Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-04 / 5. szám
Jobb is lehetett volna... Leggyakrabban ez a mondat hangzott el múlt hét péntekén, a íélévt btzonyítványosztás napján tantermekben az osztályfOnökök szájából és családokban egyaránt. Nem az osztályzatok Jellegzetes dlákos magyarázata az érdekes, habár nem kétséges, hogy találékonyságban a mai diákok Kartnthyn is túltesznek. Bármilyen oka volt Is a vártnál rosszabb bizonyítványnak, a lényeg az, hogy rájöttetek, többre is képesek vagytok, és június végéig ezt meg is mutatjátok. Nem a szüléitekért vagy a tanáraitokért, hanem magatokért. Mert még ha közhelyként hangzik is, a tudás nem veszített értékéből. Ellenkezői eg I Sarkalljon hát benneteket a félévi bizonyítvány tanulásra, legyenek a hármasokból kettesek, a dicséretesből pedig kitűnő. KÉPEK A TÉLRŐL Ha a macska végigsétál a havon, meleg, rózsaszín talpa mulatságos kis foltokat olvaszt a fehérségbe. A madarak könnyű, gyufaszál-lépte alig hagy nyomot. Az emberi lábnyomokról ki lehet találni, hogy ki Járt a hóban: férfi, nő, gyerek? A lombtalan fák rajza a havas tájon olyan, mim egy röntgenlelet: a fák csúcsán reszkető, megannyi vékony ágról csak télen veszünk tudomást. Barna és fehér. Rézkarc: finom, konok és megismételhetetlen. légcsapok, a tél orgonái. Ha tudnának, megszólalnak, és ha szólnának, a hangjuk üveghang lenne — és csodálatos. Fagyban születnek a hóemberek. A hóember mindig magányos, és arcára fagy a mosoly. Látott már valaki hóembercsapatot egy kertben? Az iskolában meleg van, az elsősök tanítója arról beszél, hogy a föld alatt alszanak a gyökerek, a bogarak és az elvetett magok Az elsősök szeretnék meglesni a magok téli álmát. A szélvihar leszakítja a villanyvezetéket. A szerelők megjavítják a vezetéket, a lehelet rétagy a bajszukra. A nagyapa nekiveti a hátát a langyos cserépkályhának, és ki tudja, hányadszor, elmeséli, hogy hátuknak volt két pár csizmája, de senki se figyel rá, elhallgat, régi telekben bukdácsol. A fagy szúrós kis nyilakkal lövöldöz, a fagy irigy a nyárra, és rózsákat fest a gyerekek arcára. Sálat kötnek a nők. A statisztikusok kiszámítják, hogy a megkötött sálak hossza egyenlő az egyenlítő hosszával. A hegyekben tiszta, szikrázó. Jókedvű, — a városban füstös, kormos és nyűgös a tél. A város néha új, fehér bundát kap, de képtelen vigyázni rá, egy nap alatt bepiszkítja. A tél, amikor fényképezik, mindig a legszebbík arcét fordítja a lencse az emberekre. Tömés Lisek- felvétel? Dormén László felvétele AZ EMBEREN MIT.IK Nemrég olvastam, hogy ugyanazzal a géppel még egyszer any- nyit termel egy nyugati munkás, mint a mienk. Nem akartam elhinni, de szakértők bizonyították, hogy nem kell kilépni az országhatárokon példáért; gyáron belül Is előfordul, hogy egyik munkás ugyanazzal a géppel kétszeresét termeli, mint a másik. Az ötvenévesek még emlékeznek rá, nálunk is „felfutott“ egykor és hamarosan le is „futott“ a Sztahanov-mozgalom. Voltak, akik háromszorosát, négyszeresét és. ötszörösét produkálták az általánosan előírt normáknak. Ezek a kiemelkedő munkások akkor dicsőített emberek voltak, aztán később kígyót-békát kiáltottak rájuk, még csalással is vádolták őket. Nehéz volna most utólag igazságot tenni az ügyben r- de az tény, hogy a mozgalom bebizonyította: a termelésben is sok mülik az emberen, ugyanúgy, :mint a művészetben vagy tudományban. Azt is el kell ismernünk, hogy néhány sztahanovista ma is kiválóan állja a helyét, és nagy dolgokat produkál ott, ahol van. „De hogy kerül a csizma az asztalra?“ — kérdezhetik olva-. sóink. Miért rángatjuk elő fülénél fogva a már lefutott dolgokat? És egyáltalán, miért vetjük össze egyik munkást a másikkal? Ma, amikor nagyon sok szb esik hazánkban a termelésről: technikáról, technológiáról, termelékenységről, hatékonyságról, korszerűségről, nem szabad elfeledni, hogy nagyon sok szinte minden az emberen múlik. Irányítás, szervezés, struktúra, termékszerkezet-váltás — mind-mind emberi tevékenységből erednek. Javításra, korszerűsítésre szorul az irányítás, a szerkezet; fejleszteni kell a szabályokat, korszerűsíteni kell az ösztönzési, bérezési elveket. 1 , De téved az, aki azt hiszi, hogy az elvek és szabályok önmagukban megváltoztatják, korszerűsítik az embereket is. Mint a fenti példák bizonyítják: még a legkorszerűbb gép sem produkál jó eredményt,.jó munkás, azaz megfelelő ember nélkül. Hát még az elmaradott, hiányos technika . és a rossz minőségű anyag! A termelésben legalább annyira fontos a munkások, vezetők, mérnökök, technikusok és hivatalnokok embersége, mint a gépek, nyersanyagok minősége. A társadalom egészével meg kell értetnünk, hogy jobb eredményeket csak akkor tudunk elérni, ha a maga helyén minden ember Jobban dolgozik. Ez a lényeg! Ebben rejlik a jövőnk! De mikor és mitől dolgozik jobban minden ember? Erre a kérdésre is meg kell adnunk a választ, amikor a továbblépés útjait, módjait keressük. És ott kell megadni a választ, ahol a munka folyik; a minisztériumokban, az üzemekben, termelőszövetkezetekben, a hivatalokban és a gépek mellett. Az eddiginél sokkal, nagyobb intenzitással és sokkal nagyobb hatásfokkal kellene formálnunk, korszerűsítenünk az embereket ahhoz;' hogy eredményesebben dolgozzanak. A szocialista rendszer óriási lehetőségeket kínál az új; korszerűbb ember nevelésére, az enibérben rejlő alkotóerő kibontakoztatására, de ezt eddig nem tudtuk kellően kihasználni. Sőt! n, , ■ • ' • . ‘ A >*. I ' \;.' .* • • 1 / ( ■ • Pedig nekünk —a mostani gazdasági helyzetünkben, ahogy azt ' a párt- és állami vezetés már többször is megállapította — az emberben, a legfontosabb termelőerőben vannak a legnagyobb tartalékaink. 0. J.
