Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-07-29 / 30. szám

új ifjúság 7~j Mária szorongva lépte át a kórház kapuját. Már többször is járt itt, de csak látogatóként. Nagyanyja hosszabb ideig feküdt itt, és ő gyakran meglá­togatta. Szinte otthonosan mozgott már a pavilonok között. A portás éppen csak ránézett a papírjára, és továbbengedte. Mária a felvételi iroda épülete felé vette az irányt. Ma kell jelentkeznie a műtétre. Zoltán már mindent elinté­zett, biztosította őt, hogy minden rend­ben lesz, nem kell semmitől sem fél­nie Gondoskodott róla, hogy a legjobb kezekbe kerüljön. Mégis gondterhelt arccal lépkedett a betonlapokkal kira­kott járdán. Azon a napon, amikor megismerked­tek, tikkasztó hőség volt, teljes erővel tombolt a kánikula. Mária úgy intézte a dolgát, hogy délután kimehessen a strandra Szünidő volt, igyekezett elfe­lejteni a tanév végi hajszát, az iskolai gondokat. Délelőtt elintézte a bevásár­lást, megfőzte az ebédet, egy kissé ösz- szetakarított, és ebéd után elindult fü­rödni. A strandon most is sokan voltak, alig talált magának egy tenyérnyi helyet, ahová letelepedhetett. Lerakta a hol­miját, ledobta könnyű nyári ruháját, amely alatt már ott volt az otthon fel­vett fürdőruha. Mellette egy takarón szanaszét hevert néhány újság, egy könyv és egv tranzisztoros rádió. Elég­gé könnyelmű dolognak találta a gaz­dátlanul ott hagyott pokrócot. A víz kellemesen hűvös volt. Mária élvezettel úszkált a mély vízben. A me­dence fölött rettenetes zsivaj uralko­dott. A hangszóróból áradó zene ösz- szekeveredett a fürdőzők önfeledt, vi­dám sikongásaival.----------------------------------------------------­Fellinger Károly versei: Yirágének A virág benned virít még, kihajlik belőled szára, kedvesed belőlük szakajt, hadd Illatozzék a váza. Az a fa benned növekszik, kihajlik belőled ága, kedvesed belőlük vág le, ráver az elmúlásra. Sírfelirat neveltem fát keresztfának síromra kell hát kivágom hadd korhadjon ha még élek Egy borkereskedő halálára vásárra vittem a bőröm most nem tudok kibújni belőle a súlytalanság állapotában egyensúlyozom a mérlegen — te felfuvalkodott Rövidebb lett... Rövidebb lett a kabát njja, árnyékom a küszöbig ér el, remény a hitnek koszorúja, gyermekem van és feleségem. Sóhajom még vödör a kútra, nyakán lógok az ifjúságnak, , nincs már jogom sírásra, búra. Jó félórái úszkálás után ment vissza a holmijához. A mellette levő pokrócon egy napbarnltotta férfi hasra fekve szunyókált. Amikor Mária leült, a férfi megfor­dult, és hunyorogva nézett rá. Aztán minden a megszokott módon folytató­dott, a vacsorát már együtt töltötték. Attól a naptól kezdve rendszeresen ta­lálkoztak. Mária vidám és felszabadult volt. Harminckét évesen a pártában maradt vidéki tanítónők keserű kenye­rét ette, s bár vidám és közvetlen ter­Néhány másodpercig csend ereszlm- dett közéjük. A kijelentés úgy hang­zott, mint egy ítélet. — Idefigyelj — szólt kisvártatva Zol­tán —, én nem akarom lekötni magam. Eszembe sincs, hogy nősüljek. Soha nem is ígértem neked ilyesmit. Tartás­díjat pedig nem fogok fizetni egy éle­ten át, érted? Tehát ez az egyedüli he­lyes megoldás. Remélem, belátod. Mária halkan sírdogált. Ogy érezte, összetört benne valami. Zoltán szavai ott maradtak a levegőben. Dehogy gon­anyát itt nem éppen énrólam mintáz­ták — villant át az agyán vagy talán inkább a lelkén a kétségbeesett, ön- gúnnyal vegyes megállapítás. De hát miért is van ő egyáltalán Itt? Miért is hallgatott Zoltánra? Nem lett volna sza­bad idejönnie. A tehetetlen várakozás közepette magába roskadtan ült a széken. A he­lyiségbe egy nő lépett be egy ötéves forma kisfiúval. Mária mellé ültek. A kisfiú az anyja ölébe fúrta a fejét. Ne félj, biztatta őt az anyja, nem fog fájni. Minden nap eljövök hozzád, majd Integetek ... Csak egy hétig leszel itt, azután hazaviszlek. Majd hozok vala­mi finom süteményt is. A kisfiú köny- nyein keresztül hálásan mosolygott az anyjára. A kis ablak körül egyszerre mozgo­lódás támadt. A fehérbóbitás nővér fel­húzta a reteszt, majd odaült az írógép mögé, s már kopogott Is a gép. Az első betegnek gyorsan felvették az adatait. Mária szédülést és hányingert érzett. El innen, el, minél gyorsabban, hasí­tott az agyába. Amilyen gyorsan csak tudott, felállt és kiment a helyiségből. A levegőn jobban lett. Elindult a par­kon át a kijárat felé. A kórház előtt virágot árultak. Mária megállt a vlrá- gosbódé előtt. Körülnézett, majd egy nyalábra való vörös rózsát vásárolt. Miután kifizette, mellére szorította a csokrot, és elindult hazafelé. Léptei frissen, határozottan koppan- tak a járdán. A virágárusnő csodálkoz­va nézett utána. — Lengyel Ilona versei: Miért bántottál? Megbántottál! Nem marad más, beléd ölöm magam újra. Dühtől, kiszolgáltatottságtól fuldokolva sebem nem kímélem, karjaid közt vergődöm s titkon remélem: a kétségek tengeréből kimentesz újra. Fehérvászon-partra, tested fövenyére, vigasz-szavak árnyékába, hogy ne legyek olyan árva. Miért bántottál? Csapda Kibogozhatatlan csomóra szaladtál bennem. Hajad, bőröd a tenyeremben. Bekódolva sejtjeimbe az utolsó osztódásig enyém vagy. Nem menekülsz többé belőlem. Oravecz Hajnalka: Megbocsátás Mikor a vágyak romhalmazán vad bogáncs virít, és megsebzett vadként felsikít bensőnk világa, mily boldogság, ha megbántott a világ felénk néz, s újra felemel a megnyugvásba. Keszi Vilmos: A MŰTÉT mészete megóvta attól, hogy besava­nyodott vénlánnyá legyen, nem táplált különösebb Illúziókat. Karcsú alakjá­val, ízléses öltözködésével nyugodtan letagadhatott volna négy-öt évet a har­minckettőből. Úgy érezte, Zoltánban megtalálta a nagy ő-t, az igazit. A fér­fi két évvel fiatalabb volt nála, üzem­mérnökként dolgozott a járási székhe­lyen. Szinte minden szabad idejüket együtt töltötték, rengeteget járták a ter­mészetet, s nem hiányoztak egy-egy színházi bemutatóról seb. Egy könyv­ről órák hosszat el tudtak vitatkozni, a legapróbb részleteire boncolva a tör­ténetet. Mária boldog volt, a szó szoros értel­mében boldognak érezte magát. Az új tanév kezdetén azon vette észre magát, hogy sokszor az Iskolában is valóság­gal rátör ez a mindent elsöprő érzés. Nem terveztek előre nagy dolgokat, nem beszélgettek a jövőről csak a je­lennek éltek. Amikor észrevette a terhességét, egy eddig Ismeretlen érzés kerítette hatal­mába. Alig várta, hogy közölje Zoltán­nal a jó hírt. Aznap, amikor délután találkoztak, mégsem árulta el neki a nagy eseményt, úgy érezte, ez nem meg­felelő alkalom. Több mint egy hétig várt vele. A vasárnapot Zoltán lakásán töltötte. Azon a délutánon a szerelmi együttlét legmélyebb gyönyöreit élték át. Jóleső fáradtsággal pihentek egymás mellett. — Zolikám ... Gyerekünk lesz — mondta a nő. — Igen, már vagy egy hete tudom, de eddig még nem szól­tam. A férfi felült, és döbbenettel vegyes értetlenséggel nézett Máriára. — Természetesen elveteted — szólt szárazon, mereven. dőlt ő arra, hogy férjhez menjen! Hogy rákösse magát Zoltánra! Nem is azért szólt. De úgy gondolta, meg kell, hogy mondja. Mégiscsak a gyermeke apja. Egyszerre úgy érezte, hogy mielőbb menekülnie kell innen. Erőtlen volt, gondolatai szétszóródtak. Nagy sokára öltözködni kezdett, rendbe szedte ma­gát. — Természetesen mindent elintézek — hallotta Zoltán hangját. Úgy tűnt neki, hogy valami mérhetetlen messze­ségből jön a hang. — Nem lesz sem­mire sem gondod. Majd értesítelek, mikor lesz esedékes. Ezután már személyesen nem talál­kozott Zoltánnal, csak telefonon beszél­tek néhányszor. A műtét időpontjáról is telefonon értesítette őt. Ezek szinte hivatalos, tartózkodó beszélgetések vol­tak. Mária az utóbbi napokban nem is törődött semmivel. Hagyta, hogy az események magukkal sodorják. A felvételi iroda folyosóján többen várakoztak. A kis ablak, amely mögött a felvételi formaságokat intézték, zár­va volt. Többen elégedetlenkedtek is miatta. Mária unalmában a falra füg­gesztett plakátokat tanulmányozta. Adj vért, életet mentesz! — hirdette öles betűkkel az egyik. Az életet mentő vércsepp fölött egy gyönyörű vörös ró­zsaszál volt. A másik plakát a túlzott gyógyszerfogyasztástól óvott. A sarok­ban egy harmadik egy terhes nőt áb­rázolt. Végtelen nyugalom, elégedett­ség és féltés sugárzott az arcáról, két kezét — szinte védelmezőén — gömbö­lyű hasán pihentette. Feje fölött egy békegalamb repült, szárnyát teljesen kitárva védte az anyát minden rossz­tól. Mária rettenetesen elesettnek érezte magát. Ezt a plakáton lévő leendő V. B-: Cfm nélkQ! című verse ereiét mégha-* Iádé vállalkozás. Verskompoziclőjánalc szerke­zete laza, nyelvi kifejező ere)e egyenetlen, különösen a névelők sorozatos elhagyása sok helyen hosszantiban magyartalanná teszi a ver­set. Csak mellékesen Jegyezzük meg. hogy Ilyen terjedelmű versek közlését rovatunkban különben sem vállalhatnánk. Sanyi: ÜJabb verset sem Jobbak a korábbiak­nál. Egy-egv sikerült verssor után közhelyek, banalitások következnek, s mindez egy kis szentimentalizmussal vegyül. Ath: Döntés előtt című próbálkozása Jó ver­selőkészségérő! tanúskodik, s arről ts, hogy József Attila a kedvenc költője, mert hatása szinte minden verssorában tetten érhető (pl.: „Gyakran kegyetlenül odavág, / beleremeg ez a téli világ* /. Próbálja a saját hangját is meg­keresni. ROLL-R: Négy újonnan beküldött verse közül a Nekem című nem új, mér egyszer találkoz­tunk vele, változatlan formában. A másik bá­rom közül a Tavaszköszöntő tetszett leginkább, talán azért, mert kötetlenebb formát használt. Egyes verseknél, úgy tűnik, gúzsba köti a rím. Ne akarjon mindenáron kötött verset ír­ni, nem árt, ha megpróbál megszabadulni a rím kényszerétől. Ha viszont kötött versformát használ, ügyelnie kell arra, hogy a rfm töké­letes legyen. (Nem Ilyen pl. a Hogy megismer) című versének utolsó szakaszában a fiatal — fiaddal rlmpár, még akkor sem, ha előző lá­tásra csupán egy mássalhangzönyl az eltérés a rlmpár két alkotóeleme között. A rím ugyan­• Is akusztikai Jelenség, összecsengés, s ebben az esetben ez bántóan disszonáns, nem hogy tiszta rímnek, még asszonáncnak ts rossz. Ha behatóbban kíván foglalkozni a verstan kér­déseivel, több Ismert könyv tanulmányozását Is ajánlhatjuk. Ilyenek pl.: Gáldl László Is­merjük meg a versformákat; Hegedűs Géza A költöl mesterség; Főnagy Iván A költői nyelv hangtanából című műve.) Figyelmen kívül hagyta a múltkori üzenetünkben azt a kéré­sünket, hogy tájékoztasson bennünket önma­gáról, életkoréról, foglalkozásáról. 0. H.: Hosszabb lélegzetű versel elsősorban a merész vállalkozás miatt fefigyeltetőek. de közlésre még nem érettek, a gondolat költői megformálása elmarad a szándéktól. Korábban küldött elbeszélése Jobban tetszett, azt taná­csoljuk, Inkább a rövidebb prózát műfajokkal próbálkozzék. V. P.: Versel, bár nem rovatunknak címezte őket, rendeltetési helyüknek megfelelően hoz­zánk kerültek. (Említett Jegyzete viszont nem.) Mostani öt verse közül kettőt választottunk ki közlésre. Az említett külföldi tapnak a be­küldött verseire adott válasza bizonyára serken­tően hat további próbálkozásaira. Örvendetes, hogy az egyik rovatunkban közölt verséről meggyőző a véleményünk. Persze egy-egy lap szempontjai a közlésre kiválasztott írásoknál sok esetben nagyon ts eltérőek; ezeket a lap Jellege, profilja, művelődéspolitikai küldetése, olvasótáborának összetétele stb. egyaránt meg­határozza. A versek esetében egy kifejezetten Irodalmi lapnak mindenképpen tágabbak a vá­logatási és közlési lehetőségei. r

Next

/
Thumbnails
Contents