Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-16 / 37. szám
~Xf Kommentárunk A kölcsönösség jegyében A rendszeres újságolvasó figyelmét nem kerülhette el, hogy a CSKP KB Elnökségének szeptember 3-án kiadott közleményében milyen pozitívan értékelték Lubo- mír Strougal elvtársnak, hazánk miniszter- elnökének magyarországi látogatását. A legutóbbi tárgyalások középpontjában érthetően a gazdasági együttműködés kérdései álltak. A gazdasági együttműködés elmélyítése megköveteli a termelési és a tudományos-műszaki együttműködés korszerű formáinak bevezetését. A két fél megkülönböztetett figyelmet fordít a közös vállalatok létrehozására — állapítja meg a közös közlemény. Ezért szükségesnek tartják, hogy meggyorsuljanak a meglévő termelési együttműködési megállapodások meghoszabbításáról folyó tárgyalások, konkrét intézkedések történjenek a szakosítás és kooperáció elmélyítésére, mindenekelőtt a személygépkocsi-gyártásban, az elektrotechnikában, a vegyiparban, valamint más tudományigényes ágazatokban, így az atomerőmű-berendezések gyártásában, a mikroelektronikában és a biotechnológiában. Leszögezték azt is, hogy eredményesen folyik a két ország mezőgazda- sági üzemei közötti termesztési rendszerek kölcsönös cseréje. Elismeréssel szóltak a gabőíkovo — nagymarosi vízlépcső- rendszer építéséről, és megállapították, hogy a környezetvédelmi követelmények optimális kielégítését is folyamatosan biztosítják. A gazdasági kérdések mellett az együttműködés egyéb területeiről is sző esett. Csehszlovákia és Magyarország miniszter- elnökei egybehangzóan hangsúlyozták, hogy a közös feladatok megoldása, illetve az ehhez szükséges légkör biztosítása szempontjából növekvő szerepe van a társadalmi és a tömegkapcsolatoknak, a kulturális érintkezések elmélyítésében. Lubomír Strougal miniszterelnök elmondotta azt is, hogy az állami' és a pártkapcsolatok a két ország között a szocialista internacionalizmust példázzák. Számtalan bizonyítéka van a gazdasági és a társadalmi szervezetek, a szövetkezetek kölcsönös együttműködésének csakúgy, mint a nemzetiségek kapcsolatainak. Így azután a közös közlemény is leszögezi, hogy mindkét fél nagy gondot fordít a nemzetiségek egyenjogúságának érvényesülésére, kulturális és társadalmi fejlődésére. Egyetértettek abban Is, hogy az elért pozitív eredményekkel összhangban tovább kell folytatni a közös, haladó hagyományok ápolását. Együttműködésünk formáit és tartalmát Is a megújulás igénye jellemzi. Oj módszerekre, új eszközökre van szükség, mindenekelőtt a gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatainkban. Erre a csehszlovák és a magyar kormányfő is reális lehetőségeket lát. Országaink fejlődésüket nem vonatkoztathatják el a világban kialakult helyzettől. A nemzetközi kérdések megítélésében teljes a nézetazonosság országaink között. Mindkét ország a szocialista közösség nyugati peremén fekszik. Ezért támogat minden pozitív lépést azokon a leszerelési tárgyalásokon, ahol az európai biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevő államai az egész világrész együttműködését szolgáló dokumentumok kidolgozására törekszenek. A miniszterelnökök véleménye szerint az európai együttműködés ügyét szolgálná, ha megvalósulna a prágai gazdasági fórum, valamint a humanitárius kérdésekkel foglalkozó moszkvai konferencia. Strasser György „Nagyobb figyelmet, több megértést... Egy kis üzemnek talán nincs is több alkalmazottja, mint amennyi tagja van a nagykürtös! (Veik? Krtiä) Dolina bánya konszernvállalat üzemi ifjúsági szervezetének. A vállalat 7 SZISZ-alapszervezeté 372 tagot tömörít magában. A közel 2000 embert foglalkoztató bányában 720 a 30 éven aluli dolgozók száma, tehát a fiataloknak csak alig valamivel több, mint a fele tagja az üzemi ifjúsági szervezetnek. A tagság szociális összetétele: 283 munkás, 89 műszaki-gazdasági dolgozó. A nők száma a szervezetben 25. A SZISZ-tagok közül 120-an párttagok, illetve tagjelöltek. E statisztikai adatokat Stefan Zemőák- tól, a Dolina bánya üzemi SZISZ-bizottsá- gának elnökétől tudtam meg. — Én arra lennék kíváncsi, mi áll a számok mögött. Ugyanis mindenfélét, jót- rosszat egyaránt hallottam a nagykürtösi bányászfiatalokról. Ügy gondolom, te vagy a legilletékesebb arra, hogy értesüléseimet a maguk helyére tedd — mondom Stefan Zemőáknak. — Hadd kezdjem azzal, hogy értesüléseid nem alaptalanok, mert ilyenek, meg olyanok is vannak bányászfiataljaink között. Ezzel a válasszal azonban nagyon leegyszerűsíteném a magyarázatot, éppen ezért egy kicsit közelebbről Is bemutatom üzemi ifjúsági szervezetünk életét. A nemrégiben megtartott üzemi SZISZ-konferen- ciánkon a maguk valóságában tártam fel a tényeket, közöttük a sikereket, kudarcokat, problémákat is. Azzal kezdtem, hogy az elmúlt időszakban is a politikai nevelő munka, a tömegpolitika és a munkahelyi kezdeményezés fejlesztése alkotta tevékenységünk alapját. Az alapszervezetekben folyó politikai oktatás tapasztalatai azt mutatták, hogy a színvonalat több szempontból Is emelni kell. Az évzáró taggyűléseken joggal kifogásolták, hogy az előadások nem eléggé időszerűek, tematikailag sokszor ismétlődnek, egyszóval nem kötik le a fiatalok érdeklődését. A gyér látogatottság oka részben ez, részben a három műszakos üzemelés. — Mint említetted, nagy hangsúlyt helyeztek a munkakezdeményezés fejlesztésére. Milyen sikerrel? — A legjobb eredményeket kétségtelenül ezen a területen értük el. A hét ifjúsági munkacsoport tagjai tényleg kezdeménye- zően viszonyulnak a termelési feladatok teljesítéséhez. Rendszeresen bekapcsolódnak a különféle szocialista versenyekbe. Szükség szerint szombatokon és vasárnapokon is dolgoznak. Külön kiemelném Köböl Róbert előkészítő ifjúsági kollektíváját, amely 1985-ben megszerezte a XII. Világifjúsági Találkozó feliratú becsületjelvényt. És nem véletlenül, mert a vágathajtásban a legtöbb rekord a kollektíva nevéhez fűződik. — A bányász SZISZ-tagok társadalmi munkájára sem lehet panasz ... — Ez szintén olyan terület, ahol nem gond beszervezni tagjainkat a választási program feladatainak teljesítésére vagy a mezőgazdasági csücsmunkákban való segítésre. S ha már dicsérek, hadd említsem meg, hogy kielégítőnek mondható a szervezet kulturális és sportélete Is. — Mi az, amivel nem vagy, nem vagytok elégedettek? — Manapság lépten-nyomon szó esik a tudomány és technika vívmányainak gyakorlati hasznosításáról, a fiataloknak e folyamatba való bekapcsolásáról. Régóta vajúdik, és csak nem akar megszületni a fiatal technikusok állomása. Ugyanis már tavaly megállapodtunk vállalatunk vezetésével és a szakszervezet üzemi bizottságával az állomás létrehívásáról. Tevékenységének középpontjában a mikroelektronika, a számítástechnika, a programozás állt volna, de ilyen-olyan okokra hivatkozva nem tudták előteremteni az ehhez szükséges pénzt. Ez év elején viszont már határozott ígéretet kaptunk arra, hogy a már átadott, de még berendezetlen új munkásszálló épületében kap helyet az állomás, és még az idén megindulhat ott a munka. — Ha jól tudom, a Dolina bányában nem új keletű jelenség a munkaerő-vándorlás, s némelyeknél a laza munkafegyelem, főleg a fiataloknál. Sajnos, ezek között a fiatalok között SZISZ-tagok is vannak. Ml erről a véleményed? — Ez a téma külön beszélgetést érdemelne. Objektív és szubjektív okai vannak a munkaerő-vándorlásnak, őszintén megvallom, vállalatunknak és járásszékhelyünknek, ahol a bányászok zöme él, nincs kellő megtartó ereje. Szűkében vagyunk a kor igényeinek megfelelő művelődési és szórakozási lehetőségeknek. Lassan épülnek a lakótelepek járulékos létesítményei, a kereskedelmi és szolgáltatóhálózatban is találkozni fogyatékosságokkal, de a sport- lehetőségek nem a legideálisabbak ... Nos, ami a fiatal bányászok munkafegyelmét illeti, tény, hogy akadnak közöttük fegyelmezetlenek és felelőtlenek, akik különösebb Indok nélkül műszakot mulasztanak. Szóba került ez a dolog az egyik SZISZ-alapszervezetünk évzáró taggyűlésén ís, ahol a részlegvezető meglehetősen kl- rohant a munkakerülő fiatalok ellen, mondván, hogy a munkahely nem nevelőintézet, ott nincs lehetőség a szülők vagy az iskola nevelési mulasztásait bepótolni. És ebben van némi igazság, bár a többiek jó példával hathatnak a sorból kilógó fiatalokra. Nekem az a véleményem, hogy vállalatunknak is nagyobb figyelmet és több megértést kellene tanúsítania Ifjúsági alapszervezeteink tevékenysége Iránt. Felvetettem a kérdést, hogy vállalatunk sportegyesülete miért kap nagyobb anyagi támogatást, mint az üzemi ifjúsági szervezet. Kértem, hogy a jövőben meg kell szüntetni az Ilyen hátrányos megkülönböztetést, mert ez sok SZISZ-tagnak kedvét szegi. Nagyobb anyagi támogatás mellett ml is több és vonzóbb rendezvénnyel köthetnénk le fiataljaink szabadidejét. Mert nem mindegy, hogy a fiatalok hol töltik szabadidejük nagy részét: a sörözőben vagy egy jól berendezett, választékos programot kínáló ifjúsági bányászklubban. Bodzsár Gyula A Szocialista Ifjúsági Internacionálé 80. évfordulójára ______________ ÉS NEMZETKÖZIVÉ LETT A Marx Károly által alapított Internacio- nálé, később a II. Internacionálé fontos szerepet játszott a nemzetközi munkás- mozgalom fejlődésében, a világ forradalmi átalakításában. Mi sem természetesebb, hogy a munkásmozgalom kibontakozásának időszakában az ifjúság körében erősödött a nemzetközi együttműködésre való törekvés, amely szorosan összefüggött az Inter- nacionálé történetével. Nem véletlen tehát, hogy nyolcvan évvel ezelőtt, a II. Interna- cionálé stuttgarti kongresszusa nyomán létrejött a Szocialista Ifjúsági Internaclo- nálé. A II. Internacionálé VII. kongresszusát — mely elsősorban a háborús veszély és a gyarmatosítás kérdésével foglalkozott — 1907. augusztus 18—24-e között tartották meg Stuttgartban. Különös jelentőséget adott neki, hogy részt vett rajta Vlagyimir Iljics Lenin és az orosz szociáldemokraták, akik elemezték az orosz forradalom tapasztalatait. Közvetlenül a II. Internacionálé VII. kongresszusa után, és annak számos küldötte részvételével kezdődött meg ugyanott az első nemzetközi Ifjúsági falálkozó, a stuttgarti Ifjúsági kongresszus. A munkásotthonban 13 ország 20 ifjúsági küldöttel képviseltette magát, hogy életre hívják az ifjúmunkások nemzetközi összefogásának fórumát. Bár már a századfordulón történtek kísérletek az Ifjúmunkások nemzetközi szervezetének megalakítására, korábban nem Jöhetett létre, mivel egyes országok ifjúmunkás-mozgalma csak a szervezkedési próbálkozásokig jutott el. A XIX. század végén mindössze néhány helyütt, így Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban és Ausztriában alakultak meg tartósan az ifjúmunkás-szervezetek. Európa számos országában, majd az Amerikai Egyesült Államokban csak századunk első éveiben szövetkeztek társadalmi, gazdasági és politikai érdekeik védelmében a fiatalok. Bár különböző országokban éltek, és helyzetük sok tekintetben különbözött, mégis voltak közös érdekeik és azonos sérelmeik. A tőkés társadalom elleni harcukat is sok közös vonás jellemezte. A mlnd- annyiukat legjobban összetartó, leginkább foglalkoztató közös gondolat — amint azt aztán Stuttgartban megfogalmazták — a békéért vívott küzdelem volt, amelyet ők antiimperialista harcnak neveztek. Akkoriban a német Imperializmus volt a militarizmus leghangosabb szószólója. Ezért nem véletlen, hogy a német szocialista ifjúsági mozgalom fordult a leghatározottabban szembe a háborús készülődéssel, tűzte programjára a militarizmus elleni küzdelmet. A német ifjú szocialisták mannhelml kongresszusukon 1900 szeptemberében fogalmazták meg az igényt: létre kell hozni az Ifjúmunkások nemzetközi szervezetét. Karl Liebknecht, a német munkásmozgalom kimagasló baloldali vezetője volt a nemzetközi szervezet megteremtésének legkövetkezetesebb szorgalmazója. 1907 márciusában az 6 vezetésével alakult meg az Ideiglenes Iroda, amely azután — szoros kapcsolatban az egyes országok Ifjúmunkás mozgalmával — megszervezte azt az összejövetelt, amely a stuttgarti alapító kongresszus néven vonult be az Ifjúmunkás-mozgalom történetébe. 11 A nyolc napirendi pontból három a kongresszus összehívásáig elvégzett munkát összegezte, három a munkásifjúság gazdasági helyzetével és nevelési kérdéseivel foglalkozott. A kongresszus legizgalmasabb, politikailag legfontosabb kérdését, a militarizmus elleni küzdelmet Kari Liebknecht ismertette az egybegyűltekkel. Amit Liebknecht a kongresszuson elmondott, az a kor forradalmi munkásmozgalmának álláspontja volt. Ezt képviselte a felnőttek összejövetelén a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom élgárdája, soraiban az oroszországi bolsevikok nevében fellépő Leninnel. „A külön antimilitarista propagandát azért kell mind erélyesebben folytatnunk — írta Lenin —, mert egyre gyakrabban fordul elő, hogy a katonaság beavatkozik a munka és a tőke harcába, s egyre nyilvánvalóbbá válik az antlmlli- tarizmus * fontossága a proletariátusnak nemcsak a jelenlegi, hanem a jövőbeli harcában és — a szocialista forradalom idején.“ , A Stuttgartban megalakult nemzetközi ifjúsági szervezet e forradalmi célkitűzéssel indult útjára. S bár a későbbiek során nem maradt mentes a nemzetközi munkásmozgalmat, a szociáldemokrata pártokat hatalmába kerítő opportunizmustól, mindenképpen fontos szerepet játszott a haladó ifjúsági mozgalomban, és nagy hatással volt e mozgalom fejlődésére hazánkban is. K. M. Ütőn a proletárforradalom győzelméhez (XIV.) Bár a bolsevik párt központi bizottsága szigorúan bizalmasan kezelte a fegyveres felkelés ügyét, a .szándék kiszivárgott. Kame- nyev és Zinovjev a központi bizottság határozata után sem nyugodott bele vereségébe, és október 18-án a Novaja Zsizny című mensevik lapban cikket tett közzé, amelyben „helytelenítette a felkelést“ és „tiltakozott“ ellene. Ezzel természetesen elárulták a felkelés tervét, mert a burzsoáziának nem volt- nehéz kitalálnia, mire készül a bolsevik párt. Ez súlyos vétség volt a pártfegyelem ellen, s majdnem csírájában elfojtotta a forradalmat. Lenin „A bolsevik párt tagjaihoz“ című írásában nemhiába bélyegezte Kamenyevet és A forradalom feltartóztathatatlan Zinovjevet a forradalom sztrájktörőinek. A forradalom ellenségei természetesen azonnal ellenintézkedéseket tettek. Az ideiglenes kormány zárt ülésen foglalkozott a felkelés ügyével, és elhatározta, hogy az ellen- forradalom erőinek összevonásával megakadályozza annak kibontakozását. Október 19-én sürgősen csapatokat vont vissza a frontról Péter- várra. Az utcákon sűrű járőrszolgálatot vezettek be. Az Ideiglenes kormány úgy tervezte, hogy a II. szovjetkongresszus megnyitásának előestéjén, október 24-én elfoglalja a bolsevikok főhadiszállását, a Szmolnijt. De a bolsevik párt sem ült tétlenül. A Katonai Bizottság október 21-én a pétervári helyőrség minden egyes alakulatához megbízottakat, afféle „forradalmi biztosokat“ küldött. Ezek a legöntudatosabb katonák segítségével igyekeztek a Katonai Bizottság pártjára állítani a tiszteket. Ilyenformán a csapatoknál, de a gyárakban és az üzemekben is erélyes harci felkészülés folyt. Az Ideiglenes kormány rémülten értesült a forradalmi biztosok működésének eredményeiről, ős azonnali cselekvésre szánta el magát. Október 24-én hajnalban (az új naptár szerint november 8-án) rendeletet hozott a bolsevik párt Rabocsij Puty című központi lapjának betiltásáról. Tisztiiskolások szállták meg a lap nyomdáját, a Téli Palota előtti téren ágyúkat állítottak fel, megszállták a pályaudvarokat, felvonták a Néva hídjait, hogy a város külső kerületeinek munkástömegeit elzárják a belvárostól. A Néván tartózkodó és a forradalommal rokonszenvező Auróra cirkáló legénységének kiadták a parancsot, hogy fusson ki a nyílt tengerre. A Szmolni] telefonvonalait elvágták. A bolsevik párt lázasan készült az összecsapásra. A Katonai Bizottság még október 22—23-án kidolgozta a felkelés részletes tervét. A terv jelentős forradalmi erőkkel számolhatott, hiszen akkorra a felkelés már a tömegek jelszavává vált. A gyárak munkásai, a helyőrség katonái gyűléseken, határozatokban nyilvánították ki akaratukat, követelték a burzsoázia hatalmának megdöntését. A pétervári helyőrség is bizalmatlanságát nyilvánította ki az ideiglenes kormány iránt, s támogatásáról biztosította a Forradalmi Katonai Bizottságot. Az események Lenint Igazolták: a felkelést haladéktalanul, még a szovjetek október 25-ére tervezett kongresszusa előtt meg kell indítani. A központi bizottság október 24-én reggel rendkívüli ülésre gyűlt össze. A helyszínre rendelt forradalmi csapatok megtisztították a Rabocsij Puty szerkesztőségét és nyomdáját a tiszti- iskolásoktól. így még délelőtt tizenegy órakor megjelenhetett a Rabocsij Puty az ideiglenes kormány megdöntésére felszólító felhívással. Egyidejűleg sürgősen forradalmár katonákból és vörösgárdistákból álló csapatokat vontak össze a bolsevik párt főhadiszállása, a Szmolni] védelmére. Ugyancsak megszállták a Néva-hidakat, kijavították a Szmol- nij telefonvonalait, s a palotába egymás után érkeztek a vörösgárdisták és a forradalmi katonai egységek. Az Ideiglenes kormány órái meg voltak számlálva. A szocialista forradalmat már nem lehetett feltartóztatni. K. M.
