Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-11 / 45. szám
új ifjúság 6 DUSÁN PASEKET, a Slovan Bratislava és a csehszlovák jégkorong válogatott kapitányát .jól ismerik a hoki szerelmesei. Fiatal kora ellenére (1960. szeptember 7 én született) • fényes pályafutás áll mögötte. Hogy csak hevenyében említsem a siker egyes állomásait: 1979 ben, tehát alig 19 évesen országos bajnoki cím a Slovan Bratlslavával, két vl!ágba|noki ezüstérem után 1985 ben aranyérem a világ legjobbfalnak seregszemléjén, ezüstérem az 1984es szarajevói olimpiáról, a legutóbbi világbajnoki bronzérem. Ismét előttünk az olimpia, a versenyek versenye, minden sportoló álma. Ez adta az ürügyet a beszélgetésre, na meg az, hogy a Slovan gyengélkedik, a válogatott is csak váltakozó sikerrel szerepel. Bevallom, attól tartottam, hogy nem találom beszédes kedvében. Szerencsére tévedtem, és a Slovan egyik kemény edzése után vidáman, felszabadultan válaszolt kérdéseimre • Nem aggasztja a Slovan gyengélkedése? — Nem, egy csöppet sem. Ez átmeneti állapot. Túl . sok a beteg. Ebben az idényben tulajdonképpen még csak egyetlen mérkőzést játszottunk teljes felállításban. A többit 5—6 kulcsjátékos nélkül. Ez egy teljes alakzat Én is sérült ujjpereccel edzettem. Nézze, mekkora heg van az ujjamon! Remélem, hogy a bajnoki szünetben a sérült és beteg játékosok rendbe jönnek, és a szovjetekkel vívott viadal után a legjobb felállításban léphetünk pályára, Még megmutatjuk, hogy mire kéftes a Slovan, hiszen a keret jó, csak — mint mondtam — balszerencse üldöz bennünket a sérülésekkel, De nem csüggedünk. Folyik a csapat átépítése, és az ideje még csak ezután következik. • A válogatott is eléggé váltakozó teljesítményt nyújt. A szurkolók bosszankodnak is, hogy legutóbb a bécsi világbajnokságon csak harmadik lett. Néha a második vonalból származó csapatok is megleckéztetik. Minek tulajdonítható ez? — A válogatottban is folyik az átépítés. Legutóbb Bécsben kilenc olyan játékos szerepelt, akik először Jártak világbajnokságon. A világbajnoki torna természetesen óriási lélektani nyomás alatt zajlik. Aki először pottyan bele, bizony néha inába száll a bátorság. Aztán a szerencsével is hadilábon álltunk. Hét perccel a Szovjetunióval vívott utolsó mérkőzés vége előtt még világbajnokok voltunk. Most mondjam azt, hogy egy gólon múlott a cím? Mert ha nem kapjuk be a második gólt, a szurkoló egész biztos másként vélekedik a csapat VB-szerepléséről. Meg aztán ma már nincsenek előre leírt csapatok. A második csoportból bárki, az NSZK, Finnország vagy más is képes meglepetést szerezni a nagy esélyesekkel szemben. A hokivilág rohamosan fejlődik, a különbségek lassan kiegyenlítődnek. Persze ezzel nem akarok előre igazolást szerezni a csehszlovák válogatott egy esetleges további kudarcára. A csehszlovák hokit már olyan magas szinten jegyzik, hogy nekünk nem szabad megbotlanunk. • Ezt vehetem fogadkozásnak? Küszöbön a téli olimpia: mit vár a csapattól az ötkarikás seregszemlén? — Jó helytállást, a lehető legjobb helyezést. E°v kapitány legyen mindig derűlátó, és én amúgy is ilyen optimista természet vagyok Azért ne tévesszen meg senkit sem égy-egy rosszabb eredmény, mert most minden az olimpiai játékokra való felkészülés jegyében zajlik. Folyik a fiatal játékosak kipróbálása, beépítése a csapatba. Egy két évig is eltart, míg valaki teljesen adaptálódik. Ezért is mondom: szilárd meggyőződésem, hogy .a „bécsi újoncok“ Calgaryban már teljes értékű harcosok lesznek. S ha őket és az idősebbeket még kiegészíti néhány fiatal, ambiciózus játékos, akkor nem lesz baj. Személy szerint nagyon Jó szereplést várok a csapattól az olimpiai tornán, és mint a kapitánya, minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy minél csillogóbb éremmel térjünk haza. • Mit Istent a jégkorongozásban kapitánynak lenni? — Nagy felelősséget. Mint már mondtam, egy kapitánynak mindig derűlátónak kell lenni. Ha nem megy a csapatnak, ha vesztésre áll, akkor is személyes példamutatással fel kell buzdítania társait. A hoki kemény sport, előfordulhat, hogy valaki elveszíti a fejét, olyankor a magáról megfeledkezett játékost finoman rendre kell utasítani, de úgy, nehogy az ember még több olajat öntsön a tűzre. Egy ilyen közösségben. mint a válogatott keret, amely az edzőtáborban és a tornákon időnként hosszabb időre össze van zárHa valaki hatezer-kétszázhetvennegyedikként lépi át a maratoni futás célvonalát, az ne ábrándozzon világrekordról. Az rendszerint nem több a rajtoló tömeg számát eggyel gyarapító egyszerű szereplőnél. Az ilyeneknek a nagy maratoni futások szervezői örülnek, mert régi szabály: a részvételi Jogért fizetni kell. A szervezőnek mindegy, hogy ki fizet: maga a rajtolni vágyó futó vagy az egyesülete. Fő a bevétel. Most az egyszer kivételesen két olyan maratoni futóról írunk, akik rendszerint az utolsókkal kocognak át a célvonalon. Akiknek az ideje ott mozog a három és fél óra körül. S akik ennek ellenére büszke világrekordereknek vallják magukat. Csupán az a baluk, hogy egymásnak nem hisznek. Ezért is állnak perben. Milyen világrekorderek ezek? Nem akármilyenek! Mindketten a coubertini jelszót hangoztatják: „Fő a részvétel!" Nos, ami a részvétel számát illeti, valóban rendkívülit produkáltak. Az egyik is meg a másik is azt állítja, hogy túl van már a 260. maratoni futásán! Kezdjük Rolf Brokmeier bemutatásával. Olyan a tempója, mint egy óráé: tökéletesen egyenletes, mindenkor megbízható, csodamód kitartó. Volt ideje éppen elég, hogy a stílusát csiszolja. Hiszen évtizedek óta fut. Túl van már a hatvanadikon. Vo'lt egy kis baja is Neki ez kicsinek számított, más talán a futópályák felé sem tekintett volna. Rolf hadirokkant. Mindjárt a háború elején, amikor a német csapatok ostromolni kezdték a Maginot-vonalat — a franciák híres védelmi rendszerét —, megsebesült. A Jobb lábát érte golyó. A műtét után rövidebb lett a Jobb lába. Majdnem öt centiméterrel. A háború után — amikor a német gazdasági csoda kibontakozóban volt —, 1956 ban, motor- kerékpár baleset érte Ismét a Jobb lába sérült meg. De ekkor megismerkedett az orvosával, dr. Ernst van Aakennel, aki biztatni kezdte: — Oda se neki! — mutatott az orvosa a gipszbe került lábára — Ezzel te még 103 évig is elélhetsz. De csak egy feltétellel: ha mindjárt, felépülésed után futni kezdesz és futsz, futsz, minden alkalmat megragadva. Megfogadta orvosa szavát, és az utóbbi harminc évben rendszerint megjelent a maratoni futások rajtjánál. A kapitány mindig derülátó va, sok minden előfordulhat. Jó, ha a kapitány ért valamelyest a lélektanhoz, és elsimítja a súrlódásokat a Jégen és a jégen kívül. Aztán az edző, a szakvezetés utasításait, óhajait is továbbítani kell a csapathoz és fordítva. Mert itt is kialakulhatnak súrlódási felületek.* öt éve vagyok a Slovan kapitánya, tayaly óta a válogatottban is viselem e címet. Eddig nem volt megoldhatatlan problémám, azt hiszem, mindkét csapatban megbíznak bennem, ha mindeddig nem váltottak le. • Bizonyára alapos tudásra épülő tekintély kell ahhoz, hogy valakit a nemzeti együttes kapitányává válasszanak. De hol kezdte tulajdonképpen, és hogy jutott el idáig? — Mint minden gyerek, természetesen én is igen szerettem hokizni. Hatéves koromban káptam a szüleimtől életem első korcsolyáját, madarat lehetett volna velem akkor fogatni. Ennek ellenére először tornászni kezdtem. Tízéves koromig foglalkoztam szertornával. Nem bántam meg, mert rugalmas és mozgékony lettem, aminek most is nagy hasznát veszem. Atletizáltam is. Gyakran képviseltem iskolánk pionírcsapatát többpróbában. A középiskolás sportjátékokon egy ízben második lettem a kerületben és negyedik Szlovákiában ötpróbában. Viszont engem mindig vonzottak a csapatjátékok, ahol a társakkal kellett közösen küzdeni a sikerért. Mindig nagyon sok barátom volt a magánéletben is, és egyáltalán igencsak-társas lény vagyok. Szóval tízéves koromban jelentkeztem a BEZ hokielőkészítőjébe. Nagyon jó iskola volt, mert innen tizennégy éves koromban egyenesen a Slovan ifjúsági csapatába kerültem. Tizenhét éves koromban pedig már a Slovan' felnőtt csapatában játszottam első ligát. Két év múlva megszereztük a bajnoki címet, akkor még tizenkilenc éves sem voltam. Az egész olyannak tűnt, mint egy álom. Jó társaság volt akkor a kékeknél, sokat tanultam az idősebb játékosoktól, és edzettem szorgalmasan, mint egy megszállott. Az egyévi katonai szolgálat kivételével, amelyet a jihla- vai Duklában töltöttem, a Slovanban játszom. A jlh- laval kitérő is jó volt valamire, mert a Dukla abban A maratoni futás két koronázatlan királya Egyszer összehozta a sors egy másik veteránnal. Hátul kocogtak, erősen lemaradva. Julius — a másik veterán, aki már a hetvenediken Is túl volt — visszatartotta. Mintha azt mondta volna: „Nem' kell nekünk sietnünk, akár sétálva is folytathatjuk!“ És elővett a nadrágzsebéből egy kis üveget. Curvitala — megengedett erősítő — volt benne. Egymás mellett lépegetve Itták meg az erőt adó nedűt, majd futólépésben folytatták. A célban tudták meg: négy, óránál Is többre volt szükségük, hogy befejezzék a maratont. Ekkor ért el Rolf igen gyenge helyezést: a 6274. volt. Gyenge helyezés, gyenge eredmény. Mégis Rolf Brokmeier a legjelentősebb versenyének tekintette; feljegyzései alapján ez volt a 260. maratoni futása. Csak az edzésein több mint 240 000 kilométert futott le. Tehát hatszor a föld körül! Éjszaka tartja edzéseit. Hannover közelében van egy kis tó, Maschsee a neve. A körülötte felépített út hossza 6,4 kilométer. Ö a tavat általában 10—12-szer futja körül. Ez eg" edzésadagja. — Az autőm is csak arra szolgál, hogy futhassak. Évente 40 000 kilométert teszek meg vele, hogy elérhessek a versenyek rajthelyeire. Sokszor két maratoni futáson is indulok egy hétvégén. Csak akkor megy el a kedve, amikor egy masát Tarzannak nevező másik veterán fűtőről hall. Ez a másik — Alfred Pohlan müncheni műépítész — néhány évvel idősebb. Elmúlt már 65 éves. Ez a Tarzan — rövidnadrágja is az őserdők hősére emlékeztet —,. sosem visel mezt. Amint mondja: télen-nyáron rajtol a világ mtnden fontosabb versenyén. Bad Tölz mellett egyszer mínusz tízet mutatott a hőmérő, amikor Pohlan rajhoz állt. És végigcsinálta. A célban, amikor azt kérdezik, mi a neve, előveszi névjegyét, s ezen csak ez áll: „Alfred Pohlan, Ismertebb, ha Tarzannak szólítanak.“ 1 í az Időben ,nagy volt. Ott is sok rámragadt. Hát így történt valahogy. • Pályafutása alatt bizonyára sok hokicsíllaggal találkozott már szemtől szembe. Ki volt a legnehezebb ellenfele, s kit tart a világ legjobb Játékosának akár nálunk, akár a világban? A világ egyik legjobb Játékosának tartom kapusunkat, Dominik HaSeket. Nem Is tudom, hogy egyáltalán nem a legjobb-e. Persze vannak egészen kiváló játékosok, mint Gretzky, Makarov vagy Larionov. S hogy kt ellen a legrosszabb játszani? Kaszatonov ellen. Egyszerűen nem tudja elviselni, hogy valaki elmegy mellette. Nem mondom, hogy alattomos eszközöket használna, de minden lehető módon feltart. • A kanadai korongosokról valamikor félelmetes hírek Jártak. Többször Játszott ellenük, többször Járt már Kanadában. Kérem, jellemezze a kanadai hokitl Nem ijesztő, amikor egy robusztos kanadai védő ráront a játékosra? — A kanadai hokisokkal valóban sokszor Játszottam. Négyszer voltam a juharfaleveleseknél a Kanada Kupán. A kanadaiak nagyon egyszerű és gyors hokit Játszanak, és az egész mérkőzésen teljes erőbedobással küzdenek. Kanadában nem fordulhat elő, ha valamelyik csapat vesztésre áll, akár több góllal is,, hogy sutba dobná a fegyvert, és átengedné magát a sorsnak. Vezethet az ellenfél hat-hét góllal is, a kanadaiak akkor is teljes iramban küzdenek az utolsó percig. Bámulatosan gyorsak, és mindvégig bírják az iramot. Ebben talán túltesznek rajtunk. Viszont a kom- binatív Játékban a szovjetek és mi jobbak vagyunk. Hogy megijedek-e egy robusztos védőtől? Nem. Eddig még nem ijedtem meg senkitől. Nem vagyok vadember, de egy kis csetepatétól sem riadok vissza. Egyébként azok a bunyók a jégen csak a kívülállónak, a nézőnek olyan félelmetesek. • Az olimpiai torna Kanadában lesz, és a hazaiak úgy készülnek, mintha az egész ország sorsa múlna rajta. Van valamilyen recept ellenük? — Van. Mondom, hogy a jelenlegi csapatnak a téli olimpia Idejére kellene elérnie csúcsformáját. S hogy a kanadaiak- nem olyan fenomenálisak, bizonyítja az is, hogy az idei Kanada Kupa nyitómérkőzésén 4:4 arányú döntetlenre játszottunk velük, pedig ezúttal valóban ragyogó formában játszottak A hokiban az a szép, hogy nincsenek előre lefutott mérkőzések. Meg! 1 győződésem, jól szerepelünk az olimpiai torr n. • Szeretne kanaBai proficsapatban játszani? — Az ember szívesen próbál szerencsét, és szeretné megmutatni a gőgös kanadaiaknak is, hogy mire ké- jjes. Remélem, hogy ez a vágyam meg is valósul és a pályafutásom végén nekem is lehetővé teszik, hogy megízleljem a profisikert. Bár az ördög tudja, 'nem vagyok azért annyira oda érte, mint egyesek. • Kicsoda DuSan Pasek a magánéletben, és mihez kezd a pályafutása befejezése után? — A közgazdasági főiskolán szereztem mérnöki oklevelet gazdaságirányításból. Szeretnék a hoki mellett maradni, de edző semmi szín alatt nem leszek. Olyan menedzserféle szeretnék lenni, hogy a diplomának is hasznát vegyem. Az edzőséghez nem lenne türelmem, sok veszőldéssel jár. Keveset lehetnék a családom körében. Az idény alatt így is elég sokat vagyok távol. Egyébként nős vagyok, és van egy két és fél éves kisfiam. • Korongos lesz? — Alighanem, mert állandóan hokibottal hadonászik • Részt vett a SZISZ szlovákiai és IV. kongresszusán, ahol fel is szólalt, s zárszóként azt mondta, hoéy „a kongresszusnak vége, most kezdődik a munka". Miért vállalja a társadalmi elkötelezettséget? — Nem lehet a társadalmon kívül élni. Aki jól és tisztességesen viszonyul a jövőhöz, az vállalja a társadalmi elkötelezettséget. Ne-m lehet csak szemlélni a dolgok alakulását, és ne tgyünk valamit a gyermekeinkért, a békéért. Ma is a fülemben csengenek Gus- táv. Húsúknak a SZISZ kongresszusán elhangzott szavai, amikor azt mondta, hogy jobban ki kell tárni a kapukat a fiatalok érvényesülése előtt. Ezt kiegészíteném azzal, hogy nekünk viszont fel kell készülnünk arra, hogy tudjunk is élni a lehetőséggel. A sportban éppúgy, mint a gyárban, a kutatóintézetben és mindenütt. Palágyi Lajos (A szerző felvétel«! — Életem nagy műve az, hogy 260-szor vettem részt maratoni futásokon. A sportvílág jobban Ismeri Rolf Brokmeiert. A nagy mara‘ mi versenyek szervezői mindig elküldik neki a meghívókat, felmentik a kötelező tarifa befizetése alól, mi több, ők fizetnek, csakhogy a versenynek legyen még egy nagy attrakciója: hogy a világrekorder is rajtol. Az utóbbi években mindig értékes díjakat, nyereményeket vitt haza. Ha ő is megjelenik a rajton, több a reklám, nagyobb a bevétel. Pohlan viszont hadifogolyként kezdte. Az amerikaiak szoktatták a futásra. Később nem élhetett futás nélkül. „Nekem a futás olyan, mint másnak a kábítószer, ha egyszer megszokta.“ Az NSZK-ban — ez jellemző a németekre — pontos adatok vannak mindenről. Az országban 20 483 maratoni futót tartanak nyilván. Ennyien vannak azok, akiknek a futópálya 42195 méter hosszú. Ezt a pályát szereti Tarzan és Rolf Is. Rolf sokkal egyszerűbb ember. Mint mondtuk, a háborúból hadirokkantként került ki. Tizennyolc évig dolgozott a Wolkswagen gyárban — a futószalag mellett. Közben bukott a motorkerékpárjával, újabb töréseket szenvedett. De akkor Jött az orvos, aki maga is maratoni futó volt, és aki rábeszélte, hogy csak futni, futni és futni kell. Időközben egyedül maradt — tíz évvel ezelőtt elhunyt Waltraut, a felesége. Ezután még többet futott, mert ez az egyetlen, ami vigasztalja a világon. Most nyugdíjasként is fut, a nyugdíja mellé - a díjakat nem számítva —• azzal keres valamit, hogy Idősebb, mozgássérült embereket gondoz. — Nekem megjósolták, hogy 103 évet élek mé». s talán addig túl leszek az 500. maratonin Is. Csak azt várom, hogy áz a Tarzan kopjon le mellőlem e^y napon! —pl— HELYREIGAZÍTÁS Lapunk előző számában A- gyógypedagógus türelem- játéka című írásunkba sajnálatos hiba csúszott. A DAC gyúróját Simonies Istvánnak hívják. A nevezett és olvasóink szives elnézését kérjük.
