Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-07-15 / 28. szám

)

1 új ifjúság T

Épp a születésnapomat ünnepeltem, mellesleg nem valami épületes hangulatban.

— Nine« annál nagyobb megkönnyebbülés, mintha az ember szépen, hangosan elmondhatja a bánatát — szólt közbe Vaäek, mialatt fenséges nyugalommal összekeverte a kólát a dzsússzal és szódavízzel. Nem Is értem, hogyan képes ezt valaki meginni.

— Hangosan gondolkodsz, Tomikám. Tudod-e? De ne zavartasd magad, folytasd csak szépen — tette még hozzá.

— Ha már Ilyen bölcs vagy, magyarázd meg nekem, hogy miért nem tértem haza Lhotába — fakadtam ki bosszúsan. — Ml a nehézségért nem. Ott áll a ház, kerttel. Igaz, hogy csak a divízióban védenék, de kényelmesen, háborítatlanul A katonaság után a második nemzeti ligából egyenesen az első ligába csöppentem. Azzal csalogattak, hogy egy fejlődőképes csapatot építenek távlatilag. Három év alatt összevásárolták a társaságot, és mindjárt a bajnoki címre törtek. Ogy vélték azonban, hogy ehhez egyéniségekre, látékosegyénlsé- gekre van szükségük. Ha kellett, felhajtották őket. Kapust Is. Engem a klspadra ültettek. Három évig koptattam megszakítás nélkül. Aztán az egyéniségek mellé megfelelő tartalék után néztek. Fejlődőképes tartalék után. Én, a huszonhét évemmel már nem számítottam annak. Elbocsátottak. Már két éve szántom itt a sarat a nemzeti ligában, és azon gondolkodom, mi lenne, ha még egyszer bekerülnék az első ligába, és megmutatnám nekik, hogy mit tudok. Ha a dékán Is úgy akarja, elvégzem a tanulmányaimat, de már túl vagyok a harmincon. Hazatérek Lhotába, ahol viszont már a levélhordó sem ismer meg. De ml legyen addig? Hallottad ma Is? Rákiáltok Pepikre: „Fedezd a szélsőt“ Mire a tizenkilenc éves taknyos kölyök visszafelesel, hogy szórakozzak a jóanyámmal. Anélkül is tudja, mit kell tennie. A ligában Jarda játszott előttem balhátvédet, jóval idősebb volt nálam, de ha ráordítottam, szó nélkül megtette, amit akartam, mert tudta, hogy a kapuból sokkal jobb áttekintésem van a helyzetről.

— Túlságosan a szívedre veszed a dolgokat — nevetett Vaäek. — A mai fiatalok mások, mint mi voltunk.

— Nézzük csakl — szakította félbe ígéretesen Induló beszélgetésünket a főpincér hangja. — Dicső csapatunk két roskadozó oszlopa. Nem szórakoztunk eleget a zöld gyepen? És csak így bor, nő, nóta nélkül?

— Belko úr, maga már rég díjat érdemelt volna valamelyik szellemességt versenyen — vágta rá Vaäek, s fel sem emelte

tekintetét.

A főpincér csokornyakkendője ugrándozott a nevetéstől.

— Ugyan, ugyan, Václav, hiszen tudod, hogy mindig szívesen látlak benneteket. Különösen, ha győztök S ma ráadásul nyertem három üveg pezsgőt rajtatok, ha

nem veszitek zokon. Az egyiket máris felajánlom. Vége az idénynek, az edző, a szakvezetők ki tudja, hol vannak, tiszta a levegő, s egy pohár pezsgő senkinek sem árt meg.

Vaäek beleegyezően megvonta a vállát. Na és, gondoltam, születésnapom van és a hangulatom fagypont alatt. Egy pohár pezsgő jól jön.

— Hát altkor csak bont/a fel, Belkó úr, nehogy elrontsuk a kedvét — fordultam a főpincérhez —, és hűtsőn be még egy fiaskóval, ha már ilyen emlékezetes nap van.

A hirtelen előbukkant bárpincér kezében — aki mellesleg a csapat legnagyobb

Nem dobtak ki. Ellenben kisvártatva megtudtam, hogy a barna Dana, a szőkébb pedig Alena.

— Vaäek elment? — kérdezte éppen ő.

— El. Tudja, ml, Idősebb férfiak Időnként bogarasak vagyunk.

Rám emelte mandulaszemét.

— Ugye, miattam ment el?

— Az ördög Ismeri ki magát benne. Tulajdonképpen alig Ismerem. Kilenc évig játszott a ligában, két évvel ezelőtt jött hozzánk.

A lány kényszeredetten elmosolyodott.

— Legjobban szereti a krumpltspalacsin- tát baracklekvárral — mondta, és ízléseMilan Flanderka

Csúszópénz

szurkolója volt — nagyot durrant a pezsgősüveg. |

— Hát akkor, fiúk — töltötte ki a gyöngyöző pezsgőt a bárpincér —, hogy el ne felejtsem: a bárpult túlsó végén ül két, elég szemrevalő teremtés. Erkölcsi magatartásuk felől nincsenek kétségeim. Az egyik már jó Ideje kifejezte abbeli óhaját, hogy szívesen töltené kettejükkel az idejét. Mit szólnak hozzá?

Titokban szemügyre vettem a két szemre való teremtést. A párpincér nem hazudott. Viszont a diszkóban még nem láttam őket.

— Na, mit szólsz hozzá? — csaptam Vaäek vállára.

— Semmit. Ismerem őket.

— Akkor egész biztos a cukrászdában dolgoznak. Vagy nem?

Valek rosszallóan a fejét rázta, és farmerja zsebéből előhúzta a pénztárcáját.

— Belkó úr, fizetünk.

— Vaäek, ne marháskodj — próbáltam más belátásra bírni, de hasztalan.

— Ne haragudj, Tomikám, tudom, mit cselekszem.

— Megfizette a szokásos, alkoholmentes löttyét, és sietve távozott.

Ismét a lányok felé fordultam. A világosabb hajú lesütötte a szemét. Magamra maradtam egy felbontott pezsgővel és a csapnivaló hangulatommal. Mit tegyek? Fogtam a pezsgősüveget, felálltam és lassan a bárpult túlsó végéhez mentem.

— Jó estét! — köszöntem. — Ha az a kövér, vihogó bárpincér nem hazudik, akkor beszélni óhajtottak velünk. De ha mindenáron ki akarnak kosarazni, akkor előbb közölném, hogy Brodsky Tomi vagyok. Szial

sen kihangsúlyozott szempllléján megcsillantak a parányi műgyöngyszemek.

— Barátok? — fordult hozzám a barna.

— Ogy is mondhatom v .

— Akkor megmondhatná neki, hogy Alena miatta van Itt. És hogy szereti.

— Miatta?

— Miatta. Nemcsak most itt, ebben a vendéglőben, hanem a városban egyáltalán.

— Értem, kirándulás ...

— Ugyan, milyen kirándulás. December elsejétől mindketten a helyi kórházban dolgozunk. Alena Vaäek miatt cserélt munkahelyet, én viszont vele jöttem.

— Gardedám.

— Ne bohóckodjon — fordult hozzám szemrehányóan.

— Az őszinteségért őszinteség jár. Nem először fordul elő, hogy lányok csapdát állítanak a fiúknak a csapatból, de maguk valóban eredeti módon kísérleteznek.

A barna idegesen kotorászott a kézltás- jában.

— Gyere, menjünk — szólt a barátnőié-, hez.

Kénytelen voltam visszavonulást fújni.

— Ne haragudjanak, nem akartam senkit megbántani, öntsünk inkább tiszta vizet a pohárba, és én pezsgőt öntök cserébe, mert ma van a születésnapom, és közben nyugodtan megbeszéljük a dolgainkat.'

— Hát akkor mondd meg neki — biztatta barátnőjét Dana. Az zavarba került, de némi szünet után megszólalt:

— Mondja meg Vaäeknak, hogy szeretnék vele beszélni.

— S mi tartja vissza?

— Amikor otthagyta Prágát, írtam neki.

Dévényi Tibor

MIÉRT NEM LEHET JULISKA.

BABBÖL SÓLETET CSINÁLNI?

— Maimi! Az égre kérlek, figyelj egy kicsit, most mondom HARMADSZORIM Figyeltél egyáltalában, miről beszélek?

— Én Is tudom, hogy már 11 éve hajó- zikl Nem vagyok teljesen hülyéi

— Marcikám! De MOST van először « Béta-körön!

■“ «ti

— Nem! EDDIG az Alfao-körön kampó- zott. Or is ten, Mami, te nem tudod, ml a különbség az Alfa-kör és a Béta-kör között?

— Na látod! Hát EZÉRT vagyok ENNYIRE ideges. Majd beleórülökl

—• • a •

— Persze, hogy már fent kell hogy legyen. Legalább egy órája.

— Én nem követeltem, hegy hívjon fel. ö ígérte meg, hogy ha pályára állt, AZONNAL hfv.

• • •

— Nem. Azt mondta, hogy ha valami baj van, a Központ úgyis küld agy fotontáviratot.

— Más se hiányzik! Képzelheted, hogy ml lehet egy ilyen fotontávtratban...

— Persze, hogy csak rossz hlrl Én megőrülök. Én EZT nem blroml

— Lent vannak a ház előtt.

• • •

— Képtelen lennék. Nekem moet itt ne

rajcsúrozzanak.

— Nem fognak átszaladni.

— Az tegnap volt. laj, Mami, hagyjál most ezzel békébeni Végtére Is két nagy gyerek! A Laliról nincs hír, és te most EZZEL traktálsz??

— Biztos, hegy fent kel! hogy legyen már, több mint egy órája, hogy fellőtték.

— Én megérzem az ilyesmit. Valami baj történt.

— Az Alfa-körön sose. De az más. Aj Alfa az Alfa, a Béta az Béta.

— TUDTAM 1 • • «

Bmi

W iH

>- Vfflogí

...

— Hát a fotooteimlnáloml

~ ...

— Nem marem vételre állítani 1

M ,,,

— Fotontávirat Jött! ÉREZTEM! MEG- ÉREZTEMIII

— Nem érted, hogy FÉLEK megtudni az Igazságot?

>— Na jő! Tartsd á vonala ti

Ne izgulj! Minden rendben van. Nem a Központ táviratozott, hanem a Lali. A Béta-körről. Azt Írja, hogy 50 perce próbál hívni, de folyton mással beszéltet íelez a teletelefonom!

*- Persze hogy jobban.

— Sóletet.

— Jullska-babot, 40 dekát.

>— Miért nem lehet Jullska-babból sóletet csinálni?

Nem válaszolt. Voltam náluk, egész biztos otthon volt. de letagadtatta magát. Ma, amikor meglátott, szintén távozott.

— S nem tudja, miért?

— Ö tudja — szólt közbe Dana —, de Vaäeknak fogalma sincs róla, hogy miért bánik így vele.

— Gyerekük van?

— Ez az egyetlen megoldás, ami egy férfinak eszébe juthat — csapta össze a kezét Dana. — Egy évig jártak együtt, és aztán történt valami, amit tisztázni kellene.

Az egészből semmit sem értettem, de később megtudtam, hogy a teniszpályán ismerkedtek meg. Vaäek ott bámészkodott, amikor fejen találta Alena labdája. Ez elég volt az Ismerkedéshez, s hogy finoman fejezzem ki magam, nemsokára mér együtt is reggeliztek. Alena boldog volt, és alighanem Vasek is. Kijárt a futballmeccsekre, és újra beiratkozott a főiskolára. A végén már szüleinek is bemutaatta, és akkor történt valami.

— Nem tudom, hogy elmondhatom-e magának — fordult felém Alena.

— Ha már megtisztelt a bizalmával... Bármit lenyelek, csak ki vele. Elvégre nem rólam van szó.

— Édesapám a futball körül ténykedik. Nagyon örültem, hogy Vaäekkal rögtön szót értettek. És aztán... Vasekék valahol idegenben játszottak, és én hétvégére egyedül mentem haza. Egy hét múlva viszont városunk csapata Prágában lépett pályára Vaéekék ellen. A bentmaradás forgott kockán. És akkor édesapám egy borítékot nyomott a kezembe, ötvenezer koronával. Megyhagyta, hogy beszéljek Vaäekkal, Intézze el- valahogy, hogy legalább egy pontot engedjenek nekünk. Nekem nem volt ínyemre a dolog, de édesapám megnyugtatott, hogy ez így megy a ligában, és eny- nylt megtehet neki a leendő veje. Először úgy gondoltam, hogy nem szólok Vaäeknak egy szót sem a borltékröl, és egyszerűen visszahozom. Csakhogy én nem tudok hazudni, és édesapám rögtön megtudta volna, hogy meg sem próbáltam közbenjárni. Ezek után átadtam Vaäeknak azt a bizonyos borítékot...

— És ö kidobta magával együtt...

Lehajtotta a fejét. A buborékok játékát

néztem a pezsgőspohárban, és gondolatban elkalandoztam. Alig vettem észre, amikor halkan folytatta:

— Vaäek azzal utasította vissza a borítékot, hogy már hamarabb Is megmondhattam volna neki, hogy csak ezért járok vele, mert ki akartam használni, s nem kellett volna vesztegetni az Időm. Foghattam volna magamnak a csapatbői egy másik játékost, aki esetleg szívesen elfogadta volna a borítékot a szerelemmel együtt.' És még azt Is közölte velem, hogy hagyjam békén, ne kerüljek többé aszerae elé. Másnap hívott telefonon az édesapám, hogy ml van, hogy sült el a dolog. Megmondtam neki, hogy baj van. Aztán kimentem a stadionba, VaSek nem volt ott. Találkoztam Petr KoFínekkel, Vaäek legjobb barátjával. Közölte velem, hogy Vaäek elutazott, mert aznap edzés előtt a szakosztály elnöke és az edző közölte vele, hogy elvesztette a bizalmukat, mert tudomásukra lutott, hogy el akarta adni a meccset. És hogy többé nem is számítanak rá a Játékoske- retben. Ezután lépett át ide.

Néztem a parketten táncoló, egymáshoz simuló párokat. A mennyezetről vörös, sárga, kék és zöld fénycsővák pásztázták a termet. És valahol még feliebb Ámor játszadozott, egyik kezéből a másikba dobált egy vaskos borítékot, mintha forrő gesztenye lett volna.

— Tudsz ülni a bicikllrúdon? — fordultam Alenához, mert semmi lobb sem lutott eszembe.

Értetlenül nézett rám. de bólintott.

— Nagyszerű. Akkor gyere. A Grand előtt áll a kerékpárom.

PALÁGYI LAJOS fordítása

I