Ismeri Budapest minden egyes házát: itt egy portált kellene visszaállítani, amott egy stukkót kijavítani, esetleg egy kovácsoltvas kerítést újrakészíteni. — Sajnos, nem ismerek minden házat Budapesten. Ez lehetetlen, de azért, ha mindet nem is, sokat ismerek. Szabad időmben Járom az utcákat, és szemlélődöm. Rengeteg mindenre rá lehet így bukkanni. Nekem ez a műsor nem munka, hanem hobbi, ha úgy tetszik, társadalmi elköte- lezertség. A műsorok készítésekor azonban a szerkesztő nem csak a saját felfedezéseire van hagyatkozva. Legaktívabb munkatársai a nézők. Havonta kétszáznál is több lévé! és telefonhívás érkezik a televízióba. Ezeket értékeli, kiválogatja a szerkesztő. Kiválasztja az érdemlegeseket, amelyek azután az adásba kerülnek Van még egy közeg, amely nagyban elősegíti a szerkesztő munkáját: a városvédők és -szépítők önkéntes szervezetei. A mozgalom nem új, az első kibontakozása a múlt század elejére esik Később kimúlt, és most ismét újraéledt. Nem kis mértékben éppen Ráday műsorai nyomán. — A nyolcvanas évek elején négy-öt Ilyen egyesülésről volt tudomásunk, 1982- tö! azután szaporodni kezdtek. Őszintén megvallva, politikai vezetésünk kezdetben nem rajongott a mozgalomért, valamiféle A Hilton Szálló. rosvédést“ más országokban, világvárosokban. Beszélgetésünkben a városvédő mozgalom indítékaihoz, értelméhez érünk. Van-e ennek a mozgalomnak társadalmi létjogosultsága, mi az értelme? Hiszen a modern (vagy „modem“) építkezések a mai kor szellemét hivatottak kisugározni. Mire kell akkor ilyen gonddal óvni a régit? Vannak olyan nézetek is, hogy eat a mozgalmat is a ma oly divatos nosztalgiahullám hozta magával. Ráday Mihály elmosolyodik, de szemüvege alatt felvillan a szeme. — Ezt semmiképpen sem fogadom el. A régi megvédésének megalapozott és nagyon is indokolt okai vannak, Jóllehet a kérdés sokrétű. Csak néhányat említek. A mai építészek nagy része önző. Kimondom, még ha nem vált is ki általános tetszést. Az építész gondolkodás nélkül képes lebontani egy régebbi épületet, hogy felépítse saját művét. Egy pillanatig sem tudatosítja, hogy a lebontott épület alkotója ugyanolyan jó (vagy még Jobb) építész volt, mint ö maga. És, persze, igényli, hogy az ő műve az évszázadokkal dacolhasson. A mozgalom tehát elmúlt idők alkotóinak értékszámba menő művelt védi. Én nem vagyok az új építkezés ellensége, de azt vallom, építsünk ott és úgy, ahol ez nem bont meg egy régi városképet. Szükség van a nagy áruházakra, ez nem vitatható, de egy szépen rendbe hozott régi főutca, egy patinás kis üzlet nyugalmat, kiegyensúlyozottságot áraszt. Ez sem elhanyagolható szempont mai lüktető életünkben. Üzemeink, külkereskedelmi vállalataink egy egész sor hatalmas, csupa üveg irodaházat építettek maguknak, megfeledkeztek viszont arról, hogy egy cég hitelét, nevének csengését a tradíciója is adja. Ha ugyanaz a vállalat egy szépen rendbe hozott, felújított régi épületre akasztaná ki cégérét, ezzel nemcsak a társadalomnak a kincseit óvná, tartaná meg, hanem a vállalat nevének értékét is emelné. Talán egy régi épület rendbehozása többe kerül, mint egy ú] felépítése, de ez az épület „többet is tud“. Mindez lehet, hogy csak amolyan ámításnak tűnik, de valós magja van. És végül, de nem utolsósorban: egy nemzet csak úgy építheti jövőjét, ha a léte a múltban gyökerezik, ha innen szívja erejét a ma és a jövő számára. Sokat beszélünk ma ifjúságunkról és annak neveléséről. Az ítéletek nem mindig kedvezek. Nos, mozgalmunknak ezen a téren Is súlyos mondanivalója van. A fiatalok olyanok, amilyenekké formáljuk, neveljük őket. Hogyan várhatom el egy fiataltól, hogy tisztelje azokat az értékeket, amelyeket a ma ad neki, ha nem tanítom meg öt tisztelni azokat az értékeket, amelyeket apáik, nagyapáik, elődeik hoztak létre?! Ésszerű együttélést kell létrehozni a régi és az új között. Vagyis: minden erőnkkel megvédeni a ré- gf értékeket, és úgy építeni az újakat, hogy azok a ma emberének testi-lelki épülését is szolgálják. Horváth Rezső A szerző felvételei ... még legjobban Illeszkedik a környezetébe. Unokáink (is) sem fogják látni... Sok mindent azért az unokáink is látni fognak... Az Állami Operaház előtti két kandelábert is sikerült megmenteni. ellenzékiséget látott benne. Ma már, szerencsére, tisztázódott, hogy ez tévedés volt. Napjainkban mintegy százhúsz ilyen egyesület tevékenykedik, teljesen legálisan, sőt másfél évvel ezelőtt megalakult az országos szövetség is, amelynek én is vezetőségi tagja vagyok, örvendetes a fiatalok széles körű részvétele a mozgalomban. Tevékenyen részt vesznek a város- és faluszépítésben, véleményt nyilvánítanak a tervezéseknél, helytörténeti munkákat dolgoznak ki és még sok egyebet. Nagyon Jő a visszhangja a mozgalomnak a magyar sajtóban. — Maradjunk a műsornál. Eredmények? Kudarcok? — Eredmények? Hosszú lenne felsorolni. Kapásból is több tucat budapesti utcát sorolhatnék fel, amelyeken ha végigmegy, kézzelfogható a munkánk eredménye. És mennyi mindent nem látni az utcáról, és mennyi mindent tettünk a fővároson kívül! Sok mindent tehát azért az unokáink is látni fognak. Kudarcok? Ilyeneket is találhatnánk. Én inkább ennek a műsornak egy fonák vetületéről szólnék. Az emberek kényelmesek. „Majd a Ráday a televízióban elintézi“ Jelszóval számtalanszor kérnek segítséget anélkül, hogy maguk próbálnának intézkedni Nos, Ilyet nem vállalunk. Sokaknak tanácsoltuk, kezdeményezzék maguk a megoldást, és ez simán meg is történt. A televízió hatását ott kívánjuk igénybe venni, ahol a polgárok tehetetlenek, kezdeményezésük hasztalan a nemtörődömséggel és a felelőtlenséggel szemben. Beszélgetésünk Budapest átépítésére terelődik. Közben felmerül az annak Idején sok vihart kavaró Hilton Szálló neve. Kíváncsi vagyok a szakértő véleményére. A Várhegyre már nem nagyon Járok fel. Felesleges. Sok olyan épült ott, ami helyrehozhatatlan károkat okozott. Ami a Hiltont illeti, mint épületet nem tartom magam kompetensnek megítélni. Azt viszont elmondhatom, hogy ez még a legsikerültebb. Nézetem szerint a legjobban illeszkedik be a régi épületegyüttesbe. Talán még annyit lehetett volna tenni, hogy többet meghagynak a romtemplomból. Vagyis többet lehetett volna átmenteni a környezetből. — Hogyan fest egy műsor elkészítése „belülről“? — Műsorom évente hatszor kerül képernyőre. A munka anyaggyűjtéssel, értékeléssel kezdődik, ezután következik a szükséges kutatás az archívumban. A külső forgatásokra egy hét áll a rendelkezésemre, és fél napra a stúdió. Ez kevesebb, mint más, ilyen lélegzetű tv-müsoroknál. Ennyivel kell megelégednem. Persze, ehhez még figyelembe kell venni, hogy én, mint említettem, operatőr vagyok, munkám fő penzumát ott kell teljesítenem. Rengeteget forgatok külföldön. Így a legnehezebb az időegyeztetés. Ennek a világjárásnak, tudom, van pozitív oldala is. Mindig nyitott szemmel Járok, és össze tudom hasonlítani, hogyan „csinálják a váElső helyen Leningrad Hatszáznyolcvannégy kilométer hosz- szű városi úthálózatával Leningrád áll az első helyen a Szovjetunióban. Moszkváé csupán 467 kilométer. A fejlődő országok küladóssága A fejlődő országok küladóssága ebben az évben további 55 milliárd dollárral növekedik, elérve az 1245 milliárd dollárt — mutat rá a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (Világban) washingtoni jelentése. A Világbank úgy értékeli, hogy a küladósság megnövekedése a dollárnak a többi nyugat-európai és japán valutához viszonyított árfolyamcsökkenése nyomán következett be — Jelenti az EFE hírügynökség. A jelentés szerint 1987 végén a fejlődő országok küladóssága elérte az 1135 milliárd dollárt. Az elmúlt esztendőben az említett államok adóssága 1986-hoz képest 6,25 százalékkal növekedett. Kézirat Hamarosan — első ízben — nyilvánosságra hozzák Kari Marx egyik 54 oldalas kéziratát, amely széljegyzeteket, magyarázatokat tartalmaz a nagy gondolkodó fő művéhez, a Tőkéhez. A dokumentum segítségével az érdekeltek jobban nyomon követhetik a szerző gondolatmenetét a tárgyalt témakörben. A kézirat közzététele tükrözi a Szovjetunió és a Német DK kutatóintézeteinek arra irányuló törekvését, hogy kiadják Mari Marx és Friedrich Engels teljes művét. „Győzelem?“ A World Wildlife Fund nemzetközi környezetvédelmi szervezet adatai szerint ebben az évben több mint 1200 állatfajt fenyeget kipusztulás. Ha figyelembe vesszük a növényeket Is, akkor az évente kipusztuló példányok száma 1000 és 10 ezer között ingadozik. Az USA-ban például 950, Nagy- Britanniában pedig 500 rovar van kihalóban. A következő 50 évben egyhar- maddal csökken az állatfajok száma, 2050-ig pedig egynegyeddel a növényeké — vonják le a következtetéseket a WWF-tanulmányok. Ez lenne tehát az ember természet fölötti „győzelme“? Magasítás A svájci Saas Grund település lakói elhatározták, hogy két méterrel emelik meg a „csak“ 3998 méter magas Fletschhorn csúcsot, amely így bekerülhet a 4000 méteres csúcsok sorába. A Saas Grund-iak remélik, hogy ezzel több látogatót csalnak majd a helységbe, hiszen a hegymászók és kirándulók leginkább a 4000 méteres csúcsokat keresik fel. A magasítás 100 ezer svájci frankba (körülbelül 65 ezer dollár) kerül, s ha esetleg tiltakozást váltana ki, a helyi polgármester hajlandó a törvényszékhez fordulni,
