Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-08-19 / 33. szám

új ifjúság 8 ÖRÖK MEGÚJULÁS Házi Tánya, a Matesz fiatal művésznője „]6, ha a művészt az örök útkeresés, a megújulniakarás hajtja“ — vallotta Tőnya egy beszélgetés során egyik hetilapunk munkatársának, aki afelöl fagatta, ml a véleménye az avantgardizmusról. Házi Tányára ez a megújulás kétszeresen Is vonatkozik. Egyrészt: a jó színész annyi­szor újul meg, ahány szerepet játszik pá­lyája, illetve élete során. Másrészt' valóban azok közé az emberek — művészek — kö­zé tartozik, „akik nem bírják ki sokáig egy pocsolyában;. Életeleme a mozgás, a sokszínűség, az állandó megújulás. Hat szerepet játszott eddig a Magyar Te­rületi Színház két társulatában, ebből egyet, a legelsőt, a Thália Színpadon, Kassán (Ko- Slce). Láttam minden alakítását és elhiszem neki, hogy a lelke mélyén valami örök megújulási vágy űzi-hajtja. Szinte feltar­tóztathatatlanul .., Tánya Komáromban (Komárno) született, huszonnégy évvel ezelőtt. Alapiskoláit is, a gimnáziumot is itt végezte. Salát beval­lása szerint már gyermekkorában „megfer­tőzte“ a színház varázsos hangulata. Szín­ház iránti vonzódását, „színészi vágyálmait“ részben már a gimnáziumban megvalósít­hatta. Nemcsak a művészi szövegek egyéni tolmácsolásában lett jártas, szerepelt Gás­pár Tibor tanár minden irodalmi színpadi, illetve kisszínpadi összeállításában, műsorá­ban. A [ókai Napokon több alkalommal is megismerkedhetett egy-egy előadás forró — hangulatával, a közönség kiszámíthatatlan reakcióival, a nézők olykor határt nem Is­merő lelkesedésével, vagy mélységesen el­utasító magatartásával. . Diákként többszőr is szerepelt azon a színpadon, ahol később „hivatásos színházi tagként“ is közönség elé léphetett — de már sokkal több felelősségtudattal, mint annak előtte, „forró fejű“ diákkorában. Pályafutását színészjelöltként kezdte a Matesz Thália Színpadánál. Öt évvel ezelőtt ő is részese volt a jubileumi évad szezon­nyitó ősbemutatójának. Tóth László „Az ál dozat“ c. drámájában ő volt „a valódi ál dozat“: az a fiatal lány, aki önként vállalja a befalaztatást, „csak hogy megálljának Dé­va magas falai“ jelképesnek érzem ezt a szerepet — az elsőt — Tánya életében: mintha a színészi hitvallását közölte volna a nyilvánosságai ennek a szerepnek a meg­Házi Tánya „Anica“ szerepében Jókai Mór— Török Tamás „Fácia Negra“ c. kalandos történetében. (A képen jobbra még Mák formálása révén. Mintha akkor megérezte — és játékával ki is mondta — volna: „Itt, kérem, nem babra megy a játék .. .1“ A „falak“ tovább kísérték életét, pályá­ját Második szerepét a komáromi társulat­nál játszotta Blanka [irásková mai cseh drámaíró Zűrzavar c. vígjátékában. (Ez az előadás magyar nyelvű és szlovákiai ősbe­mutató volt a — százesztendős — „cseh színházi éve alkalmával, egyúttal akkor ün­nepelte a Matesz megalapításának 30. év­fordulóját.) A „gimnáziumi lány“-t alakí­totta egy éppen széthulló családban. A há­romtagú família olyan lakásviszonyok köze­pette élt, hogy a középiskolás csemetének már csak a ruhásszekrény felső polcán ju­tott éjjeli szállás ... Tánya „nagy hévvel, mély átéléssel“ játszotta egyívású kortársa szerepét, de a kritika azért megjegyezte, A FORDÍTÁSRÓL - V. RÉSZ e'!Í „Földet ér egy léggömb, kosarában Sherlock Holmes és Wattson doktor. Nem tudják, hova kerültek. Egy arra járó embertől Holmes megkérdezi: — Megmondaná, uram, körülbelül hol le­hetünk? — Megmondom én pontosan. Önök most éppen a léggömb kosarában vannak Ebben a pillanatban egy szél­lökés magasba emeli a léggömböt. — A pokolba ezekkel a matematikusokkal! — fakad ki Holmes. — Ön engem min­dig ámulatba ejt. Honnan tudja, hogy éppen matematikus? — kérdezi Watt­son. — Ennél mi sem egyszerűbb. A vá­lasza abszolút pontos és teljesen hasz­nálhatatlan volt.“ Az iménti részlet két szempontból is tanulságos lehet számunkra. A nyelv- művelést és tételeit ugyanolyan kü­löncködésnek, használhatatlannak tart­ják egyesek, mint a matematikát. A nyelvművelésnek, de a fordításnak is egyik alaptétele, hogy minden szö­veget nyelvileg lektorálni kell. Vagyis felül kell bírálni, felhívni a szerző(k] figyelmét a nyelvi, nyelvtani és stilisz­tikai botlásokra, esetleg rögtön kijaví­tani a súlyosabb hibákat. Érdekes (vagy inkább természetes?) jelenség azonban, hogy e tétel súlyét többnyire ott értékelik, ahol hivatás­szerűen foglalkoznak szövegekkel, te­hát különféle szerkesztőségekben. Az alkalmi szövegkiadványok elkészítésé­ben azonban általában nem vesznek tu­domást róla. A másik szempont már nyelvibb és nyelvtanibb természetű, s a kosarában, válasza szóalakokkal függ össze. A két szóalaknak látszatra semmi köze egy­máshoz. Hogyha azonban lefejtjük ró­luk a toldalékokat (eredmény: kosár, válasz), s a két szóalakot ebből próbál­juk újra felépíteni, rögtön, az első lé­pés után is nyilvánvalóvá lesz a hason­lóság: kosar-a válasz-a. A szó tövéhez járuló -a nem egysze­rűen csak hangzó, hanem birtokos sze­mélyrag is, s e formájában a szóalak a következő ragozási sornak a része: kosaram, kosarad, kosara; kosarunk, kosaratok, kosaruk; ill. válaszom, vá­laszod, válasza; válaszunk, válaszotok, válaszuk. A névszóragozásnak ez a fajtája, a birtokos személyragozás jellegzetes sa­játossága nyelvünknek, mert egyetlen szóvégi személyraggal képes kifejezni a birtokviszonyt, illetve valamely sze­mély vagy dolog valóságos vagy átvitt értelemben vett birtokosát. Más nyel­vek ezt a viszonyt két szóval fejezik ki, pl. moja odpovetí, tvoja odpovetí, jeho (jej) odpoved1; ill. meine Antwort, deine Antwort, seine (ihre) Antwort, stb. Ez a különbség persze gyakran megzavarhatja a tapasztalatlan fordí­tót. Amint láthatjuk, a két szóból álló idegen nyelvi birtokos szerkezet he­lyett egyetlen ragozott szóalakot hasz­nálunk: kosara, válasza. Ezt valamifé­le lappangó birtokos szerkezetnek is te­kinthetjük, amelyben csak a birtokszó van megnevezve, de külön szó nem utal a birtokosra, hanem szerényen meghú­zódik a személyragban. Természetesen, hogy „néha összegubancolódik a nyelve“ és „kl-kihagy egy-egy szótagot“. Talán túlságosan nagy volt a hév... A közönségnek ettől függetlenül mindkét elő­adásban tetszett Tánya játéka. Nem vélet­len hát, hogy akkor ősszel már színihall­gatóként láthattuk viszont a bratislaval színművészeti főiskolán. A főiskolán rövid Idő alatt „mindenki kedvence“ lett Tánya. Csodálkozó, szép szeme, hosszú, fekete haja, törékeny kar­csú alakja, táncos lépte, ringó járása, egész lényének kecsessége nem maradhatott ész­revétlenül. Hogyha mozdul, mintha minden apró izmocskája muzsikálna ... Az ilyen színészjelölteket szeretik a fő­iskolán, az ilyen „temperamentumos al- kat“-ot, „örökmozgó fizíkum“-ot, az ilyen­fajta „kreatív lény“-t. A főiskola utolsó évére még magasabb fokra fejleszthette kreativitását és fizikai adottságait, amely nélkülözhetetlen a korszerű színjátszásban. Az utolsó év „záróvizsgáján“ egy „csábos mediterrán fiatalasszonyt“ játszott Caragia- le „Az elveszett levél“-jében. A főiskola utolsó évében''már a Matesz komáromi társulatának tagja volt. A nyolc bemutató közül négyben szerepelt. Minden páratlanban ... Talán azért, mert ekkor ta­lálta meg — Budapesten — élete párját, akihez férjhez is ment... Pancso Pancsev bolgár író „A négy ka­lap“ című mesejátékéban „a szerelmes szí­vű kis Bonkát“ alakította, a Nobel-díjas olasz klasszikus Luigi Pirandello „Több- gyerekes agglegény“ c. falusi történetében a lányok egyikét, Luzzát. A gyermekközön- ségnek igen tetszett „a fekete kislány“ já­téka. Ez után két jelentős szerep következett: Csehov „Cseresznyészkert“-jében Anya — ez volt a „diploma-szerepe“ —, majd Jókai Mór — Török Tamás kalandos történetében a „Fácia Negrá“-ban Anica, a „rendkívül szerelmes, de kemény akaratú“ cigánylány. A felnőtt közönség is „első látásra megsze­rette“ Tányát. Ma is szinte látom a jelentetet, ahogy Tá­nya „repül“ a „Fácia Negra, egyik szituá­ciójában. Mintha nem is lenne rá hatással a Föld vonzóereje... Repül, repül, mint „aki nem bírja ki sokáig egy pocsolyá­ban“ ... Repül, mert valami örök megújulá­si vágy űzi-hajtja — szinte feltartóztatha­tatlanul... KMECZKÖ MIHÄLY a mi nyelvünkben is kibontható teljes szerkezetté: az én kosaram, a te kosa­rad, az ő kosara stb., ill. a léggömb ko­sara, a matematikus válasza stb. A név­mást azonban csak olyankor használ­juk, hogyha hangsúlyozni kívánjuk ve­le a birtokos személyét. Mindezt el kellett mondanom ahhoz, hogy rögtön világos legyen, mit kifogá­solok még a korábban elemzett sörös­címkén. Szlovákul így van: „Spotrebuj- te do 3 dní“. Magyarul „Minőségét meg­őrzi 30 napig“. A minőséget szóalak nyilván hibás, de nem ismerhető fel azonnal a hiba miértje. Lehet, hogy csupán sajtóhibá­val van dolgunk, s elfelejtették kitenni a második é-re az ékezetet. Valószínűbb azonban, hogy nem is­merték fel a birtokos forma használa­tának szükségességét, pedig teljesen nyilvánvaló, hogy nem akárminek a a minőségéről van szó, a sör nem min­denféle minőséget őriz, hanem csak a saját magáét. A teljes szerkezet így lehetne: a sör minősége; tárgyragos alakja: a sör minőségét. A minőséget — minőségét között ugyanolyan különbség van, mint a ko­sarat — kosarát, választ — válaszát, könyvet — könyvét, ablakot — ablakát stb. között, vagyis az egyik csupán tárgyas, a másik pedig birtokos sze- mélyragos és tárgyas alak. Hiba a kettő összekeverése? Termé­szetesen az, és valószínű, hogy lektorá­lás esetén a helyes „Minőségét megőr­zi ..forma részesült volna előnyben. Ez is mutatja a lektorálás fontosságát. (TT) A Modrá vlna, a Smena és a Rozhlas nyári versenye Utolsó fordulójához érkezett marato­ni versenyünk A legkitartóbb részve­vők már biztosan türelmetlenül várják a sorsolást, amelyet a Bratislava-adón szeptember 4-én 19.45-kor közvetítünk. A 9. forduló feladatai: 1 írjátok meg a Feltört ugar című al­kotás szerzőjének a nevét! 2 A Bratislava-adó augusztus 21-én részletet sugároz a „Berlini keringő" (Berlinsky valcík) c. novellából, amely a „Posta délen“ (Ju2ná posta) című kötetben jelent meg szlovákul 1974-ben, majd a „Táj a szőlőhegyek alatt (Kraj pod vinicami) című kö­tetben 1983-ban. Ki a szerzője az em­lített műveknek: 1. Ladislav Ballek, 2. Peter jaros, 3. Vincent Stkula. 3. Hány tagja van a mai Elán együttes­nek? 4. Hogy hívják középső Vág mente azon községét, amely a Spojené sklárne, n. v.-ról híres? Termékeit, főképp pohárkészleteit a világ szám­talan országába exportálják. 5. írjátok meg a világcsúcstartó Szer- gej Bubka rúdugró edzőjének nevét! Prémiumkérdés: írjátok meg a SZISZ szlovákiai kong­resszusának pontos dátumát! Válaszaitokat augusztus 25-ig vár­juk a következő címen: És. rozhlas, Modrá vlna, Mytna 1, 812 90 Bratislava. —TOM— „... a kultúrának nincs olyan konstans ér­téke, amely az erkölcs természetes támasza lehetne, ellenkezőleg, magának a kultúrának van szüksége erkölcsi értékekre, azok nélkül tartalmatlan, sivár lenne ... Az Irodalom hasz­talan keresné az élet értékelt, ha ezek nem ez erkölcsből fakadnának ...“ A neves kortárs szlovák trodalomtudőstől, Vincent Sabíktól Idézett mondatok „Az Iroda­lom tudata“ címen magyar fordításban kiadott írásai egyik alaptételeként Is felfoghatók. Ezek a Vincent Sabík eddigi munkásságából válogatott általános érvényű irodalom- és mű­velődéspolitikai értekezések, szóljanak bár 60-as és 70-es évok szlovák Irodalmáról, em­ber és könyv kapcsolatáról, a kritikáról vagy a fiatal írók helyzetéről, a giccsről, a film és az Irodalom kapcsolatáról* a művészet távla­tairól stb., az elméleti és esztétikai kiinduló­pontok mellett sohasem nélkülözik az etikai alapokat. Talán ez is lehetővé teszi, hogy — mint a kötet válogatója, Roncsol László írja — „Sabík a legtermészetesebb kritikusi gesz­tusként áll oda minden igaz, építő szándékú, nem a pillanatnak, hanem mélyen a Jövőnek, a jobbnak elkötelezett, őszinte irodalmi, művé­szi, tudományos és kritikai érték mellé ... Nem kizár, hanem mindent integrál, ami a korszerű irodalomelméleti kutatások eredményeiből In­tegrálható.“ (Vu-kl) Napjaink valóságának gyors mozgása mintegy amalgámozó hatással van. az életre, s következtében a régi és az új, á.múlt és a jelen találkozik. KÖNYVÜJDONSÁGOK „Visszhang és reflexió“ című új könyvében Szeberényl Zoltán a hazai magyar Irodalom múltját és mai fejlődését kutató hosszabb-rö- vldebb Írásait gyűjtötte össze. Az ennek meg­felelően két részre — Irodalomtörténetire és kritikaira — tagolt anyag első fele („Örök- ságmentés — hagyományápolás“) a múltra tekint vissza. A szerző Itt többek között azok­kal a két háború közötti Irodalomból készült költői, próza- és esszéiről válogatásokkal fog­lalkozik, amelyek az elmúlt években láttak új­ra napvilágot a Madách kladő néhány anto­lógiájában, továbbá felidézi Forbáth Imre és Gvőry Dezső költészetének antifasiszta voná­sait. Ezenkívül felhívja a figyelmet némely, csaknem elfeledett Irodalmi örökségre: így a nyitral (NItra) Híd kiadó tevékenységére, ame­lyet hosszabb értekezésben mutat be, és az 1962-ben elhunyt Sas Andor gazdag Irodalmi munkásságára. Kötete második részében („Visszhang és reflexió“) Szeberényl szemügyre veszi kortárs Irodalmunkat, elsősorban is a hazai Irodalom­kritika eredményeit és egyes művelőinek mun­kásságát, Ismertet, Illetve elemez több szépíről művet. Szeberényl Zoltán közérthetően Irt irodalom­történeti ás kritikai írásai lehetőséget adnak arra. hogy az érdeklődő olvasók, különösebb előképzettség nélkül is, tájékozódhassanak Iro­dalmunk műltjában és Jelen alakulásában. 1

Next

/
Thumbnails
Contents