Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-25 / 8. szám

új ifjúság 4 Hagyományőrző ifjúsági szerve­zet, vidéki galériatulajdonosok, SZISZ'Szervezet a kastélyban, ke- nyérsiitő fiatalok — játszadozom az írás címével, és közben nem tudom eléggé dicsérni a SZISZ csicsői (Cicov) alapszervezetének a tagjait: Károlyi Józsefet, az alap- szervezet elnökét, Szikonya Ká­roly alelnököt, Ádám Adriannát, a titkárt. Katona Mónikát és a többieket. Adrianna bérelszámoló a csal- lóközaranyosi (Zlatná na Ostro- ve) cipőgyárban, olykor Sátánnak Is szólítják, és ezzel már sok min­dent elárultam róla. Egy kicsit ő a szervezet motorja, ha dolgozik, beszél, vibrál a levegő, szinte for­gószél táncol körülötte. Az elnököt kiskorától Bozsó- nak becézik, Szikonya Károlyt pe­dig Mininek. Ez az utóbbi név az elnökre is ráillene, már ami a termetét illeti, viszont mindkette­jükre az erő, férfiasság, szívós­ság jellemző. A január eleji kia­dós havazás majdhogynem tetőig behordta a csicsói tájház udva­rát, s ők ketten szabadították meg attól a nagy tömeg hótól. Ez pénteki napon volt, s más­nap aztán hordták a fát, befűtöt- tek a búboskemencébe, s mellette citeráztak, énekeltek, szórakoz­tak. E szervezet arculata kissé el­tér a többi ifjúsági szervezetétől. Nyáron a kastély bal szárnyát ta­tarozták, a falu galériájának a létrehozásában tüsténkedtek. És ugyanitt, a kastélyban rendezhet­ték be klubjukat is. Ez persze nem volt ilyen egyszerű. Napo­kon, heteken keresztül munkaidő után siettek a kastélyba, és mi­közben szólt a zene a magnóból, ők festettek, dolgoztak. Nemrég, a csicsói hagyományőrző napo­Bozsó, Mini és a többiek kon, a farsangi vigasságok idején segédkeztek a birkagulyás főzé­sénél, ízes házi kenyeret, lángost, cipófánkot, farsangi fánkot sütöt­tek, délelőtt a gyerekeknek, dél­után és este pedig a fiataloknak rendeztek táncházat, mulatságot. — Nagyon el voltál fáradva? — kérdem a mindig energikus Adriannátől. — Eléggé — mondja, de azért még másnap sem aludt délig. Kezdeményezésükben természe­tesen nincsenek egyedül a fiata­lok, a csicsői művelődési otthon­nal közösen végeznek minden munkát. A kastély tatarozásának ötlete is közös. Miután az épület­ből kivonult az alapiskola, kicsit magára maradt, ezért aztán az első lecsúszott cserép, betört ab­lak, megrepedt vízvezetékcső után gyorsan pusztulásnak indult. A fiatalok pedig Nagy Géza és a mű­velődési otthon segítségével, ha a maguk erejéből nem is tudták megállítani ezt a folyamatot, leg­alább figyelmeztettek rá. — Még most ebben a hidegben is naponta elmegyünk a klubba — mondja Adrianna. A klubon kívül tornaterem, sö­tétkamra, kis műterem is a ren­delkezésükre áll itt, és a fiata­lok nemcsak a fényképezőgépet, hanem a ceruzát, festéket sem ve­tik meg. Rövid időn belül felhív­ták magukra a figyelmet, például az amatőr fotósok pályázatán dí­jazták a kör munkáját is. A felsorolást természetesen még folytathatnám, hiszen akad kö­zöttük, aki faricskál, mások ér­deklődnek a természetvédelem iránt, amely itt Csicsón is kínál egy-két feladatot a fiatalok szá­mára. És mint ahogy ez már a cím­variációkból is kitűnt, kenyeret sütnek. Katona Mónika szintén az energikus fiatalok közé tartozik. A hagyományőrző napokon a ke­nyér dagasztásához pedig igen­csak szüksége volt erre az ener­giára ... — Az úgy volt — mondja —, hogy előbb elkészítettük a ko­vászt, majd reggel nekiálltam be­dagasztani a kenyeret... — Csak úgy, sehol semmi? — kérdem tőle. — No, nem, arra azért nem lett volna bátorságom. Előbb tüzete­sen kifaggattam az édesanyámat, aki még ma is rendszeresen be­dagasztja és megsüti a finom há­zi kenyeret. Az az igazság, hogjy legalább egy héten át beszéltünk az egészről. Én persze nagyon iz­gultam és féltem is. Nem szeret­tem volna, ha szégyen ér... — És nem lett belőle szégyen? — De nem ám! Még csak az kellett volna! Mindenkinek na­gyon ízlett. — Mire kell ügyelni a kenyér- dagasztásnál egy jó háziasszony­nak, mire figyelmeztette az édes­anyja? — Először is arra, hogy a tész­ta nem lehet lágy, nem „csorog­hat“. Aztán arra, hogy addig kell dagasztani, amíg el nem tűnnek a lisztcsomók a tésztából. — Eltűntek? — El! Olyan volt az a tészta, mint a tükör. — Szóval mindennel nagyon elégedett volt? — Nem egészen. A tájház ke­mencéjét már nem használják minden héten, így egy kicsit so­káig sült a kenyér. De ettől füg­getlenül nagyon jó volt, mert pil­lanatokon belül elfogyott... — Mit mondott utána az édes­anyja? — örült, és azt mondta, hogy most már szombatonként megpi­henhet, mert lesz, aki felkeljen és elkészítse a kovászt, bedagasz- sza a kenyeret... Abban ugyanis megegyeztünk, hogy ezután majd otthon is én dagasztom a kenye­ret. Mintha nem is egy ifjúsági szer­vezet munkájáról írnék. Csicsón felfedezték magukat a fiatalok. Gondolom, mások is követik pél­dájukat. Németh István (A szerző felvételei) Károlyi József Adám Adrianna Szikonya Károly Katona Mónika A Közép-szlovákiai Sütő- és Cuk­rászipari vállalat nagykürtös! (Vel- k? Krtig j üzemének tágas, világos cukrászműmelyében édes illat ter­jeng. A fiatal cukrászok keze gyor­san jár. Az egyik nagy tálban pis­kótatészta, a másikban csokoládé­krém. Itt félkész sütemények, amott díszes torták. Ennek a kicsi „édes- ségbirodatomnak“ a fiatal vezetőjét, Zsigmond Imrét kértem meg, mutas­sa be a cukrászműhelyt. — Sajnos egy ideje munkaerőgon­dokkal küszködünk. Jelenleg két ki­tanult és két segédcukrászunk dol­gozik, ketten szülési szabadságon vannak. Az is bonyolítja helyzetün­ket, hogy a négy cukrásznő közül kettő fiatal anya, akik csak hatórás munkaidőben dolgoznak. így aztán nagyon nehéz teliesíteni tervünket. Mi látjuk el az egész járás üzleteit és vendéglőit süteményekkel és más cukrászkészífményekkel. Termékeink iránt legnagyobb az érdeklődés a járásszékhely, Nagykürtös üzleteiben. — Milyen a cukrászműhely kíná­lata? — Nincs panasz a választékra. Az ún. puha cukrásztermékeink közül a dobosszeletek, a csokoládétekercsek és a spiccek .a legkeresettebbek. Fél­tartós termékeink közül a leveles vajastésztákat keresik leggyakrabban. Tartós termékeink közül a teasütemé- nyeke* és a piskótákat vásárolják leg­inkább, De készítünk itt különféle tejszínes süteményeket és tortákat, az utóbbiakat megrendelésre ts. — Lépést tud-e tariani a választék­kal a minőség? — Az az igazság, hogy öregecske gépeken dolgozunk, és ez megmutat­kozik termékeink minőségében is. De örvendetes, hogy ez év végére tér­„Süteménygyári“ gondok vezik cukrászmühelyünk belső felújí­tását. Ha ez megtörténik, minden bi­zonnyal termékeink minősége is ja­vulni fog. És ha a munkaerő-gond­jaink is megoldódnak, remélem nem­csak a minőséget tudjuk javítani, a választék Is gazdagabb lesz. Zsigmond Imre külön felhívja fi­gyelmem a legfiatalabb cukrásznőre, Kovácsik Mónikára, aki egyben az üzem Ifjúsági szervezetének az elnö­ke Is. Mónika Ipolyharasztlból (Chrastln- ce) ingázik naponta. Világéletében cukrásznő akart lenni. Három évvel ezelőtt Banská Bystrlcában tanulta ki a cukrászmesterséget, és az itteni cukrászműhelyben kezdett el dolgoz­ni. — Ügy tudom, a napokban kerül sor ifjúsági szervezetetek évzáró tag­gyűlésére. Milyen évet zártatok? — kérdezem Mónikát. — Tavaly ősszel választottak az üzemi ifjúsági szervezet elnökévé, addig pénztáros voltam a SZISZ-ben. Sok jót nem mondhatok 23 tagú szer­vezetünkről, mivel a három műszak­ban folyó munkák miatt nagyon ne­héz összeegyeztetni rendezvényeink időpontját. Egy jól működő iskolai ifjúsági szervezetből csöppentem Ide, és bizony az elején szokatlan volt az itt tapasztalt passzivitás. — Milyen elképzeléseid vannak, hogy fellendüljön a szervezet tevé­kenysége? — Csak annyit tudok mondani, ne­héz dolgom lesz érdemleges előrelé­pést elérni a szervezeti életben. Jő lenne gyakrabban együtt lennünk, összeszoknunk, jobban megismerni egymást. Kép és szöveg: Bodzsár Gyula Magánügy? Először az arcát figyelem. Sima bőr, őszinte, tiszta ' tekintet. Dús, hollófeke- te, vállra hulló haja ápolt. Valami meg­csillant a tűiében: nem más, mint egy láncocska, amelynek Végén egy apró kék műanyag koponya alakzat fityeg. Erősen kifakult, a viseléstől kopott far­merzakót visel. Itt-ott már a varrás, javítás nyomai is fellelhetők rajta. Az egyik felsőzsebböl óraláncfüzérek fi­tyegnek. A zakó alatt egyszerű vékony pulóver, alatta Ing, A csupasz nyakról láncon egy zenekar kis képe, mint ké­sőbb kiderült, az Iron Malden rock­együttest ábrázolja. A másik „nyakék“ farmeranyagból varrt zacskó. Benne sze­mélyi igazolvány, iratok, pénz és egyéb papírszeletkék. Díszítése keresztbe ve­tett láncok sokasága, a már ismert Iron Malden- és Metallica-felirat. A nadrág mintázata leopárdutánzat, lábán szabad­időcipő, amely semmiképpen sem a fa­gyos, zord télbe illő. Kezén láncbői kar­kötők és széles bőrből csuklószorítő. Egyazon állomáson szállunk le. Csak mikor előttem lépked, fedezem fel, hogy zakója hátán is van egy szépségtapasz: Iron Maiden az elmaradhatatlan lánccal. A látvány a kíváncsiságon kívül szám­talan kérdést vált ki bennem. Megké­rem ezt a feltűnő külsejű fiút, hogy beszélgessünk egy kicsit. Kiderül, hogy Zoli abban a faluban lakik, ahová ép­pen igyekszem, és ö Is részt vesz azon a SZISZ-gyűlésen, amelyre én Is hiva­talos vagyok. Inkább csak önmagam megnyugtatá­sára megkérdezem, közölhetem-e a ne­vét, esetleg lefényképezhetem-e. — Minden további nélkül; vállalok minden felelősséget és megrázkódtatást, meg aztán nem vagyok egyedül aki Ilyen „szerelésben“ jár — hangzott a válasz. Zoli alig múlt 18 éves, katonaság előtt állő nőtlen fiatalember. Kitanult szakácsként keresi kenyerét. Metalistá- nak tartja magát, ami annyit jelent, hogy: — A modern szintetizátoros zene he­lyett a kemény rockot kedvelem, pon­tosabban az öltözetemen látható két együttest. Nagyon sokat hallgatom a ze­néjüket. Ha a hangfalak dübörgése már kikezdi a szülők és a szomszédok Ide­geit, akkor fülhallgatón keresztül. A fa­lusi ifjúsági klubban jobbára csak Igény­telen modern popzene harsog, amely szerintem Inkább a lányoknak való, ezért keveset,járok közéjük. A zenével való azonosuláson tűi a metaltsták szerelésével, Is Igyekszik eze­ket az együtteseket támogatni, utánoz­ni. Hogy egy kicsit kirívó? — Többen Is vagyunk már a környé­ken, még lányok Is — mondja. — Fa­lumban egyedül vagyok, amolyan ma­gányos farkas, egyelőre! Persze, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek barátaim. Ez a külső már elképzelhetetlen tarto­zéka az életemnek. Ha angyalbőrbe kell bújnom, azt már előre sajnálom, de va­lahogy majd csak túlélem. Vele és a többiekkel folytatott be­szélgetésből megtudom, hogy kezdetben ő volt a felkiáltójel falujában. A szü­lők, rokonok, szidták, korholták, szép- szőval kérték, igyekeztek meggyőzni, majd fenyegették is. mígnem belefáradtak, és napirendre tértek felette. Az idősebb nénik és bácsik azonban még ma ts ösz- szesügnak, ha Zoli feltűnik, de még a fiatalok körében Is gyakori téma ,,me- talista“ szerelése. Különös külseje miatt már Igazoltatták rendőrök a kassai (Kó­ficé) pályaudvaron. Igaz, a személy­azonosságijában, amely mindig ott lapul a nyakába akasztott tarisznyában, a ha­ja jóval rövldebb a fényképen, s azóta egy fél pár fülbevalóval Is „gazdago­dott“. A fülbevalót, mivel nem aranyból készült, minden fürdés, nagyobb mosa­kodás alkalmával kiveszi füléből, főzés közben a munkahelyen viszont marad, de akkor a haját kell felfűznie. Érde­kelt az is, hogy hogyan zajlanak a me- tallsták összejövetelei. — Rendszertelenül, mondhatnám, vé­letlenszerűen szoktunk találkozni. A srá­cok tudják, hol dolgozom, hol találkoz­hatnak velem; a vendéglőben is le lehet ülni, el lehet beszélgetni. Mivel minden­ki dolgozik, ezek a baráti találkozások főleg pénteken délután jönnek létté. Csak üdítőt lsznnk, én példánl ez al­kohol megrögzött ellensége vagyok, és nem Is dohányzom. Megtörténik, hogy ketten-hárman összejövünk és meghall­gatjuk az űj felvételeket, esetleg át­látsszuk, kicseréljük kazettáinkat. Sem­milyen káros és kivetnivaló szenvedélyt ebben nem látok. Az öltözködés? Sze­rintem mtndeklnek a magánügye. Zolit nézve és beszélgetve vele. ben­nem is kialakul egy vélemény, de ezt nem fedem fel azok előtt sem. akiktől véleményt várok Zol! külsejéről és né­zeteiről. Halljunk egy párat a sok nézet közül: „Nekem a Zoli elfogadható így, ahogy van. Jől néz ki.“ „Nagyon különös és nagvon fura. Nem értem, hogvan tud ígv járni.“ „Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen fiúval jártak, mert szerintem nem­csak őt bámulnák, engem Is megszólná­nak.“ ..Ml Itt már megszoktuk, de azért még mindig' derülök rajta.“ ..Zoli művelt fiú, rengeteget olvas de Ilyen szerelésben sokat veszít értéké­ből.“ * „Szerintem ez amolyan feltűnési vlsz- ketegség, de majd csak felhagy vele.“ És sorolhatnám így tovább. Nektek ml a véleményetek? Polgári László

Next

/
Thumbnails
Contents