Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-28 / 43. szám
új ifjúság 1 Fázósan húzod össze magadon a kabátot. Amikor megvetted, azt gondoltad, hogy elég meleg lesz, hiszen bélelve van, és bokáig ér, de úgy látszik, tévedtél. Dideregsz, mert nem öltöztél fel rétegesen, csupán csinosan. Nem számítottál arra, hogy az utcán fogsz ácsorogni. Azt hitted, egy jól fűtött, moziban megnézel egy Izgalmas kalandfilmet vagy egy megható szerelmi történetet... De akire vártál, nem érkezett meg. Csalódott vagy. Soha nem voltál sér- tődékeny, de most úgy érzed, hogy vérig sértettek. Mit tehetsz? Csendesen elfogadod a helyzetet, amely cseppet sem kellemes. Megborzongat a hideg, kékre fagyott kezedet zsebedbe silly- lyeszted, de hiába. Annyira kiszolgáltatottnak érzed magad, hogy szinte fizikai fájdalmat érzel. A lelked zokog, de hiába várod a megkönnyebbülést hozó könnyeket, azok most is cserbenhagynak ... Keserűen átgondolod, hogy hol is hibázhattál. január tizenhetedike van — tudatosítod magadban az időt. Furcsa, de a tizenhetes sosem hozott neked szerencsét. Voltaképpen egyik szám sem ... Sem sorsjegyen, sem lutrin, még csak tombolán sem nyertél. Sőt, mi több: egy álló évig minden héten helyesen megfejtetted a keresztrejtvényt és be- küldted az illetékes hetilapnak, de a neved egyszer sem szerepelt a nyertesek lajstromában. Mester Mária: CSALÓDÁS KULCSÁR TIBOR ROVATA Tatodon kívül: á tested melegre vágyott, elgémberedett lábad önkényesen elindult, botorkált a hőbuckák között, és egyszer csak arra eszméltél, hogy benn állsz a fényözönben. Az asztalokon pazar étkészlet hivalkodott, a vázákban virág. A karcsú poharak versenyt csillogtak a szikrázó evőeszközökkel. Minden nagyon ízlésesen és szinte mértani pontossággal volt elhelyezve a rózsaszínű szalvéták, a terpeszkedő porcelántálak, a sótartók ... Neked, a külső szemlélőnek, laikusnak, az volt a benyomásod, hogy most valami remekművet, valami tökéletes alkotást csodálhatsz. Persze, a maga nemében nevezhető remekműnek az ünnepi teríték. Kozsár Zsuzsa versei: Gyermekkor | a gyermekkor hintája még billen egyet de olyan messzi már néha leporolom az emlékeket és elrakom őket a játékokat az altatódalt és télapót anyu kezét leestem fájt nagyon most már nem térhetek vissza bezárták a kaput Kapcsolatok Átvertek — gondolod, így, kissé közönséges megfogalmazásban, s úgy érzed, ezzel konkrétan, s találóan kifejezted a tényállást. Közel órát fogsz még ácsorogni a buszmegállónál, az újságárus bódéja előtt, mert a következő autóbusz csak negyed hétkor indul. A szél szemtelenül befurakodik pulóvered nyakán. Sálat nem kötöttél, mert siettedben elfelejtetted, sapkát pedig azért nem tettél, nehogy elrontsd a frizurádat. Elvégre tetszeni akartál egy férfinak, de az szándékosan „elfeledkezett“ rólad ... Szégyenkezel. Miért olyan lealázó, ha egy lány hiába vár? Azt hiszed, a járókelők sejtik, miért szobrozol itt, hogy messziről lerí rólad a gyalázat, a megalázoft- ság, mint arról, akit kalodába zártak, vagy valamilyen módon megjelöltek, megbélyegeztek. Senki sem tudja, mi bajod van, csak ő, aki cudarul elbánt veled. Két nap alatt úgyis túlteszed magad az egészen. Csak egy idült melankólia marad utána. Viszont mélyen érint a dolog. Csak állsz, bámulsz magad elé, és ebben a pillanatban úgy érzed, nem bírod elviselni a terhet, a lelked rogyadozik a bánat súlya alatt, és szeretnéd szétkiabálni a világba eltorzult, szenvedő arccal, hogy mi bajod: hadd tudja meg a világ, milyen „aljas trükk“ áldozata lettél. Ha cinikus lennék, azt mondanám: Persze, oszd meg mindenkivel keserűséged és bánatod, tégy eleget ennek az ostoba női szokásnak! Én azonban nem tudok ilyen „józanul“ beszélni veled. Talán lenne, aki sajnálna, sőt megvigasztalna, de lenne, aki megvetne a gyengeséged miatt.‘Főleg azért, mert szinte tragikusnak érzed helyzeted. Sokan vannak, akik hozzád hasonlóan csalódottan hagyták el a helyszínt, ahol a hőn óhajtott találkának kellett volna létrejönnie, mégsem csináltak tragédiát belőle. Gondolom, ez csupán spvány vigasz a számodra. Magányosnak, tehetetlennek, számkivetettnek érzed magad, mint akit egy lakatlan szigetre száműztek. Az legalább tudta, miért száműzték, de neked sejtelmed sincs róla, milyen bűnökért kell vezekelned. Mikor néhány percre betértél a szemközti vendéglőbe, ott úgy néztek rád, mint egy csodabogárra. Betévedtél, akaRádöbbentél, hogy semmi keresnivalód nincs ott,, a serény pincérlányok figyelemre se méltattak, csak egy jól öltözött, reprezentatív megjelenésű asz- j szony vont kérdőre. Te zavartan he- begtél-habogtál, majd összeszedted magad, elnézést kértél, és a kijárat felé sompolyogtál. Szánalmas látvány lehettél: kedvességet erőltettél magadra, a szád mosolyra húzódott, de a szemed szomorú maradt. Az egyik pincérnő látva pirosra csípett arcodat, lilás ajkad, megsajnált, leültetett, és beléd diktált egy csésze teát, még rumot is öntött bele. Te először szabadkoztál, majd sietve felhörpintetted a forró folyadékot. Égette a szádat, a nyelvedet, szinte az ízét sem érezted, az alkoholtól pedig .mindig is undorodtál, de jólesett, ahogy a meleg szétáradt benned. Fizettél, köszöntői, majd visszakullogtál a bódé előtti sivár térre. Kudarc ért, és most még az is meg- fbrdul a fejedben, hogy mi lesz otthon. Az öcséd biztosan kigúnyol, ahogy magadba roskadva belépsz az ajtón. Szüleid biztosan aggódni kezdenek, nem tudják elképzelni, hogy mi történhetett veled. így lesz, mert te képtelen vagy színészkedni, palástolni az érzelmeidet, elhitetni a világgal, hogy minden rendben van ... Voltaképpen miért vívódsz, mit sopánkodsz, miért emészted magad? Mert elképzelted már régen ezt a mai estét, és ahogy az már lenni szokott, illúziókban ringattad magad. Hibáztál, mert nem azt választottad, aki tetszett, hanem azt, aki a pillantásaival, a bókjaival, a szép szavaival fellobbantotta a véredet. A kedves, szolid fiút kikosaraztad, te a tapasztaltabbnak vélt férfit akartad, s az volt a terved, hogy bebizonyítod neki: te már kész nő vagy. Hirtelen átfut az agyadon, hogy meg- érdemled, amiért becsaptak. Az a báj, hogy túlságosan őszinte vagy, s ezzel még sokan visszaélnek. Lehet, hogy megváltozol, az viszont tény, hogy lázasan vizsgálod érzelmeidet. Ügy érzed, szereted, s ugyanakkor gyűlölöd őt. Ezt idegen szóval úgy nevezik, hogy ambivalencia. Ne hazudj magadnak! Szívedben már rég ellobbant a szalmaláng utolsó apró lángnyelve is. kezek kezekkel összefonódva szemek szemekben visszatükröződve ajkak ajkakra vágyakozva álmok álmokból ébredezve szerelmek szerelmektől bátorítva csalódások csalódásoktól telídődve Turczi Árpád: EZ VAGY TE Végül is — szép az élet! — mondod magadban, ha szépet láttál, vagy kel- j lemesen csalódtál, egyszerűen: ha valami pozitív irányba befolyásolja amúgy is érzékeny szerelemlárvás lelkedet.Tudod azt is, hogy individualistának tartanak, de te mindig kihangsúlyozod mindenki előtt: „Lehet, hogy individualista vagyok, de nem merkantilista haszonleső — és ez biztos! Sok a problémád, már ami a kollektívába való beilleszkedésre vonatkozik, de boldog vagy. Magánéletedben sok a pozitívum, van kedvesed is, verseket is írsz ... Van úgy, hogy néha elkövetsz néhány baklövést, de ez minden emberrel előfordul, és téged ez megnyugtat. Valószínűleg kiegyensúlyozott életet élsz: szereted a természetet — emlékszem, egyszer írtál a cinegékről is egy verset —, nem dohányzol (de azért már láttalak cigarettával a kezedben), s nem iszol annyit, hogy alkoholistává válhass, megválogatod a társaságodat, és élni is szeretsz! Tudom azt is, hogy szeretsz olvasni. Mulatni is szeretsz, és hidd el, tudsz is! Az absztrakt dolgokért egyenesen rajongsz, és lehet, hogy éppen ezért érzékeny vagy az egyszerű igazságokra. Míg fiatalabb voltál (micsoda butaság, hiszen most vagy csak igazán fiatal), szeretted az izgalmakat, s hajlamos voltál a szélhámosságra. Három éve történt — pontosan harmincnégy hónapja —, amikor valahogy észhez tértél. Hogy minek a hatására, Csak azért is csak azért is a húsomba harapok csak azért is még ha fáj is leláncolom az érzelmeket ha nehéz is csak azért is elmenekülök innen még ha hívsz is te úgysem vagy már jósak azért Is Juhász József: Labirintus „mindig van egy útkeresztezödéá ahol ketten nem egy irányban indulnak tovább“ (Denise Miége: Ä szemközti perononj mindenki kezében fonál van aki elveszíti van akinek egy banális tévedés folytán egér rágja el van aki minden fordulónál célhoz érkezik olyan is akad ki eladja gyakran érkezünk oda hol már jártunk van kit kötél vezet van kit cérna van ki más után megy van ki visszafordul van aki megáll a labirintusban egyre több a halál Száz Ildikó: Bolondulat végigkarcolni egy lemezt a puszta lét lemezét hallgatni a zenét az egész csak durva recsegés már nem érted miért is tetted tönkre talán jómagad sem tudod, vagyis inkább csak sejted, de a természeted gyökeresen megváltozott. Szeretted nagyon a nagyapádat is, sajnos, ő már egy évvel ezelőtt meghalt. Amikor meghalt, azt írtad róla: „cipész volt és Goethe“. Engem ez nagyon megragadott. Valóban, benne van szereteted jele, s ennél több is: a tisztelet, a becsület; szóval szilárd alapokon nyugvó rációra vall ez a megfogalmazás. Olvasni, mint már említettem, szeretsz, de nem vagy jó olvasó, mert válogatsz. De hiszen azért olyan végtelen az irodalom, hogy válogathass. Általános véleményed a könyvről: a szavak' hegyipatak-tisztasága, amely magával hozza az eredetet, a múltat, a mélységet, a világ ügyét-baját, s tovább viszi nagyobb folyókba, folyamokba, tengerekbe, óceánokba, s eljuttatja a világ minden részére. Azt hiszem, igazad van. Különben határozott égyéniség vagy — vagy csak úgy tudsz viselkedni? Bízol másokban, és ki tudod fejezni a háládat. De tudsz ritka ellenszenves és cinikus is lenni, és ilyenkor ... Életcélod is van, de erről most nincs kedved beszélni. Néha a fellegekben jársz, ilyenkor azt mondod, sétálsz. Az a legnagyobb hibád, hogy szomorúnak érzed magad, holott tudod, boldog vagy, a világ legboldogabb embere. Lelkesedni sokkal nagyobb hévvel tudsz, mint általában az emberek, egyszóval furcsa vagy. Ez vagy te ... Ősz: Három verse közül a Tábor című gyermeklapba való. Másik két verse nem éri el a közölhetőség szintjét. A ragrímeken kívül (pi. hullanak — nyilának) Is elég sok az erőltetett vagy félig sikerült megoldás. Formai szempontból a Várlak című a legjobb, de ez Is sok utánérzést tartalmaz. SZS Próza! kísérlete eléggé valőszlnütlen történetet dolgoz fel, ugyanakkor nehezen so- roihatft a Hidományoá-tantasztikus elbeszélések kategóriájába. Próbálkozzék tovább, a valósághoz közelebb álló témák, saját élettapasztalatain alapuló élmények feldolgozásával. Halvány őszt rózsa: Katonatemetés című próbálkozása múlt századi hangvttelü balladautánzat, sok helyen Inkább rigmus, mint vers. P. M.: Légy boldog című írása egy elképzelhető elbeszélés vázlata lehetne. Maga a cselekmény szokványos, az írásbői csupán az hiányzik, ami elbeszéléssé tehetné: a jellem- ábrázolás, a környezetrajz stb. Balaton 79: Az átdolgozást végezze el a levelében említett résztől. Másik kérdésére, ill. kérésére azóta minden bizonnyal megkapta a kiegészítő választ. Űjabb írásait várjuk. B. B.: ,,Nagyon hosszú megfontolás után k,ül dök négy verset abból a százkllencvenből. amit két év során Írtam. Nagyon lemondó hangűak, sőt talán pesszimisták Is ... Lehet, hogy nincs művészi értékük, és sorozatban gyártott szöveg benyomását keltik“ — írja levelében. Verseit reálisan, józan mértéktartással ítéli meg. Valóban lemondó hangűak, sok bennük a melankólia és a szentimentallzmus. Az őrült című verse viszont tetszett, főleg azért, mert ebben érezhető a verset kiváltó Indulat. Idővel jelentkezzék. A. K.: Rémálom című prózai írását az elbeszélés befejező részének egytk mondatával értékelhetjük: „Ogy érzem, hogy túlfűtött képzeletem lepipálta még Hitchkockot Is.“
