Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-30 / 13. szám
Őszinte szóval Érdemes a közmondásokra odafigyelni, sok bölcsesség halmozódott föl bennük. S ami még ennél is fontosabb, minden szituációra találhatunk egyet-kettőt. Most például ezt tartom helyénvalónak: Hamarabb utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát. Kitalálható ebből, hogy Jegyzetem központi gondolata az őszinteség. S még csak nem is választom el a „magánszféra-beli“ őszinteséget a közéletitől, lévén az a meggyőződésem, aki Itt hazudik, az ott Is mellé- beszél, s viszont. Természetesen mégsem magánügyekkel traktálom az Olvasót, hiszen — a politikai kultúrához kapcsolódva .— a lapcslnálók őszinteségéről szándékozom morfondírozni. Az őszinteség, hitem szerint, a tájékoztatásban alapvető, ha ugyan nem az első követelmény. Megbecsülése a tényeknek, megbecsülése az olvasóknak, s megbecsülése saját magunknak. Dühít, amikor azt hallom időnként, hogy a közvélemény nem elég érett, nem kellően felkészült arra, hogy ilyen-olyan kérdésekről tudomást szerezzen. Többnyire persze olyanokról, amiket ismer, hiszen lát, hall, megél, s aztan szembesül azzal, hogy az nem úgy van, vagy Jobb esetben hallgatás a válasz. Alkoholizmus, narkomá- nia, környezetvédelem, gazdasági helyzet, korrupció — kell-e sorolnom tovább a nem is túlzottan rázós, hajdani tabu témákat? Pedig a fekete akkor is fekete, ha fehérnek mondjuk, s akkor 1s, ha bennünk marad a sző. Mert szemünk van, amellyel nem csupán nézni, de látni is tudunk. A közvélemény kiskorúsítása más szempontból sem ésszerű. Ellentétes azzal, amit minden józan ember a demokráciáról vall. Hogyan lehetne elvárni az emberektől azt, bogy építői, alkotói legyenek a társadalomnak — értsünk rajta hazát vagy egy kicsiny falut —, miként számíthatunk valódi részvételükre a közéletben, ha demokratikus Jogukat csorbítjuk, amikor — finoman szólva — más megvilágításba helyezünk dolgokat, avagy lekapcsoljuk a lámpát. Hitelünk akkor van, ha hitelesek vagyunk. Maradva a szónál: az olvasó ezt nem hitelezi meg. Napról napra, percről percre kell igazolnunk, bizonyítanunk őszinteségünket. Egy időben divat volt a siker- propaganda. Olyasféle, mint a lódenkabát — kényszerdivat —, más híján hordták, s viselték (el) az emberek. Tehát az a jó, ha rosszról írunk? Nem. Az a Jő, ha az igazságot. Akkor is, ha fáj, de akkor is, ha örömünk telik benne. Szó mi szó, az őszinteség — a ma divatos kifejezéssel élve — fájdalmakkal járhat. Többnyire annak is, aki mondja, s annak is, akinek szól. A fájdalomtól pedig félünk. Igen, azt hiszem, ezt a félelmet kell elsőként és mindenáron legyűrni magunkban. Azt a félelmet, amely meggátolhat abban, hogy kimondjuk és elviseljük az igazságot bármikor. Amikor egyik oldalról nem azt mérlegeljük, ki mit szól hozzá, s vajon tetszik-e majd mindenkinek, más oldalról pedig nem aszerint Ítélünk, beleillik-e a közzétett vélemény személyes ambícióba, koncepcióba, nézetekbe. Az igazságot kell kutatnunk, Jó szándékkal és meggyőződéssel. S hogy tévedhetünk közben? Igen. Nincs tévedhetetlen ember, egy sem a világon. Egyebek között erre tekintettel „találta fel“ az ember a vitát, a véleménycserét, ezek fórumát és az érveket, mint egyetlen lehetséges és tisztességes eszközét a nézetkülönbségek tisztázásának. S lám, elérkeztünk napjaink népszerű fogalmához, a glasznosztyhoz. Demokrácia, őszinteség, hitelesség, nyíltság, bátorság... Ezek nemcsak szavak, hanem normák,’ amelyeket ha következetesen betartunk, lép egyet a világ. “■ 3gg.::. ft;:;:. , #MmW' • . / .:.. „ srfmwmZV&WP'»*- 'ft-». ' /.->••• .-ft, Marczi Erzsébet, a Bratislavai Magyar Tannyelvű Gimnázium tanulója, aki a XIX. Kazinczy Ferenc Nyelvművelő Napokon a középiskolások kategóriájában az első helyen végzett. A Kazinczy-napokról bővebb beszámolót lapunk nyolcadik oldalán közlünk. ——---------1 ——————————"i*———■——■——■ 1945. ánrilis 4-én szabadult fel Euróna leeifiabb fővárosa. Bratislava Mielőtt rágyújtanál 2 Felszabadítani az alkotó szellemet 3Latba vetni a tudást 4 Unokáink (is) sem fogják látni... 3 Rajtol a Forma 1 6 ...csak Szikora hibáztatható? 10
