Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-07-29 / 30. szám

fúj ifjúság 10 ---­A Robinson - legenda és a valóság lapozzunk, ne napozzunk? Vannak alig harmincéves nők, akiknek már barázdák szántják az arcát, és lega­lább ügy festenek, mint valamikor az öt­venéves hölgyek. A bőr rákos megbetege­dései számának növekedése figyelmeztető jel. A dermatolőgusok és onkológusok sza­vára, úgy tűnik, mégiscsak kezd felfigyel­ni a nyilvánosság, és a megrögzött nap­imádók is tudatosítják, hogy a mindenáron elért tetszetős bronz veszélyes az egész­ségre. Sajnos, a fiatal, szép és sikeres egyén eszményképe nem változik meg egyik nap­ról a másikra. És az is igaz, hogy az em­berek a szépségért szenvedni Is hajlandók. Voltak idők, amikor a dohányzás sikknek számított, a diétázást pedig az öregedés, betegség Jelének tartották. Ma már világ­szerte visszaszorulóban van a dohányzás, és senki se'm csodálkozik például azon, ha valaki tudatosan lemond a gasztronómiai élvezetekről. Napjaink ideálja a karcsú, nem dohányzó ember. Talán nem kell so­káig várnunk arra sem, hogy ezt a kar­csú, sportos alkatot ne csak úgy ismerjék el eszményinek, ha az bronzszínű. A jelek arra utalnak, hogy a „grillezett“ test di­vatjának rövidesen befellegzik. A nap ellen, természetesen, nincs kifo­gásunk, hiszen ha nem szórná ránk éltető sugarait, nem lenne fotoszintézis, tehát élet sem lenne. Szerencsére a sugarak tetemes részét feliíogja az atmoszféra, az ózonréteg szintén elnyeli a legártalmasabb sugarak legnagyobb részét. Az emberi test természetes védekezőrend­szerrel van „ellátva“. Amióta az ember fel­egyenesedve kezdett járni, és „csupasz ma­jom“ lett belőle, a közvetlen sugárzástól már csak a fejét védte hajzat, ezért a bő­rében többféle védekezőmechanizmus fej­lődött ki. Az emberi bőr legfelső rétege a hámréteg. A tenyéren, az ujjak között és a talpon ez olyan vastag, hogy teljesen fel­fogja a nap sugarait, tehát ezek a részek sohasem sülnek le. A bőr mirigyeinek vá­ladéka és a verejték bizonyos összetevői szintén védelmet nyújtanak a nap sugarai­val szemben. A bőr mélyebb rétegében to­vábbi véidekezőr,,berendezés“ van. Ebben fontos szerepet töltenek be az epidermist az irhától elválasztó bazális rétegben levő különlegesen elágazó sejtek, a melanocy- ták. A melanopigmentáció rendkívül fontos védekezési rendszer, felfogja az ibolyántúli sugarak kilencven százalékát, amelyek a szarurétagen át a bőrbe jutottak. Érdekes, hogy a nzínes bőrüeknek sincs több mela- nocytájuk, mint a fehéreknek, csak ezek erőteljesebbek, nagyobbak és terjeszkedőb- bek. Egészen a szarurétegig nyúlnak, míg a fehér embereknél mélyebben helyezked­nek el. De a fehér emberek napérzékeny­sége sem egyforma. Általános megállapítás, hogy a világos, bőrűek érzékenyebbek, te­hát nekik elővigyázatosabbnak kell lenniük. A világos bőrűek ugyanis rövidebb ideig tudják elviselni a nap sugarainak hatását. Éppen, a melanocyták azok, amelyek gondoskodnak a pigment képződéséről, il­letve az annyira óhajtott lesülésről. De ho­gyan is megy ez végbe? A bőr első reak­ciója a hőtermelés. A napenergia felét al­kotó infravörös sugarak mélyen a bőrbe hatolva tágítják az ereket, ami vérbőség­gel jár. A második az angolkór ellenes reakció Elegendő egy aránylag rövid nap­fürdő, például dél körül egy negyedórát a napon sétálni, és máris megkezdődik a bőrben levő 7-dehidrokoleszterin átalaku­lása D-vitaminná, amely azután a májban aktivizálódik. A harmadik reakció az ultra­ibolya sugarak leghosszabb hullámainak ha­tására következik be. Ez a bőrpír azonban rövid időn belül elmúlik. A negyedik reak­ciót a közepes rezgésszámú ibolyántúli su­garak váltják ki. Ennek eredménye a né­hány napig vagy hétig tartó börelszínező- dés. És éppen ez az ún. későbbi pigmen- táció bizonyítja a melanocyták alkalmaz­kodóképességét. A szép bronzszínért pedig az üdülők képesek megfeledkezni minden óvatosságról. A melaninszemcsék szétszór­ják, elnyelik az ártalmas sugarakat, és az így alkalmazkodott bőr a fényhatás tízsze­resét is képes elviselni anélkül, hogy hő­guta sújtaná az embert. Csakhogy a közép­frekvenciájú sugarak hatására bizonyos vál­tozások állnak be az immunrendszerünkben is. Szakemberek feltételezik, hogy e válto­zások felismerésével közelebb jutunk a bőr­rák keletkezésének titkához. Ezek az im- munocytotoxikus hatások függenek a su­gármennyiségtől. A sugárhatástól közvetle­nül eltelt 12 óra alatt a legerősebbek, és vagy csak 72 óra múlva tűnnek el teljesen. A túlzott napozás krónikus hatása azonban kumulálódik, halmozódik, vagyis az évek során felgyülemlik. Képzeljük csak hiagunk elé az öreg tengerész vagy a földműves napcserzette, mélyen barázdált arcát. Még­is az emberek többségében a sportosan bar­nára sült bőr utáni vágy feledteti a figyel­meztetést; azt, hogy a bőr genetikai össze­tevőiben rákos elváltozásokat okozhat a mértéktelen napozás. A statisztikai adatok is erősen nyugtala­nítók. A Riviéra-kultusznak hódoló franci­áknál évente 80 ezer bőrrákos megbetege­dést jeleznek, s e magas számból majdnem 77 ezerért a túlzott napozás okolható. A statisztika feltünteti azokat az eseteket Is, amikor többé-kevésbé kényszerből tartóz­kodnak az emberek a napon. Azoknál az ír földműveseknél, akik megélhetést keres­ve Ausztráliába vándoroltak, nyolcszor gya­koribb a bőrrák, mint a csapadékos Íror­szágban maradt társaiknál. Mit tanácsol tehát az orvos? Talán a?;t, hogy a bajt megelőzendő, ezentúl járjunk napernyővel, vagy egyáltalán ne napoz­zunk? Az arany középút a leghelyesebb: mindent mértékével. A kánikulai hőségben igyekezzünk déli tizenkettőtől délután né­gyig a legtűzőbb napot kerülni, és ha már semmiképpen sem tudunk ellenállni a kí­sértésnek, legalább védjük bőrünket jó mi­nőségű napozókrémmel. Sőt, a szemorvo­soknak is van mondanivalójuk: védjük sze­münket a vakító napfénytől napszemüveg­gel. Palágyi Lajos felvétele Chilétől keletre vagy hatszáz kilo­méter távolságra a Csendes-óceánban fekszenek a Juan Fernandez-szigetek. A 185 négyzetkilométer kiterjedésű szi­getcsoport három tagjából kettő vagy húsz évvel ezelőtt új nevet kapott. A nagyobbik, a Mas Atierra azóta Robin­son Crusoe-, a másik, a Mas Afuera pe­dig Alekszander Selkirk-sziget néven szerepel a térképeken. A kalandregé­nyek kedvelői jogosan teszik fel a kér­dést; összefügg-e egymással a két név, és van-e köze a szigeteknek Daniel De­foe világhírű regényéhez, a Robinson Crusoe-hoz? Ha a szigetek földrajzi fekvését vesz- szük tekintetbbe, nemleges választ kell adnunk, hiszen az író a regénybeli hőst Venezuela partjainál, az Orinoco deltá- tájához közel „vetette“ szárazföldre. Ha valóban ide vetődött volna Robinson, egy iszapos-hordalékos szigeten találta volna magát, ahol nyüzsögnek a mér­geskígyók, krokodilusok és más veszé­lyes állatok. Márpedig Robinson szi­gete kies vidék: buján tenyésző vad­szőlő, valamint papagájok, teknősbé­kák, vadkecskék „társadalma“ fogadja őt. És éppen ilyenek az említett dél- csendes-óceáni szigetek, amelyeket Juan Fernandez spanyol hajós fedezett fel 1583-ban. A szigetcsoport később fel­fedezőjéről kapta a nevét. E lakatlan szigetek egyikére, a Mas- Atierrára rakták ki a kapitánnyal folyó viszályai miatt 1704-ben a Cinque Ports nevű hajó fedélzetéről Alexander Sel- kirket. A krónika feljegyezte, hogy a száműzetést választotta a lehetséges más büntetések közül. Selkirk kalandjairól azok feljegyzé­seiből is értesült Daniel Defoe, akik ki­szabadították kényszerű magányából ezt a skót tengeri medvét, az összeférhe­tetlenségéért vezeklő kormányost. Az események annyira -lenyűgözték az írót, hogy 1719-ben megszületett világhírű regénye, a Robinson Crusoe. Sőt, ma­gával a kalandok igazi hősével, Sel- kirkkel is beszélt az alkotó, de rajta kívül más tengerészek kalandjaival is megismerkedett, akik abban az időben szintén megannyi viszontagságot átél­tek. Például Robert Knox 1679-től több mint tizenkilenc évet töltött Cejlon szi­getén fogságban, majd egy lakatlan szi­getre szökve sikerült hazatérnie Lon­donba. No de mindez mit sem változ­tat a tényen, hogy Robinson kalandjai a magányos szigeten hasonlítanak Sel­kirk Mas Atlerra-i sorsára. Ugyanúgy, mint Robinson, Selkirk is egy halász­falucska cipészirfésterének hetedik gyer­meke, és ugyancsak huszonnyolc éves korában kerül a lakatlan szigetre. Ro­binsonhoz hasonlóan fokozatosan ő is használati eszközöket készít magának. Amikor öltözéke lekopik róla, kabátot, nadrágot, lábbelit varr magának állat­bőrből, és említés történik a híres esernyőről is. De míg Alexander Sel­kirk számára a magányosság mindösz- sze négy évig és négy hónapig tartott, addig Robinsonnak az elhagyatott szi­geten ki kell bírnia huszonnyolc évig. Ami Robinson társát, Pénteket illeti, több mint valószínű, az csak az író fantáziájának a szüleménye. De mint látjuk, a regénybeli események többsé­ge Selkirknek a lakatlan szigeten átélt kalandjaira emlékeztet. A krónika szerint Selkirket remete­élete és későbbi kalózútja hazatérte után szülőfalujában hőssé avatta. De Selkirknek továbbra sem volt maradá­sa, vonzotta őt a tenger. Élete utolsó éveit egy brit hadihajón töltötte mint navigátor. A híres hajós 1747 körül halt meg. A Robinson Crusoe című regény meg­teremtette az irodalomban a robinzo- nád műfaját. A könyv megjelenésének évében, 1719-ben, megérte a negyedik kiadását. Mi emlékezteti ma az utókort Ale­xander Selkirkre? Szülőfalujában, Lar- góban egy szobor, a szigeten, ahová száműzték, a barlang szikláján emlék­tábla, no és két évtizede a róla elne­vezett sziget. NAPLEMENTE Rejtvényünkben Fecske Csaba fenti verséből idé­zünk: y „Alkonyul. Messzi hegyeken.,— folytatása a rejtvényben. VÍZSZINTES: 2. A versfolytatás első része. 10. Nagy tó a Szovjetunióban. 12. Román férfinév. 13. Fafajta. 14. „Kemény“ víz. 15. Nem mozdul. 17. ... carte, étel megrendelésre. 18. Tévé! 19. Ham­burg elővárosának lakója. 22. Vegyjele: Sn. 23. Sín betűi keverve. 24. Táborozási kellék. 25. Bogáncs­szerű tüskés gyomnövény. 27. Rejtvényfejtési kel­lék (éf.) 28. Készpénz, röviden. 29. Kevert színű. 31. Gáz németül. 32. Spanyol, uruguayi és francia gépkocsijelzés. 33. A földszintnél magasabb rész. 35. Illatos, _csipkés szirmú kerti virág. 37. A vas is ez (éh.). 38. Határozórag. 40. A földtörténeti kö­zépkor első szakasza. 41. Klasszikus kötőszó. 42. Lerágja a kutya a csontot. 43. Az indium és a rá­dium vegyjele (óf.). 44. ... Broz Tito, volt jugosz­láv államfő. 45. Folyó a Szovjetunióban. 46. Hiány­talan. 48. Bánk bán feleségének a neve. 50. Az ar­gon vegyjele. 51. Hajórész. 53. Osztrák városka a csehszlovák határ közelében. 54. Női becenév. 55. A vértanúk városa. 57. Részesül. 58. Csüng. FÜGGŐLEGES: 1. A versfolytatás második része. 2. Vetnivaló anyag. 3. Kutyaház. 4. Nem engedé­lyez. 5. A József Atilla szerkesztette lap neve volt. 6. Személyes névmás. 7. Kettős mássalhangzó. 8. Erdélyi kis folyó. 9. Súlyegység. 11. Kisebb vízi járművek kikötőhelye. 15. ... baba és a negyven rabló (éf.). 16. Finom vászon kötésű, sűrű szövésű pamutkelme. 19. Férfinév. 20. Vízparti részlet, a halak búvóhelye. 21. I. O. R. 23. Boszorkányperéről ismert amerikai város. 26. Fahéj, népiesen. 28. Nyerészkedő, haszonleső kereskedő. 30. Nagyon gyorsan. 32. Görög sziget a Krétai-tengerben. 34. Dél-indiai, dravida nyelvű, barna bőrű népcso­port. 36. Női név, de moha is. 39. Ilyen sajtóter­mék az Űj Szó is. 42. Lim ikerszava. 45. Magasztos tárgyú költemény. 47. Tartomány és város Brazí­liában. 49. Hírek jelzője lehet. 50. Moszat, 52. Ko­pasz. 54. Villamos töltést hordozó anyagi részecs­ke. 56. Orosz igenlés. 57. Káté! 58. Éneklő-szócs­ka. Beküldendő a vízszintes 2. és a függőleges 1. számú sorok megfejtése. A 28. számban megjelent rejtvény helyes meg­fejtése: bóbiskol, zizzen a kalász / Vihar gubbaszt a lombokon. Könyvet nyert Ágh Judit, Topolníky. / ©

Next

/
Thumbnails
Contents