Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-30 / 52. szám
új ifjúság 10 Az októberi forradalom 70. évfordulója ünnepségeivel egybeesett idei szovjet kulturális napok eseménysorozatában fontos szerepük volt a szovjet játékfilmeknek is. Régebben készült, részben már ismert s ü], az utóbbi években forgalomba került művészi filmeket láthatott a csehszlovák mozikedvelő közönség. Bratislavában például olyan filmek képsorai peregtek a vásznon, mint Mihal- kov-Koncsalovszkij Szibériádája, Vaszilij Suksin Az ön fia és fivére, Konsztantyln Lopusinszkij Halott Ember levelei, Gleb Panfilov A téma című filmremeke. Mi most a próza- és filmforgtókönyv-íróként, publicistaként, színművészként és filmrendezőként egyaránt jelentős életművet hátrahagyó, fiatalon, 45 éves korában A hazáért harcoltak című Solo- hov-filmadaptáció forgatása közben tragikus hirtelenséggel elhunyt Suksin filmpoémája kapcsán szeretnénk néhány gondolatot papira vetni. (Vaszilij Suksin nem ismeretlen nálunk; Az újságírótól az Energikus embereken át A vörös kányafáig találkozhattak nézőink gondos szakszerűséggel megformált játékfilmjeivel.) Az ön fia és fivére című film kevésbé ismert Csehszlovákiában, noha ez Is mind etikai-emberi üzenetét, mind szakmai kivitelét illetően értékes alkotás. Tipikusan „suksi- ni“, azaz „rendezői film“, minthogy a forgatókönyvet is ő írta. Aki előzőleg olvasta Suksin képgazdag, drámaian feszes szerkezetű novelláit, az az első filmkockák lepergése után ismerősnek találja a szüzsót, s a végére ki is derül, hogy a forgató- könyv a Kigyóméreg és a Sztyopa című novellára és a rendező rugalmas továbblendülő-lendítő fantáziájára támaszkodik. A téma egy, „a falu és a város között bizonytalankodó“ szibériai falusi család hétköznapjainak krónikája. Kézenfekvő tanúsága a szerző mélységes faluszeretetének és faluismeretének, a változás bizonytalanságaival küszködő, az erős szálakkal a faluhoz kötődő (pl. az apa, Jermolaj Voje- vogyln és felesége, valamint a bűbájos, csupaszív, végtelenül önzetlen néma lányuk), falu és város között habozó, a város csábításától egyensúlyából kibillent bebörtönzött, s elviselhetetlen honvágya miatt onnét megszökött, majd vissza vitt (Sztyepan), őrző, övéihez fagyos magányában Is ragaszkodó, [mberi melegségre vágyva - a falu és a város határán anyjának adott ígéretét minden körülmények között beváltó (Makszim) és a városon lábát szilárdan megvető, a „városi könnyű életformát“ elfogadó, s az anyagi jólétben már-már a kispolgária- sodás útján biztosan haladó (Ignat) ember belső vívódásait, keserveit oly nagy megértéssel, erős lélektani intuícióval, plasztikusan ábrázolni tudó képességeinek. (A film főszerepeit — Valeri j Ginzburg operatőr szép felvételein — V. Sanajev. A. Filippova, M. Grahova, L. Varín és mások alakítják.) Suksin személyes életében is oly erősen kötődik a szibériai faluhoz, tájhoz, hogy élete végéig nem számította magát városinak, sőt a Solohov- film forgatása kapcsán az idős írónál tett gyakori látogatása nyomán élete utolsó hónapjaiban — nehéz belső vívódások után — megérett benne a felismerés: Solohov bölcsen cselekedett, amikor írói szándékkal falun telepedett le, „az írás több, mélyebb művészet a filmnél, de a falu nyugalmára van hozzá szükség,“ s komolyan foglalkoztatta — Vaszilij Belov hatására is — a falura való visszavonulás gondolata (s talán már az elhatározás is megszületett benne), hogy írásnak szentelhesse idejét, tehetségét, energiáját. Suksin Az ön fia és fivére című filmért a kritika részéről az a vád érte, hogy „főiébe helyezi a falut a városnak“. Pedig Suksin csak a sokak számára elveszett családi fészek melegét hiányolta, az őszinte, önzetlen emberi kapcsolatok elvesztésének traumatizáló hatására figyelmeztetett. Nem alaptalanul aggódott ezekért az emberekért, a mindennapok hőseiért; aggodalma máig érvényes. „Kitűzte a feladatot: A »gyökerét vesztett« embert fel kell vértezni egy új rendszerével az erkölcsi értékeknek, melyek megmentenék számára az ősi hagyományok szilárdságát, biztonságát, s egyszersmind a szüntelenül változó és megújuló életnek is megfelelnének. Ezen töprengett új viszonyokat keresett a már nem falusi, s még nem városi hősei számára az alapvető erkölcsi fogalmak között. Három ilyen fogalmat látott, s intenzíven elmélkedett rajtuk. Ezek pedig: a Munka, a Vágy, az Ünnep“ — állapítja meg egyik legértőbb kritikusa, Lev Annyinszkij Suksin publicisztikai írásainak szlovák nyelvű kiadásához írt utószavában. (Vaszilij Suksin publicisztikai írásait, minthogy kiváló segítséget nyújthatnak szépirodalmi alkotásai és filmjei tökéletesebb megértéséhez, alighanem a magyar olvasóközönség Is szívesen és érdeklődéssel fogadná.) Vaszilij Suksin kiválóan megformált, hús-vér alakokat állít elénk filmjeiben, olyan embereket, akik még tudnak őszintén örülni és szomorkodnl, képesek gyengéiket is bevallani, s elismerik, hogy esendőek. A filmben gazdagon merít a szibériai falu népszokásainak és népművészetének tárházából. KÜVESDI JÁNOS Az Oscar-díj — legalábbis eddig úgy véltem — valamiféle garancia a film értékét Illetően. Ennek köszönhető, hogy jegyet váltottam a többszörös Oscar-díjas James Brooks Becéző szavak című filmjére. Aztán ültem és vártam, vártam, hogy mit eszelnek még ki sanyargásomra, sokkolásomra, s mindezt azért, hogy könnyekre fakadjak, ötpercenként váltogatták egymást drámai és egyben könnyed, Játékos (hát igen, hollywoodi termék) jelenetek, hogy elkápráztassák a nézőt. A huszadik század emberének sorsát, vívódását bemutatni hivatott „alkotás“ azonban elcsúszik már az első képeken: a férjét az imént eltemető feleség (Shirley MacLain) a szertartásról haza jövet lerúgja hollywoodi cipellőjét, és játszi könnyedséggel libeg a lakásban, az ajtó előtt megfordul, ismét a némafilmek színészeit idéző, de most már esetlenséggel egy „Na, gyerünk! Mozgás!“-féle bárgyú pillantást vet a lányára. BECÉZŐ SZAVAK, AVAGY KÖNNYEZIK A NÉZŐ A néző nemhogy nem tudja átérezni a helyzetet, de még mellékvágányra is zökken a jelenet frisseségétől, egyáltalán nem temetés utáni hangulatától. A felületesség, úgy vélem, nem méltó jellemzője egy filmnek, mindenesetre ebben a szellemben folytatódik a történet, s csak úgy özönlenek a sztorik, amelyekről lehetetlen másként beszélni-írni, mint távirati stílusban. íme: a lány (Debra Winger) férjhez megy, gyereket vár — szül, közben nem tud napirendre térni magánya felett, az ifjú férjet áthelyezik, újabb terhesség, költözés, apró veszekedések, pénzhiány, nagyobb veszekedések, féltékenység! jelenetek a feleség részéről, majd a feleséget látjuk mint hűtlent, akiről a mai napig nem tudom, hogy a szorító pénz- telenség-e az oka annak, hogy partneréül egy banktisztviselőt választ, illetve csak „úgy“ első pillantásra (amit én ebben az esetben valószínűleg elszalasztottam) beleszeretett, 8 ha így van valóban, akkor ón ezt miért nem érzem, miért nem éreztetik velem, egyszerűen mi köze e két embernek egymáshoz; újabb terhesség, az asszony ellenáll hódolóinak — ő a végzet asszonya, újabb gyerek születik, a mama „összejön“ a szomszéd űrhajóssal (Jack Nicholson), aki ugyancsak a végzet férfija, a feleség leleplezi a férj hűtlenségét — ezen mi is megdöbbenünk, összepakol gyereket, bőröndöt —, következik a megyek a mamához jelenet, a mama rajong, az űrhajós visszavonul, a férjet áthelyezik (a csábítóval együtt), ismét költözés, a lánynak így el kell hagynia a mamát, véletlen találkozás a csábítóval, lelepleződik a férj, orvosi vizsgálat, mely során kiderül, hogy az ifjú feleségnek rákja van, napsütéses kirándulás New Yorkba, itt érzelmi kitörések, melyek elkerülhetetlenül felvetik bennünk a kérdést: miért pont itt, miért pont így?, súlyosbodó állapot, bánkódó mama, duzzogó gyerekek, mosolygó férj, aki éppen bevallja, hogy nem tudna mit kezdeni három gyerekkel, búcsújelenet a gyerekektől (itt mindenki bőg, mármint a nézők), enyhe haláltusa, s íme a csúcs: a halotti tor, amely nem más, minit közönséges hollywoodi piknik, finom ételekkel, Italokkal, medencével — íme beköszöntött — pont most, pont itt — az idill, a meghittség áldott pillanata. Hált nem szép? Nemi Ugyanis normális ember, közönséges, hétköznapi ember így nem reagál, nem így viselkedik, nem így éli át ezeket a szituációkat, A film egyetlen hibája, hogy felületes, közönséges, elnagyolt, banális, erőltetett, mímelt, tele pátosszal és valótlan helyzetekkel, szentimentális, érzelgős, hiányzik' belőle az ember — egyszóval AN- TIFILM. Ha az Oscar-díjat az elhullaj- tott könnyek mennyisége határozza meg, akkor vitathatatlanul értéket képvisel ez a film. A közönség vörös orral, vörös szemmel, telesírt zsebkendővel tódult ki a teremből, arra biztatva a leendő szenvedő alanyokat, hogy, ilyen szép filmet érdemes megnézni. Ügy látszik, a néző még igényli Isaurát és társait. Lehet, hogy tényleg van valami haszna is ennek a filmnek, hiszen a sírás feszültségoldó hatása ismert. Lehet, hogy ezentúl, ha felszabadultak akarunk leírni, majd nem pszichiáterhez Járunk, hanem beülünk egy Oscar-díjas filmre... MÖROCZ MÁRIA1 Búcsúzó év Rejtvényünkben Devecseri Gábor fenti című verséből Idézünk: VÍZSZINTES: 1. Nagyobb település. 5. A versidézet első része. 10. Közel-keleti ország. 11. Lengyel- országi folyó. 12. Húsos, gombás vagdalék. 13. Sima felületű. 14. Ruhát simít. 16. Római száznégy. 17. Svéd és osztrák gépkocsijelzés. 18. A nagyszülő szülője. 19. A szótőhöz Járul. 21. Vércsoport. 23. Férfi hangnem. 26. Folyó Svájcban. 29. A Nílus német neve. 30. A Közel-Kelet aranya. 32. Eszménykép. 34. A bikaviadalok küzdőtere. 35. NRS. 36. Alaktalan, szabálytalan alakú. 37. Börtönben ül. 38. A kanyargós szőke magyar folyó. 40. A szemzug megszáradt váladéka. 42. Egyiptom arab neve. 43. Külsejével túlságosan sokat foglalkozó. 45. Laon betűi keverve. 46. Hármaskorona. 48. Gésa egynemű betűi. 50. Seben képződött bevonat. 51. Eleven. 52. Szolmizációs hang. 53. Mutatószó. 55. Hamis. 57. Maró anyag. 58. Trópusi kúszónövény. 60. Dia betűi keverve. 61. Csomagolóeszköz. 62. Algériai kikötőváros. FÜGGŐLEGES: 1. A versldézet második réssé. 2. Operarészlet. 3. Vízi állat. 4. Vegyjele: Sn. 5. Szomorú. 6. Tarlóhántást végez. 7. Svéd és magyar gépkocsijelzés. 8. Az urán és az aktínium vegyjele. 9. Főzési kellék. 11. Észak-svájci város. 14. Hibázik. 15. Iráni város (földrengés). 22. Finom az ilyen kávé. 24. A Ciprusi Köztársaság fővárosa. 25. Francia mérnök, aki elsőnek repülte át a La Manche csatornát 1909-ben (Louis 1872—1936). 27. Olasz város a Po torkolatánál és egy tenger névadója is. 28. E. Á. 30. Arany franciául. 31. Feketetengeri szovjet kikötőváros. 33. Osztrák városka a csehszlovák határ közelében. 34. Osztrák, francia és kubai gépkocsijelzés. 39. A cirkónium vegyjele. 41. Sál végeil 43. A televízió rendszeres esti adása. 44. Húgyvérűség, amely a vese elégtelen működése következtében lép fel. 46. Hajó része. 47. ... baba és a negyven rabló. 49. Észak-amerikai indián néptörzs. 52. Bródy Sándor színműve. 54. Visszahat! 56. Végtag. 57. Latyak. 59. A nátrium vegyjele. 61. Háziállat. Beküldendő a vízszintes 5. és a függőleges 1, számú sorok megfejtése. Az 50. szám rejtvényének helyes megfejtése: Ne féljen, doktor úr, nekem ropant erős akaratom van. Könyvet nyert Pértefia Ildikó, Svodín.
