Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-25 / 47. szám
1 jjupijuöay L Kommentárunk EMBERKÖZPONTÚ GONDOSKODÁS Emberközpontú társadalmunk nem mondhat le senkiről; az alapelv értelmében minden állampolgár számára biztosítani kell az emberhez méltó életet. Vonatkozik ez a csökkent munkaképességű emberekre is. Az SZLKP KB Elnökségének legutóbbi nyilatkozatát olvasva jutottak eszembe ezek a gondolatok. Az Elnökség ugyanis értékelte a rokkantakról, valamint a beteg gyermekekről és fiatalokról való társadalmi gondoskodás előírt feladatainak teljesítését. Pozitívumként könyvelhette el, hogy az elmúlt öt esztendőben születtek nálunk e téren is pozitív eredmények. Ugyanakkor ha kritikusan nézzük a jelenlegi helyzetet, meg kell állapítani azt is, hogy a károsodott egészségű személyekről való gondoskodás nem felel meg társadalmunk jelenlegi fejlettségi szintje szükségleteinek és lehetőségeinek. Bírálóan szólt az elnökségi jelentés az ortopédiai és protetikai ellátásról. Úgyszintén arról is, hogy elégtelenül fejlődik a szociális intézetek és a kisegítő iskolák hálózata és kapacitása. A jelenlegi körülmények között nincsenek mindenütt megteremtve a feltételek ahhoz, hogy a rokkant fiatalok megfelelően felkészülhessenek a munkában és a társadalomban való érvényesülésre. A gazdasági szervezetek sem teremtenek mindenütt kellő feltételeket a csökkent munkaképességű személyek munkahelyi érvényesülésére. Pedig csak a gazdálkodó szervek képesek az egyén számára legmegfelelőbb és hasznos munkaalkalmat teremteni, s e folyamat szerves része a széles körű rehabilitáció is. Gondolni kell azokra, akik képzettségük vagy éppen teljesítőképességük miatt hátrányos helyzetben vannak. Gondolni kell továbbá azokra is, akik számára egy termelőüzem ritmusa már teljesíthetetlen, és teljesítményük az átlagtól messze elmarad. Vannak szerencsére szolgáltatóüzemek, valamint rokkantak szövetkezetei, amelyek munkalehetőségeket és tisztességes megélhetést bitzosí- tanak a csökkent munkaképességűeknek. Akik ismerik e foglalkoztatók rendszerét, azok tudják, hogy a régebbi és az újabb irányítási rendszer is kedvező feltételeket teremt ezeknek a kis üzemeknek. Az SZLKP KB Elnöksége a fentebb ismertetett kérdések megtárgyalása mellett áttekintette a szlovák kormány szociálpolitikai intézkedéseinek érvényesítését. Tudomásul vette a rokkant gyermekek és fiatalok egybehangolt ellátásának elveit, hangsúlyozta, hogy meg kell szervezni ezeknek az intézkedéseknek a következetes végrehajtását. Utasította a kerületi és egyéb nemzeti bizottságok elnökeit, hogy elemezzék e fontos feladatok teljesítését és tegyenek hatékony intézkedéseket a rokkantakról, valamint a károsodott egészségű gyermekekről, fiatalokról való gondoskodás javítására. Az elnökségi ülés megállapította, hogy a Nemzeti Front társadalmi szervezetei az eddiginél többet tehetnének e személyek érdekében. STRASSER GYÖRGY Hatékonyabb eszmei nevelést A politikai oktatási év' megkezdése alkalmából a SZISZ Terebesi (TrebiSov) Járási Bizottsága ideológiai értekezleten tárgyalt az eszmei nevelés hatékonyabbá tételéről. Ezen részt vettek a lektorok és propagandisták, az eszmei nevelés felelősei, a SZISZ jb tanácsainak és albizottságainak képviselői, valamint a pionírcsapatok vezetői. Helena Hamová, a járási bizottság titkára elmondta, hogy az előző oktatási évben 8593 SZíSZ-tag és 420 szervezeten kívül álló fiatal kapcsolódott be a .politikai körök munkájába. Sok helyen alkalmazták az oktatás nem hagyományos formáit, a beszélgetéseket, vitaesteket, diavetítéseket, ismeretterjesztő kirándulásokat. Az eszmei nevelés elmélyítéséhez hozzájárult az Emlékidéző útján mozgalom is, amelybe 3285 pionír és 2807 SZISZ-tag kapcsolódott be. Örvendetes jelenség, hogy áz oktatási körökben rugalmasan reagáltak az időszerű nemzetközi helyzetre. Utólag számos olyan előadást és vitát iktattak be, amelyek a Szovjetunió egy-egy újabb békekezdeményezésével, az SZKP és a CSKP üléseiről kiadott dokumentumok tanulmányozásával foglalkoztak. A most kezdődött oktatási évben legnagyobb figyelmet a SZISZ IV. kongresszusi anyagainak tanulmányozására fordítják. A tanácskozás résztvevői leszögezték, nem tűrhető, hogy akár egyetlen SZISZ-tag is ne legyen tisztában a kongresszusi dokumentumok tartalmával. Farah Valéria Tennivalóinkról, jövónkről Morvay Zoltánnal, a SZISZ Komáromi (Komárno) Járási Bizottságának elnökével beszélgetett Palágyi Lajos — Sok szó esett a szlovákiai kongresszuson és a IV. kongresszuson is a kádermunkáról, a tisztségviselők stabilizálásáról. A fiatalok túl gyakran váltják egymást a tisztségekben, mire beleélnék magukat a mozgalmi munkába, már távoznak és újak jönnek a helyükre. Ez a gyakorlat sok kárt okoz szövetségünknek. Mi a helyzet a Komáromi járásban? — Az Ifjúsági szövetségben jellegénél fogva mindig Is lesz nemzedékváltás, egyetértek azonban azzal, hogy túlságosan gyakori. Ez a helyzet járásunkban Is. Leggyakrabban két- három éven belül váltják egymást az alapszervezeti elnökök és a vezetőségi tagok. Ennyi idő legfeljebb csak arra elég, hogy valaki elsajátítja a mozgalmi munka fogásait. S mire teljes értékű tisztségviselő lenne, már megy is. Ennek véget kell vetni. Szerintem ez csak akkor lesz lehetséges, ha — természetesen a járásunkban uralkodó helyzetről beszélek — javul az együttműködés a Nemzeti Front helyi szervezeteivel és főleg a pártalapszervezetekkel. Amíg a pártalapszer- vezetektől nem kapunk nagyobb erkölcsi támogatást, addig ebben a kérdésben nem lépünk előbbre. Sajnos, járásunk némely párt- alapszervezetében még mindig csak a szavaknál tartanak, mondván, hogy Ilyen meg Ilyen támogatást nyújtunk az ifjúsági szervezetnek, így meg úgy figyelemmel kísérjük a munkáját. A valóság azonban más. És amikor a pártalapszervezetek elnökeinek járási értekezletén felszólalok és felvázolom a valós helyzetet, akkor nagy a megdöbbenés. Persze ezzel nem akarom áthárítani másra a munka terhét. Csak alig két éve vagyok a tisztségemben, de el kell mondanom, még ha az elődeim „most már mindenki okos“ jellegű bírálatának tűnik is, hogy ml sem tettünk meg sok mindent a káderklválasztás. -nevelés és -stabilizálás érdekében. Sokszor nem küldtünk el senkit sem a felsőbb szervek által rendezett tanfolyamokra, vagy éppen azt küldtük el, aki ráért, nem azt, aki az ott tanultaknak hasznát is vette volna. Ezzel a gyakorlattal Is szakítani kell. Minden lehetőséget ki kell használni a káderek továbbképzésére, és azokat kell továbbképezni, akik a szerzett Ismereteket fel is használhatják a munkájukban. Csak úgy juthatnak el hozzánk az információk, ha a különféle tanfolyamokat és oktatásokat be Is tölt[ük. Másrészt nincs jobb alkalom a tapasztalatcserére, mint az, amikor egy helyen gyűlnek össze az Ifjúsági tisztségviselők több járásból, kerületből, az egész országból. — Ezek után jogósan merül fel a kérdés, hogy miképpen lehetne jellemezni a járás ifjúsági szervezeteiben folyó közösségi mozgást. Mekkora a SZISZ befolyása az ifjú nemzedékre, tulajdonképpen teljesíti-e a programjában vállalt küldetését? — Sokszor abba a tévhitbe esünk, hogy az Ifjúsági szövetség befolyását aszerint ítéljük meg, hogy hány tagja van a szervezetnek, milyen a szervezettség aránya. Járásunkban az ifjúsági szövetségnek 8600 tagja van, ami körülbelül 29 százalékos szervezettséget jelent. A tagállomány stagnál, sőt bizonyos Vlsz- szaesés Is előfordulhat. Szerintem nem ez a mérvadó. Vannak egészen kis jól működő szervezetek, amelyek a kívülálló fiatalokat is képesek bevonni a munkába, és vannak népes szervezetek, amelyek úgyszólván csak papíron léteznek, hogy javítsák a statisztikát. Bár nem tagadom, hogy a tagállomány gyarapítása egyik legfontosabb feladatunk, mégis inkább azt kell néznünk, milyen a munka minősége, milyen élet folyik az alapszervezetekben. És Itt megint a kádermunkánál kötünk ki. Ahol (6 a vezetőség, van tekintélye a fiatalok körében és a község elöljárósága vagy az üzem vezetősége előtt, ott tartalmas és élénk munka folyik. Egy példa. Alsópéte- ren (Dolny Peter) működött járásunk egyik legjobb Ifjúsági klubja. Az alapszervezeti elnök valamilyen okból távozott, most pang a klubélet. Kolárovóban jött egy új elnök a városi szervezet élére, s alig egy év alatt a járás legjobb szervezetét teremtette meg. Egészben véve bizonyos minőségi előrelépés történt járásunkban a szervezetek életében. Megint egy példával Illusztrálom: tavaly jogos bírálatot kaptunk, hogy az Ifjúsági kezdeményezés stafétájában teljesen leégtünk, Idén meg a legjobbak között értékeltek minket. — Említetted a klubmozgalmat. Mennyire bontakozott ki? — Szervezete válogatja. E téren Is javulást kell elérni, mert nálunk ez a legjárha- tőbb út. Szervezeteink zöme falust szervezet, és azokban csak úgy lehet érdemleges munkát végezni, ha a fiataloknak van hol összegyűlniük, ha tartalmasán tölthetik a szabadidejüket. Nem szalasztóm el az alkalmat, hogy ne bíráljam a klubvezetőket. Minden hőnapban módszertani értekezletet tartunk számukra, de alig jönnek el néhányan. Pedig be sokat tanulhatnának! SOROZÁSON Mit jelent egy fiatal életében a sorozás? Az meg tudja mondani, aki már átesett rajta. Mindenképpen határkő a tizennyolc- tizenkilenc éves fiúk életében az a nap, amelyen a sorozó bizottság alkalmasnak találja őket a katonai szolgálatra. Október elejétől körülbelül három héten át a sorozó bizottságok döntésére várakozó fiataloktól voltak hangosak a járási katonai parancsnokságok épületei. Nem volt ez másként Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) sem, ahol a sorozási időszak vége felé kerestem fel Varga Ferenc főhadnagyot, a sorozó bizottság titkárát. — A sorozás nálunk is az előírásoknak megfelelően zajlott le. A járás egyes körzeteiből csoportosan érkező sorköteles fiatalokat pontosan tájékoztattuk a sorozás 'menetéről. Ezután találkoztak a söröző bizottság egyik tagjával, aki pedagógus lévén, megállapította, hogy a fiatalok milyen szinten ismerik a szolgálati, tehát a szlovák, illetve a cseh nyelvet. A sorozás egyik legfontosabb része az egészségi állapotuk kivizsgálása. A szakorvos, különböző előzetes kivizsgálások alapján megállapította, hogy alkalmasak-e vagy sem a katonai szolgálatra. A sorozó bizottság elnökétől a többségük azt is megtudta, hogy milyen alakulatnál, milyen beosztásban töltik le a két évet. A végén pedig tájékoztattuk a besorozott fiatalokat arról, hogy milyen jogaik, illetve kötelességeik vannak a bevonulásig. — Önök szerint a fiatalok jól felkészültek erre az aktusra? A fiatalok sorozásra való felkészítésében fontos szerepük van a nemzeti bizottságoknak. Az idén nincs okunk panaszra. A nemzeti bizottságok mindent megtettek azért, hogy a sorozás zökkenő nélkül folyjon le, jóllehet előfordultak kisebb felületességek is. Néhány fiatal például hiányosan kitöltött kérdőívvel jelent meg nálunk. — A sorozó bizottság milyennek találta a mostani tizennyolc éveseket? — Az elmúlt évekhez képest jobb a fiatalok egészségi állapota. Ebből következik, hogy a fizikai adottságaik is jobbah megfelelnek a katonai szolgálat követelményeinek. Ennek örülünk, mert ezt a problémát a múltban szinte már-már megoldhatatlannak találtuk. Az iskolai testnevelésre fordított nagyobb figyelem szemlátomást éreztette hatását. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy mindennel elégedettek lehetünk. Nem egy kövér, tíz-húsz kilő súly- felesleget cipelő fiatal állt a sorozó bizottság előtt. Viszont egyértelműen pozitív eredményként könyvelhetjük el, hogy a mostani sorkötelesek jobban Ismerik a szolgálati nyelvet, ami nagymértékben megköny- nyíti a helyzetüket a katonaság ével alatt. — A sorozással nem ért véget a fiataloknak a katonai szolgálatra való felkészítése. — Természetesen nem. A sorozás után a sorkötelesek szakosított kiképzésen esnek még át. Egy részük rádiós előképzést kap, mások gépkocsivezetői jogosítványt szereznek a rukkolásig, a többiek pedig alapkiképzésen vesznek részt. Szóval még elég sokszor találkozunk, mielőtt magukra öltik az egyenruhát. — Minek alapján osztják be őket az egyes szakcsoportokba? — Mindenekelőtt az egészségi állapotukat vesszük figyelembe; de, fontos tényező a nyelvtudás is. Nem akarjuk senkire se rákényszeríteni a három elökiképzési forma egyikét sem. Mindenesetre igyekszünk figyelembe venni a fiatalok érdeklődését is. Ez természetesen nem mindig tehetséges, mert nekünk elsősorban a hadsereg igényeit kell szem előtt tartanunk. — Mit tanácsolna a fiataloknak és szüleiknek is, hogy a sorozás és a bevonulás közötti időszak problémamentes legyen? — Elsősorban azt, hogy pontosan tartsák magukat azokhoz az utasításokhoz, amelyeket a sorozás végén kaptak. A szülőktől pedig azt kérjük, segítsenek gyermeküknek ebben az időszakban problémáik megoldásában, és tegyék lehetővé számukra, hogy mindig pontosan megjelenhessenek a kiképzésen, mert ez meghatározza az egész katonai szolgálat kimenetelét is. KAMOCSAI IMRE A kommunista és munkáspártok első nemzetközi értekezletének évfordulójára EGYÜTT A BÉKÉÉRT, A HALADÁSÉRT = Szinte a munkásmozgalom kialakulásával egyidőben létrejött a nemzetközi együttműködésre való törekvés. Nem véletlenül, a nemzetköziség a marxista Ideológia egyik alaptétele. A minap is tanúi voltunk annak, hogy a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából összegyűltek a kommunista és munkáspártok képviselői, és eszmecserét tartottak a nemzetközi munkásmozgalom és a világ legégetőbb kérdéseiről. Ugyancsak az októberi forradalom évfordulója alkalmából került sor harminc évvel ezelőtt először a kommunista és munkáspártok küldöttségeinek értekezletére. A találkpzó két részből áll: 1957. november 14—16-án tizenkét szocialista ország pártjainak küldöttségei gyűllek össze, majd ezt követően 16—19-e között került sor Moszkvában a 64 kommunista és munkáspárt küldöttségeinek találkozójára. Hosszú idő után ez volt a nemzetközi kommunista mozgalom első ilyen széles körre kiterjedő találkozója. Az értekezlet első részében a tizenkét párt fontos kérdések egész sorát megvitatva hozta nyilvánosságra közös nyilatkozatát, amely mindenekelőtt részletes képet rajzolt a nemzetközi politika teljes színteréről. Leszögezte, hogy a világ fejlődését a két ellentétes társadalmi rendszer közötti verseny határozza meg. Az egyetlen járható út a békés egymás mellett élés. „A kommunista pártok a békéért folytatott harcot elsőrendű feladatuknak tekintik — áll a nyilatkozatban. — Az összes, békeszerető erőkkel együtt minden tőlük telhetőt megtesznek a háború elhárításának érdekében.“ A szocialista világrendszer sarkalatos kérdéseiről szólva a nyilatkozat leszögezte: „A marxizmus—leninizmus megköveteli a szocialista forradalom és a szocialista építés közös elveinek minden ország konkrét történelmi viszonyaitól függő, alkotó alkalmazását, s nem engedi meg más országok kommunista pártjai politikájának és taktikájának mechanikus másolását. V. I. Lenin ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy a kommunizmus alapelveit feltétlenül helyesen kell alkalmazni, az egyes nemzetek, az egyes nemzeti államok sajátosságainak megfelelően. Ha a proletárpárt nem veszi figyelembe a nemzeti sajátosságokat, feltétlenül elszakad az élettől, a tömegektől, ez pedig árt a szocializmus ügyének és fordítva; e sajátosságok szerepének eltorzulása, a nemzeti sajátosságok ürügyével való eltérés a szocialista forradalomról és a szocialista építésről szóló általános marxista-leninista alapelvektől, szintén feltétlenül árt a szocializmus ügyének.“ Korábban a nemzetközi kommunista mozgalom és a szocialista országok gyakorlatában e kérdésben deformációk mutatkoztak. Emiatt egyes országokban válsághelyzet, az egymás közötti kapcsolatokban súrlódási felületek alakultak ki.. Ezért a nyilatkozat e tételei megújulást hozták a párt- és államközi kapcsolatokban, egészséges légkört teremtettek a nemzetközi kommunista mozgalomban. Lényegében ezekről a kérdésekről folyt a 64 párt együttes tanácskozása is."" Egyúttal békekiáltványt fogadtak el. Az okmány síkraszállt az emberiség békéjéért, építő jövőjéért, szolidaritást vállalt a függetlenségükért küzdő népekkel. Történelmi tény továbbá, hogy a Kínai Kommunista Párt nevében itt jelentette be először nemzetközi fórumon az ún. „permanens forradalomról“ és az atomháború szükségességéről vallott elvét Mao Ce-tung. Többek között ezt mondta, hogy „ha az emberiség fele megsemmisül, még megmarad a másik fele, az imperializmus viszont teljesen megsemmisül, s az egész világon csupán szocializmus lesz.“ A maoista elhajlás sok kárt okozott a nemzetközi szocialista mozgalomban. Jellemző, hogy ma már a Kínai KP is elhatárolja magát tőle. E disszonáns hang ellenére a kommunista és munkáspártok 1957. évi értekezlete új lendületet adott a nemzetközi együttműködésnek, a szocialista világrendszer fejlődésének. A tanácskozás értékesíteni tudta a nemzetközi mozgalom számára azt az alkotó szellemi pezsgést, amely a Szovjetunióban a XX. párt- kongresszussal kibontakozott. K. M.
