Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-07 / 40. szám
fújlfjúság 61 Beértek a ligaszereplésre Kosarat adni mindig jobb Nagy múltja és biztató Jelene van Rozsnyón (Roíöava) a kosárlabdának. A mült és a Jelen között azonban van egy lényeges különbség: a múltban a felnőtt férficsapat aratta a babérokat — éveken keresztül a SZNL-ben Játszottak —, napjainkban pedig az ifi leánycsapat tartozik a legjobbak közé. A lányok négy évvel ezelőtt, rögtön a lakótelepi sportegyesület megalakulása után hívták fel magukra a figyelmet, a legutolsó bajnoki évadban pedig giár kerületi bajnokságot nyertek. Ez egyben azt is jelenti, hogy októbertől a szlovákiai ifjúsági ligában kosarazhatnak. A siker hátteréről Repka Istvánnal, a rozsnyói kosárlabdázás egykori kiemelkedő egyéniségével, a sikercsapat segédedzőjével beszélgettem. — Hogyan is kezdődött Rozsnyón a női kosárlabda, és mi a titka a gyors sikernek? — A hatvanas évek második felében, de még a hetvenes évek elején is odaadó hívei és művelői voltunk a kosárlabdának. Visszavonulásunk után hullámvölgybe került ez a sportág, de lelkünk mélyén bíztunk abban, hogy átmeneti ez az állapot. A Bánik ificsapata volt az első fecske, s má*- akkor tudtuk, hogy őket továbbiak követik. Laco Árpáddal és Tibor Scholtz- cal, akik a Járási kosárlabda-szövetségben is aktív támogatóim, a nyolcvanas évek elején nagy fába vágtuk a fejszét. Elhatároztuk, hogy meghonosítjuk a női kosárlabdát. Az elhatározást tettek követték. Éppen kapóra Jött a Déli lakótelepen alakult sportegyesület. Mivel én vagyok az egyesület titkára, de főleg azért, mert a lakótelepen sok lányt és asszonyt vonzott ez a sportág, itt kezdett gyökeret verni a női kosárlabdázás. Négy csoportunk van: a hatodikos-hetedikes lányoktól a dolgozó nőkig szinte minden kategóriában képviselve vagyunk. A női ificsapat érte el ez ideig a legnagyobb sikert, hisz a kerületi bajnokságot megnyerve, a szlovákiai ligába lépett elő. — Ennek mi a titka? — Nincs ennek semmi titka, csak tehetségek vannak és rendszeres, szívós edzések. — Hogyan készültetek az októberi nyitányra, és milyen helyezést vársz a lányoktól az igényesebb mezőnyben? — Július 15-én kezdtük az edzéseket, elsősorban a lányok erőnlétének növelésére helyeztük a hangsúlyt, de természetesen a csapatjáték javítására is sok időt fordítottunk. Közben részt vettünk egy nemzetközi tornán Lengyelországban, ahol hat résztvevő közül a negyedik helyen végeztünk. Tekintettel arra, hogy a résztvevők országukban 'magasabb szintű bajnokságban szerepelnek, én ezt a helyezést sikernek könyveltem el. Felkészülésünk zavartalanul folyt, így bizakodással várjuk az októberi rajtot. Helyezésre nem merek tippelni, fontos, hogy bent maradjunk a nyolccsapatú keleti csoportban. Ezen a szinten újak, kissé tafmsztalatlanok vagyunk még, ezért nem lesz könnyű, de nem vagyok borúlátó, úgy érzem, a rozsnyói női kosárlabda már beérett a huzamosabb ligaszereplésre. — A távolabbi tervekről, elképzelésekről Is hallhatnánk valamit? — A Jövőben is célunk a kosárlabda népszerűsítése, tömegesítése, a tehetségek felkutatása és nevelése. El szeretnénk érni, hogy ne csak az ifjúságiak kategóriájában legyünk a legjobbak között, hanem a felnőttek is hasonló eredményeket érjenek el. Az elszivárgás, úgy látszik, minimális. Két lány például főiskolára Jár már, de az egyesület színeiben maradtak. Ez pedig azt is Jelenti, hogy maholnap a felnőtt kategóriába kerülnek, és ott is bizonyítanak. Erre majd a Jövő adja meg a választ. Kép és szöveg: Polgári László MINDEN RENDBEN VAN, GABI? Istenáldotta tehetségként tűnt fel alig néhány évvel ezelőtt a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és a csehszlovák labdarúgásban BERTALAN GABI. Még tizennyolc éves sem volt, amikor tagja lett a Szlovák Nemzett Liga élén tündöklő DAC csatársorának. Azt mondták róla, hogy ilyen focista száz évben csak egy születik. Sokan nem tudják azonban megbocsátani neki, hogy még mielőtt kiteljesedett volna a tehetsége, a Slovan Bratislavához távozott. Majd következtek a katonaévek az RH Chebben, és egy sajnálatos sérülés, amely után ugyan visszatért Dunaszerda- helyre, de egyben el is tűnt a porondról. Nyáron, a Naestved elleni Interkupa mérkőzés utolsó negyedórájában pályára lépett, és mindjárt egy ragyogó gólt lőtt. Félfordulásból, ahogy a régi Bertalan Gabitől megszokták a szurkolók. E rövid közjátéktól eltekintve azonban ismét semmi hír felőle, pedig velem együtt még sokan kérdezik, hogy tulajdonképpen mi van vele? Ezért született meg ez a beszélgetés, hogy eloszlassuk a mendemondákat. — Mi van veled, Gabi? — Ö, ez egy hosszú történet. — Akkor talán kezdjük a sajnálatos sérülés felelevenítésével. — Két éve, áprilisban történt a Cheb — Trnava mérkőzésen. Már éppen szereltem volna le, amikor belső keresztszalag- szakadást szenvedtem. Otromba sérülés. Következtek a műtétek, amelyeket rehabilitációk vég nélküli sora követett. És kétségek, hogy valaha is labdába rúghatok, vagy hogy nem válok-e végérvényesen nyomorékká. Az első műtét Győrben A tizenhét éves Bertalan Gabi DAC-mezben. nem sikerült, a másik Prágában, a Bulov- kán, igen. De még ezután is sok időbe tellett, amíg az orvosok előtt is bizonyossá vált, hogy újra futballozhatok. — Mióta vagy újra edzésben? — Januárban kezdtem el könnyebben, individuálisan. Otthon súlyzókat emelgettem, meg naponta száz, ezer guggolást, térdhajlítást végeztem, hogy a lábamat erősítsem. A nyári alapozást azonban már teljes egészében végigcsináltam, sőt legtöbbször még rá is tettem egy lapáttal, mert tudom, hogy van mit behoznom. Most is „túlőrázgatok", hogy mielőbb teljes értékű játékot nyújthassak. — A lábad rendben van? — Rendben, nincs semmi probléma. Inkább az erőnlétemmel, a kondíciómmal van baj. Érzem, hogy képtelen lennék még egy egész bajnoki mérkőzést végigjátszani. Meg aztán bennem van még a félelem. Ha jön felém a labda, akkor mindig átvlllan az agyamon, hogy vigyázni kell a lábamra, mert fáj, pedig nem Is fáj. Ez azonban lélektani gátlás, amelyet magamnak keli leküzdenem. Ha sikerül, már nyugodtan pályára léphetek. Ezt a görcsös félelmet csak az értheti meg, aki már átélt Ilyen súlyos sérülést. — Azt mondják, hogy súlyfelesleged is van... — Mese. Száznyolcvan centi magas vagyok és 75 kilós. Ez, úgy hiszem, tökéletes versenysüly. Igaz, voltam már 85 kl-, lós is. — Térjünk vissza a múltra. Nem gondolod, hogy rossz lépés volt az a bizonyos kitérő a Slovanba? — Hogy engem hány llgacsapatba hívtak akkori És mondja, melyik fiatal futballista ne szeretne minden porcíkájával az első ligában játszani? Én is szerettem volna. Hívtak a Slovanba, mentem. Meg akartam próbálni, hogy képes vagyok-e többre, helytállni a legfelsőbb bajnokságban. Hát olyan nehéz ezt megérteni? — Azt is mondják, hogy a magánéletedben is voltak bizonyos kilengések. Nősülés, elválás ... főleg az utóbbi... — Nem tagadom, nem mindig viselkedtem úgy, ahogy kellett volna. De próbálja valaki beleélni magát az én helyzetembe. Az egész életemet feltettem a focira. Ment is, sőt, túl Jól ment. Lehet, hogy talán a kezdet kezdetén egy kicsit a fejembe szállt a dicsőség, de aztán jött az a borzalmas sérülés. A tudat, hogy mindennek vége. Mert sokáig úgy nézett ki. Kiborultam, talán agresszív voltam a környezetemmel, a feleségemmel szemben is. De próbálja valaki elviselni a tudatot, hogy mindennek vége, hogy talán nyomorék leszek egy életre, sántítani fogok, s akkor ebből a szemszögből talán már egy kicsit megért. Tudom, hogy másképp kellett volna viselkednem, uralkodnom kellett volna maga.mon, de most már késő bánat. Mindenesetre a feleségem — mert egyébként éafárikovói — már járt Is itt az utóbbi Időben, és úgy fest, hogy felújítjuk a kapcsolatunkat. Ez minden szempontból jó lesz, s különösen Jó lesz, hogy együtt lehetek a hároméves, számomra mindenkinél édesebb kislányommal. Higgye el, hogy voltak napok, amikor kutyául éreztem magam nélküle és a feleségem, jobban mondva a volt feleségem nélkül. Most, hogy már a magánéletem Is rendbe jön, úgy érzem, egyenesbe jutottam. Kell ez a hátország az embernek — Szóval minden rendbe jön? Látjuk majd a régi Bertalan Gabit, a csodagyereket? — Hogy csodagyerek voltam-e vagy sem, annak a megítélése nem rám tartozik. De hogy nagyon szeretem a focit, és hajlandó vagyok érte mindent megtenni, ahhoz nem fér kétség. Most Is dolgozom szakadásig. Ha csak rajtam múlik, akkor mindent megteszek azért, hogy újra pályára léphessek. Életemnek abban a leírhatatlan nehéz időszakában, ha nem lettek volna emberek, csapattársak, akik segítenek, nem is tudom, ml lett volna velem. Nagyon sokat köszönhetek a csapatkapitány Majoros Gyurinak, meg Medgyesnek, akik mondták, hogy gyere már Gabi, tudod milyen nagyszerű csatársort csinálunk majd együtt. Az edzőnek is sokat köszönhetek, aki még bízik bennem. Nem szeretnék neki csalódást okozni. Éppúgy a cstlizközl (Medzicilizie) szövetkezet elnökének, a munkaadómnak, akinek már számtalanszor mondtam, hogy elmegyek valahová, máshová, messzire dolgozni, csak kerüljek ki ebből az idegtépő helyzetből. Mindig azt mondta, hogy Gabi, gondold meg, sosincs úgy, hogy ne lehetne Jobban. Ha egyszer két évig bízik bennem, miért ne bíznék én, magam? — Szóval bízol? '— Hisz régóta ismer, mit gondol, miért csinálom? Kutyául bízom. Bízom, hogy bebizonyítom a szurkolóknak, nem felejtettem el futballozni, még ha a sors ennyire kegyetlen is volt hozzám. Most, amikor eny- nyire jól megy a csapatnak ...? Végiébe ts csak huszonnégy éves. Palágyi Lajos k A szerző felvételei Csak a párbajtőrözők tartanak lépési Hol vannak azok a szép idők, amikor a legjobb csehszlovák vívók három fegyvernemben Is döntős esélyekkel Indultak a világbajnoki küzdelmekben?! Gondolunk Itt elsősorban Lokááné-Rácz Katalinra, a tőröző Frantiáek Koukalra, Illetve a párbajtőröző Jaroslav Jur- kára. Miután e három vívóegyéniség befejezte sikerekben gazdag pályafutását [többek között LokSáné-Rácz és Jurka nyert egy-egy ezüstérmet, Koukal szerzett egy 5. helyezést), már csak a párbajtőrözők képesqk úgy-ahogy lépést tartani a világ élmezőnyében. A legjobb csehszlovák nőt és térít tőrőzők számos nemzetközt viadalon kaptak lehetőséget a bizonyításra. Sajnos, nem tudtak élni velük — csak az európai középmezőnyben foglalnak helyet. S ez bizony kevés. A hazai kardozőkről — évtizedek óta — még ezt sem mondhatjuk el. Külföldi versenyeken alig szerepelnek, a maréknyi kardozó meglehetősen alacsony színvonalon „űzi a mesterséget“. Maradtak tehát az epézők, ahogy vlvózsar- gonnai nevezni szokták a párbajtőrözőket. Már évekkel ezelőtt, amikor Jurka a nagy nemzetközt felméréseken sorozatban szállította a kitűnő eredményeket, sikereket, tanúi lehettünk a tapasztaltabb csapattársak, de a fiatal tehetségek előretörésének ts. Több figyelemreméltó eredményt értek el a többiek is: a barcelonai VB-n, két évvel ezelőtt, az ezüstérmes Jurka mellett Jifí Beran a kitűnő hatodik helyet szerezte meg a világbajnoki döntőben, Jifí Douba pedig több Világ Kupa-versenyen gyűjtögette az értékes pontokat. S két évvel ezelőtt megjelent a nemzetközi porondon a csehszlovák vívósport legnagyobb tehetsége — Roman Jetiimnek. A teningrád! IBV-n elért második helyezése bombaként hatott a szakemberekre, Idei elsősége a junior Világ Kupában már annál kevésbé. A külföldi szakemberek kivétel nélkül nagy Jövőt Jósolnak a 19 éves prágai fiatalembernek. Fiatal kora ellenére kitűnő a mozgása a páston, csiszolt a technikája, parádés taktikai megoldásokkal képeszti el gyakran ellenfeleit és a kívülállókat egyaránt. Sao Paulába a Junior VB esélyeseként utazott, de a — ma már nyugodtan elmondhatjuk — nem bevált brazil módszer áldozataként a döntőbe sem tudta magát beverekedni. Annál Jobban forgatta a pengét a lausanne-t felnőtt-világbajnokságon. A csehszlovák válogatott tagjai közül egyedül neki sikerült a legjobbak közé Jutni, da ezúttal még a döntő kapujában megakadt. Ha további fejlődése az eddigihez hasonlóan töretlen lesz, minden remény megvan arra, hogy már a közeljövőben a világversenyeken az érmes helyezésekért csatázzon. A világbajnokságon a csapatversenyben Is megálltak a helyüket a csehszlovák együttes tagjai. Már az elöcsatározások során nagy visszhangot keltett a vendéglátó svájci együttes ellen elért kiütéses (9:0) győzelem. Igaz, hogy aztán a legjobbak csatározásai során már nem bírtak a szovjet, a lengyel és a magyar válogatottal, de a nyolcadik hely ebben a kiegyensúlyozott, v széles élmezőnyben mindenképpen elismerést érdemel. S most nézzük, mit hozott az idei vtvő-vl- lágbajnokság a többi résztvevő számára. A lau- sanne-t pástokon ezúttal nagyon sok meglepetés született. A legnagyobbat — negatív értelemben — a vivőnagyhatalom Olaszország reprezentánsai szolgáltatták. Mindössze két bronzéremre futotta erejükből, a nagy esélyes tőrcsapatuk pedig csak ötödik lett! Viszont Ismét bizonyították vezető pozíciójukat az NSZK vivői. Három-három arany- és ezüstéremmel az éremtáblázat és a pontverseny élén végeztek — nagy előnnyel. A szovjet versenyzőktől is többet vártak a szakemberek, főleg tőrben és kard egyéniben. Párbajtőrözőik viszont annál eredményesebben csatáztak a pástokon. A kard- csapat aranyérme mellett az epézők egy-egy aranyat és ezüstöt hoztak a konyhára. Román győzelem született a női tőrben az eddig viszonylag Ismeretlen Tufán révén. Kard egyéniben pedig az olimpiai bajnok Lamour állhatott a dobogó legmagasabb fokára, megszerezve ezzel a franciák egyetlen aranyérmét. Bizonyára ők Is többet vártak, elsősorban párbajtőrözőiktől. A magyar válogatott tagjai három érmet nyertek Lausanneban. A legfényesebbet a női tőrcsapat kaparintotta jneg, a sportág magyar szerelmeseinek legnagyobb örömére, hiszen Já- noslék hosszú évek után szerezték vissza a világelsőséget ebben a számban. Egyéniben csak Jánosinak sikerült döntőbe Jutnia J6. lett) — amivel a lányok elmaradtak a várakozásoktól. De aztán a csapatverseny során bizonyították képességeiket. Az ezüstérmet a rutinos exvilágbajnok Nébald szerezte kard egyéniben. Lamour ezúttal jobbnak bizonyult a két tapasztalt ,,rőka“ döntő csörtéjében. Csapatban aztán robbant a bomba. A győzelmi esélyekkel rajthoz állt magyar kvintett hidegzuhannyal lepte meg híveit — a kiábrándító hetedik helyen végezte a küzdelmeket, ilyen rossz helyezést magyar válogatott még nem ért el a világbajnokságok történetében. Kellemes, ha nem ts teljesen váratlan meglepetést szerzett a férfi tőrcsapat. Az egyéniben döntős Érsek vezérletével a szovjet csapatot ts legyőzve bronzérmes lett. Rég óhajtott érem volt ez a magyar tőrőzők számára. A párbajtőrözőktől, az egész évben mutatottak alapján, nem várt sokat a szakvezetés. De azért arra aligha számított bárki Is, hogy egy olyan együttesből, amelynek tagja volt az exvilágbajnok Székely meg a világ egyik legjobbjának tartott Kolczonay, az öttusázó Fábián ve- rekedi magát a legtovább az egyént viadal során. A csapatversenyben sem tündököltek Székelyék. A csehszlovák válogatottat csak nehezen fektették két vállra a hetedik helyért vívott mérkőzésen. Ez is hű bizonyítéka annak, hogy ebben a fegyvernemben továbbra is hullámvölgyben vannak a magyarok. Igaz, ebben a számban a legkiegyensúlyozottabb és legszélesebb a világ élmezőnye. Tizen- két-ttzennégy ország epézőt közül ma már bárki meglepetést szerezhet. Mint például a kubai Loyola, aki ezúttal egyéniben bronzérmet nyert. Más lapra tartozik, hogy az aranyérmet a már 35 éves NSZK-beli Fischer vívta ki magának. A kínaiaknak a már egyáltalán nem Ismeretlen Luan szerzett nagy örömet, hiszen a női tőrverseny döntője után a dobogó harmadik fokára állhatott fel. De ez csak néhány példa arra, hogy évről évre több tehetség bukkan fel az eddig ebben a sportágban ismeretlen országokban Is. Ezek az üstökösök fittyet hányva a papírformákra, a nagy neveket sem kímélve vetik magukat — egyre eredményesebben — a küzdelmekbe. És ezt pozitív jelenségnek kell elkönyvelnünk, hiszen a vívás további fejlődését szolgálja. Végezetül még egy érdekes és fontos újdonságról szükséges szőlnl. Az 1989-ben Philadelphiában sorra kerülő vívő-világbajnokságt® Kezdve a női párbajtőrözők ts részt vehetnek a legjobb vivők küzdelmeiben. Érdeklődéssel várjuk a gyengébb nem képviselőinek csatározásait ebben az eddig férfiasnak tartott fegyvernemben. KOLLAR GABOR /
