Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-29 / 30. szám
Videózunk? Videózzunk! 3. Az Universiade csillaga 6. Főnővér Jemenben 4. Űj Hajtások 7. Minden turista kap egy szigetet 5. Veronika válaszol 12. ÉPÍTŐTÁBOROK FÉLIDŐBEN rszágszerte találkozha- ^ tunk barnára sült fiúkkal, lányokkal, közép- és főiskolás diákokkal, akik a vakációjuk egy részét nyári építőtáborban töltik. E táborokban lassan megkezdődik a „második félidő“. Ebből az alkalomból beszélgettünk a nyári építőtáborok törzskarának elnökével, Jaroslav S um n y mérnökkel a Szocialista ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságán Q Hányán kapcsolódnak be a nyári építőtábor-mozgalomba Szlovákiában? — Majdnem 71 ezer főiskolás és középiskolás, akik lfl7fi munkahelyen dolgoznak Legtöbben a mezőgazdaságban fis az élelmiszeriparban. pontosabban a szövetkezetekben, állami gazdaságokban és konzervgyárakban Hozzáluk számíthatjuk még a nálunk dolgozó 2370 külföldi diákot, s tőlünk is körülbelül ugyanennyien mentek külföldre építőtáborokba. Éppen a napokban búcsúztunk el a kifevi testnevelési főiskola hallgatóitól, akik Bratislavában a távfűtővezeték építésén dolgoztak. A Staving dolgozói nagvon elégedettek voltak a munkáinkkal. Sok panaszt hallottunk azonban a táborlakók ellátására Elégedetlenek a helyzetükkel Valójában mire tarthatnak igényt, és mik a munkaadók kötelességei? — A munkahelyeket nagyon gondosan választjuk ki, a jogokat és kötelességeket egy keretszerződés szabályozza, amely a munkaadó és az iskolai, illetve kari SZISZ-szervezet között jön létre, és a SZISZ kerületi bizottsága is szentesíti. Minden munkahelyen az ágazatban érvényes normák szerint kellene jutalmazni az épitőtáborosokat. Náluk a jövedelemadó mindössze öt százalék. Ezt néha nem tartják be, ezért a táborvezetők figyelmébe ajánljuk, hogy követeljék a jogaikat. Továbbá: az építőtáborok lakói szintén hozzájárulnak a kulturális és szociális alapok feltöltéséhez, ezért a Központi Szakszervezeti Tanács közleménye értelmében jogukban áll, hogy merítsenek is belőle. A munkáltató fedezi a diákok étkeztetési költségeinek, a kirándulások, a sportversenyek és kulturális rendezvények kiadásainak egy részét. Sajnos. ezt a rendeletet sok helyen figyelmen kívül hagyták. A szerződésben általában az elhelyezés, a szállás is szerepel. Ennek ellenére előfordul, hogy a szállás vagy a koszt nem megfelelő. Bratislavában például az Ifjú Gárda diákotthonban egy turnusban 1500 építőtáboroző lakik, ugyanakkor a konyha nem főz. Csak nehezen tudlák megoldani az étkeztetésüket a munkáltatóknál. Máskor körültekintőbben kellene eljárni, hogy mikor szabadságoltassák a konyhai személyzetet Végül hadd szóljak egyéni benyomásomról: a munkaadók maguknak ártanak, ha nem teremtenek megfelelő feltételeket . a diákoknak, mert ilyen esetben rendszerint alábbhagy a munkakedv, mfg a jó gondoskodást általában kiváló munkával há’álják meg. Nem véletlen, hogy a vítkovlcel Klement Gottwald Vas és Gépgyárban, az ostrovi vagy a őachficei efsz-ben és a ve- rebélyt (Vráblel Teslában minden nyáron tűi jelentkezés van Mindenki ott szeretne dolgozni, mert 161 bánnak velük, jól kereshetnek. PALÄGYI LAJOS A szerző felvétele * z állványok már lekerültek a II hatalmas bérház homlokzatáról. Megszépült az épület, alig lehet ráismerni. A néhány hónapja még füstösszürke, sérült vakolat kijavítva, átfestve, szép színei kiemelik a ház formáját, a homlokzat díszeit. Már csak néhány ember dolgozik az épületen; amit csinálnak, az valóban az „utolsó símitás“. Mázolják a díszes kovácsoltvas kaput. Bár ne tennék! Mindenki tudja, hogy rozsdás vasfa kár rákenni a festéket. Itt pedig ezt teszik Nagyjából megkapar- gatták a vasat, itt-ott leverték róla a rozsdát, és már keni is rá Jó vastagon a festéket egy ember. Aki otthon, saját magának a tyúkólja ajtaját is különbül csinálná meg; leverné a kezét annak, aki az ő portáján ilyen munkát végezne. Biztos lehet benne, hogy nem telik bele egy év, s a drága festék peregni kezd, a kapu csúffá válik, újra kiüt rajta a rozsda A munka, amelyet végez, hiábavaló tehát, pocsékba megy, elherdálódik idő, energia, anyag. Mindezt azonban most még elfedi a festék, a csillogó-máz. A herdálás eme példája igazán jelentéktelen, és szót se érdemelne, ha nem KINEK A ZSEBÉRE? lenne valóban példa arra, hogy menynyi érték vész kárba az emberi hanyagság, a közöny, a nemtörődömség miatt. Az okok skálája persze szélesebb ennél, benne található a pazarlő nagyvonalúság éppúgy, mint a szervezetlenség. Panaszolják a kistermelők, hogy idők során rengeteg vegyszer gyűlik össze náluk, s nem tudnak vele mit kezdeni. A lejárt, csökkent hatású permetezőszerektől — veszélyes mérgek ezek! — nagyon nehéz megszabadulni. Akadnak lelkiismeretlen emberek, akik. egyszerűen a szeméttelepre viszik. A többség nem ezt teszi, mert tudja, hogy ezáltal a környezet károsodik, helyrehozhatatlanul. A többség — más lehetőség híján — összegyűjti, kerülgeti, és káromkodik, hogy mitrt kellett ennyit venni. Tudja, hogy miért: akinek csak fél kilóra lenne szüksége egy esztendőben, az is kénytelen kétszer annyit venni, mert a kapható legkisebb adag egy kilő. Tavaly többszáz millió értékű * növényvédő szert vásároltak a kistermelők, ki tudja, mennyit fölöslegesen, csupán azért, mert nem. kapható tíz-, húsz-, ötvendekás csomagolásban. Lehet, hogy a szert előállító gyáraknak ez jó üzlet, de a népgazdaságnak sem-, miképpen. Hiszen anyag, energia, munka vész kárba, s még a környezet is károsodik. Általában is jellemző a népgazdaságnak is kárt okozó kényszertúlfogyasztás. Amit nyugodtan nevezhetünk herdálásnak, s nem is akármilyennek. Fölöslegesen szórjuk a pénzt. Részben a sokféle ember sokféle szükségletét figyelmen kívül hagyó, uniformizált porciózás miatt, másrészt azért, mert egy filléres alkatrész hiánya miatt sokszor kénytelenek vagyunk a jóval többe kerülő alkatrészt megvenni. Ezt a fajta herdálást is szépen elfedi a csillogó máz; nevezeten az, hogy a lakosság áruvásárlása, a nehézségek ellenére is, örvendetesen fejlődik. Ami igaz, s valóban örvendetes, de tény az is, hogy az a sok-sok millió nemcsak a lakosságnak, hanem a gazdaságnak is kidobott pénz, elherdált érték. Hatalmas földmarkoló cammog, az útépítők ideiglenes .bázisáról indították útnak a százvalahány lóerős, üzemanyagfaló óriást. Nem messzire megy, négy-ötszáz méterre csupán, az egyik munkahelyre. Ott már két ember várja, markolókanalába beleemelnek egy motoros földdön'gölőt, s a gép viszi oda,, ahonnan elindult. Néhány- perc múlva' jön az építők kisteherautója, üresen, a két emberért. Aki a markolót kiküldte, otthon tálán egy rozsdás szöget is kiegyenesít: jő lesz az még... Az a néhány liter üzemanyag, amit a markoló fölöslegesen elfogyasztott, az nem számít, az más zsebére megy. Akárcsak a rozsdás vasra kent festék ára, a tonnaszám kidobott vegyszer, a szállításkor összetört bútor, Hűtőgép... Kinek a zsebére megy mindez? Az egyes emberére és az egész gazdaságéra. Ez utóbbi pedig — közvetve — az egyénére is. A sok kicsiből milliárdosra duzzadó herdálásért valameny- nyien fizetünk. 0. I.
