Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-23 / 51. szám

I új ifjúságul Szeretem a bablevest meg a csokit. Sze­retem a Zolit, Arankát. Van e különbség e két megállapítás között? Van. De a sze­relem lényegét azzal még nem határoztuk meg, hogy megállapítjuk: a partnerünk Iránti érzelmeink teljesen más minőségű­ek, mint a bableves iránti vonzódásunk. No — gondolja a kedves olvasó —, e százszor lerágott csontból legföljebb ha a velőt szívhatjuk még ki. Mert lehet-e sze­relemről újat mondani? Szeretnék minden­kit megnyugtatni: nem leheti A szerelem­mel foglalkozó írások bősége azonban azt bizonyítja, hogy az ember érdeklődése e téma iránt már hosszú évek óta nagyon intenzív, s kíváncsiak arra is, miképpen vélekednek mások róla. Jómagam is így vagyok vele. Elsősorban az érdekelt, ho­gyan látják a szerelmet a leginkább „ille­tékesek“, a tizenhét tizennyolc évesek. El­beszélgettem hát a Bratislava! Magyar Tan­nyelvű Gimnázium negyedikes diákjaival. Mivel az elhangzott véleményeket név női­kor közlöm, jónak láttam legalább azt meg­különböztetni, hogy a választ fiútól vagy lánytól kaptam. Ezért a lányok válaszai teli körrel, a fiúkéi pedig x-szel kezdőd­nek. Kezdetben vala a vágyakozás Milyen volt az első szerelem? • Sokáig nem vonzott a partnerkapcso­lat, aztán hirtelen ott állt előttem. Nem is volt igazi kapcsolat, csak én szerettem volna, hogy az legyen. Először csak ked­veltem. Mindig azt tartottam helyesnek, amit ő mondott. Később a külseje is meg­tetszett. Három évig voltam belé remény­telenül szerelmes, s ő tudott erről az egy­oldalú vonzalomról. Mint minden kamasz, verseket, novellákat Írtam — álmodoztam. Az, hogy mást is szerethetek, eszembe sem Jutott Karácsonykor, szilveszterkor, a szü­letésnapomon gyakran gondoltam rá, sok­szor volt olyan pillanat, amikor minden idegszálammal éreztem őt- De együttjárás soha nem lett e vonzalombői. Már elmúlt. Azt se bánom, hogy tulaj­donképpen hiábavaló vonzódás volt. Azóta barátok lettünk. Most, negyedikben (azt hiszem) már csak barátságot érzek Iránta. x Még majdnem gyerek voltam. Szeren­csétlenségemre rossz társaságba kevered­tem. Akkor még szívesen hordtam szakadt farmert, és mindenféle láncok meg kitűzök lógtak a mellemen. Mára már megváltoztam, megutáltam ezt az életmódot. Akkor könnyű volt Ismerkedni, és én azt akkor szerelemnek neveztem, pedig csak felületesen ismertük — nem egymást, csak — egymás testét Semmi témánk nem volt, pedig Járt a szánk. Akkor fantasztikus él­mény volt ez, ma már tartalom nélküli kapcsolatnak látom. Tetszett a szeme. Szép volt a haja. A külse|ét még ma Is szépnek tartom Nincs köztünk harág, és talán még ma Is tud­nánk beszélgetni Csak az elhamarkodott­ság fáj mindkettőnknek. • Mi már majdnem három éve barátok voltunk a fiámmal, amikor másképpen is érdekelni kezdtük egymást. Néhány hóna­pig aztán együtt Jártunk, de bebizonyoso­dott, hogy ami elég volt egy barátsághoz, az nem elég a szerelemhez. Csalódtam ben­ne. Miután Jobban megismertem, alaposan megváltozott róla a véleményem. Akire az agy sej tjeink reagálnak Milyennek képzelitek el az ideális part­nert? • Ne legyen primitív, legyen benne In­telligencia. Lehessen vele beszélgetni. Na­gyon rontos, hogy milyen a többi ember­hez való viszonya, hogyan viselkedik tár­saságban. De legyen benne egy csipetnyi romantika is. Ez manapság már kevés em­berben van meg. Persze, a legfontosabb az első benyo­más. Amikor meglátok valakit, és érzem, hogy ő az. • Elsősorban a belső tulajdonságaiban kell, hogy közel álljon hozzám. A külső kevésbé lényeges. x Azt, hogy milyen az Ideális partner, nem lehet egyértelműen meghatározni, mert mindenkinek más. Talán a legfontosabb, hogy olyan legyen, • akire az agysejtjelnk reagálnak. Számít-e a korkülönbség? x Hogyha a partnerek megértik egymást, akkor a korkülönbségnek tulajdonképpen nincs Jelentősége. • De van. Azt még el tudnám képzelni, hogy egy tíz évvel idősebb férfival jár­jak, de egy negyvenévessel? Nem is tud­nánk miről beszélgetni! • Egy fiatal lány lehet szerelmes idő­sebb férfiba Is, esetleg Járhatnak Is együtt, de ez a kapcsolat szerintem mindenkép­pen halálra van Ítélve, csak ldelg-őrálg tarthat. % És az anyagiak? • A házasság megkötésében esetleg szá­míthatnak, de az Igazi szeretemben nem. x A ml korosztályunk még egyáltalán nem figyel az anyagiakra, de attől tartok, Idővel megváltozunk. • Ha két ember igazán szereti egymást, az anyagiak soha nem Játszhatnak szere­pet. Akkor mélyen a fiú szemébe nézek Hogyan szoktatok ismerkedni? Nehéz vagy könnyű mesterség ez? • Az alkalomtól függ. Diszkóban, mu­latságban, vonaton a legkönnyebb, itt is nagyon fontos az első benyomás és az, hogy a másik mennyire veszi a lapot. • Ha nekem tetszik egy srác, akkor mé­lyen a szemébe nézek. Ha gyakrabban ta­lálkozunk, akkor ezt addig Ismételgetem, míg ki • nem derül, hogy érdeklem-e őt vagy sem. Hogyan vélekedtek a leszólitösrói? x Nem ítéljük el. A fiatalok körében egyébként sem úgy történik ez, hogy oda­megyünk az utcán egy lányhoz és azt mondjuk: tetszel nekem, szeretnék veled járni. Bár nagy ritkán ez is előfordulhat. Mi ezt „komolytalanabbul“ csináljuk. Én személy szerint csak olyan embert szólí­tok meg, akiről már érzem, hogy vala­mennyire érdeklődik irántam. • Nem kell félni a leszőlitástől, mert gyakran megtörténik, hogy olyan embert szólítunk meg, aki ezt már régóta várja. x A leszólitás elég csúnya szó. Én ezt inkább baráti közeledésnek nevezném. Az ismerkedéskor nagyon fontos, hogy az ember legalább részben le tudja győz­ni gátlásait. Nektek ez mennyire sikerült? • Hogyha valaki tetszik nekem, akkor én mindig félek, hogy a viselkedésemmel valamit elrontok. Ez a félelem növeli a gátlásaimat • Ttzennégy-tizenöt éves koromig na­gyon gátlásos voltam. Társaságban elvörö­södtem, szólni sem mertem. Aztán egy ba­rátom segítségével sikerült legyőzni gát­lásaimat. ö tanított meg arra, hogy tud­jam vállalni önmagamat. • Szerintem a gátlások legyőzéséhez mindenképpen szükáég van egy másik em­ber segítségére. Persze, a komplexusok so­hasem múlnak el teljesen, de szerintem nincs is rá szükség. Akkor milyenek len­nének az emberi kapcsolatok? A testi hűség szerintem nem fontos Lehet-e valaki egyszerre két emberbe is szerelmes? x Az elképzelhető, hogy valaki plátőlan rajong több ember lránt Is, de Igazán sze­relmes egyszerre csak egy emberbe lehet. • Elképzelhető, de ez csak ldelg-őrálg tarthat. Például dilemmába kerülhetek, nem tudok két fiú között választni, de a végén mindenképpen választok. Esetleg egy har­madikat. Fontos-e a hűség? • Ha az ember szerelmes, akkor termé­szetesnek tartja a hűséget. Ha meg nem szerelmes, akkor minek a hűség? • A testi hűség szerintem nem fontos. Attől még valaki nagyon szerethet vala­kit, hogy néha mással csőkolődzlk. 0 Nem tartom tragédiának a testi hűt­lenséget, de az nagyon lényeges, hogy a partnerek beszéljék meg a kilengéseket. • Ha szerelmes vagyok, akkor a másik ember közelsége pótolhatatlan. Nem is gon­dolok arra, hogy egy harmadikkal kezdjek. x Szerintem érzelmi hűtlenség nem le­het, testi viszont igen. Ha valaki megsúgná nektek, hogy a part­nereteket mással látta, elhinnétek? Féltéke­nyek vagytok? • Én addig nem hinném el, amíg tőle nem hallanám. Azt viszont elvárom, hogy ha ilyesmi megtörténik, akkor ezt magá­tól mondja el nekem. • Nem kell mindent elmondani. Hogyha egy futó kaland járől egyáltalán nem szől nekem, akkor az számára nem Is olyan fontos, tehát nem firtatom. • Ha mástól tudnám meg, akkor egy kicsit fájna. El kell-e mondani mindent a szerelmed­nek, vagy van olyasmi is, amit J6 elhall­gatni? i Egy kapcsolat csak őszinteségen ala­pulhat. Ezért a szerelmeseknek mindent el kell mondaniuk egymásnak. Még akkor Is, ha ezzel abban a pillanatban fájdalmat okoznak. • Csak azt kell elmondani, ami a kap­csolat szempontjából fontos. Mindent nem lehet, mert amit ma elmondunk, azt holnap esetleg nagyon megbánhatjuk. A fiúkat nem féltik úgy Tudnak-e a szülők a szerelmeitekről? Mit szólnak hozzá? • Én nem szőlők a szüleimnek, csak akkor, ha a kapcsolatban bizonyos vagyok. Általában nem ellenzik. • Valamikor helyesnek tartottam a szü­leimmel közölni, hogy Járok valakivel. Már megváltozott a véleményem. x Ha valaki tényleg komolyan gondolja, a' kor Jó, ha elmondja a szüleinek, mégis­csak fontos, hogy ők mit szólnak hozzá. x Szerintem egyáltalán nem kell elmon­dani. Ez mindenkinek magánügye. Elkötelezettségnek tartod-e, ha már meg­látogattad a partnered szüleit? • Nagy különbség van a között, hogy a lány megy-e a fiúékhoz, vagy a fiú a lányékhoz. Ha a fiúnál lány van, akkor a szülők azt mondják: Most ne zavarjuk, látogatója van! Ha a lánynál van srác, ak­kor a szülők rögtön megijednek: MáT me­gint egy fiúi • A fiúkat soha nem féltik annyira, mint a lányokat. Ez bizonyos fokig érthető is. x Szerintem nagyon Jő, ha megismerem a másik szüleit, megtudom azt, hogy akit szeretek, hogyan él, milyen a családja. Örülök, hogy újra szabad vagyok Mikor érett meg egy kapcsolat a szakí­tásra? Ti hogyan élitek át a szerelem el­múlását, a partner elvesztését? • Hogyha hosszabb ideig távol vagyunk egymástól, és nem érezzük, nem érzem azt, hogy hiányzik a másik, akkor a legjobb lei ni • Ha a másikkal való találkozás köte­lességgé, nyűggé válik, gyorsan be kell fe­jezni. x Az a legjobb, ha a kapcsolat lassan sorvad el, s a szerelmesek egyszerre Jön­nek rá, hogy nem érdemes folytatni. Ez okoz a legkevesebb fájdalmat. • Amikor szakítottunk, először a ma­gányt kerestem. Majd egyre többet Jártam társaságba, igyekeztem természetesen vi­selkedni. A barátnőim nagyon sokat se­gítettek abban, hogy túl tudtam tenni ma­gam a történteken. • Én először még örülök is neki, hogy újra szabad vagyok, hogy mindent újra­kezdhetek. Később egy kicsit elszomorodom, de ez az állapot, szerencsémre, nem tart sokáig. Csalódtatok-e már? És mikor? • Akkor, ha a másik mesét mond ne­kem, kerüli a találkozást. • Én inkább utólagosan csalódtam, ami­kor megismertem a srácot, kiderült, hogy egész másmilyen, mint amit vártam. Lehet-e újrakezdeni egy kapcsolatot? • Lehet. De ha valakik újra tudják kez­deni, akkor a szakítás nem volt igazi, és csak pillanatnyi indulatkitörés következ­ménye. x Minden kapcsolatban kell lenni olyan erőnek, amely az esetleges újrakezdéshez is elegendő. Az iskola ne tanácsokat adjon! Meg kell-e, meg lehet-e beszélni a sze­relem gondjait a tanárokkal? x Kellene beszélni róla, de eddig még nemigen került szóba. Az egyik irodalom­órán, egy verselemzés kapcsán beszélget­tünk a szerelemről, de ez kevés. Egyszer a biológiatanárunk vetített egy filmet „fel­világosításképpen“. A filmben annyi volt a felvilágosítás, hogy két sötét árnyék va­lami réten egymás mellé feküdt. Ez a mi korunkban már nem elég. x Ha a tanárok szóba hozzák Is a sze­relmet, megmaradnak a célozgatásnál. Nem is nagyon merjük megosztani velük sze­relmi gondjainkat, mert előfordult már, hogy az Illetőnek, akiről tudták, hogy jár valakivel, kellemetlensége lett belőle. • Az iskola ne tanácsokat adjonl Nem erre van szükségünk, hanem arra, hogy beszélgethessünk a szerelemről, s tanára­ink megértsék: a mi korunkban ez nagyon természetes érzés. A legpraktikusabb az élettársi viszony Mi a véleményetek a házasságról? x A házasság intézménye régi idők ma­radványa, és szerintem még sokáig fenn­marad, de a mai embernek már nem telel meg ez a forma. Az anyagi összetartozás nagy kötöttségekkel jár, meg a nézetelté­réseknek, veszekedéseknek Is forrása. En­nél Jobb az élettársi viszony, amely lénye­gesen szabadabb, önállóbb életforma. • Szerintem Is a legpraktikusabb az élettársi viszony Ez is tarthat olyan so­káig, mint egy házasság, de nem kénysze­rítő erejű. Az embereknek nem kell olyan kötöttségeket vállalniuk, amelyek később esetleg nyomasztóvá válhatnak. • Én házasságpárti vagyok. Már a gye­rek szempontjából Is, akinek mindenképpen nagyobb biztonságot nyújt egy házastársi, mint egy élettársi kapcsolat. Mivel a há­zasság telbontása nehezebb, az emberek Jobban meggondolják ezt a lépésüket. • Én elismerem mind a kettőt. Van, akinek ez felel meg, van akinek az A lé­nyeg, hogy legyünk toleránsak egymással, s ne ítéljük el a másikat azért, mert ő másképpen él, mint ml. Mi hát a szerelem? • Mindenki társra vágyik. Ennek a vá­gyakozásnak a beteljesülése a szerelem. Persze, közrejátszik ebben a testi vágya­kozás is. x Hogy ml a szerelem, azt nem lehet pontosan meghatározni. Mindenki mást hisz annak, de az biztos, hogy nagyon kellemes KLINKQ ROBERT (Illusztrációs kép) x Ez a szülőktől is függ, hogy hogyan fogják fel a dolgot. Szerintem még nem elkötelezettség. Fotó: T. Llsek SZERELEM, SZERELEM ATKOZOTT GYÖTRELEM? #

Next

/
Thumbnails
Contents