Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-21 / 42. szám
I új ifjúság 12| KÖNYVLESŐBEN Takaros, műemléknek nyilvánított barokk épület alsó szintjén találjuk a bratislavai magyar könyvesboltot. Az óvárosi forgatagban, a Mihály-kapu, a Madách Könyvkaidó és a reformkori országgyűlések épülete közelében, jó helyen van ez az üzlet. A macskaköves utcát koptatók ezrei közül naponta két- háromszázan is betérnek nézelődni, vásárolni. Többségükben szűkebb hazánk- beliek, de akadnak csehországiak és külföldiek is. A könyvesbolt ugyanis — bár Magyar Könyvek a megnevezése — más nyelven megjelenő műveket is kínál, mint ahogy az egy sarokkal odébb levő antikváriumban is hozzá lehet jutni magyar könyvekhez. Néha még hazai könyvkiadásunk egészen friss termékeihez is — jutányos áron. Az ok kézenfekvő: aki megvette a könyvet, tévedésből tette, ami csak akkor derült ki, amikor beleolvasott. De térjünk vissza boltunkba, ott is egyenesen Sceglík Zlatához, aki 1968 óta vezeti az üzletet. A Mindenki szakácskönyve friss szállítmánya közé préselődve beszélgetünk a raktárként is szolgáló irodában. . — Elég szűkösen vannak — meredek a nagy halom tetszetős kivitelű könyvre. — Nincs ez mindig Így — nyugtat —, ezeket épp most kaptuk, még nem volt időnk elrakni. Rengeteg a munkánk, meg arra sincs időnk, hogy egy kávéra leüljünk. — Mi most a könyvsláger? — A Sógun a menő. Az első tételt, kétezer darabot, rövid időn belül kiárusítottuk. De a Berkest-, Szilvási- könyvek is igen kapósak. — S mi az, amit legkevésbé keres a vevő? — Kevesebb fogy az irodalmi gyűjteményekből és az igényes történelmi és elméleti munkákból. Érdekes, hogy míg itt, a boltunkban a Madách kiadó termékeit nehezen tudjuk eladni, hirdetés folytán kelendőbbek ezek a könyvek. — Hogyan készülnek a karácsonyi könyvvásárra? — Egyik módja a már említett hirdetés, a másik a kielégítő raktárkészlet megteremtése. A jó könyvek azonban ahogy megérkeznek, úgy el is fogynak. Megoldottnak látszik a karácsony. A Madách és a magyarországi kiadók együttműködése folytán elegendő mennyiségű könyvet kapunk. Szűkös választék volt idáig gyermek- és ifjúsági irodalomból. Most újra eljut hozzánk a Minden napra egy mese, a Kincskereső kisködmön és a sokak által keresett Copperfield Dávid is. A gyermekeknek készült ismeretterjesztő irodalom továbbra is hiánycikk. Magyarországon is kevés van belőle, ds le lehetne fordítani néhány ilyen jellegű kitűnő szlovák könyvet. Ügy tűnik azonban, hogy nincs vállalkozó. Ilyenkor jut az ember eszébe, hogy hébe-hóba nem ártana, ha a kiadók szerkesztői a boltvezetőket is megkérdeznék, hiszen ők ismerik csak igazán a vásárlók igényeit, elvárásait. — Gondok, megoldásra váró feladatok vannak? — Kimerült a minisztérium által 1987-re megállapított behozatali keretünk. Magyarországon ugyanis emelkedtek a könyvárak, a mi anyagi fedezetünk pedig nem. Sürgősen szükség lenne a bővítésére, különben nem jutnak el a karácsonyi piacra a közeljövőben megjelenő magyarországi könyvek. Más: boltunkban előfordul időnként, hogy elemei egy-egy könyvet a kedves vásárló. Ezért minden vevőnket árgus szemmel figyelünk, s ezt gyakran nehezményezik. Csakhogy a csenők a mi zsebünket teszik könnyebbé. — A fiatalok inkább az enyveske- zűek? — Szó sincs róla, nem jellemző! Minden korosztály képviselteti magát. — Végezetül foglaljuk össze, milyen jobbító változásokra lenne ön szerint szükség könyv-ügyben? j — A legfontosabb a keretbővítés. Ebben reménykedem. Tovább: jő lenne, ha nem porosodnának a kiadók raktáraiban a könyvek, ha a kiadó és a bolt között a legrövidebb lenne az út, folyamatos a szállítás. Aztán: ha egy-egy megírt könyv kiadása nem húzódna évekig, mint például a magyar-szlovák, szlovák-magyar nagyszótáré. Már harmadik éve várunk rá. És jó lenne, ha állandósulna a gárdám, s az itt dolgozók nem csak ugródeszkának tartanák boltunkat. D. KOVÁCS JÜZSEF Tartalmas és mozgalmas három nap volt Tompa Mihály nevét nagyokat megillető tisztelettel ejtik ki Rimaszombatban (Rim. Sobota). Itt született, itt cseperedett fel a szabadságharc jeles költője, nem véletlen tehát, hogy a Cse- madok városi szervezete mellett működő ifjúsági klub is az ő nevét vette fel. Hagyománnyá vált már, hogy minden évben megrendezik a Tompa Mihály- napokat, amelyek nemcsak a költő emlékét idézik; az ismeretterjesztő, kulturális előadások révén a nemzetiségi kultúra ápolóinak fóruma is ez a rendezvény. Idén is gazdag műsor várta a közönséget. Az első napon a diákok irodalmi műsorral tarkított vetélkedőben mérték össze tudásukat. Az In memórián Dúdor István képkiállítás a nemrég elhunyt festőművész emlékének tisztelgett. Az ünnepélyes megnyitó méltatta Tompa Mihály munkásságát, rámutatott költészetének jelentőségére. A költőnek az utókorhoz intézett üzenete szintén megfogalmazódott a tartalmas megnyitó beszédben. E nap programjából említést érdemel még a kelemért Tompa Mihály-kör vendégszereplése. Ezután „Klapka György és kora“ címmel dr. Szénássy Zoltán tartott előadást. Sokakat vonzott a Fábry Zoltán- emlékműsor. A csehszlovákiai magyarság jeles személyiségéről Gál Sándor, Batta György és Mács József vallott, saját élményeiket mondták el. A három nap folyamán e három író, költő, publicista több ízben is találkozott az érdeklődőkkel az ún. fórumok alkalmával. A háromnapos rendezvénysorozat elmaradhatatlan eseménye volt most is a Tompa Mihály-szobor megkoszorúzása. Idén szakadó esőben került erre sor, mégis kitartott a lelkes társaság, élvezettel hallgatták a költő verseit, a Lévay Tibor vezette Gömör vegyes kar műsorát és a Tompa Mihály életútját ecsetelő beszámolót. A koszorúzással tartalmas és mozgalmas háromnapos rendezvénysorozat ért véget. POLGÁRI lAszlű (A szerző felvétele) Környezetvédők a Bajkálért Talán végérvényesen megszűnik a Bajkál-tó további szennyeződése — felszámolják ugyanis a közelében működő cellulózkomblnátot. „Ma már a vak is látja, hogy nem lett volna szabad cellulózkombinátot építeni a Bajkál-tó mellé“ — idézi Va- lentyin Raszputyln, az ismert szibériai író a Pravdában Nyikolaj Talizint, az Állami Tervbizottság elnökét, aki a közelmúltban felszólalt a tó megőrzésére összehívott irkutszki tanácskozáson. Ez legfeljebb kesernyés elégtétellel töltheti el a szovjet környezetvédőket, a hatalmas tó ugyanis fulladozik a szennyvíztől. A világ egykor legtisztább tavának tartott Bajkál kálváriája 25 évvel ezelőtt kezdődött, amikor megkezdte termelését Bajkalszk városánál a cellulóz- és papírgyár. Azóta — egy szibériai vízügyi kutatóintézet adatai szerint — a tisztítóműhelyben 15 milliárd köbméter hígított ipari szennyvizet eresztettek a Bajkálba. Ez a mennyiség megfelel a tő fele vízkészletének. A nagymérvű szennyeződést más vizsgálatok is megerősítik. Több akadémiai intézet, továbbá a Szovjetunió hidrometeorolőglai és^ vízügyi kérdésekben illetékes állami bizottsága is arra a következtetésre jutott, hogy megbomlott a tő ökológiai egyensúlya. A Bajkál tisztasági őreinek tartott őshonos hammarid rákocskákat lassanként a kihalás fenyegeti, a hagyományosan roppant gazdag hal- és fókaállomány alig nő. Am nemcsak a tó élővilága haldoklik, a kombinát kéményeiből kiokádott gáz és füst nyomán a környező erdőségekben tömegével száradnak ki a fák. A természetben okozott civilizációs károk felmérésére nincsenek pontos kritériumok, így aligha lehet összevetni a kombinát gazdasági hasznát a környezetkárosítás mértékével — ez derült ki Grigori] Galazijnak, a már említett kutatóintézet igazgatójának szavaiból a Moszkovszkije Novosztyi című hetilapban. Ha például felépítenek egy erőmüvet, felduzzasztott gyűjtőmedencéje hatalmas területeken termékeny földeket és erdőségeket áraszt el. Ilyenkor csupán egyévi kiesett termést és a fakitermelés egyszeri költségét tekintik veszteségnek, pedig ezek állandó jövedelmi források lennének — tette hozzá a szakember —, a létesítmény pedig egyszer és mindenkorra szétrombolja a környezetet. Ami pedig a Bajkál vizét illeti, a Szovjetunió Állami Árbizottsága köbméterenként 2 kopejka veszteséggel számol. Ez naponta 50 millió rubelt jelent A gyár éves termelési értéke 112 millió rubel, ennél tehát a Bajkál-tóban évente okozott kár 200-szor nagyobb. A kombinát tulajdonképpen illegálisan épült, hiszen a terveket csak a termelés megkezdése után kilenc évvel hagyták jóvá. Bár kezdettől fogva napirendre került a tisztítómű elkészítése is, egy szakértői bizottság megállapította: nem felel meg funkciójának, nem tudja megakadályozni, hogy szennyvíz kerüljön a Bajkálba. Ezek után hosszú, hol csendes, hol hangosabb szóváltás kezdődött a tó sorsáért aggódók és — Raszputyln szavaival élve — a „természetfelforgatók“ között. A tiltakozások nyomán szület- tek ugyan határozatok, de a gyakorlatban — szögezi le az író — nem történt semmi. Az illetékes hatóságok húzták-halasztották az intézkedések végrehajtását, a tényleges állapotot azonban eltitkolták a közvélemény és a sajtó előtt. Tavaly év végén a Bajkál ügyét megvitatta az SZKP KB és a Minisztertanács is, s döntésük alapján a cellulóz- gyárat bútorelemgyártő, üzemmé alakítják át, amely, úgy vélik, kevésbé szeny- nyező. A megtisztítandó szennyvizet 70 kilométeres csővezetéken fogják elvezetni, a kombinát kéményeire új, nagy teljesítményű elektromos szűrőket szerelnek fel. A papírgyári munkásoknak azt ígérik, hogy nem maradnak munka nélkül. Egyesek a váosban, mások pedig az újabb, Uszty-Ilimszkben épülő cellulózgyárban találhatnak munkát. A Bajkált övező erdőségek ellenőrzését az állami erdészeti bizottság veszi át a kisebb fakitermelő egységektől, s a jövőben kizárólag az erdőgazdálkodási céloknak megfelelő kivágásokat engedélyezik. Az erdők fokozottabb védelmét indokolják az évről évre óriási veszteségeket okozó erdőtüzek is. A Szelszkaja Zsizny napilap beszámolt róla, hogy a legutóbbi tűz több mint 5 ezer hektárnyi erdőt égetett fel a Bajkálon túli területeken. A tó barátai remélik, hogy a huszonnegyedik órában hozott intézkedések eredményeként megmenekül a Bajkál. —ml— EMLÉKEZÉS^ Így október-november tájékán, amikor vége a nyárnak, a szabadságolásnak, és újra minden a régi kerékvágásba zökken, érkezik el az élménybeszámolók ideje. összegezve az Idei nyaramat, úgy tűnik, hogy a somod! művelődési táborra emlékezem a legszívesebben. A somodi táborra hatodszor került már sor, és színvonala évről évre emelkedik, egyre inkább felveszi egyéni arculatát. Már maga a helyszín megválasztása is szerencsésnek mondható. A festői környezet kitűnően alkalmas a kikapcsolódásra. Négyöt évvel ezelőtt, az első táborokban elég gyakran szorultunk az alig pár méterre levő Arany Páva Szálló szociális helyiségeire, de az Idei nyárra minden problémánk megoldódott, és önálló-önellátó táborrá alakultunk. Az, hogy ez főként a szálló vezetőségének elutasító magatartásának volt köszönhető, nem zavart a jó hangulat kialakításában. Ami az előadásokat illeti, változatosak, érdekesek voltak. Esténként, pontosabban éjjelenként a romantikára hajlamos táborlakók csillagot választhattak maguknak. Bödök Zsigmond teleszkópja ugyanis lehetővé tette az égitestekkel való közelebbi ismerkedést. A folklórt a Szőttes Népművészeti Csoport ős a kagykállói Kállai Kettős néptápc- együttes műsora szolgáltatta. A táncházban természetesen a régi megszokott banda, a Csámborgő; húzta a talpalávalót. Mindent egybevetve — ha leszámítjuk a szúnyogok ádáz támadásait, a csütörtöki rossz időt meg hogy nem volt meleg viz — jó volt a tábor. Ml sem bizonyltja ezt jobban, minthogy a távozáskor sátorról sátorra járva búcsúzott mindenki mindenkitől: Tehát jövőre veletek ugyanitt! KAJKO LEA
