Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-08-12 / 32. szám

új ifjúság 10

M

ár a legrégibb emberi és állati csontmaradványok tanúsítják, hogy a daganatos betegségek ősidők óta előfordulnak. Az egyiptomi múmiák boncolásakor erről újabb bizonyítékok tárultak fel. A rosszindulatú daganatok hagyományos gyűjtőnevével, a „rákkal“ az Időszámítás előtti 5. században találkoztunk a nagy klasszikus orvos, Hippokratész írásaiban. A rákhoz való kasonlítás képzete a daganatos beszűrődés és az azt körülvevő tágult visszerelt összbenyomásából adódhatott.

A következő évszázadok felgyűlt tapasztalatai a daganatféleségek elkülönítésében hoztak haladást. Gale- nosz, a nagy összefoglaló az időszámítás utáni 2. században már 61 féle daganatot különböztetett meg. Tudására igen büszke volt. Egy helyen megállapította, hogy ő már mindent elmondott erről a kérdésről. A baj csak az, hogy Galenosz a 61 változat között nemcsak a valóban daganatos szövetszaporodást sorolta ide, hanem a vizenyőt és sokféle gyulladásos elváltozást is. Nem lévén még szövettani vizsgálat, ezt természetesen nem róhatjuk fel neki. Galenosz szerint a daganatok a „fekete epe" nevű alapnedv megromlásából Jönnek létre. Ez a sokáig élő tévtan ártalmas volt, mert értelmetlenné tette a sebészeti beavatkozásokat. Ugyanakkor indokolta a teljesen eredménytelen étrendi előírásokat, a vérvételeket és bizonyos gyógyszereket, amelyektől a nedvek átalakítását remélték.

Ennek ellenére a legrégibb idők óta előfordultak a daganat eltávolítását célzó műtétek. Ezek között leginkább az emlődaganatok operációja lárt sikerrel. Feltehetően azért is, mivel egy részük eleve jóindulatú volt. A daganatok e csoportja nem termel mérgező anyagcsereterméket, és nem ad áttételt. Lényegében normális sejtek burjánzásáról van szó, amely csak megnagyobbodása révén okoz

bajt. Az igazi rosszindulatú daganatok sebészeti kilátásairól a legtapasztaltabb antik és középkori sebészek egyaránt igen borúlátóan írtak.

A 17. századtól a rák új értelmezésével találkozunk. A nyl- rokerek, illetve a nyirokrendszer felfedezése ráterelte a figyelmet a daganat terjedésének erre az útjára. Kiemelte a nyirokcsomók jelentőségét, amely csomókat ettől kezdve mind tudatosabban igyekeztek eltávolítani. Furcsa módon a nyiroknedv felfedezése emellett tápot adott annak az elképzelésnek, hogy a daganatok keletkezésében ezen anyag megsavanyodása oki szerepet Játszik. E teória elterjedésében Descartes-nak is része volt, aki tekintélyével hosszú időre fedezte. Kétségtelen, hogy a vegytani megokolás sokkal modernebbnek hangzott, mint a galenoszi „fekete epe“-hipotézis. Sajnos, azonban ez is távol Járt az igazságtól, és megint csak hátráltatta a sebészek aktivitását.

A 17. században már létezett olyan felfogás, hogy a tömegesen fellépő Járványok némelyike közvetlen érintkezéssel terjed. Ez többé-kevésbé helyes megfigyelésekre támaszkodott, és sok helyes, célszerű védőrendszabályokhoz is vezetett. Mindez jóval azelőtt, hogy az átvivő anyag természetéről tudhattak volna. Ez az irányzat behatolt a rákbetegség kórtanába is, és tovább nehezítette a szerencsétlen betegek helyzetét. Most már nemcsak kezeletlenül maradtak, de családtagjaik, barátaik is elhagyták őket. Több kórház megtagadta

FELNI? MEGELŐZNI!

Az emberiség történetében több olyan betegség volt, amelyeket a legnagyobb népirtást művelő, sokáig legyőzhetetlen pestis alapján „népek pestisének" neveztek el. Olykor, persze, túlozva, hogy az emberek jobban odafigyeljenek az orvosi tanácsokra, a megelőzést tartalmazó intelmekre.

Ha nem is nevezhető korunk pestisének a daganatos betegség, mindenképpen hordozza annak jegyeit. Már csak azért is, mert egyre terjed: az utóbbi 15—20 évben nagyjából megkétszereződött az éves megbetegedési index, ugyanakkor az idestova 25 éve kiirt Nobel-dijat a kór legyőzőjének a mai napig nem adhatták át.

Sok minden forog közszájon a betegségről; leginkább a rémület, a megfellebbezhetetlen félelem 8 a vele járó letargia uralja az emberi megnyilatkozásokat a rákos — pontosabban: daganatos — megbetegedésekkel kapcsolatban. Pedig az orvostudomány, sok esetben nagy társadalmi összefogással, ezen a területen is számottevő eredményt ért el.

Mi is hát a rák? Valóban korunk betegsége, amelynek megállapítása azonos a halálos ítélettel? ürökölhe- tő-e, gyógyítható-e a ma már népbetegségszámba menő daganatos elváltozás? Lehet-e tenni valamit ellene, s ha igen, mit? A kérdéseket még sorolhatnánk, de tán ennyi is elég ahhoz, hogy a válaszokból tudást merítve ne féljünk e betegségektől, hanem okosan védekezzünk ellene.

felvételüket. Emiatt a 18. századtól erre specializált kórházak alakultak.

Kedvező fordulat állt be a 18. században azáltal, hogy a daganatok helyi keletkezésének elmélete megerősödött. Ennek arányában háttérbe szorult a rossz nedvek teóriája. Véglegesen a múlt század közepén Virchow, a nagy berlini orvostudós sejtkórtanl irányzatának hatására. Már az 1830- as években megállapították, hogy a növényi, az állati és az emberi szervezet alapképlete a sejt. A sejt az életfolyamatok elemi egysége. Minden élettani és kórtani jelenség innen vezethető le, érthető meg. Ebben a szellemben építette fel Virchow betegségelméletét. E kutatási irányzat rengeteg gyümölcsöző felismerést hozott a daganatsejtek alakváltozásainak, kialakulási folyamatának megismerésében, Persze, csak abban a nagyságrendben, ahogyan ezt a korabeli mikroszkopizálási és szövettani technika lehetővé tette.

Virchow véleménye szerint a daganatok létrejöttének kiváltó oka valamely helyi inger. Ez a felfogás már a 18. században elterjedt. Az első bizonyíték erre az volt, hogy a kéményseprők feltűnően gyakran kapnak herezacskórákot. Ezt a kátrányos anyagok lerakódásával hozták összefüggésbe. Kimutatható volt továbbá, hogy a pipázók között többször fordul elő ajakrák, mint azoknál, akik mentesek e szenvedélytől. A múlt században vették észre, hogy az anl- lln festékkel dolgozó munkások között gyakori a húgyhólyagrák, ami az odakerülő rákkeltő anyaggal magyarázható. Állatkísérletekben 1918- ban sikerült terpentinnel rákot előidézni. Amikor a 20. század elején a röntgenezés sokfelé elterjedt, a hiányos védekezés miatt igen sok daganatos betegség fordult elő sugár- ártalom következtében.

A vegyi és fizikai ingerek daganatkeltő hatásán kívül még számos egyéb kórokat is leírtak. Említhető ezek között a lelki depresszió, az étrendi hibák, a városi környezeti hatások. Az utóbbiakról persze ki lehet deríteni, hogy szintén kémiai és fizikai ártalmakról van szó.

U

* J távlatokat nyitott a rákkutatásban a mikroszkopikus élő kórokozók felfedezése. Évtizedekig makacsul kutatták a rákot előidéző baktériumot. Ilyent nem sikerül találni. 1911-ben azonban felfedeztek egy vírust, amely madarakba oltva egy kötőszöveti eredetű daganatféleséget, szarkomát idézett elő.

Többeknek sikerült szövetátültetéssel daganatot közvetíteni. Ekkorra már rendkívül kifinomodott a daganatokról szerzett szövettani ismeretanyag. Igen sokféle formát különböztettek meg. A rák elnevezést már csak a rosszindulatú daganatféleségek egy meghatározott csoportjára vonatkoztatták. Speciális témakört kénviselt a vérképzőszervek, a csontvelő és nyirokcsomók sejtburjánzása.

A 20. század közepére halmozódtak a megfigyelések, milyen a daganatos betegségek előfordulása a korcsoportok, a nemek, a rasszok, a foglalkozás, a táplálkozási szokások, földrajzi egységek stb. vonatkozásában. Rengeteg leíró jellegű adat gyűlt össze. Sokat haladtunk a betegség diagnosztizálása terén is. De ahogyan az orvostörténelemben gyakran előfordul, e tudással nem állt arányban a gyógyítás, amire a betegnek szüksége volt.

Az első előrelépések e téren a sebészet fejlődésének köszönhetők. 1832- ben kerülhetett sor az első gyomorcsonkító műtétre Bécsben, amelyet Billroth végzett él 42 éves nőbetegén, aki gyomorrákban szenvedett. Ez a műtét néhány hónapra megszabadította a beteget addigi panaszaitól. Igazolta, hogy még egy ilyen súlyos

esetben is értelme és Jogosultsága van az operációnak. Valamennyi sebészeti specialitás dicsekedhet ilyen és hasonló Jelentőségű előrehaladással a daganatmfltétek tekintetében.

Más utakon Is történtek azonban próbálkozások. A röntgen- és rádiumsugárzásról kiderült, hogy nemcsak daganatkeltő, de gyógyító hatásuk is lehet. Ez utóbbi módszereket századunk első felében alakították ki, és mint az köztudott, szakintézetekben világszerte alkalmazzák.

R

engetegféle vegyi készítmény is bevonult a rosszindulatú daganatok elleni fegyvertárba. Többségük hatástalannak bizonyult. Sikert értek el viszont az első világháborúban először hadicélokra használt mustárgázzal. Kiderült, hogy ez az anyag gyógyszerként adva, a nyirokcsomó sejtjeinek növekedésére gátló hatást fejt ki, s ez a gyakorlatban Is bevált. Még fontosabb ennél, hogy ezzel megkezdődött a sejtnövekedést akadályozó anyagok módszeres kutatása. Ennek eredményeként sokféle készítmény jelent meg, ami hosszabb- rövidebb időre beépült a kopmlex onkológiai stratégiába. Napjainkban odáig Jutottunk, hogy a daganatok kezelése igen sokféle kell legyen, aszerint, hogy azok milyen eredetűek, természetűek, hol helyezkednek el stb. Az átgondolt, szakszerű komplex kezeléssel egyre több, régebben kilátástalan esetet lehet gyógyítani, illetve a folyamatot ellenőrzés alatt tartva, fékezni. A siker közismerten elsősorban a korai felismerésen és kezelésen múlik.

Az onkológia az utóbbi három évtizedben vált önálló tudományággá. Önállósulását az tette szükségessé, hogy a daganatkutatásban és a daganatgyógyításban számos orvosi szakterület vett részt egymástól függetlenül, de hiányzott a daganatkeletkezés teljes folyamatát és a daganatgyógyítás valamennyi területét átfogó tudomány. Az onkológia ezt a feladatot hivatott betölteni. Egyik ága — a kísérletes onkológia — a daganatok keletkezésének magyarázatával, a daganatos szervezet reakciójának megismerésével és a gyógyítás modellkísérleteinek megtervezésével foglalkozik. A másik ága, a klinikai onkológia pedig összefogja mindazon ismereteket, amelyeket a daganatos betegségek megelőzése, felismerése és gyógyítása során nyertek.

A klinikai onkológus érdeklődésének középpontjában a daganatos beteg áll, E betegnek nem a daganatát, vagy valamely daganatos szervét gyógyítja, hanem az egész embert. A daganatos betegségek elleni küzdelem társadalmi összefogást kíván. 3 e küzdelem zászlóvivői — szerénytelenség nélkül mondhatjuk — az orvosok, akik munkatársul hívnak minden értő és megértő embert e társadalmi méretű küzdelem sikeréért, a legfőbb „gyógytényező“ megvalósításáért: a rák megelőzéséért.

A rákos betegeknek — mai tudásunk szerint — csaknem kétharmadát meg lehet gyógyítani. De még többen maradhatnának életben, ha optimálisan felhasználhatnánk lehetőségeinket, ha megszívlelnék a megelőzést szolgáló javaslatokat. Ehhe'z azonban a társadalom szemléletében is változás szükséges. Nem félni kell a ráktól, hanem tenni ellene.

(Folytatjuk)

összeállította: Neszméri Sándo;

NYÁR

Rejtvényünkben Dénes György „Mint játszi léggömb“ című verséből idézünk:

A nyár egy bűvös látomás, .., folytatása a rejtvényben.

VÍZSZINTES: 1. Egyféle sportoló. 4. A vers- folytatás első része. 11. Varrómozdulatot végez. 12. Ismert bratislavai futballklub. 13. ... és kontra. 14. Római számok, összegük ezerötven. 15. Fizikai fogalom. 16. Tengeri nagy emlős. 18. Névelő (éf.j. 19. Beszéd része. 21. Mezőgazdasági gu- bós növény. 23. Hiteget. 25. Kárt okoz. 27. A moszkvai olimpia mackójának neve. 29. Táncot jár. 30. Azzal, kissé népiesen. 32. Mely személyek? 33. Nyina egynemű betűi. 34. Németh László regényének címe. 36. A hélium vegyjele. 37. Főütőér. 38. Nyomasztó gond, aggodalom. 39. Egyformák. 40. Fegyverraktár. 43. Diplomáciai testület röviden. 44. Csomópont. 46. Állandó Jellegű alkalmazás. 47. Test része. 48. Régi kelta titkos Írás, amelyet főleg Írország lakói használtak. 50. Kis betűi keverve. 51. Meztelen. 52. Levegő. 54. Vonat vagy villamos jár rajta. 55. Egyformák. 57. Finom, a tejszínből készült. 59. Bezáró páratlan betűi. 60. Fordítva: csapadék. 61. Kopasz. 63. A veronai szerelmespár egyike. 65. Hordómérték. 66. Rangjelzés.

FÜGGŐLEGES! 1. A versfolytatás második része.

2. Német város a Duna partján. 3. A múlt Idő Jele. 4. Cicero gyorsírója volt. 5. Fiatal nőstény szarvas. 6. Csendes nóta! 7. Hónaprövidítés. 8. Kitüntetésül adományozott kis fémkorong. 9. Spanyol és portugál gépkocsi] elzés. 10. Kár betűi keverve. 15. Nem azt! 17. ... . fa, amely alá- vagy megtámasztásra használt faoszlop. 19. Népi hangszer. 20. A versfolytatás harmadik része. 22. Mely személyek? 24. Egyszemélyes jelenet. 25. Vág betűi keverve. 26. Szovjet sakknagymester. 28. Su- hanc. 30. Papagájfajta (éf.j. 31. ...- futás, szaladgálás. 34. Vitat, de csak a közepén! 35. Fordítva: lengyel scl-fi író (Stanislaw). 41. Zll betűi keverve. 42. Határozórag. 45. Kalória röviden. 47. Száraz, meleg bukószél. 49. A szorgalom Jelképe. 51. Arcon piros szín. 53. A Bánk bán egyik alakja. 54. Magyar határvároska. 56. Nóta. 58. Dickens írói álneve volt. 59. 1948-es honvédtábornok volt (József). 60. Folyó a Szovjetunióban. 62. Egyiptomi napisten. 64. Máltai és spanyol gépkocsijelzés. 65. Az argon vegyjele.

Beküldendő a vízszintes 4., a függőleges 1. és 20. számú sorok megfejtése.

A 30. szám rejtvényének helyes megfejtése: most vérzik el a Nap / Fűszálra hajtja le fejét / a fáradt pillanat.

Könyvet nyert Gálik Igor, Salka.