Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-23 / 51. szám

új ifjúság 10 MÍTOSZOK NYOMABAN VI. Az előző írásokban megkíséreltük (de helyszűke miatt csak nagyon röviden) meg­világítani a Biblia néhány mítoszát a mai tudomány szempontjából. De ml is az a Biblia? A vallási tanítás szerint isteni ktnyllat- kozás, amelyet ugyan emberek írtak, de olyanok, akiket Jahve kiválasztott és fel­világosított. Minden szava tehát szó sze­rint értendő, mivel egy Isteni lény gon­dolatait és parancsait tartalmazza. A mai materialista tudomány, persze, másképp szemléli a Bibliát. Emberi műnek tekinti, amelyben az ókori emberiség természet- tudományi tapasztalatai, történelmi esemé­nyek és korabeli mítoszok fonódnak össze. Maga a biblia szó többes számú válto­zata a görög bibiion szónak, amely köny­vecskét, kis könyvet Jelent. A biblia szó fordítása annyi mint könyvecskék. Ebből az is következik, hogy a Biblia már el­nevezésénél fogva sem egységes mű, ha­nem különböző, kisebb terjedelmű köny­vekből összeállított gyűjtemény. Maga az elnevezés a görög nyelvet használó keleti keresztény egyházban, időszámításunk 2. százada óta vált használatossá mint az eredeti héber elnevezés, a szífré kódex (szent könyvek) görög fordítása. Amikor ez az elnevezés keletkezett, a keresztény­ség számára ez már két gyűjteményt je­lentett: az ótestamentumot és a keresz­ténység keletkezése utáni újtestamemtumot. A judaista vallás a mai napig is csak az ótestamentumot ismeri el „szentnek“. Mai szemmel nézve tehát a Biblia tulaj­donképpen egy nagy antológia, amely tu­datos válogatás és átszerkesztés nyomán jött létre. Az ókori héber népnek és L sz. első százada kereszténységének részben vallásos, részben világi alkotásai közül csak azok kerültek bele a Bibliába, ame­lyeket a vallási szempontú válogatás alkal­masnak tartott. Az ótestamentumban leg­régibbnek elismert terjedelmesebb rész az úgynevezett Debóra éneke az 1. e. 12. szá­zadból. A legkésőbb keletkezett könyv pe­dig Dániel könyve; keletkezésének idejét 1. e. 168 — 165-re teszik. Ez annyit Jelent, hogy az ötestamentum legrégebbi és leg­későbbi részei között egy évezrednél hosz- szabb idő telt el. Az újszövetség könyvei viszont néhány évtizeden belül jöttek lét­re: nagyjából az 1. sz. 60-as és a 130-as évek között. Ezért az ószövetség nagyon heterogén jellegű, ezzel szemben az új­szövetség sokkal egységesebb. Amikor De­bóra a Szlszera hadai felett aratott győ­zelmet diadalmi énekben zengte, fogalma sem volt arról, hogy egy majdani „szent“ gyűjtemény első darabját alkotja meg. Ha­sonlóképpen azok az énekmondők, akik az egyes héber törzsek hagyományait, a le­gendás ősök (nem is mindig épületes) ki­váló tetteiről szóló emlékeket összegyűj­tötték, népi hagyományokat közöltek, nem pedig „szent“ tanításokat akartak közve­títeni. Ezek a hagyományok csak utólag, némiképpen átértelmezve, átfogalmazva ke­rültek bele az ószövetség gyűjteményébe. Ezzel szemben, amikor az „evangélisták“ a Jézusra vonatkozó hagyományokat, le­gendákat írásba foglalták, tudták és azzal a szándékkal alkották, hogy „szent“ taní­tásokat közvetítenek, hogy „szent Iratot“ alkotnak. Az ószövetség kialakulásának nagyfokú spontaneitásával szemben áll az újszövetség megteremtésének tudatossága, programszerűsége, a mai szóhasználattal azt Is mondhatnánk: propagandiszttkus jel­lege. A Biblia tehát különböző forrásokból származó elemek válogatása. A válogatás­nak, gyűjtésnek, egybeszerkesztésnek ezt a folyamatát nevezzük kanonizálásnak. Ez más-más formában ment végbe az ó- és újszövetség esetében, és ennek eredmé­nyeként jött létre az 6-, Illetve újszövet­ségi kánon. Az ószövetségi kánon kialaku­lása kb. fél évezredet vett Igénybe. A ka­nonizálás idejét kb. i. e. 400 — l. sz. 100. évre teszik. Már az ószövetség kanonizálásának be­fejezése után az egyiptomi Alexandriában élő, jelentős zsidó gyületkezet szükséges­nek látta lefordítani az eredeti héber ó- sz övét séget görög nyelvre. Az ott élők u- gyanis már nem nagyon értették a héber nyelvet. A fordításhoz saját, önálló kánont is állítottak össze, amely független volt az eredeti zsidó kánontól. Ebbe olyan köny­vek is belekerültek, amelyek az eredetiből kimaradtak. Ezzel az ószövetségnek tulaj­donképpen egy újabb változata készült, a- melynek latinos neve a Septuaginta (la­tinul: hetven). Az elnevezés annak a mon­dának az alapján keletkezett, hogy a na­gyobb hitelesség kedvéért a fordítást egy hetvenkét tagú „bizottság“ végezte. Ezt a változatot később latinra fordították, és ezt Ismeri el — némi fenntartással — a ka­tolikus egyház ma Is. Martin Luther a héber eredeti alapján készítette bibliafordítását, az eredeti héber kánonhoz tért vissza. így történt, hogy a katolikus öszővetség terjedelmesebb, mint a protestáns egyházak által elismert gyűj­temény. Ha ehhez hozzávesszük, hogy kü­lönböző kisebb keleti egyházaknak, Így a kopt és örmény egyháznak ugyancsak sa­ját kánonjuk van, megállapíthatjuk, hogy az „Isteni kinyilatkoztatásnak“ több válto­zata van. Az csak természetes, hogy min­den egyház nézete szerint az ő által el­ismert változat az egyetlen Igazi „Isteni kinyilatkoztatás“. Mindezt figyelembe véve megállapíthat­juk: a Biblia jelentős alkotás, képet nyújt az ókori emberiség egy részének történe­téről, életmódjáról; társadalmi berendezke­déséről, természettudományi és vallási el­képzeléseiről. Tanulmányi anyagot ad a tör- ténelemnek, mitológiának, régészetnek, nép­rajznak, irodalomelméletnek és még sok más tudományágnak, összehasonlítható olyan ókori művekkel, mint a Gtlgames-eposz, az Iliász, az Odüsszeia, az indiai Védák vagy a perzsa Aveszta gyűjteménye. Mindezek az egymástól természetesen eltérő alkotá­sok az emberi fejlődés egy évezredekkel ezelőtti stádiumát örökítik meg. Tehát em­berekről szóló, emberi alkotás és semmi köze holmi „Isteni kinyllatkozáshoz“. Ezzé csak később, papi manipuláció által vált. (Vége) Rácz Mária Két másodperc hiányzott Csaknem húsz év telt el Jurij Ga- garlnnak, a világ első űrhajósának halála óta. A katasztrófa okairól nem adtak ki hivatalos közleményt, s ez sok találgatásra adott okot. Mi Is történt valójában? 1968. március 27-én, 10 óra 19 perckor egy Moszkva környéki re­pülőtérről felszállt egy MIG-15 tí­pusú, a hangsebességnél lassabban haladó oktató-vadászgép. Fedélzetén két külön kabinban foglalt helyet Jurij Gagarin és Vlagyimir Szerjo­gin oktató. Ez a repülés volt az utolsó ellenőrzés, amely után Gaga­rin, aki a katonai légügyi akadémián végzett tanulmányai miatt már egy ideje nem szállt fel, áttért volna az önálló repülésre. A 625-ös (Gagarin hívójele) és az RV (a repülésvezető) közötti rádió- beszélgetés rövid, energikus, a re­pülés dinamikájának megfelelő mon-1" datokból állt. ... „625-ös felszállásra kész.““ — „A felszállást engedélyezem.“ „625-ös! Ha kiér a felhőkből, jelentkezzen!“ — „625-ös a felhők között.“ „Beér­tünk a húszas zónába, a magasság 4200, közölje a feladatot.“ — „Ér­tettem. Engedélyezem ...“ És Így to­vább, mindaddig, amíg el nem hang­zottak Gagarin utolsó szaval: „625-ös a húszas zónában a feladatot végre­hajtotta. Kérek engedélyt ráfordulni 320-ra.“ „625-ösl Engedélyezem“ — válaszolt a repülésvezető. „Értettem, végrehajtottam.“ E szavak elhangzá­sa után, 10 óra 30 perckor a rádió­összeköttetés megszakadt, s a 625-ös semmiféle hívásra nem felelt. A vizsgálat során feltárt adatok­ból ítélve kb. egy perccel később a repülőgép lezuhant. Mint Ilyen esetekben szokásos, te­kintélyes személyiségekből álló kor­mánybizottságot hoztak létre, amely igénybe vehette a legkiválóbb szak­emberek, bármilyen tudományos In­tézmény és egyéb megfelelő szerve­zetek segítségét. A vizsgálat ered­ményei 30 kötetet töltenek meg. Az első kérdéskör a repülőgép mű­szaki állapotára vonatkozott, s ki­terjedt mindenre, ami azzal közvet­len vagy közvetett mődon összefüg­gött. A második kérdéskör — a pilóták felkészítése, a repülés megszervezé­se, az utasítások, a biztonsági elő­írások betartása. E kérdéseket megvizsgálva a bi­zottság a következő megállapításra jutott: „A repülőgépet gondosan, a műszaki előírásokkal tökéletes össz­hangban készítették fel az 1968. már­cius 27-én végrehajtandó repülésre.“ Nemcsak az bizonyosodott be, hogy a repülés során a repülőgép minden rendszere kifogástalanul működött, hanem sikerült rekonstruálni a mű­szerek állását is. A mutatóknak a számlapokon a becsapódáskor kelet­kezett lenyomata alapján megállapí­tották a lezuhanás pontos időpont­ját (a gép fedélzeti órája és Gaga­rin karórája adott ehhez támpontot), a repülési horizontjelző állását, a motor fordulatszámát, a magassági adatokat stb. A bizottság ezek alapján a követ­kező megállapításokra jutott: „A repülőgép szerkezeti egységei és berendezései a repülés során ki­fogástalanul működtek. A gép meg­semmisülését a talajhoz csapódás okozta. Minden törés és deformáció egyszeri nagy erejű terhelésről ta­núskodik. A részegységek és a szer­kezeti elemek anyagának kifáradásá­ra utal6 jelek nincsenek... A repü­lés során a gépen tűz nem ütött ki, robbanás nem történt... A hajtómű a becsapódás pillanatában működött.“ Teljes, objektív és fontos informá­ciót sikerült szerezni arról, hogy mi­lyen volt a legénység állapota a re­pülés során és a becsapódás pilla­natában. Biztonsággal sikerült meg­állapítani, hogy egy perccel halála előtt Gagarin állapota megfelelő volt: beszéde nyugodt, kiegyensúlyozott. A pilóták testhelyzete az utolsó pilla­natig munkájuknak megfelelő volt. Gagartn bal kezével a hajtómű mű­ködését irányító kart fogta, lábal, és az ő mozdulatait ismétlő Szerjo- gtnél is a, pedálokon nyugodtak. Gá­zoktól vagy egyéb anyagoktól szár­mazó mérgezés tüneteit egyiküknél sem fedeztek fel. Nézzük tehát a legfontosabb és legbonyolultabb kérdést: ml történ­hetett repülés közben, mi okozhatta a katasztrófát? E kérdés megválaszolása végett re­pülésdinamikai szakemberek két cso­portja egymástól függetlenül, számí­tógéppel elvégezte azokat a bonyo­lult számításokat, amelyek alapján a legnagyobb valószínűséggel meg lehet állapítani, hogy mi Is történt a re­pülés utolsó perceiben. Hadd emlékeztessünk rá, hogy a repülésre bonyolult Időjárási viszo­nyok közepette került sor. A ho­rizontot nem lehetett látni, a repü­lőgép két, csaknem összefüggő fel­hőréteg között haladt. Az alacsonyabb 500—600 métertől 1500, a magasab­ban fekvő pedig 4500-töl 5500 méter magasságig terjedt. Miután a repü­lésvezető a visszatérési engedélyt megadta, Gagarinnak a 70-es útvo­nalról a 320-ra kellett fordulnia, csökkentve közben a magasságot. Ezt követően valamilyen váratlan ese­mény következett be, ami miatt a repülőgép kritikus helyzetbe került, és függőleges (vagy majdnem függő­leges) zuhanórepülésbe ment át. Ennek három valószínűsíthető oka lehetett. Az alacsonyabban fekvő felhőréteg felső, szakadozott határához köze­ledve a pilóták egy kilógó felhő­nyelvet könnyen nézhettek váratla­nul felbukkant akadálynak: Idegen repülőgépnek vagy időjárásjelző lég­gömbnek. Minden lehetőséget figye­lembe véve az sem zárható ki, hogy valóban volt ott valamilyen akadály, például egy madárcsapat. Később ugyan megállapították, hogy a re­pülőgép semmivel sem ütközhetett össze, ám ez nem zárja ki, hogy közel került valamilyen Idegen ob­jektumhoz, s ezért éles manővert hajtott végre, veszélyes pályára tért. A második lehetséges ok az, hogy Gagarinék gépe egy elhaladó repülő­gép nyomvonalába került. A pilóták jól tudják, hogy kötelékben végre­hajtott repülés során nem szabad az elöl haladó repülőgépről leváló lég­örvényekbe kerülni, mert a kavargó levegő hatásával szinte lehetetlen megbirkózni: a gép erősen oldalra dőlhet, valósággal „kilökődhet“ a légörvényből és lezuhanhat. A kritikus pályára térés oka le­hetett egy felfelé tartó függőleges légáramlat,- amely vízszintes repülés esetén megnövelheti, meredekebbé teheti a haladási irány szögét. Fi­gyelembe véve, hogy azon a napon hidegfront közeledett, nem zárható ki egy ilyen légköri Jelenség lehe­tősége. Az eddigieket összegezve megkí­sérelhetjük rekonstruálni a repülés utolsó percében lejátszódó drámai jelenetsort. A visszatérési engedélyt megkapva Gagartn egy lefelé tartó spirált be­fejezve rögtön megkezdte a fordu­lat végrehajtását. Az ilyen manőver során rendszerint megnövekszik a terhelés, nagyobbá válik a siklási, a dőlési szög. Az alacsonyabban húzódó felhőré­teg felső határa közelében követke­zett be ez a bizonyos hatás. Ez okozhatta, hogy a szárnyak a ka­nyar irányába dőltek, a gép dugó­húzóba került. Annál is inkább így történhetett ez, mert a szárny alá függesztett üzemanyagtartályok elő­segítik az Ilyen röppálya kialakulá­sát. A nagyon veszélyes helyzetbe ke­rült pilóták nem veszítették el lélek­jelenlétüket, sőt mindent megtettek a menekülésért. A legnagyobb szakmai hozzáértéssel a legbiztosabb, optimá­lis cselekvésmódot választották. Gagartn és Szerjogin, megőrizve mozdulataik összehangoltságát, má­sodperceken át a legelszántabban küzdött az életéért, bár hatalmas, 10—11-szeres túlterhelés nehezedett rájuk, Ezt csupán a legbátrabb, tö­kéletesen egészséges emberek, a leg­kiválóbban képzett pilóták tudják el­viselni. A megengedett legnagyobb túlterhelés ugyanis nyolcszoros; ti­zenkétszeres túlterhelésnél pedig már a repülőgép Is kezd szétesni. Megtettek mindent, ami lehetséges volt, de a meneküléshez hiányzott még 200—300 méternyi magasság, vagyis mindössze két másodpercnyi repülési idő. A NAUKA I ZSIZNY nyomán SZÉP KARÁCSONY Rejtvényünkben Csanádi Imre fenti című verséből idézünk két sort. VÍZSZINTES: 1. Közösség gazdasági, katonai és szel­lemi erőinek összessége. 7. A versidézet első része. 11. Eső jelzője lehet. 12. Bolgár cigarettamárka. 14. Eladási lehetőség. 15. Lóblztatás. 17. Szarvasfajta. 19. Jugoszlá­viai város. 20. Madridi napilap. 21. Fal és pont Is lehet Ilyen. 23. Fordítva: lengyel félsziget. 25. Biztató szócs­ka. 26. Hadapród. 28. Vármaradvány. 30. Szalonnát puhít (eh.). 32. Lát. 33. Angol női név. 35. Alattomosan valaki ellen áskálódik, ártani igyekszik neki. 36. Azon a he­lyen. 37. Indiában: a kasztokon kívül álló, elnyomott személy. 38. Néprajz. 40. XVII—XVIII. századi európai művészeti stílus. 41. Afrikában és Ázsiában honos, dög­evő állat. 42. Kíméletlenül pusztít, 43. Mely személyek. 44. Végtelenül vékony! 45. Kamionjelzés. 46. Idegensza­vak előtagjaként nyolcat jelent. 47. Vadász rejtekhelye. 49. .., sav, a fehérjék felépítésében fontos kristályos vegyület. 51. Kötőszó. 53. Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság. 55. Művészet franciául. 56. Kettős mássalhangzó. 57. Országos Rendező Iroda. 59. Birkapapa. 81. Dickens íröl álneve volt. 62. Háry János egyik alakja. 84. Le­gelő. 66. Fasor. 67. Ilyen lap a Nimród, FÜGGŐLEGES: 1. A versldézet második része. 2. Gor­kij regényeimé. 3. ... et mól, Geraldy-mü (TÓI). 4. Ré­gi római aprópénz volt. 5. Indíték. 6. Lehetőség. 8. Kész­pénz röviden. 9. Francia folyó a svájci határ közelé­ben. 10. A rádium és az Indium vegyjele. 13. Állatnak has alatti prémje. 16. Unalmas, kedélytelen. 18. Bá­torkodik. 21. Szovjet sakknagymester volt (Mihail). 22. Lila virágú sajátos Illatú, Illóolajáért termesztett gyógy­növény. 24. ízletes húsú tengeri rák. 28. Hússzínű fél- drágakör. 27. Kockáztatott összeg. 29. Királyság Észak- Afrtkában, fővárosa Rabat. 31. Különleges divatárut kí­náló kisebb bolt. 34. Túlságosan élénk színe miatt bán­tóan elüt környezetétől. 36. Folyő a Szovjetunióban. 37. Nyugati színes televlziórendszer. 39. Erről a helyről. 40. Államszövetség Délkelet-Ázsiában, fővárosa Ran­goon. 42. Állófilm. 46. Áraszt. 48 Rengeteg. 50. Jókai és Mikszáth is ez volt. 52. Nagy tó a Szovjetunióban. 54. Hideg száraz bukószél az Adriai-tenger partján. 56. Francia naturalista író (Émile 1840—1902). 58. Nyelv­tani fogalom (éf.J. 60. Dunántúli folyó. 61. Bella egy­nemű vetül. 63. ... art, a XX. századi képzőművészeti irányzat. 65. Morzejel. 66. Névelő. Beküldendő a vízszintes 7. és a függőleges 1. számú sorok megfejtése. A 49. szám rejtvényének helyes megfejtése: Az egye­düllétet ki lehet bírni, a magányt nem, a kettőnek semmi köze egymáshoz. Könyvet nyert Máté Júlia, Radvaft nad Dunajom

Next

/
Thumbnails
Contents