Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-02 / 35. szám

új ifjúság 10 Az a tény, hogy a Szovjetunió­ban is vannak kábítószerek, csak nemrégiben látott napvilágot. Vajon miért terjedhetett el a Szovjetunióban is a kábítószer, és hogyan védekezhetünk e veszély ellen? Erről beszélgetett a Nye- gyelja című szovjet hetilap mun­katársa Mihail Bujanovval, az or­vostudomány kandidátusával, a gyermekek és a serdülők pszicho­lógiájának kiváló ismerőjével, a központi orvostovábbképző intézet orvosával. A civilizáció vétke lünk a pszichoterapeuták száma. Az általuk felírt gyógyszerek pe­dig pontosan azokat a szerveket támadják meg, amelyeket a nar­kotikumok. — Mondhatjuk-e azt, hogy a ká­bítószer-élvezés kifejezetten a serdülők problémája? — A felnőttek között valóban lényegesen kevesebb a kábítósze­res, mivel a narkósok között na­gyon magas a halandóság, és így sokan nem érik meg a felnőttkort. Meggyőződésem, hogy a felnőtt narkósok is a már említett veszé­lyeztetett gyerekek közül kerültek ki. A legfontosabb tehát, hogy ide­ratát. Sajnos, sok a csonka csa­lád, amikor az anya egyedül ne­veli gyermekét. Ha a gyerek ilyen körülmények között egyedül érzi magát (főleg, ha fiúról van szó), serdülőkorban eljut odáig, amikor azt mondja: szabad akarok lenni, azt akarok csinálni, amit akarok. Ha hiányzik az apai ellenőrzés, a kamaszfiű nagyon könnyen el­jut a teljes szabadságig, amellyel ugyanakkor nem tud mit kezde­ni. Lázadásba menekül, ami sze­mélyiségének károsodását ered­ményezi. — Mi az, ami megmenti a ser­dülőt a narkotikumoktól? maguk előtt perspektívát, vannak terveik, ha ezeket igyekeznek megvalósítani, és megpróbálnak egy reális életmódot kialakítani, nincs szükségük kábítószerre. — A kábítószer-ellenes harc má­sik lehetőségeként a félelmet em­lítette. — Az embereknek meg kell mu­tatni a moziban, a televízióban, mi lesz abból az emberből, aki kábítószert használ. Ahhoz, hogy az emberek féljenek a következ­ményektől, látniuk, tudniuk kell, hogy ezek a kábítószeres gyere­— Sok olvasónak az a benyo­mása, hogy az elmúlt időben meg­indult rendkívül erős alkoholelle­nes küzdelem a kábítószer-élve­zet fokozott elterjedéséhez veze­tett — jóllehet korábban majd­hogynem azt sem tudtuk, mi a kábítószer. — Az alkoholellenes küzdelem természetesen nem eredményez­heti a kábítószer „virágkorát“, annál is kevésbé, mivel a kábító­szer elsősorban a serdülők élve­zeti cikke, akik még — koruknál fogva — nem jutottak el az alko­holizmusig. A civilizált világban (így nálunk is) az elmúlt 5—8 év­ben egyre nő a neurotikusok, dep­resszióra haljamosak, s ezzel e- gyütt a kábítószeresek száma. — Miben vétkes a civilizáció? — Erre nehéz válaszolni. Nem születünk egyformán életerősek­nek. A mai orvostudomány segít­ségével sok olyan újszülött életét tudják ma már megmenteni, akik nem is olyan régen életképtelenek lettek volna vagy egész életükre súlyos testi és szellemi fogyaté­kosok maradtak volna. Ma eze­ket a gyerekeket nemcsak meg­mentik, hanem részben meg is gyógyítják, felnevelik, így végül is a ?zülők‘ nem ismerik saját gyer­meküket, nem tudják, hogyan kell vele bánni. A gyerekek pedig egy­re gyengébbek, fáradékonyabbak lesznek, egyre kevésbé képesek elfogadni az őket körülvevő vilá­got. Serdülőkorban néhányan kö­zülük agresszívakká válnak, el­lenállás fejlődik ki bennük a szá­mukra nehezen teljesíthető, ép­pen ezért fárasztó és idegesítő társadalmi elvárásokkal szemben, így aztán leginkább csak egymás között érzik jól magukat, egymás­sal alkotnak közösséget. Ezek a gyerekek nagymértékben veszé­lyeztetettek. — Hogyan lehet segíteni raj­tuk? — Sajnos, sokáig lenéztük a pszichoterápiát, gúnyosan „áltu­domány trójai falovának“ nevez­tük. Még ma is nagyon kevés ná­ISMERNI A GYEREKEKET jében felismerjük a hajlamot a hasonló rendellenességek iránt, még mielőtt a baj, vagyis a rá- szokás bekövetkezne. Ehhez álta­lános és nagyon komoly rendelő­intézeti , kezelésre van szükség. Elveszett emberek — Lehet-e a hajlamnak megha­tározó szerepet tulajdonítani? Ha a hajlam megvan, mondhatjuk-e, hogy az illető eleve elveszett em­ber? „Én már sok mindent meg­tettem a fiamért — írja egy anya Cseljabinszkból. — Voltam orvos­nál, a rendőrségen, mindenütt azt a választ kaptam: „Ha ön nem tudja megváltoztatni a fiát, mit vár tőlünk?“ A fiam most katona, és azt írja, hogy sikerült leszok­nia. Szeretném elhinni, de félek, hogy ha megpróbál véglegesen szakítani a „barátaival“, azok tönkreteszik, ha pedig nem szakít velük, magát teszi tönkre.“ Ez a fiú valóban elveszett ember? — A hajlamról beszélve első­sorban a gyenge akaratra kell gondolnunk, amikor a fiatal nem képes ellenállni a kísértésnek, és energiáját valami másra fordíta­ni. Akiből hiányzik a hajlam, az ellenáll, nagyobb akaraterővel rendelkezik. Akiben megvan a haj­lam, az sem elveszett ember, bár természetesen többet kockáztat. A szülőknek, az orvosoknak, a ta­nároknak ismerniük kell a gye­reket, meg kell érteniük gyenge­ségét, segíteniük kell neki. Fej­leszteniük kell önállóságát, aka­— A munka mint életforma, és a félelem a következményektől. Az erő ott munkálkodik a gyerek­ben, de nincs levezetve: törvénye­ink szerint 16 éves korig a fiatal nem végezhet fizikai munkát. E- gyébként a serdülőkor nem is­kedvez a fizikai munkának. A gyereket úgy nevelték, hogy ké­nyelmetlen számára a munka. A serdülők, mivel nem látnak más kiutat, energiájuk levezetésére botrányos lázongásokba, hangos­kodásokba, vandalizmusba mene­külnek. A narkotikumra mint dop­pingra van szükségük, hogy ez­által leküzdjék gátlásaikat. így jönnek létre a bandák. — Az imént a munkát emlí­tette. De hiszen a tanulás, a sport szintén munka, méghozzá nem is akármilyen. íme egy tipikus le­vél: „Oleg egészséges, tehetséges gyerek volt, két iskolát is elvég­zett kitűnő eredménnyel, szakkö­rökbe járt... Aztán kosárlabdáz­ni kezdett, edzésekre járt, és ami­kor valaki „füvet“ adott neki, hogy próbálja ki, elfogadta ... Sajnálatra méltó, akarat nélküli ember lett belőle. Mindössze 22 éves, de élő halott.“ — A munka komoly dolog, ami a serdülő és a társadalom számá­ra egyaránt fontos. Sajnos, nem vagyunk erre kellőképpen felké: szülve, a fiatalságnak nem kíná­lunk választási lehetőségeket. A sport (az anyukák és az edző fel­fogása szerint) azért kell, hogy rekordokat, dicsőséget szerezzen a gyerek, Ha a fiatalok látnak kék hamarabb halnak meg, mint a kábítószerrel nem élő kortár­saik, megfulladnak, mérgezést, sokkot kapnak. 10—13 évesek is meghalnak. A felelősség elsősor­ban az orvosoké, bár a szülők a rendőrséghez fordulnak segítsé­gért, nem pedig az orvoshoz. Négy kábítószeres gyerek közül csak egyet visznek orvoshoz. — Félnek, hogy nyilvántartásba veszik a gyerekeket? Vagy attól félnek, hogy nem tudnak rajtuk segíteni? — Ettől is, attól is. A 60-as években a szovjet pszichiátriában eluralkodott az a nézet, miszerint azok az emberek, akiknek visel­kedése, magatartása eltér közvet­len környezetének normáitól, „szkizofrének“. És bár a szkizo- frénia nagyon ritka és nehezen felismerhető betegség, az orvosok gyakran ráfogták a betegre ezt a diagnózist. A 70-es években a szkizofrénia nemcsak diagnózissá, hanem félelmetes, megbélyegző kifejezéssé vált. Akire egyszer rá­fogták, élete végéig kísérte. így alakult ki a félelem az orvosok­tól, bizalmatlanság a pszichiátriai kezelésser szemben. Sajnos, félel­met és bizalmatlanságot kelteni lényegesen könnyebb, mint elosz­latni. Még ma is vannak olyan szülők, akik látva, hogy gyere­kükkel valami nincs rendjén — inkább várnak, „hátha“ a dolog magától; rendbejön.“ Orvosok felelőssége — Az orvos akkor tud hatható­san segíteni, ha erre a feladatra felkészítik, jelenleg nálunk több mint 80 orvostudományi egyetem és több tucat orvostovábbképző intézet működik. 1987 szeptembe­rében a központi orvostovábbkép­ző intézetben egy hónapos elő­adássorozatot tartanak a gyerme­kek és serdülők kábítószer-élve­zetének időszerű kérdéseiről. Ä leendő gyermekpszichológusoknak jelenleg nem tanítják a kábító­szert élvező gyermekek és serdü­lők gyógykezelésének módját. 1985 májusáig a gyermekpszichológu­soknak nem beszéltek a serdülők körében oly gyakori nagymértékű alkoholfogyasztásról sem. Általá­ban a felnőttkori alkoholizmus és kábítószer-élvezet következmé­nyeiről esik sző, és nem arról, hogyan lehet gyógyítani a fiatal narkósokat és alkoholistákat. — íme, még egy levél. „Né­hány évvel ezelőtt egy fiatal ápo­lónőt, aki nem volt hajlandó gyógyszerekkel ellátni a narkóso­kat,. bestiális módon meggyilkol­ták.“ Sok egészségügyi dolgozó azonban hajlandó ellátni a narkó­sokat. A recepteket valahogyan (valakitől) beszerzik. Az ilyen or­vosokat felelősségre kellene von­ni, hiszen ezáltal megszegik az orvosi esküt. — Próbálja meg előkeresni az eskü szövegét: az orvostudományi egyetemek dékáni hivatalain kí­vül sehol sem fogja megtalálni... Sajnos, előfordulnak olyan esetek — bár ez valóban ritka dolog — hogy narkós-alkoholista orvosok gyógyították a narkós-alkoholista betegeket. Ez már bűncselek­mény. Az sem ritka, hogy meg­felelő anyagi ellenszolgáltatások fejében narkotikumokkal látják el a betegeket. — Ügy tűnik, két problémával kell megküzdeni: meg kell gyó­gyítani a betegeket, ugyanakkor nincs megfelelő számú és képzett­ségű szakember. — A társadalom, a közvélemény nem jutott el annak megértésé­hez, hogy a narkománia nem egy­szerűen bűncselekmény, hanem elsősorban betegség. Segítség nél­kül ettől a betegségtől egyetlen ember, beteg sem szabadulhat meg. A köztudatban elterjedt az a téves meggyőződés, hogy a gye­rekekért elsősorban az orvos, g tanár, a rendőrség felelős — pe­dig valójában a család az, a töb­biek csak segíthetnek. Lm ÚJ ISKOLA Rejtvényünkben Pákolitz István fenti című ver­séből idézünk egy kétsorost. VÍZSZINTES: 1. A versidézet első része. 11. Mis­kolc hegye, de zsír jelzője is lehet. 12. Bíztató szó. 13. Lótenyésztéséről ismert Pest környéki község. 14. Forma (éf.). 15. Ötven százaléka. 17. Foghús. 18. Sor szlovákul. 19. Lécekből összerótt, hézagos oldalú nyitott ládika. 21. Tévé! 22. At­moszféra. 23. Politika jelzője is lehet. 24. A tévé rendszeres esti adása. 26. Csoportnak zárt rend­ben való hosszabb gyaloglása. 28. Kendert tör. 30. Thaiföld régebbi neve. 32. Lom ikerszava. 34. ... tesz, becsap, rászed. 35. Rar betűi. 36. Ma­ródi. 37. Főnévképző. 38. A győzelem megszemé­lyesítője a régi görögök képzeletében. 40. Saját tulajdon, régiesen. 41. A magyar nemzeti szob­rászat legnagyobb alakja (Miklós 1831—1875), híres műve a Búsuló juhász. 42. Az észak-indiai Magadha birodalom királya volt. 44. Ásatás ered­ménye. 46. Bekövetkezik. 48. Égtáj. 49. Kiejtett betű. 50. A jószívű teszi. 52. A szeretet jelképe­ként elnyeri valakinek a ... 54. Izomkötője (éf.). 55. Katasztrális röviden. 57. Gazdasági épületek. 58. Csak egy kissé. 59. Finom az ilyen vaj. 61. Szovjet repülőgéptípus. 62. Fiatal ló. 63. Tőszám­név. FÜGGŐLEGES: 2. Egy harapásnyi étel. 3. Idény. 4. Testrész. 5. Spanyol és svéd gépkocsijelzés. 6. Dal. 7. A középkorban Prágában életre keltett agyagszobor. 8. Bead, de csak a közepén! 9. Szil betűi keverve. 10. Földdarabka. 14. A versidézet második része. 15. Déry Tibor regénycíme. 16. Megtörtént dolog. 19. A vese orvosi neve. 20. Ro­mániai folyó. 23. Az 1848-as szabadságharc tábor­noka volt (József). 25. Szétadagol. 26. Aki so­kat ..., keveset fog, ismert mondás. 27. Jugoszlá­viai város a Duna és a Tisza találkozásánál. 29. Jogtalan cselekedet elleni tiltakozás. 31. A nő­szirom rendszertani neve (eredeti helyesírással). 33. Ilyen ház a hegyvidéken a turistaház. 39. Dí­szes. 41. Fordítva: román pénznem. 43. „A“ be­széd része. 45. Élet. 47. Mályvaféle dísznövény. 49. Női név. 51. Emelőgép. 53. Volt, régiesen. 54. Női becenév. 56. Nyom. 58. Kas betűi kever­ve. 60. Ételízesítő. 62. Kubai és osztrák gépkocsi­jelzés. Beküldendő a vízszintes 1., a függőleges 14. számú sorok megfejtése. Lapunk 33. számában megjelent rejtvény he­lyes megfejtése: Az orvos azt mondta neki, hogy az idegesség az öregedés jele. Könyvet nyert Simonka Judit, Stúrovo.

Next

/
Thumbnails
Contents