Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-29 / 30. szám
új ifjúság 7~j Mária szorongva lépte át a kórház kapuját. Már többször is járt itt, de csak látogatóként. Nagyanyja hosszabb ideig feküdt itt, és ő gyakran meglátogatta. Szinte otthonosan mozgott már a pavilonok között. A portás éppen csak ránézett a papírjára, és továbbengedte. Mária a felvételi iroda épülete felé vette az irányt. Ma kell jelentkeznie a műtétre. Zoltán már mindent elintézett, biztosította őt, hogy minden rendben lesz, nem kell semmitől sem félnie Gondoskodott róla, hogy a legjobb kezekbe kerüljön. Mégis gondterhelt arccal lépkedett a betonlapokkal kirakott járdán. Azon a napon, amikor megismerkedtek, tikkasztó hőség volt, teljes erővel tombolt a kánikula. Mária úgy intézte a dolgát, hogy délután kimehessen a strandra Szünidő volt, igyekezett elfelejteni a tanév végi hajszát, az iskolai gondokat. Délelőtt elintézte a bevásárlást, megfőzte az ebédet, egy kissé ösz- szetakarított, és ebéd után elindult fürödni. A strandon most is sokan voltak, alig talált magának egy tenyérnyi helyet, ahová letelepedhetett. Lerakta a holmiját, ledobta könnyű nyári ruháját, amely alatt már ott volt az otthon felvett fürdőruha. Mellette egy takarón szanaszét hevert néhány újság, egy könyv és egv tranzisztoros rádió. Eléggé könnyelmű dolognak találta a gazdátlanul ott hagyott pokrócot. A víz kellemesen hűvös volt. Mária élvezettel úszkált a mély vízben. A medence fölött rettenetes zsivaj uralkodott. A hangszóróból áradó zene ösz- szekeveredett a fürdőzők önfeledt, vidám sikongásaival.----------------------------------------------------Fellinger Károly versei: Yirágének A virág benned virít még, kihajlik belőled szára, kedvesed belőlük szakajt, hadd Illatozzék a váza. Az a fa benned növekszik, kihajlik belőled ága, kedvesed belőlük vág le, ráver az elmúlásra. Sírfelirat neveltem fát keresztfának síromra kell hát kivágom hadd korhadjon ha még élek Egy borkereskedő halálára vásárra vittem a bőröm most nem tudok kibújni belőle a súlytalanság állapotában egyensúlyozom a mérlegen — te felfuvalkodott Rövidebb lett... Rövidebb lett a kabát njja, árnyékom a küszöbig ér el, remény a hitnek koszorúja, gyermekem van és feleségem. Sóhajom még vödör a kútra, nyakán lógok az ifjúságnak, , nincs már jogom sírásra, búra. Jó félórái úszkálás után ment vissza a holmijához. A mellette levő pokrócon egy napbarnltotta férfi hasra fekve szunyókált. Amikor Mária leült, a férfi megfordult, és hunyorogva nézett rá. Aztán minden a megszokott módon folytatódott, a vacsorát már együtt töltötték. Attól a naptól kezdve rendszeresen találkoztak. Mária vidám és felszabadult volt. Harminckét évesen a pártában maradt vidéki tanítónők keserű kenyerét ette, s bár vidám és közvetlen terNéhány másodpercig csend ereszlm- dett közéjük. A kijelentés úgy hangzott, mint egy ítélet. — Idefigyelj — szólt kisvártatva Zoltán —, én nem akarom lekötni magam. Eszembe sincs, hogy nősüljek. Soha nem is ígértem neked ilyesmit. Tartásdíjat pedig nem fogok fizetni egy életen át, érted? Tehát ez az egyedüli helyes megoldás. Remélem, belátod. Mária halkan sírdogált. Ogy érezte, összetört benne valami. Zoltán szavai ott maradtak a levegőben. Dehogy gonanyát itt nem éppen énrólam mintázták — villant át az agyán vagy talán inkább a lelkén a kétségbeesett, ön- gúnnyal vegyes megállapítás. De hát miért is van ő egyáltalán Itt? Miért is hallgatott Zoltánra? Nem lett volna szabad idejönnie. A tehetetlen várakozás közepette magába roskadtan ült a széken. A helyiségbe egy nő lépett be egy ötéves forma kisfiúval. Mária mellé ültek. A kisfiú az anyja ölébe fúrta a fejét. Ne félj, biztatta őt az anyja, nem fog fájni. Minden nap eljövök hozzád, majd Integetek ... Csak egy hétig leszel itt, azután hazaviszlek. Majd hozok valami finom süteményt is. A kisfiú köny- nyein keresztül hálásan mosolygott az anyjára. A kis ablak körül egyszerre mozgolódás támadt. A fehérbóbitás nővér felhúzta a reteszt, majd odaült az írógép mögé, s már kopogott Is a gép. Az első betegnek gyorsan felvették az adatait. Mária szédülést és hányingert érzett. El innen, el, minél gyorsabban, hasított az agyába. Amilyen gyorsan csak tudott, felállt és kiment a helyiségből. A levegőn jobban lett. Elindult a parkon át a kijárat felé. A kórház előtt virágot árultak. Mária megállt a vlrá- gosbódé előtt. Körülnézett, majd egy nyalábra való vörös rózsát vásárolt. Miután kifizette, mellére szorította a csokrot, és elindult hazafelé. Léptei frissen, határozottan koppan- tak a járdán. A virágárusnő csodálkozva nézett utána. — Lengyel Ilona versei: Miért bántottál? Megbántottál! Nem marad más, beléd ölöm magam újra. Dühtől, kiszolgáltatottságtól fuldokolva sebem nem kímélem, karjaid közt vergődöm s titkon remélem: a kétségek tengeréből kimentesz újra. Fehérvászon-partra, tested fövenyére, vigasz-szavak árnyékába, hogy ne legyek olyan árva. Miért bántottál? Csapda Kibogozhatatlan csomóra szaladtál bennem. Hajad, bőröd a tenyeremben. Bekódolva sejtjeimbe az utolsó osztódásig enyém vagy. Nem menekülsz többé belőlem. Oravecz Hajnalka: Megbocsátás Mikor a vágyak romhalmazán vad bogáncs virít, és megsebzett vadként felsikít bensőnk világa, mily boldogság, ha megbántott a világ felénk néz, s újra felemel a megnyugvásba. Keszi Vilmos: A MŰTÉT mészete megóvta attól, hogy besavanyodott vénlánnyá legyen, nem táplált különösebb Illúziókat. Karcsú alakjával, ízléses öltözködésével nyugodtan letagadhatott volna négy-öt évet a harminckettőből. Úgy érezte, Zoltánban megtalálta a nagy ő-t, az igazit. A férfi két évvel fiatalabb volt nála, üzemmérnökként dolgozott a járási székhelyen. Szinte minden szabad idejüket együtt töltötték, rengeteget járták a természetet, s nem hiányoztak egy-egy színházi bemutatóról seb. Egy könyvről órák hosszat el tudtak vitatkozni, a legapróbb részleteire boncolva a történetet. Mária boldog volt, a szó szoros értelmében boldognak érezte magát. Az új tanév kezdetén azon vette észre magát, hogy sokszor az Iskolában is valósággal rátör ez a mindent elsöprő érzés. Nem terveztek előre nagy dolgokat, nem beszélgettek a jövőről csak a jelennek éltek. Amikor észrevette a terhességét, egy eddig Ismeretlen érzés kerítette hatalmába. Alig várta, hogy közölje Zoltánnal a jó hírt. Aznap, amikor délután találkoztak, mégsem árulta el neki a nagy eseményt, úgy érezte, ez nem megfelelő alkalom. Több mint egy hétig várt vele. A vasárnapot Zoltán lakásán töltötte. Azon a délutánon a szerelmi együttlét legmélyebb gyönyöreit élték át. Jóleső fáradtsággal pihentek egymás mellett. — Zolikám ... Gyerekünk lesz — mondta a nő. — Igen, már vagy egy hete tudom, de eddig még nem szóltam. A férfi felült, és döbbenettel vegyes értetlenséggel nézett Máriára. — Természetesen elveteted — szólt szárazon, mereven. dőlt ő arra, hogy férjhez menjen! Hogy rákösse magát Zoltánra! Nem is azért szólt. De úgy gondolta, meg kell, hogy mondja. Mégiscsak a gyermeke apja. Egyszerre úgy érezte, hogy mielőbb menekülnie kell innen. Erőtlen volt, gondolatai szétszóródtak. Nagy sokára öltözködni kezdett, rendbe szedte magát. — Természetesen mindent elintézek — hallotta Zoltán hangját. Úgy tűnt neki, hogy valami mérhetetlen messzeségből jön a hang. — Nem lesz semmire sem gondod. Majd értesítelek, mikor lesz esedékes. Ezután már személyesen nem találkozott Zoltánnal, csak telefonon beszéltek néhányszor. A műtét időpontjáról is telefonon értesítette őt. Ezek szinte hivatalos, tartózkodó beszélgetések voltak. Mária az utóbbi napokban nem is törődött semmivel. Hagyta, hogy az események magukkal sodorják. A felvételi iroda folyosóján többen várakoztak. A kis ablak, amely mögött a felvételi formaságokat intézték, zárva volt. Többen elégedetlenkedtek is miatta. Mária unalmában a falra függesztett plakátokat tanulmányozta. Adj vért, életet mentesz! — hirdette öles betűkkel az egyik. Az életet mentő vércsepp fölött egy gyönyörű vörös rózsaszál volt. A másik plakát a túlzott gyógyszerfogyasztástól óvott. A sarokban egy harmadik egy terhes nőt ábrázolt. Végtelen nyugalom, elégedettség és féltés sugárzott az arcáról, két kezét — szinte védelmezőén — gömbölyű hasán pihentette. Feje fölött egy békegalamb repült, szárnyát teljesen kitárva védte az anyát minden rossztól. Mária rettenetesen elesettnek érezte magát. Ezt a plakáton lévő leendő V. B-: Cfm nélkQ! című verse ereiét mégha-* Iádé vállalkozás. Verskompoziclőjánalc szerkezete laza, nyelvi kifejező ere)e egyenetlen, különösen a névelők sorozatos elhagyása sok helyen hosszantiban magyartalanná teszi a verset. Csak mellékesen Jegyezzük meg. hogy Ilyen terjedelmű versek közlését rovatunkban különben sem vállalhatnánk. Sanyi: ÜJabb verset sem Jobbak a korábbiaknál. Egy-egv sikerült verssor után közhelyek, banalitások következnek, s mindez egy kis szentimentalizmussal vegyül. Ath: Döntés előtt című próbálkozása Jó verselőkészségérő! tanúskodik, s arről ts, hogy József Attila a kedvenc költője, mert hatása szinte minden verssorában tetten érhető (pl.: „Gyakran kegyetlenül odavág, / beleremeg ez a téli világ* /. Próbálja a saját hangját is megkeresni. ROLL-R: Négy újonnan beküldött verse közül a Nekem című nem új, mér egyszer találkoztunk vele, változatlan formában. A másik bárom közül a Tavaszköszöntő tetszett leginkább, talán azért, mert kötetlenebb formát használt. Egyes verseknél, úgy tűnik, gúzsba köti a rím. Ne akarjon mindenáron kötött verset írni, nem árt, ha megpróbál megszabadulni a rím kényszerétől. Ha viszont kötött versformát használ, ügyelnie kell arra, hogy a rfm tökéletes legyen. (Nem Ilyen pl. a Hogy megismer) című versének utolsó szakaszában a fiatal — fiaddal rlmpár, még akkor sem, ha előző látásra csupán egy mássalhangzönyl az eltérés a rlmpár két alkotóeleme között. A rím ugyan• Is akusztikai Jelenség, összecsengés, s ebben az esetben ez bántóan disszonáns, nem hogy tiszta rímnek, még asszonáncnak ts rossz. Ha behatóbban kíván foglalkozni a verstan kérdéseivel, több Ismert könyv tanulmányozását Is ajánlhatjuk. Ilyenek pl.: Gáldl László Ismerjük meg a versformákat; Hegedűs Géza A költöl mesterség; Főnagy Iván A költői nyelv hangtanából című műve.) Figyelmen kívül hagyta a múltkori üzenetünkben azt a kérésünket, hogy tájékoztasson bennünket önmagáról, életkoréról, foglalkozásáról. 0. H.: Hosszabb lélegzetű versel elsősorban a merész vállalkozás miatt fefigyeltetőek. de közlésre még nem érettek, a gondolat költői megformálása elmarad a szándéktól. Korábban küldött elbeszélése Jobban tetszett, azt tanácsoljuk, Inkább a rövidebb prózát műfajokkal próbálkozzék. V. P.: Versel, bár nem rovatunknak címezte őket, rendeltetési helyüknek megfelelően hozzánk kerültek. (Említett Jegyzete viszont nem.) Mostani öt verse közül kettőt választottunk ki közlésre. Az említett külföldi tapnak a beküldött verseire adott válasza bizonyára serkentően hat további próbálkozásaira. Örvendetes, hogy az egyik rovatunkban közölt verséről meggyőző a véleményünk. Persze egy-egy lap szempontjai a közlésre kiválasztott írásoknál sok esetben nagyon ts eltérőek; ezeket a lap Jellege, profilja, művelődéspolitikai küldetése, olvasótáborának összetétele stb. egyaránt meghatározza. A versek esetében egy kifejezetten Irodalmi lapnak mindenképpen tágabbak a válogatási és közlési lehetőségei. r
