Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-18 / 7. szám
új ifjúság 5 „A XXI. század az ember felé fordul46 Beszélgetés a jövő főiskoláiról dr. PERHÄCS JÁNOS kandidátussal, a Komensk^ Egyetem Bölcsészettudományi Kara főiskolai pedagógiai és közművelődési tanszékének docensével —r Véleménye szerint a jövő századi egyetemi és főiskolai oktatásunk miben különbözik majd a maitól? — Annak ellenére, hogy a tudományos-műszaki forradalom koráról beszélünk, képzési rendszerünk Ismeret- átadási módja szerintem még nem tökéletes. Az a meggyőződésem, hogy oktatásunkban túlzottan előtérbe került az enclklopedizmus. A szakvizsgák és egyéb ellenőrzések alkalmával a diáktól részletes tájékoztatást kérünk ahelyett, hogy az informatika alapjainak felhasználásával rávezetnénk őt a helyes tanulás és á tananyagban való tájékozódás módjaira, azaz megtanítanánk — tanulni. Fejlesztenünk kell a diákok alkotóképességét, növelni aktivitásukat. Azt hiszem, a XXI. század első 20—25 évére ez a tendencia lesz jellemző. Elmosódnak majd a határok az egyes tantárgyak között, s fez a pedagógusokra, a pedagógusképzésre is új feladatokat ró. A közép- és általános iskolai tanároknak saját szakukon kívül ismerniük kell majd számos egyéb más tudományág eredményeit is. Már a közeljövőre jellemző lesz, hogy mikrofilmeket használnak — könyvtárak helyett. Egy-egy monográfiát mikrofilmre vesznek, s a könyvtárak tárolási gondjai ezáltal jelentősen csökkennek. Ami még a könyvtárakat és az adattárolást illeti, nagyobb szükség lesz a nemzetközi kooperációra. Már most segítségünkre van az egyes informatikai rendszerek nemzetközi együttműködése. Például a bratislavai Egyetemi Könyvtár már kapcsolódik nemzetközi adatbázisokra, amelyekben fel van dolgozva az egyes tudományterületek szakkönyveinek bibliográfiája és a hozzájuk tartozó anotációs jegyzetek. Ha egy kutató kíváncsi arra, hogy az általa figyelt területen milyen művek Jelentek már meg nálunk és a világ más országaiban, akkor segítségül hívhatja a számítógépet. A jövő században mindenképpen számolhatunk ennek a rendszernek a tökéletesítésével és bővítésével. — Századunk második felétől — a tudomány és technika nagyarányú fejlődése folytán — iskoláink egyértelműen a műszaki ismeretek felé fordultak. A humán és esztétikai tárgyak mintha kiszorultak volna a tantervekből. Ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a jövő nemzedéke majd erősen technokrata szemléletű lesz, s ez a tudományosműszaki eredmények felhasználását rossz irányban befolyásolhatja. Ez a folyamat a jövő században sem áll meg? — A XXI. század talán jobban az ember felé fordul. Bla2ej professzor, a Szlovák Műszaki Főiskola rektora mondta a közelmúltban, hogy a jövő nagy feladata a műszaki ismeretek humanizálása lesz. Ez nevelési szempontból óriási feladat, de meg kell oldanunk, mert különben az emberiség nehezen tud majd létezni. Törvényszerűen meg kell hogy nőjön a társadalomtudományok szerepe, amelyek — meggyőződésem szerint — a jövőben jobban integrálódnak és központi helyre kerülnek. — Egy-egy nagyszerű előadás mindig jelentősen befolyásolta a diákság szellemi fejlődését. Miben látja a jövő egyetemi és főiskolai tanárainak szerepét? — Semmiképpen sem a nagy enciklopédikus előadások megtartásában. A jövő tanárának diákjaival közvetlen kapcsolatot, partnerviszonyt kell kialakítania, ahol bizonyos követelmény- rendszer mellett inkább munkatársa kell legyen a diáknak. Nálunk ez a jó viszony az aspiránsképzésben már kialakult. — Az egyetemeken és főiskolákon már ma is sok diák végez, s a jövőben a diplomások számának még inkább növekednie kell, hiszen mind több szakma követeli majd meg a főiskolai végzettséget. Ez a helyzet esetleg nem vezethet-e a főiskolák színvonalának csökkenéséhez? — Én nem így látom. Sok diplomásunk van ugyan, de nem tudunk nekik képesítésüknek megfelelő munkát biztosítani. De a főiskolát végzetteknek a száma csak látszólagos, mert a diplomások számát illetően Csehszlovákia a szocialista országok között az utolsó helyen kullog. Ideiglenesen berekesztettük a levelező tagozatot, pedig szerintem a munkásnak szakmai szempontból fejlődnie kell, s erre a tagozat nagyon jó lehetőséget nyújtana. — Az előbb szólt arról, hogy a jövőben elmosódnak majd a határok az egyes tantárgyak között, a leendő tanároknak így több tudományágban is otthon kell lenniük. Ogy gondolom, ez a megállapítás nemcsak a tanárokra érvényes. A főiskolai oktatás eléggé specializált, ezért a jövőben talán sokan lesznek olyanok, akik több egyetemet is el szeretnének végezni, esetleg párhuzamosan szeretnének tanulni két különböző karon. Ma ez elég* ritkán fordul elő. Talán azért is, mert nehézségekbe ütközik az ilyen diák szándéka. — Pedig szerintem ezt mindenképpen támogatni kell. A közelmúltban nálam is jelentkezett egy orvos, aki szexológusként dolgozik, és szüksége van pedagógiai és pszichológiai ismeretekre. Én főként a felnőttoktatással foglalkozom, s a közelmúltban kidolgoztam egy tervezetet, amelynek alapján ezt a szakot kombinálni fogjuk a mérnök- képzéssel. Abból Indultunk ki, hogy mérnöknek, ha vezető válik belőle, mindenképpen szüksége van pedagógiai ismeretekre, s ezek megszerzését segíti majd elő ez a kombináció. — Az utóbbi időben furcsa divatnak lehetünk tanúi: egyre többen szeretnék megszerezni a doktori vagy kandidátusi címet. Szerintem könnyen elérhetők ezek a címek, ami az értékük degradálódásához vezet. — Mindenképpen vissza kellene állítani a disszertációs munkák követelményrendszerét. Mostanában valóban sokan doktorálnak nálunk, a pedagógiai tanszéken 1966 és 1970 között maximum tízen szereztek doktori címet, most évente legalább harmincán. Viszont az is igaz, hogy a mérnöki és egyes egyetemi karok automatikusan megadják végzettelknek a titulust. A tanárok és a jelöltek nagy részének nézete az, hogy a doktorátust ne szóbeli felelet, hanem egy disszertációs munka megírása és megvédése után kapják meg az arra érdemesek. Az aspirantúra esetében más a helyzet. A XVII. pártkongresszus óta kandidátusi munkára csakis olyan témát hagynak jóvá, amely kapcsolódik valamilyen kutatási tervezethez, vagy olyan társadalmi igényből eredő tervhez, a- melyen a Jelölt munkahelye dolgozik. Az aspirantúránál nem látok higulást. Itt más a probléma. Ha a kandidátusi minősítés megszerzése utáni öt esztendőben a diplomás nem végez érdemleges tudományos tevékenységet, akkor a titulust meg kell szüntetni. —■ Nálunk a tudományos kutatás elsősorban az akadémiákon és a kutató- intézetekben folyik, az egyetemek és főiskolák elsősorban oktatással foglalkoznak. Elképzelhető lesz-e a jövőben, hogy a legfelsőbb szintű oktatási intézmények is jobban kiveszik részüket a tudományos munkából? — A Szlovák Tudományos Akadémia 1986 októberében körlevelet bocsátott ki, amelyben javaslatot tett nemcsak a kutatás, hanem a pedagógia területén folytatott együttműködésre is. Az egyetemi docensek és tanárok szorosabban kapcsolódnak majd a kutatómunkába, ugyanakkor egy-egy fontosabb előadásra az egyetemeknek és főiskoláknak szinte kötelezően meg kell hívniuk az élvonalban működő kutatókat. A jövőben csökkenteni kell az egyetemi tanárok adminisztratív kötelezettségeit, hogy Idejük maradjon a kutatásra. — Az egyes országok iskolarendszerei között nagy különbségek vannak. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy ezek a különbségek a jövőben kiegyenlítődnek? — A szocialista országok oktatási miniszterei kétévenként rendszeresen találkoznak, tapasztalatokat cserélnek. Az alapkoncepció az, hogy a nemzeti sajátosságok megőrzése mellett közelebb hozzák egymáshoz az Iskolarendszereket. Ennek máris számos eredménye van. Például a nosztrifikálás, a diplomák kölcsönös elismerése a szocialista államokban szinte vizsgamentes. — Köszönöm a válaszait! „Az iskolának személyiségeket kell nevelnie44 Beszélgetés dr. RICHARD REPKA kandidátussal, a bratislavai Pedagógiai Kutatóintézet dolgozójával — Ha belelapozunk az iskola és a pedagógia történelemkönyvébe, meg kell állapítanunk, hogy az oktatás módja az évszázadok során nem sokat változott. Különbözik-e majd a jövő század iskolája a maitól? A pedagógiában valamiféle periodikus mozgás figyelhető meg. Az egyik időszakban bizonyos dolgok hangsúlyt kapnak, előtérbe kerülnek, elnyomnak más dolgokat. Már Komensky is arra figyelmeztetett — a XVII. században —, hogy az iskolának fejlesztenie kell a diák alkotóképességét, megtanítani, rávezetni őt arra, hogyan hasznosíthatja megszerzett tudását a gyakorlatban is. Általános és középiskolai oktatásunkra jellefnző, hogy a tanulóknak óriási anyagmennyiséget kell elsajátítaniuk, és a lényeg, a megszerzett tudás gyakorlati hasznának felismerése valahogy elvész. A jövő iskolájának az lesz a feladata, hogy a diákságot alkotásra nevelje. Ennek persze feltétele az ösztönzés, a kitűnő tankönyvek és a kiváló tanárok. A jövő oktatójának sokoldalúan tájékozottnak kell lennie, ismernie kell hivatásának, a pedagógiának minden csínját-bínját, és az oktatás céljainak megfelelően váltogatnia a különböző tanítási módszereket. Ogy hiszem, a jövő tanítási módszerét az úgynevezett kooperatív munkaformák fogják jellemezni, amikor a tanár és a diák nem áll majd olyan élesen szemben egymással, hanem Inkább munkatársi viszony alakul ki közöttük. — A szocialista pedagógiának fontos alapköve a közösségben közösségi emberré nevelés makarenkói elve. Ezt sokan úgy fogták fel, hogy az iskoláknak egy homogén, a közösségért önfeláldozó ambertömeget kell „gyártaniuk“, A közösség semmiképpen nem jelent homogén tömeget. Sőt, szerintem a jövő iskoláinak éppen hogy személyiségeket kell nevelnie. Itt helyénvalóbb lenne az elit szót használnom, de ezt korábbi szerepe miatt ma még kevesen merik kimondani. Talán úgy fogalmazhatnék, hogy a jövő iskolájának feladata a szocialista társadalom gyarapodását szolgáló dolgozó elit nevelése lesz. És el kell fogadni azt a természet adta tényt, hogy az emberek képességei nem egyformák. — Ennek nem mond ellent az, hogy iskolarendszerünkben közelítenek egymáshoz a középiskolák egyes típusai? Ön szerint ez milyen mértékben lesz lehetséges? Eléggé szkeptikus vagyok. Ezeket az elképzeléseket a gyakorlatban nehéz vagy lehetetlen megvalósítani. Mint az előbb már mondtam, az iskolának személyiségeket kell nevelnie, nem szürke átlagot. — Ezek szerint a gimnázium mint iskolafajta a jövőben is megmarad? Megvan a funkciója: a főiskolákra készíti fel a tanulókat. Ugyanúgy megvan a szakközépiskoláknak és a szakmunkásképzőknek is. Nem hiszem, hogy ezek a határok a közeljövőben elmosódnának. — És azt elképzelhetőnek tartja, hogy a gimnáziumi meg a főiskolai oktatás közelebb kerül egymáshoz? Nem. Azt esetleg igen, hogy ami ma főiskolai tananyag, azt évek múltán majd középiskolákban is tanítják — de erre már most is van példa. Nagy akadálya e közeledésnek, hogy nálunk sok a kis létszámú vidéki gimnázium, amelyekben nem tudják biztosítani a színvonalat. — Az utóbbi időben a középiskolákból szinte teljesen kivesztek a művészeti, esztétikai tantárgyak — a rajz, a zenei nevelés stb. Igaz, hogy a mai magas óraszámok mellett ezek már aligha férnének be a tananyagba, de hiányuk szerintem mégsem elfogadható állapot. Szerepelhetnek-e ezek a tárgyak a jövő tanterveiben? Tény, hogy az elmúlt években az esztétikai nevelést elhanyagoltuk. A közelmúltban bevezettük fakultatív tantárgyként és remélem, hogy a jövő tanterveiben a művészeti és esztétikai tantárgyak megkapják a helyüket. — Köszönöm a beszélgetést! Irta és összeállította: KLINKO ROBERT Milyen lesz a jövő század iskolája?
