Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-16 / 50. szám

új ifjúság 10 MÍTOSZOK NYOMÁBAN V. „Egy nyelven beszélt még az egész föld, szavaik Is egyek voltak. Midőn Kelet felé vonultak, Sineár földjén egy síkságot találtak. Ott te­lepedtek meg. Így szóltak egymáshoz! — Nosza, vessünk téglát, égessük ki tűzben: tégla lesz a kövünk. A szurkot agyagként használhatjuk. Mások többet Is mondtak: — Nosza, építsünk várost magunk­nak, és őrtornyot, oly magasat, hogy feje az égig érjen. Hírt-nevet szerzünk ezzel, és megakadályozzuk, Jiogy elszé- ledjünk az egész földön. lahve leereszkedett az egekből, hogy megtekintse a várost és a tornyot, amit a nép épít. Mondta Jahve: — íme, egy nép ez, és valamennyien egy nyelvet beszélnek. Most meg ehhez fogtak, és senki sem akadályozhatja meg őket abban, hogy akármit véghez- vigyenek, amit netán fejükbe vesznek. Menjünk, zavarjuk össze, keverjük el törzseiket és nyelveiket, hogy ne értse az egyik, amit társa mond. Jahve a földre jött, és szétszórta az emberiséget a világ minden tája felé, az egész földkerekségen. És abba kel­lett hagynlok az építkezést. Ezért hív­ják a várost mind a mai napig Bábel, azaz „zavarodottságban“ néven, hiszen Jahve ott zavarta össze a nyelvüket, és onnan szórta szét őket a földkereksé­gen.“ (Komoróczy Géza: Héber míto­szok és mondák.). A fenti mítosz a bibliai őstörténet befejező elbeszélése, amely látszatra magyarázatot ad a nyelvek sokfélesé­gére. Eszerint valamikor az egész föld egynyelvű volt, és az, hogy ma az em­berek különféle nyelveken beszélnek, isten akarata. A gőgös embereket, akik égig érő tornyot akartak építeni, hogy nevüket megörökítsék, isten azzal bün­tette (ismét az istenek féltékenységé­nek motívuma), hogy nyelvüket csodá­latos és hirtelen módon összezavarta. Ezért az építést abba kellett hagyniuk. Az egymást nem értő emberek szétszé­ledtek, és elszakadtak egymástól. A bibliamagyarázők nagy többsége egé­szen a legutóbbi időkig ezt a történe­tet szó szerint értelmezte, és azt ta­nította, hogy a bábeli nyelvzavar mí­tosza megoldja a népek különválásá­nak és az egyes nyelvek keletkezésé­nek kérdését. Ám az ókori keleti szó- használat szerint az „egynyelvűség“ kifejezés a különböző népek és embe­rek gazdasági, közigazgatási és poli­tikai egységét, míg a „különböző nyel­vűség“, a „nyelvek összezavarása“ ki­fejezés a társadalmi, politikai, vallási stb. egység megszűnését, az ellentétek kialakulását jelenti. Ez az elbeszélés tehát nem azt magyarázza meg a mí­tosz nyelvén, hogy honnan erednek a különféle nyelvek, hanem a társadal­mi, politikai ellentéteket akarja meg­indokolni. A cselekmény színhelyét a mítosz „Sineár földjére“ helyezi (amely azo­nos Sumérral), vagyis Mezopotámiába. És hogyan került bele a torony? Me­zopotámiában sok olyan homokfedte dombot, magaslatot találhatunk, amely elpusztult városok romjait takarja. Ezek között romba dőlt, hatalmas tornyok maradványai is találhatók. Az ott élő arabok valószínűleg már évszázadok­kal a régészek előtt tudták (sejtették), hogy mit takarnak a homokdombok, mivel nyelvükben az ilyen magaslato­kat a teli szóval illetik, míg a termé­szetes dombokat dzsebelnek nevezik. A bábeli torony ősképe tehát a sumér- babiloni városkultúrában található, ahol a városképet uralja a központi fekvésű „zikkurat“, a lépcsőzetesen fel­felé elkeskenyedő, látszólag a végte­lenbe érő toronytemplom, amelynek a tetején volt a szentély. Ez a torony, amely csillagászati megfigyelőhely is volt, a földet mintegy az éggel kötötte össze. (A Jákob álmáról szóló bibliai elbeszélésben szereplő mennyei lajtorja is ilyen toronynak a képét idézi.) A régészet a mai napig több mint harminc ilyen torony maradványát fe­dezte fel. A Babilonban talált zikkurat alapjai maradványainak méreteiből (91 X 91 m), és az agyagtáblákon ábrázolt képe alapján feltételezik, hogy az épít­mény magassága megközelítette a 100 métert. Hérodotosz görög tudós leírása szerint is nyolc emelet magas volt. A mítosz kialakulásában, lehet, nyel­vi félreértések is közrejátszhattak (em­lékezzünk csak Ádám bordájára és Éva teremtésére). Babilon neve sumér- akkád nyelven Bab-ilu (isten kapuja). Ehhez hangzásban közel áll a „halai“ héber sző, amely azt jelenti: össze­keverés. Nincs kizárva a két szó ér­telmének az évszázadok folyamán való összetapadása. Babilon uralkodói a zikkuratot az egész Mezopotámiából összeszedett fog­lyok és rabszolgák munkájával építet­ték fel. Nem csoda, ha a héberek, akik szintén szenvedtek Babilon fogságában, a várost és tornyát a rossz megteste­sítőjének tekintették, és méltónak tar­tották Jahve büntetésére. I. e. VII. szá­zadban Nabopolasszar, az újbabiloni birodalom uralkodója átépítette a tor­nyot. A munka befejezése után a kö­vetkező feliratot vésette a torony fa­lába: „Sok nemzet embereit kénysze­rítettem, hogy dolgozzon a torony újjá­építésén.“ Lehet, hogy a nyelvzavarról szóló mítoszban a zsidók babiloni fog­ságának visszhangját is halljuk. Rácz Mária Párbeszéd Melis György szobraival Melis György szobrászművész, aki Érsekújvárott (Nővé Zámky) született 1942-ben, s erős és eltéphetetlen szá­lakkal kötődik szülővárosához, és aki a szobrászművészek derékhadához tar­tozik. végre a főváros és a nagyvilág után odahaza is bemutatkozott. A Mű­vészeti Galéria Gorkij utcai kiállító- termében különös szobrait láthatta a közönség, a Béke moziban pedig, ahol az előcsarnokban napról napra üdvözli a mozilátogatókat az egyik munkája, egy rövidke film erejéig találkozhat­tunk vele. A szobrok, rajzok és a film természetesen ugyanarról a mesterről, ugyanarról a személyiségről szóltak, sőt, hogy úgy mondjam, a személyiség fejlődéséről, ritka egységet alkotó pá­lyájáról. Melis György ugyanis azok közé a ritka művészek közé tartozik, akik megérkezvén a művészetek gö­röngyös terepére, dicséretes kitartás­sal, mániákusan haladnak a maguk út­ján. Ez a kitartás annál inkább is be­csülendő, hogy nem a szobrászat ha­gyományos útján, a szép, klasszikus, elismert szobrászati formákat álmodja újra, hanem lázadó, társadalmat és mű­vészetet egyként megújítani akaró szob­rászat az övé. Az ő művei nemcsak szobrok, különös ismert és ismeretlen eszközök, használati tárgyak, környe­zet megelevenítésére tett kísérletek, hanem társadalmi vizsgálatra is alkal­mas formák. Valahol a szintén érsekújvári szár­mazású Kassák Lajoshoz hasonló lel­kűiét munkál benne: környezetvédő és környezettipró egyaránt. Pontosan tud­ja, mi az új, s mi az, ami avítt, elti­porni való. Korábbi kiállításai alkal­mával az ezerévnyi magányból hozott ősi világot mutatta be, ma pedig a Monológok című szoborkollekciójával és nagyszerű szobrászrajzaival, rajz­grafikáival mindenekelőtt önmagával, az eddig megjárt út állomásaival (Ne lőjetek! Segítség, Idea ciklusaival) és mai létével foglalkozik. Idáig pedig főleg Beethoven halotti maszkja révén jut el. Az élő ember lehetséges, bizarr halotti maszkját variálja, forgatja, ál­lítja elénk különböző helyzetekben és formák közepette, és bár ő monológ­nak, egyszemélyes, önmagával folyta­tott beszédnek nevezi, ezek valójában nem is monológok, hanem párbeszédek, dialógusok velem, veled, városával,, amey útjára bocsátotta, és a világgal, amely befogadta és kitaszította. Az egyik maszk egy megroggyant labda, a másik ezernyi spirális, indázó fém- idegszál, remegő alumínium-erek gu­bancában mosolyog ránk bölcsen és idegesítőn. A harmadik szobrán egy telefonkagylót tart a kezében, arca ke­serű fintorba merevedve. Elképzelhet­jük, kivel beszélt, és mit közöltek ve­le. Nem tehet mást, csak tudomásul veszi a legmegdöbbentőbb közleménye­ket is. A negyedik szobrán az idea terhe alatt görnyed vagy a következő­ben az idea szó egy-egy betűjét for­málja meg belőlük. Betonba öntött sír­köve fölött is ott a kicsit szomorú, kicsit keserű, kétségbeesett arcmása, homlokán egy nagy rozsdás szöggel odaerősítve egy ugyancsak rozsdás, írá­sát vesztett feliratlapocska található: Nem érdekes, kik voltunk, csak az ar­cunk őrzi az üzenetet, de ez nem lehet személytelen, kiégett és közömbös, ha­nem érző, az emberi sorsot vállaló ar­ca. Melis tehát vállalja a sorsát, és meg­küzd ezért, hogy az arcát, az ideáljait megőrizze, és ez azért is dicséretes, elismerésre méltó, mert az ember kény­telen még a maszkjait is váltogatni, levetni, mint ahogy a kollekció egy má­sik szobrán láthatjuk. Melis is ezt te­szi, épp csak becsapva mindenkit, hi­szen ő soha sem adja fel igazi arcát, énjét. A látogató nemcsak a művész útját, hanem a szobrászat több ezer évnyi pályaívét is áttekintheti a kiállított munkákon. A maszkját váltogató em­ber ugyanis a klasszikus görög mell­szobor formai mása.- A talapzatok is, bár fából vagy öntött betonból készül­nek, a görög szobrászat és építészet klasszikus formáira emlékeztetnek, de nem dicsőítik azokat, hanem megkér­dőjelezik. Azaz, bár oszlopra, piedesz- tálra emeli az arcokat, azok mégis nap­jaink sűrűjéből valók. Melis tehát leg- mäibb szobrászaink legmaibbja, és így önmagunkat is vizsgáljuk, amikor a szobraival beszélgetünk. A vizsgálódás mélyre nyúl. Hálásak lehetünk a több- dimenziós formák többrétegű, ezernyi szálú, olykor ostorként pattanó mon­danivalójáért. Érezhettük ezt' már ko­rábban az Ifjúsági Galériában, majd a Cyprián Majerník-kiállítóteremben és a nagyvilágban (Prágában, Brnóban, Pé­csett, Budapesten, Párizsban, Berlin­ben, Barcelónában, San Paulóban stb.)' bemutatott munkáit látva. Talán egy­szer egész életútját átfogó kiállítását is megnézhetjük, s akkor minden bi­zonnyal még összetettebb és nagyobb élményben lesz részünk. Németh István AKARAT A beteg Szabót megvizsgálja az orvos, majd félre­hívja a feleségét: — Asszonyom, a férje csak abban az esetben gyó­gyulhat meg, ha leszokik a dohányzásról. — Le fog szoknil — jelentette ki Szabóné határozot­tan. — Nem fog az egykönnyen menni — így az orvos. — Roppant erős akarat kell hozzá. Szabóné válaszát megtaláljátok a rejtvényben. VÍZSZINTES: 1. Tömegkommunikációs eszköz. 5. Sza­bóné válaszának első része. 10. Algériai kikötő. 11. Ta­lál. 12. Don ..., Mozart-opera címe. 13. Arcon piros szín. 14. Ártó rossz szellem. 16. Római számok, összegük ezeröt. 17. Kettőzve: az egyik szülő. 18. Diplomások neve előtti rövidítés. 19. Palme, volt svéd politikus sze­mélyneve. 21. Maró egynemű betűi. 22. Üt menti mélye­dés. 24. Huzal. 26. Repülőgép vagy hajó útvonalának megtartását biztosítja. 29. Valamely szintnél alacso­nyabban. 31. Katonai szállítóoszlop (éh.). 32. ...Ráby, Jókai regényeim«. 34. Zenei hármas. 35. Ler betűi ke­verve. 36. Nagyon keservesen sír. 37. Egyetemen szer­vezeti egység. 38. ... Pahlevl* a volt iráni sah. 40. Víz- elzáró szerkezet. 41. Emelőgép, de madár is. 42. Réges- régl idő. 44. Jégtáblákat sodró, zajló ár. 46. A Bánk bán Intrikus alakja. 48. Gondolja. 49. ... ovo, kezdettől fog­va. 51. Élősdl. 53. Kettőzve: cukorkaféle. 54. Megszólí­tás. 55. Kalória röviden. 57. Női becenév. 59. Egy kis kecskebeszéd. 60. Juhok istállója. 62. Fiúnév. 63. Híres magyar matematikus (Manő 1862—1946). 64. Nagyobb helyiség. FÜGGŐLEGES: 1. Szabóné válaszának második része. 2. Dalbetét. 3. ... es Salaam, Tanzánia fővárosa, 4. Izom­kötő. 5. Verne egyik kapitánya. 6. Köteléket kienged. 7. Napszak. 8. Háziszárnyas. 9. Színe- ..., valaminek a legeleje. 11. Folyadék. 14. Gyógyászati célra felhasznál­ható szárított növényi anyag. 15. Ibsen híres drámája. 18. Albán folyó. 20. Pecsét a ruhán. 22. Ellenszenv, Ide­genkedés (éf.j. 23. Beszél a varjú. 25. A keleti moha­medán népek Iparművészetében a berakott művű mun­kák elnevezése. 27. Franciaországi város. 28. Komor­nyik. 30. Hármaskorona. 33. Bulgária legnagyobb köl­tője. (Hriszto 1848—1876). 39. Eb ... kölyke, te ha­szontalan, semmirekellő. 41. Szép szál termetű. 43. Amerikai tavak együttes neve, közéjük tartozik az Erie Is. 45. Magyar fejedelem volt. 47. Nyolcadrét. 50. Régi gyalogos katona. 52. Verdi egyik operája. 54. Kug­li. 56. Fut ikerszava. 58. Szenvedés. 59. Bátorkodik. 61. Háziállat. 63. A szobába. Beküldendő a vízszintes 5. és a függőleges 1. számú sorok megfejtése. A 48. számban megjelent rejtvény helyes megfejtése: Rejtett varjú-nép / károg valahol, / nem látja ember / a köd alól. Könyvet nyert Szépvölgyi Lajos, Kajal.

Next

/
Thumbnails
Contents