Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-23 / 38. szám
BŐVÍTETI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: A SZISZ szlovákiai kongresszusának dokumentumai 3-8 Lepipálni az Eiffel-tomyot A királynő megint tündökölt Ennyi az élete 11 Üjra becsengettek' 12 Ä számítógépes szakmákról 14 Ünnep a hétköznapok sodrásában A forradalmi hagyományok ápolásaként az év egy-egy napján különbőzé formában megemlékezünk néhány szakágazat dolgozóiról. E megemlékezések során a legtöbb feladat a kommunikációs eszközökre hárul: a sajtó vezércikkekben, riportokban, Interjúkban tájékoztat egy-egy szakma ünnepéről. A televízió és a rádió még ennél Is választékosabb, érdekesebb formában Járulhat hozzá az ünnepségsorozatokhoz: játékos vetélkedőkkel, kívánságműsorokkal, Irodalmi alkotások adaptációival,.. A sajtó munkatársainak Is van Ilyen ünnepnapja, amely olyan forradalmi eseményre emlékeztet, mint a Rudé prévo első számának megjelenése 1920. szeptember 21-őn, De ha az ünnepnapokon a fő szerep a sajtónak Jut, mi legyen a sajtónappal? Legegyszerűbbnek tűnik: dolgozni ekkor Is. írunk önmagunk munkájáról, mintegy számvetést készítve feladatainkról, amelyekről Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára a CSKP XVII. kongresszusán a következőket mondotta: „Bátrabban kell közzétenni a hírközlő eszközökben konstruktív kritikát, hozzájárulva Így a munka minőségével és a hiányosságokkal szembeni kérlelhetetlen magatartást elősegítő nagyfokú Igényesség légkörének megteremtéséhez. Fontos, hogy a sajtó, a rádlő és a televízió a dolgozók nézetei és tapasztalatai széles körű demokratikus cseréjének tényleges fórumává válton, hogy a hírközlő eszközök rendszeresen és mélyrehatóan foglalkozzanak belpolitikai és a nemzetközi élet fő kérdéseivel, a gazdasági és a szociális jelenségekkel. Tevékenységükben abból kell kiindulniuk, hogy a dolgozóknak Joguk van tudni, milyen intézkedéseket hoztak a bírált hibák. leküzdésére. Mindennapi gyakorlattá keil válnia annak,, hogy a vezetők a sajtóban, a rádióban és a televízióban személyesen tájékoztatják a közvéleményt az általuk Irányított területek tevékenységéről, a feladatok megoldásáról, és választ adnak az embereket érdeklő kérdésekre. Ez teljes mértékben összhangban van a széles közvélemény tájékoztatásának lenini elvével.“ E fontos feladatok mind a demokrácia elmélyítését szolgálják, az új gondolkodás- és cselekvésmód elterjedését szorgalmazzák. Több Jelentős fórumon folytatták e gondolatokat, feldolgozva, pontosítva őket; Így legutóbb a SZISZ szlovákiai kongresz- szusán Is, amelynek főbeszámolóját és határozatait éppen ebben a számunkban közöljük. De a sajtó sokrétű feladatáról, az Idézett gondolatokról — természetesen — a legtöbb szó a Csehszlovák Újságírók Szövetségének Júniusban lezajlott IX. kongresszusán esett. Ezen a kongresszuson a CSKP KB nevében Jan Fojtík elvtárs, a KB titkára a fontos feladatokról szólva a szakmai felelősségérzetre és -tudatra Is felhívta a figyelmet. „Felelősségteljesen át kell gondolni minden újságszámot, minden oldalt, cikket, Jegyzetet, hírt, sajtóban közölt anyagot. Az egyes kollektívákban felül kell bírálni, hogy elég meggyőző és hatásos-e az érvelésünk, mennyiben segítjük olvasóinkat, hallgatóinkat és nézőinket a politikai, az eszmei orientálódásban, abban, hogy megismerjék az életet. (...) Ott sem lehetnek elégedettek, ahol úgy vélik, hogy lépést tartanak a korral. A napjaink követelményeinek megfelelő újságírásban ez nam elegendő. Nagyobb célok elérésére kell törekednünk. Fáradhatatlanul, szüntelenül újabb Javaslatokat kell tenni, ösztönözni a fejlődést, megvalósítani az élenjárók gyakorlata által igazolt gondolatokat, terjeszteni ezeket, és kitartóan arra ösztönözni, hogy merészen keressük a fejlődés új útjait.“ Mennyire tesz eleget szocialista sajtónk történelmi korunk forradalmi követelményeinek? Ne boncolgassuk ezt a kérdést, ünnepünk van, talán nem Is Ülik. Mag talán nem Is lehet rá egyértelműen válaszolni, hiszen a ml mindenkori mai munkánk eredménye olvasónk mindenkori holnapi teljesítményével mérhető csak. Talán a lapok példányszáma, olvasottsága, a műsorok hallgatottsága, nézettsége adhatna támpontot, ám a számok, a statisztikák mindig lelketlen, embertelen mutatók, minden körülményt figyelmen kívül hagyók. A ml munkánk lényege pedig éppen az, hogy az emberről szóljunk az embernek. És mert ünnepünk van, Illik megemlíteni még egy szubjektumot: az alkotő embert, az újságírót. Ünnepünk van, ne boncolgassunk bonyolult kérdéseket, hagyjuk most a feladatok teljesítésének sikereit és árnyoldalait. A hétköznapok sodrásában lesz erre te elegendő Idő és mőd Is, hiszen szinte naponta találkozunk — ha legtöbbször csak áttételesen, lapunk révén. Ilyenkor szokás valamit kívánni Is. Nos, én azt kívánom, hogy találkozásaink legyenek gyakoriak, őszinték és meghittek. Azt kívánom a sajtónak és az olvasóknak, hogy a felsorolt feladatokat pontosan és hatékonyan tudjuk teljesíteni, ml, újságírók, mert abban az olvasó — legyen az diák, munkás vagy értelmiségi, legyen bár Idős vagy fiatal — sikerei Is benne foglaltatnak. NESZMÉRI SÁNDOR
