Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-08-19 / 33. szám

) új ifjúság 6 Roman Polfiőik (fekete sapkában) a Kúpele PieSfanyban kezdte pályafu­tását, majd a CH Kosice csapatába került. Ez év márciusától a magyar fővárosban, a sokszoros bajnok Bp. Vasas együttesében pólózik. A gól­erős center Bratislavában a Duna Kupán a torna legjobb játékosa lett. Strasbourgban, az Európa-bajnokságon kulcsszerepet kap... vízilabdacsapattal, az enyhén szólva furcsának mondható. Óriási meglepe­tésnek számított, amikor pár hónap­pal a római Európa-bajnokság előtt a Csehszlovák Úszó Szövetség minden különösebb indoklás nélkül kijelen­tette: vízilabdázóinkat nem nevezte az olasz fővárosban sorra kerülő kon­tinensviadalra. Ez a váratlan döntés alaposan kedvét szegte a társaságnak. Többen a visszavonulás gondolatával foglalkoztak, teljes reménytelenség uralkodott a válogatott háza táján. Bottllk Lászlónak és a csehszlovák póló igazi híveinek köszönhetően azonban csakhamar helyreállt a rend. Mindenki beletörődött fmás lehetőség nem volt), hogy az olaszországi iga­zolatlan hiányzás miatt 1985-ben csak a C-csoportban (1). a leggyengébbek között szállhat vízbe a mostohagye­rekként kezelt pólóválogatott. — Ha tudtuk volna, hogy nem 1u- tunk ki a két évvel ezelőtti Euróoa- bajnokságra, akkor „bedobjuk a tö­rülközőt“, mindannyian bíztunk ben­ne, hogy Bulgáriában kiharcoljuk a Bettiik László |balról az első), a CH Kosice és a válogatott edzője nem­csak Csehszlovákiában, hanem külföldön is elismert szakember. VojtiSek felvételei Csehszlovákiában a vízilabda — ki­emelési szempontból — csak harma­dik kategóriájú sportág. Vitathatat­lan: nálunk nem tartozik a legnép­szerűbb játékok közé, viszont az Is Igaz, hogy a póló már régen nem so­rolható a sikertelen kollektív sportok kategóriájába! Figyelemre méltó a következő adat: Csehszlovákiában a vízilabda a legrégibb (I) sportágak egyike. Az első hivatalos mérkőzésre 1909-ben került sor, és az országos válogatott már 1920 ban részt vett Antwerpenben a VII. olimpiai játéko­kon. Azóta volt ugyan a pólónak né­hány fényes korszaka (rövid ideig), de sokkal gyakoribbak voltak a siker­telenségek, melyeket a háttérbe szo­rulás korszakai követtek. Most sem valami rózsás a helyzet, ám azért nem reménytelen, hiszen ebben az évben valami elkezdődött: a fejlődés, a hul- lámvögyből való kilábalás nem köny- nyű útjára lépett a sportág. Ez csak akkor járhat sikerrel, ha a szövet­ség, a sportág valamennyi szakembe­re és a játékosok közős nevezőre lut- nak! Az eddigi ellentétek nagyon so­kat ártottak a sportágnak, amit — szerencsére — egyesek már elismer­tek ... Talán nincs Is az országban még egy olyan mellőzött válogatott, mint a vízilabdacsapat. Ezt bizonyítja az alábbi tény is: Csehszlovákia pólósai az utóbbi két évtizedben csak három­szor (I) vehettek részt az Európa- bajnokságon. A moszkvai olimpián sem indulhatott a válogatott, pedig előzőleg erre ígéretet kaptak. Hét évvel ezelőtt szerepelt utoljá­ra Európa-bajnokságon a csehszlovák vízilabda-válogatott. Akkor, Splitben nem várt, bravúros teljesítménnyel megnyerte a B-csoportos kontinens- viadalt. Nagy volt az öröm a pólósok háza táján, hiszen ilyen diadalt már régen könyvelhetett el a hazai vízi- labdasport. Bottllk László edző tanít­\ VALÓBAN megoldhatatlan A PÖLÚREJTVfNY? Hat év után ismét az Európa-bajnokságon a csehszlovák vízilabda-válogatott ványai számára azonban ezzel a győ­zelemmel korántsem fejeződött be az igen sikeresnek mondható idény. Alig pár hónappal az EB-t követően a má­sodik vonal győztese és az A-csoport utolsó helyezettje játszott osztályozót az élvonalba jutásért. Brugges-ben nem sikerült az újabb bravúr, váloga­tottunk balszerencsés körülmények között vereséget szenvedett, és nem került az A-csoportba. Ennek ellené­re a játékosokon és az edzőkön nem uralkodott el pesszimista hangulat, a Csehszlovák Űszó Szövetségben azon­ban — érthetetlenül — tragédiának könyvelték el az osztályozón elszen­vedett vereséget. — Már azzal túlteljesítettük a ter­vet, hogy megnyertük a B-csoportos Európa-bajnokságot. Különben a spli- ti kontinensviadal előtt a legjobb négy közé jutást tűztük ki célul. Va­lamennyien végtelenül boldogok vol­tunk, hogy több, esélyesebbnek tar­tott csapatot megelőzve lettünk el­sők. A Brugges-i „rájátszásra“ min­denki becsületesen, nagy odaadással készült. Ha itt is nyerünk, akkor az a győzelem a csehszlovák vízilabda- sport egyik legnagyobb diadalaként került volna be a sportág történeté­bei Az, hogy nem sikerült nemcsak rajtunk múlott. Most utólag bátran kijelenthetem: gyenge sportdiplomá­ciánknak köszönhettük az 1982-es „fiaskót“ — emlékezik vissza kissé bosszúsan Bottllk László, a csehszlo­vák vízilabda-válogatott nemzetközi­leg elismert edzője. Ami ezután történt a csehszlovák B-csoportba jutást. Ebben a csapat valamennyi tagja biztos volt — mondja határozottan Kula György, a válogatott kitűnő kapusa. Végül is hiába készült Bottllk Lász­ló legénysége az 1985-ös Európa-baj- nokságra — ismét távol kellett ma­radnia. Hogy miért? Ez még mind a mai napig nem tisztázódott... Az újabb övön aluli ütést követően a már többségében lévő peszimisták te­metni kezdték a hazai pólót. Bottlik László, valamint a vízilabdát szív­ügyüknek tekintő sportrajongók azon­ban nem adták fel. „Csak azért is“- hangulat uralkodott: akkor is meg­mutatni a hitetlenkedőknek, hogy helytelenül cselekedtek, és a cseh­szlovák vízilabda igenis nagyobb fi­gyelmet, támogatást érdemelt ne )l Igyekezetüket — részben — már a múlt év folyamán siker koronázta. Nemcsak a Bajnokcsapatok Európa Kupájában indulhatott csehszlovák klubcsapat (a CH Koáice tizedszer ju­tott a legjobb nyolc közé), hanem több éves szünet után a Kupagyőzte­sek Európa Kupájában is (A CHZWP Novákynak csak hajszálon múlott a legjobb nyolc közé jutás). Az elmúlt évben a válogatott is részt vehetett néhány nemzetközitornán, ahol rend­re megállta a helyét. Áprilisban Var­sóban a hagyományos „Warszawa Kupán“ pontveszteség nélkül (!) lett tornagyőztes. A házigazdákat 9:6-ra, a görögöket pedig ll:5-re vertei Két hónappal később Bukarestben a „Car- patia Kupán“ az előkelő harmadik helyet szerezte meg a csehszlovák válogatott. Többek között legyőzte az A-csoportban szereplő Bulgáriát! Az év utolsó felvonása a kassai (KoSice) Duna Kupa volt, amelyet jobb gól­aránnyal nyert meg. 1986-ban 10 hi­vatalos nemzetek közötti mérkőzést játszott Bottlik László legénysége, ebből hatot megnyert, hármat elve­szített, egy találkozó pedig döntetle­nül végződött (Románia ellen 8:8). Válogatottunk az idén is részt vett a nagyszabású varsói nemzetközi tor­nán, ahol ismét dobogós, harmadik helyen végzett. Majd következett a július 24. Duna Kupa, amelyen a csehszlovákok az utóbbi évek legna- nagyobb pólósikerét érték el. Rég nem tapasztalt erős mezőnyü tornán pontveszteség nélkül szérezték meg az elsőséget. — Nagyon örülnék, ha olyan ered­ményt érnénk el a bratislavai pa- sienkyi sportuszodában, amely bebi­zonyítaná: nem tartozunk az öreg kontinens leggyengébb csapatai közé. Ez a torna lesz az utolsó komoly erő­felmérés a strassbourgi EB előtt -r állapította meg a 24. vízilabda Duna Kupa előtt a csehszlovák pólóváloga­tott mestere. A háromnapos diadalmenet, a lát­ványos győzelmek után Bottlik Lász­ló határtalanul boldog volt, teljes mértékben elégedetten szólt véden­cei teljesítményéről: — Mindenkit le­győztünk, és ez, azt hiszem, önma­gáért beszél. Pontveszteség nélkül megnyerni egy ilyen nagyszabású pó- lómaratont, nem kis dolog. Két A-cso- portos válogatottat (Románia, Bulgá­ria) fektettünk kétvállra, ezenkívül si­mán megvertük a magyar és a kínai Universiade válogatottat. Értékes dia­dalnak számít a régi nagy rivális, a lengyel együttes elleni győzelem is. Ami a torna előtt álomnak tűnt, az a Duna Kupa utolsó összecsapását kö­vetően valósággá vált A csapat va­lamennyi tagja kitett magáért, dicsé­retet érdemel. Strasbourg előtt ennél jobb útravalót nem is „szerezhetett“ volna a csapat. Most is — hányadszor már 1983 óta! — bebizonyította a csehszlovák vízilabda válogatott, hogy semmi ke­resnivalója sincs a C-csoportban, a leggyengébbek között. Éppen ezért a hét végén elkezdődött kontinensvia­dalon csak egy célja lehet együtte­sünknek: a C-csoport megnyerése Er­re minden esélye megvan, hiszen az ellenfelek nem képviselnek különö­sebb játékerőt Dánia, Málta, Auszt­ria, Svájc és Törökország valóban nem tartozik a pólóhatalmak közé. Ezeket legyőzni nem nagy dolog, vi­szont kötelesség! Nem szabad azon­ban lebecsülni őket, mert a vízilab­dában minden megtörténhet Főleg a vízben . . Ha komolyan veszi a mér­kőzéseket a csehszlovák válogatott, s a játékvezetők sem szövetkeznek ellenünk, akkor az öt csapat közül aligha tudja valamelyik is megszo­rítani együttesünket .A C-csoport megnyerése — remélhetőleg — sokat javít a csehszlovák vízilabda nem ép­pen rószás helyzetén Talán ez a dia­dal is hozásegítene a megoldhatat­lanná vált (?) pólórejtvény mielőbbi megfejtéséhez! — Ha valamikor, akkor most ége­tően szükséges a tornagyőzelem. Strasbourgban nem is tudok mást el­képzelni, mint az elsőséget. A csapat valamennyi tagja igen elszánt, bizo­nyítani akar — jelentette ki Bottlik László edző. ZSIGARDI LÁSZLÓ A marokkói Said Aouitához hasonló atlé­tája nem volt még a világnak: négy világ­csúcsot tart és 34 versenyt nyert sorozatban 808—18 808 méteren. Tulajdonképpen Helsinki után Ismerte meg a világ. Az 1983. évi atlétikai világ- bajnokságtól az akkor 23 esztendős marok­kói Said Aouita a rendezvény és a sportág felfedezettjének számít. Csodálatos eredmé­nyeket futott 800 és 1500 méteren. Pedig korábbról csak az 1981. évi Unlversiadén kivívott 1500 méteres győzelméről hallott az atlétika néhány beavatott szakértője. Helsinkiben ugyanebben a számban har­madik lett. Most, négy évvel később következik az újabb VB Rómában. Az örök városba Aouita a 800, az 1500 és a 10 000 méter első szá­mú esélyeseként érkezik, persze attól füg­gően, hol akar indulni. Előtte nincs határ A mese legszebb része 1984-ben a Los Angeles i nyári olimpián kezdődik, az 5000 méteres aranyéremmel. S a fejlődés azóta töretlen. Tavaly a Grand prix-sorozat végső győztese, s azóta egymást követő 34 dia­dal fémjelzi pályáját. 800—10 000 méterig bárhol is indul, nincs méltó vetélytársa. S képességeinek sem határa. Said Aouita. Tavalyelőtt Nyugat-Berlin- ben ő volt az első ember a sportág történe­tében. aki az 1500 méteres világcsúcsot 3,5 perc alá engedte A közelmúltban Rómában 5000 méteren 13 perc alatt futott... Said Aouita: négy világcsúcs. 1500 méter (3:29,46), két mérföld 8:13,45), 200 méter (4:50,81), 5000 méter (12:58,39) az utóbbi három rekordot az idén futotta ki. , De térjünk vissza Helsinkibe, 1983 után Olaszországba költözött, a firenzei Larios Boiano klub tagja lett. Még akkor sem is­merték túl sokan. Nyilván emiatt honfitár­A II. atlétikai világbajnokság előtt A TARTÁN KIRÁLYA sál sem vetették szemére, hogy elhagyta hazáját. Azóta azonban Said Aouita Marok­kó számára egyfajta utazó nemzeti lobogó. Az ország „nagykövete" Első kép: Los Angelesben miután meg­szerezte az aranyérmet 5000 méteren, in, terkontinentális telefonhívást jelentettek be szobájában. Vonalban Husszein marokkói ki­rály volt, bejelentette neki és a 400 méte- teres női gátfutás győztesének, Nawai El Moutawa kiinak, hogy a legmagasabb rangú állami kitüntetésekben részesíti őket, és ajándékba egy-egy luxusvillát kapnak, amint hazaérnek. Második kép: A párizsi Jean Bouin sta­dionban futotta harmadik idei világcsú­csát, 2000 méteren. A lelátókon mintegy 2000 marokkói emigráns szinte megőrült a boldogságtól. Aouita magasra emelt kézzel futott előttük tiszteletkört. Marokkónak nála jobb nagykövete tény­leg nem lehet. Rómában a hosszabb távok Ilyen atlétikai csodát a világ még nem látott. Amikor két évvel ezelőtt megdöntötte az 1500 méter világrekordját, az utolsó 300 métert 39 másodperc alatt száguldottá vé­gig! Vagy az 5000 méteres rekordfutamban az utolsó 200 méteren 28 másodperc volt eredménye, s közben még slaiomozott is, két jócskán lemaradt társa között!!! Következik tehát Róma, a VB és a nagy dilemma: a négy közül melyiket szeresse: a 800, az 1500, az 5000 vagy a 10 000 mé­tert? Mindenesetre csak kettőt választhat. Megkérdezték tőle: — Ha véletlenül az 5 és 10 kilométer mellett dönt, nem lesz az egy kicsit sok? — Mit beszélnek? Szeretném, ha tudo­másul vennék, én semmit sem csinálok has­ból. Ha tehát a két leghosszabb távot vá­lasztom, biztosak lehetnek abban, hogy eh­hez van tapasztalatom és erőm is. Ilyent még nem láttam Szeretné, ha a jövőben a pechek elkerül­nék, de tudni kell azt is, hogy a bajok őt sem kímélték. Éveken át szenvedett érzé­keny lzomzata miatt, amely hol szakadt, hol begyulladt, hol valami más történt vele. Mindenesetre Said számos esetben fájós grimasszal az arcán futott be a célba. Sze­rencséjére (és az atlétikáéra is) pályáját eddig nem szakította meg sérülés huzamo­sabb ideig. Sokat köszönhet bizonyos Mor- bidi csontkovácsnak, aki rengeteget segített bajainak orvoslásában. — Ha hiszik, ha nem — mondja Morbi- di —, az ő izomzata olyan minőségű, hogy a futam után egyetlen szövetében sem ma­rad tejsav, amely a fáradtságot váltja ki. Pszlchikailag még erősebb. A versenyek előtti napon teljesen elengedi magát és nyugodt, könnyű álommal pihen. Ilyen em­bert én még nem láttam! S ez még nem is minden. Egy alkalom mai a filozófiáról beszélgettek vele, s meg kérdezték, milyen értelme van a csúcshaj- hászásnak. — Ha arra' gondolnak, engem az egy csöppet sem fáraszt. Voltaképpen nem is gondolok rá, hanem egész éven át rend­kívül keményen edzek, s nem engedem meg magamnak, hogy csipp-csupp versenye­ket fussak. Amikor pedig gyöngébb az eredményem, azonnal felmerül bennem, mit is csináltam én egész éven át. Mindamellett buta dolog megnyerni egy versenyt gyönge eredménnyel. Érthető, ez az ő világa. S Said Aouita világának legjobbja Minden tekintetben A közelmúltban egy rá jellemző módon tet­te ennek tanúbizonyságát. Párizsban csak Lewis és Moses, a két ragyogó amerikai vágtázó kapott szállást luxushotelben. Pe­dig a verseny előtt Aouita neve is rajta volt a helyfoglalások között. A marokkói fiú azonban visszautasította a megkülönböztető figyelmességet, s átköltözött a Merkúrba, a többi részvevő közé. — Nem vagyok én semmi különös. Egy világban élünk, egy sportot űzünk, ugyan­azt szeretjük, miért laknék én másutt? Said Aouita A határok megdöntője. Jelen­leg a tartán királya.

Next

/
Thumbnails
Contents