Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-13 / 2. szám
Mi a titka? 4 Diákok Moszkvában és Amerikában 5 A dráma a végére maradt 6 / Senki sem fogja elhinni 7 Pop-rock az NDK-ból 9 HUMOR RS ÖNMAGAM Az Ypsilon Stúdióban Játszik, de gyakran láthatjuk a képernyőn és a mozik vásznain. Jifi Labusszal egy humoros műsort állított össze önmagunké vagyunk címmel. A legnépszerűbb szí- í nészeink közé tartozik. Ügy hívják: 0 1 d f i c h = Kaiser. — Brnőban találkoztál a Szerelemmel és a Félkegyelművel. Csak ott? — Ha Dosztojevszkij Félkegyelműjére gondol, akkor csak a brnói színház színpadán. Karel Ka- chyfta rendező viszont az első nagy lehetőséget adta a Szerelem című filmjében, és az első komoly honoráriumot. Ez azután másmilyen szerelmekre ment rá. De erről ne beszéljünk. — Utána jött Prága. — A brnői konzervatórium után elvégeztem a prágai Színművészeti Akadémiát. Szereplésre akkortájt nem igen volt lehetőség, mert érvényben volt — és még ma is érvényben van — egy olyan elmélet, hogy a színésznövendéket erkölcsileg bomlasztaná a pénz és a dicsőség, ha netán sikerülne valamelyikhez hozzájutnia. Később sikerült szerephez jutni a Vinohrady Színházban. Ma már tudom, hogy az a pénz, amit keresek, nem ronthat meg, — Közismerten humoros ember, de tulajdonképpen mi is a humor? — A humort mindig valakiről csináljuk, és ezáltal tudjuk megállapítani, hogy tulajdonképpen milyen ember az illető. — Az első időben csak drámai színész volt. Később kezdett sűrűbben megjelenni a képernyőn, mint vérbeli komédiás, és most már ltt-ott ír is. Valóban ennyire szórakoztatja a szórakoztatás? — Ez abból ered, hogy — valószínűleg — .van humorérzékem. Szeretem a humort, és az sem zavar, ha engemet pécéznek ki. A humor hozott össze firka Labusszal is. Irtunk ketten egy fiatal kollégának egy forgatókönyvet. Egy rettenetes forgatókönyvet. Olyat, amilyet senki sem akarná eljátszani, bár ki tudja. A szegény ember három hétig félelemben élt, hogy ezt el kell majd neki játszani. Mi ugyanis bebeszéltük neki, hogy ezt el kell fogadni, mert ez egy amolyan ugródeszka. Ha nem vállalja, veszélybe kerülhet a karrierje. Három hét után bevallottuk neki turpisságunkat. Nagyon megkönnyebbült, és megdicsért, milyen jól „játszottunk“, mert ő ezt valóságnak hitte. Azt mondta, majd titeket is elér a sors. Elért. Amikor ilyen minőségű forgatókönyveket kínáltak fel, de nem viccből. Ezután kezdtünk Jirkóval írni, komolyan. Nem könnyű. A humor csak akkor humor, ha valakiről szól. Ez a valaki pedig rendszerint megsértődik. Nem marad tehát más hátra, minthogy önmagunkból csináljunk viccet. Mi ugyanis nem sértődünk meg. és ez biztonságos is. — Sikerei vannak. Elégedett is? — Nem lehetek elégedett! Az elégedettség egyenlő az összeolvadással. És akkor már nem i lennék én önmagam. A Film 8 dívadlo nyomán — hr. EGYEDÜL : - •'% mindent ugyanígy csinálnék!44 Anna lányanya, egy a sok közül. Nyolc éve senkivel sem oszthatja meg gondjaft-bajait. — Lányanyának sohasem volt, és ma sem könnyű lenni. Még ma is vannak emberek, akik annak alapján ítélnek meg egy asszonyt, hogy ki a térje — mondja Anria szomorúan. Tizenegy éve tanít falun. Neon kap állást a városban, ahol lakik, pedig kisgyermeke mellett még egy diplomát szerzett azért, hogy könnyebben elhelyezkedhessen. Próbálkozásai nem jártak sikerrel. Éreztették vele, hogy más „kategóriába“ tartozik. — Egyik helyen „megsúgták“, az a vélemény alakult ki rólam, hogy kiváló pedagógus vagyok, de maradjak csak falun, ott már megszoktak, elfogadtak. Egy másik iskolában pedig közölték velem, hogy személyemmel nem akarnak „ellenséget“ hozni a tantestületbe, ahol többségben nők vannak, és sok nő tudja, hogy a férjének „van valakije“, , gyűlöletüket tehát valószínűleg rám zúdítanák. — Amikor huszonhat, éves koromban bizonyossá vált a ’ terhességem, úgy éreztem, a világ legboldogabb embere vagyok. Kislánykoromban évekig hormonzavarral kezeltek és az orvosok véleménye az volt, hogy nem lehet gyerekem. Már akkor szerettem a kicsiket és éppen ezért választottam a pedagógus pályát. Igazán sok „gyermekem“ volt, erre nem számítottam. így aztán még a körülményeimre való tekintettel sem fordult meg a fejemben, hogy megváljak tőle. — Szüleim, amikor ezzel elibük álltam, magukon kívül voltak. S mivel makacsnak bizonyultam, Inkább elzavartak otthonról, mintsem hogy elviseljék családunk e szörnyű szégyenét. Elmondani sem tudom, hogy mennyire fájt, ráadásul még attól is féltem, hogy elveszítem a munkahelyemet. Ellentétes érzések kavarogtak bennem: örültem a gyereknek, de a környezetem hozzáállása fájdalma san érintett. Akiket szerettem, elhagytak. Ebben a zaklatott lelkiállapotban bizony nehéz volt mosolyogva tanítani és osztályfőnöki órákon a barátságról és a szerétéiről beszélni. ) — Fiatal koromban tanulással töltöttem minden Időmet. Hosszú Ideig nem volt magánéletem, férfi még a közelemben sem Volt. És akkor soksok év után jött 6, aki észrevett, ' i megbolondított. Családja volt, azt mondta: jogunk van a boldogsághoz. Terhes lettem. Nem akartam, hogy neki bántődása essék, titokban ■ tartottam a nevét, nem kértem gyermektartást. — Fiam már nyolcéves. Sokat dolgoztam, és igyekeztem beosztással élni, hogy mindenünk meglegyen. Van már lakásunk és egy kis autónk is. Mindent megadok a gyerekemnek, csak a legfontosabbat nem tudom adni, az apját. — Sohasem szégyelltem, hogy lányanya vagyok. Életemet, körülményeimet csak én ismerem. Magam . választottam, magam döntöttem, hogy megszülöm a gyermekem. Lelkítsme- ret-furdalásom nincs, mert nem tettem tönkre mások életét és amit vállaltam, azt,- úgy-.épzem, becsülettel, felelősséggel i csinálom. Nirtcse- nek barátaim, mégis boldog' ember vagyok, és ha* rnost kezdődne i az életem, mindent, ugyanígy csinálnék! Csupán egy dologi aggaszt; hogyan fogad el a fiam'akkor; amikor'megismeri a lányanya fogalmát? Meg tudom-e tartani- a-'köztünk' lévő’ jó. kapcsolatot? i'n 0. t. 4
