Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-14 / 41. szám
A délelőtti tanítás végét Jelző csengőszóra kicsapódtak a tantermek ajtajai, és a diáksereg másodperceken belül elözönlötte a folyosókat, majd a gyerekek széles, tarka sorokba tömörülve elindultak hazafelé. A percek múlásával egyre ritkábbak lettek ezek a sorok, mígnem sereghajtóként egy-két komótosabb nebuló bandukolt csak utánuk. A másodikos Molnár Peti is ráérősen lépegetett. Egyik kezében tömött iskolatáskáját vonszolta, a másikban a nyakába akasztott lakáskulcsot morzsolgatta. Egy fehér kövecskét rugdalva maga előtt battyogott hazafelé. A nagy sárga háztömb elé érve kinyitotta a nehéz faajtót, majd amikor az első emeletre ért, észrevette, hogy három ismeretlen személy követi: két fiatal férfi meg egy nő. Gyorsan lekapták nyakáról a kulcsot, kiniytották Molnárék lakásának ajtaját. A fiúcskát betuszkolták a szűk előszobába, és ráparancsoltak, hogy maradjon csendben. — De mit akarnak tőlem? — kérdezte a megszeppent fiúcska. — A- nyukámék haragudni fognak rám, mert nekem senkit se szabad beengednem, amikor egyedül vagyok ... — Maradj veszteg, te kölyök! Csak körülnézek a lakásban. Ennek a körülnézésnek az eredménye: két arany jeggyürű, egy kvarcóra és négy darab ötszázas bankó. Amikor négy előtt megérkezett Peti édesanyja, a még mindig reszkető gyerek elmondta a történteket. Az asszony döbbenetében azt sem tudta, mitévő legyen. A férj már határozottabb volt: fiával egyenesen a rendőrségre ment. Az ügy egy fiatal nyomozónő, Iva- na Klouőková hadnagy kezébe került. — Peti, nem ismertél valakit azok közül, akik megtámadtak? — Nem. Meg féltem is ... — Milyen ruha volt rajtuk? — Mind a hármon farmer volt. Lakásfosztogatók Az asszonynak hosszú haja volt, hosz- szabb, mint az anyukámé. Nem sikerült azt sem megállapítania, hány évesek voltak, hiszen egy kisfiú szemében a tizennyolc éves éppoly idősnek tűnik, mint egy harmincéves. Tizenhat nap múlva újabb esetet jelentettek. Egy magányos idős asz- szonytól elvették az arany karkötőjét és a pénztárcáját, amelyben hatszáz korona és húsz tuzexkorona volt. Amit nem hagyott a kocsmában, volt. A harmadik eset egy részeg férfi elvitték ők. A nyolcszáz korona sem megvetendő összeg. E sikerben felbuzdulva a hármas azt hitte, nekik most már mindent szabad. Ekkor már gyorsabb iramban peregtek az események. Három nap öt rablás, és valahányszor egyforma módszerrel dolgoztak. A kiszemelt illetőt az ajtóig követték, ott elvették a kulcsát, erőszakkal behatoltak a lakásba. Az asszony „őrizte“ az áldozatot, miközben a két férfi terepszemlét tartott, és vittek minden értékeset, ékszert, ruhákat, zsebszámológépet, de legjobban szerették a pénzt. E három nap zsákmánya húszezer korona. Klouőková hadnagynőnek főhetett a feje, szinte alig volt fogódzója. Hogy felgöngyölítse az esetet, végtelen türelemre és tömérdek munkára volt szüksége. Míg ő azon fáradozott, hogyan lecsapni a garázda társaságra, azok hárman egyre merészebbek lettek. Ojabb akciójuk áldozatául szintén egy kisiskolást választottak, a hétéves Jan Souäekot. A lakásból hu- szonkétezer korona értéket vittek el: arany- és ezüst ékszereket, vadonatúj női bundát, órát. — Janik, kik voltak azok, akik ma megtámadtak? — kérdezte a fiúcskától Klouőková nyomozónő. — Két fiú meg egy hosszú hajú néni. — Nagyon féltél? — Először féltem, de aztán már nem. Jól megnéztem őket, hogy emlékezzek rájuk. Én még kicsi vagyok, megverni nem tudtam volna őket. —■ No és mire emlékszel? Milyen ruhában voltak? — ... talán most már nem is fontos. Én azt az asszonyt, aki az előszobában a falhoz állított és vigyázott rám, én ismerem. E kijelentés után döbbent csend támadt. Elsőként a nyomozónő tért magához. — Valóban? És honnan ismered? — Kapok egy rágőt, ha megmondom? — Akár egy egész csomagot — válaszolta. «— Tavaly az a néni is hordta az iskolába a tízórait. Szerdán mindig joghurt volt, és én nagyon szeretem a joghurtot. Már vártam, mikor jön az autó. Télen néha késni szokott... Többi már nyomozói rutinmunkát jelentett. Könnyen megtalálták azt az asszonyt — Éva Baslovát —, aki nemrég még kocsikísérőként dolgozott a tejüzemben, de a gyakori hiányzások miatt el kellett őt bocsátani. Elegendő volt néhány órán át követni mozgását a városban, hogy társaira is lecsapjanak. A huszonöt éves Éva Baslovát három és fél év feltétel nélküli szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Társai, a tizenhat éves Ludvík Ráz három évet kapott; a főkolompos Milan Uhrín huszonkét éves lesz, amikor négy év múlva kikerül a börtönből. Dzsessz a Szovjetunióban A Szovjetunióban a dzsessz. épp olyan népszerű, mint az új hullám vagy a rockzene. Ez a műfaj elsősorban a balti köztársaságokban fejlődött ki legjobban, így érthető, hogy fő központja Vilnius, Riga, Tallinn vagy éppen Leningrád. Tavaly két kitűnően kidolgozott dzsesszlemez is megjelent a szovjet zenei piacon. A Lettországot reprezentáló lemez a Fieszta címet viseli, zenei anyaga még 1977-ben készült. Hét szerzemény került fel erre az albumra, a szerzők pedig a zenekar tagjai: a billentyűs U. Sztabulnieksz, a fúvós hangszereken játszó G. Rozenbergsz, valamint E. Sztraume szaxofonos. A zenészek egyaránt jól értik szakmájukat, „otthonosan mozognak“ ebben a zenei környezetben. A felújított szerzemények már első hallásra felkeltik a hallgató figyelmét, a különféle hangszeres betétek fokozatosan, szinte észrevétlenül váltják egymást. A dalok ritmusosak — ezért is annyira fülbemászóak —, „áttekinthetőek“, s érthetőek a nem szakmabeliek számára is. A szaxofon és a fuvola játékának váltakozása egyenesen tükörképe lehet az előadóművészek lelki világának. A másik említésre méltó lemez Rajmond Raubíska triójával készült. A címe: Az ősi Egyiptom képei. A lemez anyaga négy részből, ciklusból áll. Az egyes részek az ókori egyiptomi emlékművekről vannak elnevezve. Sok esetben találkozunk rövid modulációs motívumokkal, ami lehetőséget nyújt a zenészeknek az improvizációs játékra. Extramodernség jellemzi ezt a hanganyagot,' hiszen nem egy példát találunk az avantgárd törekvésekre. A számok csak többszöri meghallgatás után válnak élvezhetővé, felfoghatővá. Az előadói stílus szokatlan, már a hangszerek párosítása is meghökkentő. A trió vezetője, Rajmond Raubiska szaxofonozik, Ivaro Galeniksz viszont a kontrabasszust hozta a csoportba. Ehhez a két hangszerhez szokatlanul csatlakozik harmadikként a dob, amelyet Marisz Briezshalnsz kezel. Hogy magas színvonalon művelik Lettországban a dzsesszt, ennek újabb bizonyítéka az említett két nagyle—rr— Nem egy olvasónk feltette már a kérdést: Minek köszönhető, hogy időnként hirtelen megváltoznak az egyes listák? Valóban igaz, hogy az utóbbi időben nem a megszokott, fokozatos változás jellemző listáinkra, hanem hirtelen felújulás tapasztalható. Egyszer az egyik, másszor a másik listán kerül erre sor. Az ok a szavazatok számában kereshető. Nagyon sok olvasónk, ha felkerül kedvelt dala a legjobb tíz közé, a következő héten nem szavaz. Vannak, akik heteken keresztül is megelégszenek a sorrenddel, egészen addig, míg nem jön új, számukra megfelelő dal. Azután már erre szavaznak. Előfordul az is — ezt is többen észrevették —, hogy egy-egy sláger csak egy vagy két hétig szerepel a listán, aztán feledésbe merül, sokszor végérvényesen. Talán ez is azt igazolja, hogy a popzene termékei nem hosszú életűek. Hasonló esetekre ez alkalommal is van példa: HAZAI ÉS MAGYARORSZÄGI LISTA 1. Miroslav Zbirka: Katka 2. Peter Nagy: Podme sa zachránif 3. Václav Patejdl: Umenie íit 4. Balét: Zákon schválnosti 5. Marika Gombitová: Nenápadná 6. Karel Gott: Zűstanu svűj 7. Hana Zagorová: Kousek cesty s tebou 8. Vera Spinarová: To teda ne 9. Dalibor Janda: Kde jsi? 10. Petr Kotvald: Kam vtom jdeá? 1. Napoleon BLD: Hiányzol nagyon 2. Névtelen Nulla: Dili-buli 3. Z'Zi Labor: Dá-dá, szerelem 4. Dolly Roll: Elpattant egy húr 5. Exotic: Hiába provokál 8. Első Emelet: Szakíts, ha bírsz 7. R-Go: Fiatal lányok 8. Modern Hungária: Monte-Carlo 9. Edda: Ma még együtt 10. Modern Hungária: Csők x csók VILÄGLISTA 1. Europe: Rokizd át az éjszakát 2. Madonna: Határvonal 3. David Bowie: Egész nap állandóan 4. C. C. Catch: Pokol és mennyország 5. Bilgeri: Néhány lány már kész hölgy 6. Sandra: Hej, hej, hej 7. Natalie Cole: Ugrásra kész 8. Bonnie Bianco: Ne legyenek többé könnyek 9. Depeche Mode: Furcsa szerelem 10. Europe: Carrie ZSÄKBAMACSKA Színes posztert nyert: Miklósy Tímea rimaszombati (Rimavská Sobo- ta), Kollár Vilmos sládkoviőovői, Juhász Gabi izsai (Iía), Skrenko Márta tardoskeddi (Tvrdoáovce) és Horváth Alica nagykéri (Milanovce) olvasónk. AZ OLVASÓ KÉRDEZ Kiss Zitának: Nem is olyan rendkívül'! dolog, hogy a Kabalababa e- gyüttes dalai nem szerepelnek a listán, hiszen a zenekar a közelmúltban alakult csak meg Magyarországon, és tudomásunk szerint eddig csak két rádiófelvételük készült el. Ha á Számolj tízig című dal elnyerte tetszésedet, szavazatod küldd el a jövő héten is, lehet, hogy már nem leszel egyedül, aki erre adja le a voksát. Első Emelet jeligére: A napokban jelent meg az Első Emelet 4. nagylemeze, ezen található a Szakíts, ha bírsz című dal is. Kevés együttesnek sikerül minden évben új nagylemezzel jelentkeznie, főleg akkor, ha tagcserék is nehezítik a munkát. Úgy látszik, ennek az együttesnek a változások nem ártottak, sőt hasznára váltak. Az Első Emelet továbbra is sikeres, és megalakult egy új csoport is, a Step. Azt korai lenne megjósolni, hogy az Első Emelet legújabb albuma aranylemez lesz-e, de a harmadik megszerezte ezt a címet. Peter Nagy kedvelőinek: Nagyon sok levelet kaptunk, amelyben Peter Nagy legújabb nagylemezének megjelenéséről érdeklődnek olvasóink. A sorrendben 4. lemez még az ősz folyamán az üzletekbe kerül. Címe: Ale (De). A megalakulásának 4. évfordulóját ünneplő Indigo együttessel Peter Nagy fellép a prágai Lucernában, majd szovjetunióbeli és finnországi turnéra indul. Juhász Évának: Varga Miklós fellép az idei Intertalent fesztiválon Prágában és több csehországi nagyvárosban. Papp Sándor új ifjúság 9 Fotó: Hajdú Endre Mit mond neked ez a név Kovács Kati? Beszélgetés a V’Moto-Rock billentyűsével, Lerch Istvánnal Nemrég ünnepelte tízéves fennállását a V’Moto-Rock. Ebből az alkalomból került az üzletekbe a csapat új albuma, amely iránt máris nagy az érdeklődés. A csapat most Kanadában turnézik. Ez a beszélgetésünk Lerch Istvánnal, Kovács Kati egykori férjével elutazásuk előtt készült. — Mindegyik lemezeteken van egy-két olyan felvétel, amely slágerként rögtön a listák élére került. Miért van szüksége ezekre a slágerekre épp egy V’Moto- Rocknak? — Nem szeretem azt a szót, hogy sláger, mi olyan zenét szeretnénk játszani, amely valahonnan a szívünk-lelkünk mélyéről jön. Persze -megcélozzuk“ a közönséget is, így például az új albumunkon is van néhány slágergyanús szerzemény. — Talán csak így lehet állandó kapcsolatot tartani a közönséggel?... — Mindenkinek szüksége van úgynevezett slágerre, hiszen a nyugati nagy bandák sem mentesek tőle. A mindig is progresszív zenét játszó Genesis például ma már a slágerlisták élén lovagol a népszerű dalokkal. — Mostanában keveset hallani rólatok... — Mivel ma már a környező szocialista országokban egyre gyakrabban lépnek fel nagy külföldi sztárok, például Csehszlovákiában a Modern Talking, Lengyelországban az Iron Maiden vagy a Szovjetunióban az UB 40 angol zenekar, mi eléggé kiszorultunk erről a piacról. — Ez tehát egy magyar csapat tagjának szemszögéből nézve hátrányos? — Szó sincs róla, hiszen a múltkor én is kinn voltam a Genesis koncertjén, s azt gondolom, hogy nálam jobban senki sem érezte magát. Minden zenész és mindenki ott volt, akit ez a koncert érdekelt. Igazán felejthetetlen élmény volt számomra, még ha tanulni nem is lehetett belőle... Mert ugye, abból nemigen tanul az ember, hogy mennyi világítást meg cuccot rakunk fel a színpadra, meg hogy milyen szintetizátorok vesznek körül, mert ahhoz pénz kell. Ezt megkeresni kellene megtanulnunk. Én csupán egy valamivel nem vagyok megelégedve: olyan csapatok is eljutnak hozzánk, amelyekre, azt hiszem, a kutyának sincs szüksége. Csak a gázsiért jönnek, mert otthon nem tudnak érvényesülni, így az itteni zenekaroktól elveszik a fellépési lehetőséget. Vannak emberek, akiknek ez megéri, nekünk, zenészeknek kevésbé. — Mennyire könnyű, illetve, mennyire nehéz egy zenész megélhetése ma Magyarországon? — Hát lassan már csak problémák lesznek! Nem akarok nagyon panaszkodni, mert... — Ez most kinek árthat, ha panaszkodnál? — Nem szeretek panaszkodni, annak ellenére, hogy kénytelen vagyok. Nem Is egzisztenciális gondokról beszélnék, inkább arról, hogy ezek a „gyomok“ burjánzónak el az utóbbi időben, s a valódi értékeket az emberek nem nagyon veszik észre. Tény, hogy ma Magyarországon profi zenésznek lenni nagyon-nagyon nehéz, főleg azoknak, akik a zenében tisztának szeretnének maradni. — Mit mond neked ez a név; Kovács Kati? — ... mint énekesnő? — Igen, mitn énekesnő. — Nagyon szeretem a hangját, s a mai napig is a legjobb magyar énekesnőnek tartom. Ez tényleg így van! Nagyon örülök, hogy dolgozhattunk vele. Ha már az énekesnőkről kérdezel, hát van most egy új felfedezettünk, Anita, hátha lesz belőle valaki. Ha nem Is egy Kovács Kati, de egy újabb tehetség. — Szereted a véletlen helyzeteket? — Én Inkább hiszek bennük, hiszek a véletlenszerűségben, igazán soha sem terveztem előre semmit, s ezért kell, hogy higy- gyek bennük. Szeretem is, mert mostanában jöttem rá, hogy ezáltal az embernek sok lehetőségé adatik mindenre. Ugyanis néha kellemes meglepetések is érhetnek. — Családi állapotod meg a kedvenc időtöltésed? — Családi állapotom elvált. Ugye, ezt kell mondani, ha a személyazonossági igazolványomba is ez van beírva? Kedvenc időtöltésem, hogy épp keresem az új jövendőbelit, s amíg keresgélem, addig a véletlen szituációkban élem ki a lehetőségeimet, így töltöm az időmet... KOLLER SÁNDOR
