Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-14 / 41. szám

új ifjúság 10 A tea sokezer éve K evesen hallotta? róla, hogy a nagy utazó, Körösi Csorna Sándor — állítólag — hó­napokon át kizárólag „téglateá­val“ táplálkozott. Mi lehet ez? — kapja fel a fejét az olvasó. A teát kínai és arab orvosok már évszázadokkal ezelőtt is gyógyszerként ajánlották, s ma is számon tartjuk róla, hogy sok értékes anyagot tartalmaz: a kü­lönböző növényi alkaloidok mel­lett olajat, savakat, gyantát, né­mi fehérjét és hamut. Ám az em­lített „téglatea“ sokkal több az általunk ismert italnál. Ogy ké­szül, hogy a teacserjék legértéke­sebb leveleit, hajtásait a kifőzött rizs levével, valamikor ökör- és bikavérrel keverik össze. Az így kapott masszát mintegy. kétkilós téglákká préselik. E recept ma­gyarázza, hogy miként tartotta életben a téglatea Körösi Csorna Sándort. Egyébként a teacserje történe­tét hosszú időre vezethetjük visz- sza, de népmesék és ősi mondák is megemlékeznek róla. Az egyik szerint a felfedezés érdeme Szén Kung császár nevéhez fűződik, aki gyógyítási tudományáról volt híres, és egy időben egészség- ügyi okokból forralt vizet ivott reggelente. Időszámításunk kez­dete előtt 2737-ben egy alkalom­mal éppen a reggelijéhez szüksé­ges vizet forralta, amikor egy hirtelen kerekedett szélroham furcsa levelet sodort a fazekába. A császár élvezettel szippantotta fel a fazékból áradó finom illa­tot, aztán szokatlan vidámság szállta meg, felélénkült, jobbnál jobb gondolatok tolultak az agyá­ba. Ettől kezdve reggeli forralt vizébe mindig dobott néhányat ezekből a levelekből. így történt, vagy sem, az tény, hogy a teánál is korábban szá­mos kaméliafaj tea néven vált is­mertté Kínában. De nem ez az igazi... Hanem a Thea chinensis. A fiatal fa levelei ezüstös moly- hú< s emiatt szívesen termesztet­ték. Magról szaporítják, többnyire bokrosítják, hogy a levelek köny- nyebben elérhetők legyenek. Á teafa hároméves korában, az első virágzás előtt érik meg az első szüretre, s tízéves koráig levele­zik. Ezután vagy erősen vissza­vágják, vagy pedig átültetik. A lényeg azonban az: egyazon tőről sokféle teát nyerhetnek, aszerint, mikor szedik a leveleket, és ho­gyan dolgozzák fel őket. A vevők azonban inkább a változatlan mi­nőségű, az állandó aromájú teá­kat kedvelik. Ezért a nagyobb importőrök ceyloni és indiai szár­mazású teakóstolókat alkalmaz­nak, akikkel aztán állandóan azo­nos aromát tudnak biztosítani. Minden esztendőben, március­ban, áprilisban tartják az első szüretet Kínában. Ilyenkor szedik le a legaromásabbnak tartott rü­gyeket, cserjehajtásokat. A nyár közepén begyűjtött levelek fűsze­resebbek, mint a tavasziak, és hosszab ideig el is tarthatók. Az augusztustól októberig terjedő időszakban szüretelnek harmad­szor, amikor a monszumesők el­múltával szedik le a maradék le­veleket. Néhai Magyar Károly, aki beutazta a fél világot, megis­mert számos teakertet, -ültet­vényt, egy helyütt azt írta: a szedőknek egy kiló tealevél ösz- szegyűjtésekor 2500 mozdulatot kell megtenniük. A legjobbak 200—250 kilogrammot szüretel­nek. Idővel, a tealigetek növeke­désével szükségessé vált a gépe­sítés. A világ első teakombájnját szovjet kutatóintézetben dolgoz­ták ki. A csaknem egymillió hek­táron, főként ázsiai területeken, egy-egy kombájn óránként 350 kilogramm levelet „szed le“. Á szüretet követő feldolgozás adja meg a tea végső minőségét. Vagy napon, melegített bádogon, cserépen, vagy kövön szárítják a leveleket. Fonnyasztás után kéz­zel vagy gépel sodorják, majd rácsokra fektetve meghatározott páratartalmú, meleg levegőjű he­lyiségben erjesztik. A levél sajá­tos zamatét és fekete színét a fer­mentáláskor kapja meg. Ha ez a fázis kimarad, zöld teát csoma­golhatnak be a feldolgozók. Rendkívül érzékeny növény a tea. Mindenféle szagot könnyen magába szív. Valószínű, hogy ez adta a termesztőknek az ötletet: illatosítosítsák a leveleket. Hatal­mas bambuszkosarakba a szárí­tott tealevelek közé jázmin-, ag- lája-, gardénia-, illatfa-, s újab­ban narancs- és barackvirágszir­mokat tesznek illatosítónak. A va­lamirevaló teaivók sokáig többre tartották a szárazföldön keresz­tül érkezett leveleket, mint a ha­jón esetleg nedvességgel érkező­ket. A legjelentősebb karaván- utak átszelték Ázsiát és a cári Oroszországot; a Nyizsnij Novgo- rod-i és az ogyesszai teapiac hí­re mindmáig fennmaradt. Hogy pontosan mikor és hol kezdték Kínában termeszteni a teát, azt valójában nem lehet tud­ni. Ahány írás, annyi időpont. Van, ahol az időszámításunk előt­ti 2737-es esztendőre teszik felfe­dezését. Másutt azt olvashatjuk, 800 körül már termesztettek a kínaiak teát. Néhai Magyar Ká­roly szerint: időszámításunk előtt 2700 évvel született meg a frissí­tő hatású italt dicsérő első kínai vers. Kínából a tea először Japánba, aztán Kelet-Indiába, Dél-Afrikába, majd Brazíliába és Európába ke­rült. A különleges cserje magvait állítólag buddhista szerzetesek vitték a felkelő Nap országába 900 körül. Nyugati országokba arab utazók révén jutott el a hí­re, 1000—1600 körül. Európába hollandok vittek elsőként 1630- ban tealeveleket. A ködös Albion volt a zöld tea első állomása. Már 1659-et írtak, amikor egy valódi teabokrot a párizsi előkelőségek egészen közelről vehettek szem­ügyre. Hazánk ennél is később kapcsolódott be az „új hullám­ba“: 1745-ben említi először egy adóív. Kína nyugati és déli tartomá­nyaiban ma már állítólag csupán öt-hat teafajtát termesztenek. Legkeresettebbek az ezüsthaj, a virágos pe-ko, a kongu és a szu- csong. Mind a négy fekete tea. Az egyszerre szárított zöld teák közül a kikelet és a Gyöngy-teát tartják a legjobbnak. A sárga, a félig fermentált fajtákból az orosz-teát emelik ki. Van, aki a Dardzsilingből származó levelek­re esküszik. A kedvelt Earl Grey is ebből, valamint a Keemus tea keverékéből készült. A világ első számú teaterme­lője és -szállítója Kína volt egé­szen a XIX. század elejéig. Sokáig gyógyszerként árulták a teát min­denfelé, ám Angliában hamarosan „népi itallá“ lett, és 1834-ben Londonban megalakult a Tea-bi­zottság, amely a brit gyarmato­kon szorgalmazta a teatermesz­tést. Először az indiai Asszam ál­lamban, Dardzsiling környékén, majd Ceylon szigetén telepítettek ültetvényt. Roppont érdekes megnézni, ki mindenki termelt teát például 1983-ban. A FAO tájékoztatása szerint India volt a listavezető, öt Kína követte, amely termésé­nek zömét hongkongi kereskedő- házakon keresztül értékesíti. Har­madik helyre a Srí Lankára ke­resztelt Ceylon szigete került, majd Indonézia következett Ázsi­án belül. Igen dinamikusan fej­lődik a Szovjetunió teatermelése, s három éve már a negyedik leg­nagyobb teatermelőnek számít vi­lágviszonylatban. Számba véve valamennyi tea­termelőt, az évi termelés megha­ladja á kétmillió tonnát. Ennek háromnegyed részét a világpia­con értékesítik, a többit maguk a termesztők isszák meg. A forga­lomba kerülő mennyiség kilenc­ven százalékát aukciókon érté­kesítik. Minden héten egyszer a világ tizennégy városában tea- árverést tartanak. A legjelentő­sebb a calcuttai és a londoni. A legjelentősebb teaeladó világvi­szonylatban India: 1983-ban 209 ezer tonnát exportált. A múlt év­ben nagyszabású fejlesztési prog­ramot indított a kormány, új ül­tetvényeket telepítenek és új faj­tákat honosítanak meg. Bangladesh' exportja a belső fogyasztás növekedése miatt át­menetileg csökkent. Érdekes vi­szont, hogy 1983-ban Bangladesh pontosan annyi teát adott el kül­földön, mint Nagy-Britannia. Exportról beszélve, mindenkép­pen meg kell említeni, hogy a hajdani császár, Kína erősen visz- szaszorult, a 83-as világranglista szerint csak a negyedik helyen áll, bár azt mégsem mondhatjuk, hogy csökkent a kínai ember tea iránti érdeklődése. A hajdani nagy teaházakat ugyan egyre in­kább felváltják a kevésbé ma­rasztaló teakimérések, de Kína nemzeti itala továbbra is a tea. Ez nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy országszerte sok helyen a víz alkalmatlan emberi fogyasz­tásra. Ebben az ázsiai országban a hivatalos tárgyalásokat meg sem kell szakítani, nincs szükség teaszünetre, mert a teafőzetre jó­szerivel szünet nélkül öntögetnek forró vizet. Az őslakosság cukor nélkül issza az italt, az itt élő nemzetiségek viszont kecsketej­jel, kumisszal (erjesztett lótej­jel) teszik egyedivé. A szomszédos Indiában igen is tesznek cukrot a teába, mégpe­dig sokat. Sőt, tejet is. Átlagosan fél kiló tealevél jut egy lakosra évente. Á fogyasztási listavezető nem Anglia, hanem Írország. Évente 4,1 kilogramm jut egy-egy lakos­ra. A három és fél kilogrammos egy főre jutó tealevél mennyiség­gel Nagy-Britannia „csupán“ a második. Az átlag angol naponta négyszer ül le teázni. A sziget- ország lakói, feltételezhetően azért, hogy „csökkentsék“ a teá­ban található alkaloidok erejét, tejjel és cukorral fogyasztják, ap­rósütemények, kekszek kíséreté­ben. Bennfentesek állítják, vál­toznak a szokások a ködös Al- bionban is; egyre többen pártol­nak át a fekete leveshez, s mint­egy bizonyítékképpen azt mond­ják: 100 millió feketekávé fogy naponta. Idehaza a tea felemlítése oly­kor még mindig a betegséggel való társítást jelenti. Sokan előbb gondolnak a hársfa-, a csipkebo­gyó-, a kamillateára, mint mond­juk a Lipton mérkára. Annak el­lenére, hogy az utóbbi esztendők­ben növekedett a fogyasztás, mégsem mondhatjuk magunkat igazi teaszerető nemzetnek. Az is említésre méltó, hogy a tea egy­re olcsóbb a világpiacon. Ennek - és a kifejlődő divatnak — az eredménye, hogy kimutathatóan emelkedett a hazai teafogyasztás, ám ez még messzire elmarad a várt szinttől. Hazánkban az egy főre jutó fogyasztás mindössze tíz dekagramm körül mozog, míg a világátlag eléri a negyven deka­grammot. (1970-ben a hazai fo­gyasztás még alig haladté meg a hét dekát.) A zöld teától kezdve az illato­sított fajtákon át a filteres teá­kig sokfélefajta érkezik az or­szágba. A tea elkészítését sok szo­kás jellemzi hazánkban. Van, aki a hideg vízbe azonnal beleszórja a tealeveleket, s felforralja. így azonban veszít aromájából. Mások az előmelegített porcelánkancsó- ba szórt tealevelekre öntik a for­ró vizet. Ezt néhány percig lefe­dik, s aztán leszűrve tálalják. Ismeretes a valódi tea hatása. Á tealevelek koffeintartalma 0,5 és 3,5 százalék között mozog, at­tól függően, hogy hogyan, milyen módon dolgozták fel őket. A kof­fein és az illóolaj együttes hatá­sa lassúbb és tartósabb a kávé­nál; a tea élénkíti a szívműkö­dést, fokozza a légzést és az izomzat munkaképességét, izgat­ja az idegrendszert. Általános jó közérzetet kelt. Ám a tea — mér­téktelen fogyasztáskor — veszé­lyeket rejt magában, részegség­szerű bódulatot kelt. Rendszere­sen sokat fogyasztóknál szívdobo­gás, ideges álmatlanság léphet fel. A mikor élvezeti cikkről ké­szül írás, szokás valamifé­le előrejelzést készíteni: hogy az összegyűlt információk' alapján milyen jövőt jósolnak a szóban forgó terméknek. A Világ­bank előrejelzése szerint a tea ára 1990 után is csak csökken, azaz minden bizonnyal világszer­te növekedni fog az egy lakosra jutó fogyasztás. Még az sem zár­ható ki, hogy egyszer mi is tea­ivó nemzetté Ippünk elő ... HO ŐSZI HANGULAT Rejtvényünkben Verseghy Erzsébet fenti című versé­ből idézünk: Hullatia szirmát kései rózsa, kelyhében harmatcsepp kuporog,... folytatása a rejt­vényben. VÍZSZINTES: 1. Tagadószó. 3. A versfolytatás első ré­sze. 10. Ilyen a jó kés. 12. Értesülés. 13. Forma. 14. Verskellék. 16. Télen aratják. 18. Iráni város. 19. Kiej­tett betű. 20. Háztartási eszköz. 23. Idegen szavak elő­tagjaként kettősségre utal. 24. Dánom ikerszava. 25. Bolgár cigarettamárka. 27. Tádé egynemű betűi. 29. Ma­gas hegyvidék a Szovjetunió, Afganisztán és Kína hatá­rán (éf.). 30. Kárpát-ukrajnai városka a Tisza partján. 32. Moszkva nagy áruháza. 34. Piros németül. 35. Szov­jet város az Észt SZSZK-ban. 36. Mustárgáz. 38. Fonalat vagy hajat összeborzol. 39. A bíróság munkájában részt vevő nem jogász szakértő. 40. Lengyel félsziget (éf.). 41. Menyasszony. 42. MAEV. 43. Fotyó és medence Kö- zép-Azsikban. 45. Üres táll 46. Kamionjelzés. 48. Ala- csony-Tátra alatti hegység. 49. Ludas Matyi. 51. Zene­kart vezényel. 53. Tompa Mihály. 54. Ravasz ötlet. 56. A magasba. 57. Végtag. 58. Származik. 60. Calórla rö­viden. 62. Hatalom jelzője lehet. FÜGGŐLEGES: 1. A versfolytatás második része. 2. ...Pelin, bolgár író (1887-1949). 3. Hangtalanul vés! 4. Norvég és magyar gépkocsijelzés. 5. Nobel, svéd kémikus találmánya. 6. Közel-keleti ország. 7. Magas növény. 8. Nem mozdul. 9. NSZK-beli folyó a csehszlo­vák határ közelében. 11. Kiejtett betű. 15. Szobamadár­ként tartott énekes madarak. 17. Erdély területén élt ókori nép. 20. A fluór, a Jód és a foszfor vegyjele. 21. Kényelem. 22. Egyor a magyarokra mondták, hogy ilyen nép. 26. Keleti népeknél az uralkodóház tagjai­nak a megszólítása. 28. Kétszeres. 31. Sportverseny in­dítása, kezdete (éf.). 33. Gép működése, járata. 35. Szép tavaszi virág. 37. Kurta. 38. A fa külső rétege. 40. Egyfajta sajtótermék. 44. Annyi gramm valamely anyagból, amennyi a molekula súlya. 47. Marokkóban az Atlasz hegységrendszerhez tartozó, a Földközi­tenger partja mentén húzódó hegység. 50. Kanál jelzője lehet. 52. Hálószerű kézimunka. 53. Nagyobb edény. 55. Talál. 57. A felsőfok jele. 59. Egyformák. 61. Háziállat. 62 .Állóvíz. Beküldendő a vízszintes 3. és a függőleges 1. számú sorok megfejtése. A 39. szám rejtvényének helyes megfejtése: Üdvöz- légy, hűs esőikkel ölelő / idegzsongító, kedves őszelő. Könyvet nyert Szabó György, Ceöejovce.

Next

/
Thumbnails
Contents