Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-30 / 39. szám

/ ÁLLAMVIZSGÁRA FEL! Pattanásig feszült a légkör. Idegesen fel-alá járkálők, kis csoportokba verődök formális társasága tölti ki a várakozás idejét. Tizenhét egyetemi hallgatö sorsdön­tő őrál következnek — államvizsga a bra- tlslaval bölcsészkar újságírói szakán. Szeptember eleje. Pár perccel nyolc őrá után még feszültebbé válik a hangulat. A két vizsgáztató bizottság megkezdi mun­káját, kezdődik a számonkérés. A sort kül­földi diákok nyitják — Dzsalal Bouzan kurd fiatalember Szíriából és az Iraki tllrkmén Ruzsdi Ahmed. Az előbbi szemmel láthatóan idegesebb, Ruzsdi magabiztosab­ban lép be az ajtón. Az első fordulóban diplomamunkájukat kell megvédeniük, mar- xlzmus-lenlnizmusból bizonyítani felkészült­ségüket, s aztán kis szünet beiktatásával következhet a folytatás, amely marxista propaganda összefoglaló név alatt fut. Mindez az államvizsgák első napján. A Ja­va még hátravan, egy hét múlva kerül rá sor. Háromnegyed óra elteltével kilép Dzsa­lal, mosolyog, látni rajta, minden a leg­nagyobb rendben van. Diplomamunkáját ki­tűnőre védte meg, s ráadásul azzal biz­tatták, hogy mint tanulmányt meg Is Je­lentetik. A marxizmus nem sikerült Ilyen fényesen, kicsit elégedetlen Is miatta. Kávéra hívom, beszélgetünk. Látom, Jól­esik neki a fekete, éjjel mindössze egy órát aludt. — Tanulni sosem késő — mosolyog ha­miskásan. Sűrű cigarettafüstbe burkolózva elmeséli, hogy hatodik esztendeje tartóz­kodik már nálunk, s azóta még nem látta övéit. Az egyéves szlovák nyelvtanfolyam után a műszaki főiskolán kezdett, de köz­ben rájött, hogy a villamosmérnöki pályát nem neki találták ki. Átlépett az újság­írói szakra, mert mindenekelőtt a politika érdekli őt. Diplomamunkáját is a szocia­lista országok békepolitikájáról írta. Szí­ria északi részéről, a fiktív Kurdlsztán te­rületről érkezett. Szülőfaluja neve Harab Souti, ami nagyjából kiégett pusztát Jelent, mintha a kurdok Jelenlegi helyzetére Is utalna. Nem Ismerik el őket nemzetiség­nek, sőt még etnikai csoportnak sem, nem használhatják nyilvánosan anyanyelvűket, nincsenek iskoláik, lap- és könyvkiadásuk sem. Irataikban ez áll: nemzetisége arab. — Semmi remény a változásra — issza ki keserűen maradék kávéját —, pedig a Közel-Kelet egységes területén, Kurdisztán- ban, amelyen most más országok osztoz­nak, húszmillió kurd él. Szeptembertől as újságíró-hallgatók ta­nyája a Stúr utcában, az egykori Zene­művészeti Főiskola épületében van. Még nem fejeződött be az átalakítás, nagy a felfordulás. A vizsgák a második emeleten zajlanak, stilizált, XVI. Lajos korát Idéző bútorok között. Türkmén barátunk is vég­zett már, épp oly magabiztos most Is, mint az elején. Nem viselte meg különösebben a többiekre Jellemző vizsgaláz. — Minden rendben, megvédtem — mond­ja, mintha a világ legtermészetesebb dol­gáról beszélne. öt is vallatóra fogom. Irak északi ré­széről, Kirkukból érkezett. Harminchárom éves. Anyanyelvén kívül törökül, arabul, kurdul és nyolc éve szlovákul Is tud. Ez a gazdag nyelvismeret jó szolgálatot te­hetne neki mint újságírónak a tarka nem­zetiségű Irakban. Ha egyáltalán újságíró­ként fog működni, s visszatérhet Irakba. Homályos előtte még a Jövő. Egy biztos, hazájába költöznie egyet Jelentene az élet­veszéllyel. Csupán azért, mert szocialista országban tanult. Lehet, majd Algériában vagy Líbiában próbál szerencsét. Ma már sajnálja, hogy az újságírásra adta a fejét, így nehéz lesz munkát találnia. Pedig nős, Ruzsdi Ahmed, kollégiumi szobájában szlovák felesége két aranyos csöppséget hozott világra, s valamiből el kell tartani őket. Egy kis epizód Már javában folynak a vizsgák, amikor a tanárok az egyik palesztin fiatalembert kezdik keresni. Hol van, miért nem Jött az államvizsgákra?! A csoporttársak ma­gyarázkodnak, hogy előző nap még azt a választ kapta, nem Jöhet vizsgázni. Közben kiderül, tegnap óta változott a szigorú ta­nári kar álláspontja — Jöhet. Elő kell ké­szíteni, különben egy egész évet ismétel. Jobb híján én veszem nyakamba a lábam, irány a malom-völgyi kollégium. Ott la­kik Akram, a palesztin fiú. Kopogtatok. A barátja nyit ajtót. Akram még az igazak álmát alussza. Felrázom, értelmetlenül bá­mul rám, nehezen Jut el tudatáig ml Is történik valójában. Pillanatok alatt „frakk­ba“ vágja magát, sietünk. Egy másik palesztin diák, Vaszfl Taha viszont a megszokott keretek között vizs­gázik. Szerencséje van, amit a kérdések tömkelegéből kihúzott, arra a választ Is tudja. Nem csekélység, erre a napra 120 témakört kellett megtanulnia idegen nyel­Dzsalalnak gratulál barátja ven. Izrael által megszállt területen, Je­ruzsálemtől mintegy negyven kilométerre született egy kis faluban. Gyermekkora a megszállók embertelen terroréként él leg­inkább emlékezetében. Hazátlanul, elnyp- matásban, géppisztolyok árnyékában telt el az ifjúsága. Ez az embertelenség egyelőre még diadalát üli szülőföldjén Faggatom, hogyan jutott el hozzánk, de erről nem akar, nem lehet beszélnie. Az izraeli tit­kosszolgálatot Is érdekelné ez Azt viszont elárulhatja, hogy nemzetközi kapcsolatok­kal is foglalkozó szakot keresett, így ju­tott el az újságíráshoz. — Mindenképpen haza akarok jutni, már csak a doktorátus van hátra. Átalakulóban A vizsgázók nagy részét az esti tagoza­tosok alkotják. A többiek még májusban végeztek. A nappalisok a négy külföldivel együtt Is Itt most kisebbségben vannak. Köztük Pőda Erzsébet, akt Dunaszerdahely- től egy „bakaraszra“ lévő Pódafát (Povo- da) képviseli. Egyike az idén végzett há­rom magyar újságírónak. Megkönnyebbül­ten elegyedik szóba velem, hisz a főpró­bán már túlvan. Ha egy hét elteltével Is sikeresen veszi az akadályokat, minél előbb munkába szeretne állni. Csak az a kérdés, hová. Eddig még sehol sem biztatták. Estefelé öt őrá is lehet már, amikor el­csendesedik a Stúr utcai épület. jozef Borísek professzorral, az egyik tanszékve­zetővel beszélgetünk erről-arról. A tanár elmondja, hogy a vizsgázók tudása meg­felelőnek mondható, s kitűnő, sok újat ho­zó diplomamunkák sora készült el főleg a távúton végzők jóvoltából, akik gazdag gyakorlati tapasztalataikat jól illesztették az elméleti részhez. Egyre Inkább a gya­korlatra helyeződik a hangsúly, az újság­írói szak Is ennek szellemében változik. Végre külön épületbe költöztek, ahol sa­ját rádiő- és tv-stúdiőt rendeznek be, kom­puterrel Is fel lesznek szerelve. A gyakor­lati órák keretében tapasztalt, profi újság­írók foglalkoznak majd a csoportokba osz­tott diákokkal, egyféle műhelymunka kiala­kítására törekedve. Kísérletképpen már volt ezen a szakon ún. magyar tagozat is. Bo­rísek professzor hangsúlyozza, hogy min­denekelőtt a szakma részéről mutatkozik Igény magyar nemzetiségű újságírók kép­zésére. Így hát előreláthatólag a jövőben is nyílik valami hasonló. D. Kovács József Átgondoltabb koncepció kellene Az olomoucl virágkiállítás pompája Is megkopott már egy kicsit. A város gyö­nyörű parkjaiban, az évszázados erdők fái alatt szaladó sétányok sokat nyertek az évek folyamán. A közterek virágágyásai újra és újra kivtrulnak a Virágkarnevál alkalmával, de hová tűnt a korábbi pom­pa, a színtobződás?! Nincs pénz a kül­földi gyűjtemények megvásárlására — mondhatnák az Illetékesek —, elmaradnak hát a legfontosabb, legrangosabb kiállítók, a hazai kutatás, fejlesztés pedig nem tud Igazi újdonságokkal szolgálni... Csukja be emiatt' véglegesen a kapuját ez a közben rangossá vált akció? Az or­szág különböző szegletéből érkező láto­gatók, kirándulók, akik most is szép szám­mal, hosszú sorokban járták a parkokat, és pavilonokat, ezentúl maradjanak ott­hon? Ml legyen a kaktusz-, Illetve a bon- salklubokkal, Mlcsurln-körökkel, klskerté- szekkel, hobbykertészekkel? Egymásnak mutogassák csak az eredményeiket? A kérdésekben benne van a válasz Is: kár lenne feladni mindazt, amit elért ez az olomoucl kiállítás. Folytatni kell! De hogyan?! Átgondoltan, átgondoltabban. Meg­valósítható koncepcióra lenne szükség. Mondjuk megmaradhatna e kiállítás Isme­retterjesztő jellege, mert erre szükség van, hasznos lehet a környezetvédelmi gondok megoldásában. A virággal kombinált kör­nyezetvédelem nemcsak hasznos, hálás Is lehet, mert a védelmen túl fejlesztésre 1* helyezné a hangsúlyt. A kiállítás másik vonása, hogy ott vá­sárolni Is lehet. Ebbe az irányba ugyan ■már kilépett az olomoucl kiállítás, de ezek a kezdeti lépések egy kissé bátortalanok még. Több szövetkezet, városi kertészet, magántermelő és klub is felsorakozott már, csak még hiányoznak a tapasztalatok. Rá­adásul a kiállítás vezetősége nem tett meg mindent ezért. A látogatókat toborozzák, végigvezetik, áramoltatják a különben szép kiállítási területen, venni is vehetnek ezt- azt, de csak ha szerencséjük és Idegük van arra, hogy kisorakozzák a sokszor feleslegesen kígyózó sorokat. Ráadásul nem egy látogató a kiállítás bejáratánál, a Sempra-centrumban megve­szi az őhajtott palántát, növényt, pertnet- szert, műtrágyát, humuszt, mert attól tar­tanak, hogy mire visszaérkeznek, elfogy, és kilométereken keresztül cipelik maguk­kal. A végén már teljesen elcsigázva ván­szorognak, így semmit sem ad nekik a gyö­nyörű látvány. Szükség van erre? Azt hiszem, nem. Ehhez persze az kell, hogy a hiánygazdálkodási szisztémából átlépjünk a kínálat Irányába. Ugyanakkor a kiállítás Igazgatósága is tehetne róla, hogy az em­berek kulturáltan vásárolhassanak. Vagy tíz éve már, hogy megnyitották az országos hírű Sempra-centrumot, és tényleg az ország egyik legjobban ellátott központja, kertészeti szaküzlete, de ide nyomakodás, lökdösődés nélkül be sem le­het jutni. Hogyan vásároljon akkor Itt az ember?! Lehet, évközben elegendő ez a központ, de Ilyenkor, a kiállítás alkalmá­val fel lehetne állítani több alkalmi sát­rat. Hely van bőven. Ott van előtte a csendes utca, nem messze a tér, ahol min­den látogató megfordul... A választékot is módosítani kellene. Van­nak növények, amelyek lránt nagyobb a kereslet. A gyümölcsfákat, trópusi növé­nyeket, fűszer- és gyógynövényeket kere­sik az emberek, mégsem volt belőlük majd­hogynem semmilyen kínálat. Ogy tűnt, mintha mindenki csak dísznövények neve­lésével foglalkozna, ezeket kínálná csak. Miért nem konténerezlk például a gyü­mölcsfákat is? A parkoknak, nemzeti- és sziklakertek­nek nevezett sétányok mellett elhelyezett kiállítási területeknek Is nagyobb gondot fordíthatnának. A pálmaház mögött üresen állnak a talán valutáért vásárolt üveghá­zak, ami lesújtó látvány. Miért nem ültet­nek bele legalább zöldséget? Az ország zöldség- és gyümölcsén átása nem éppen a legjobb. Mindenki a pénz hiányára pa­naszkodik, de akkor miért nem próbál­nak legalább abból pénzt csinálni, amiből lehet? Ilyenkor például még a paradicso­mot, paprikát is nyugodtan el lehet adni. A pálmaházban akad a trópusi növények szaporítóanyagából is valamicske. Miért nem szaporítanak citromfát, narancsfát, hi­szen az emberek szíves-örömest vinnék! Nincs, aki dolgozzék, aki elültesse, dugvá- nyozza, gondozza a növényeket? Ogy lát­szik, nincs. Pedig kár, mert a látogatók nem mennek e! ezek mellett az üveghá­zak mellett sem szótlanul. Sok minden széppel találkozunk, de az ember hajla­mos a szépet elfelejteni, és Inkább a rossz­ra emlékezni, arról beszélni Különösen egy Ilyen rendezvényről szólva, mint az Olomoucl Flóra. Németh István ŐSZELŐ Rejtvényünkben Aprlly Lajos fenti című verséből Idézünk: VÍZSZINTES: 1. A versidézet első része. 11. A Balkán keleti részén élt ókojl nép. 12. Fordítva: nyelvtani fogalom. 13. Olyan, mint a méz. 14. Mu­tatószó. 15. Származó. 16. Fizikai fogalom. 17. Izomkötő. 18. Női név. 20. Makó közepe! 21. Kitáró páratlan betűi. 22. Sima felületű. 24. Alkotóelemei­re bont. 27. Hideg, száraz erdélyi szél. 29. G. E. R. 30. Nyakbavaló. 32. Bízik. 33. Kabát, nadrág része. 35. Fogaival őröl. 37. Ház legmagasabb része. 38. A gabonaszemben lévő, sütőipari értéket adó fe­hérje. 40. Kalács tölteléke lehet. 42. N. 0. L. 43. Az USA egyik tagállama, fővárosa Salem. 44. Róma folyója. 46. A kén, az urán és a nitrogén vegyjele. 48. ... Hafun, hegyfok Afrika legkeletibb pontján. 49. Zenei hangok. 51. Magyar operaénekesnő volt (Anna 1885—1960). 53. Laza, tág. 54. A Halotti Beszéd ismert szava. 56. Se ..., se hamvuk, eltűn­tek. 57. A pincébe. 58. Kendertörő eszköz. 60. Fordítva: a tűzhely sütője. 81. A tészta jelzője le­het. FÜGGŐLEGES: 1. Ver. 2. Albániai folyó. 3. Kül­országból behozott áru után fizetjük. 4. Személyes névmás. 5. Adósságot megad. 6. ... Eszter, Németh László regényének címe. 7. Kecske-„gyerek“. 8. Nem éppen udvarias megszólítás. 9. Kedves, derűs. 10. Bona .... jó estét olaszul (SERA). 15. Zöldes- fehér vagy pirosas színű, bogyó alakú savanykás gyümölcs. 17. A versidézet második része. 18. Tám betűi keverve. 19. Fahéj, másként. 21. Kút jelzője Is lehet. 22. Gambrlus itala. 23. Dunántúli domb­vidék. 25. Sírással lekönyörög. 26. Biztonsági szer­kezet. 28. Ökorl görög szónok. 31. íme. 34. Indiá­ban: a maharadzsa felesége, Illetve fejedelmi csa­ládból való hercegnő. 36. VIzelzáró szerkezet. 39, ... Clarke, híres ausztráliai távfűtő. 41. Móricz Zslgmond Ferkója. 45. Nem lát. 47. A római mito­lógiában a földművelés Istennője. 50. Sáv. 51. ... megvénülünk, Jókai regényének címe. 52. A határ­nak két út vagy mezsgye közötti, külön névvel megjelölt része. 53. A telefon feltalálója. 55. Angol sör. 57. Farmernadrágmárka. 59. Módi közepe! 61. Üres kézi 02. Növény része. Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 17. 8zámü sorok megfejtése. A 37. szám rejtvényének helyes megfejtése: Az emberek Inkább kaphatók nagy cselekedetekre, mint jókra. Könyvet nyert Tamás Anikó, Rimavská Sobota.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents