Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-21 / 3. szám

Vaszilij Suksin LÁTOGATÁS P ronyka Latutyln húga N. városban Járt főiskolára. Pronyka havonként egy­szer meglátogatta őt, hazai „finom falatokat“ hordott neki, és kifizette a lak­bért húga albérlett szobájáért. Szeretett el­beszélgetni a húga dtáktársnöivel, barátnői­vel. Vásárolt nekik néhány üveg vöröset és oktatta őket: — Leginkább a „kincsetekre“ vigyázza­tok itt ■ ■. Az emberek mindenfélék. Ha va­lamilyen vagány belétek kötne, és győzköd­ne benneteket, hogy a szemébe estetek, meg így-úgy, és engedelmetekkel a védőszárnyai alá vesz benneteket, akkor csak alaposan essetek neki a szárnyának: hordd el magad, te semmirekellőt Először el kell végeznetek az Iskolát, csak azután lehet szó valami hasonló hetyepetyéről... Nekünk most csak egyetlen dolgon tár az eszünk — a tanuláson ... Egy ilyen látogatás alkalmával Pronyka elkísérte a lányokat az iskolába és elhatá­rozta, hogy elutazása előtt szétnéz egy ki­csit a városban. Csak este Indult a vonatja. Sétálgatott a városban, bámészkodott, teleszivta magát szódavízzel a frissítőt áru­sító automatából... Azután letilt egy padra a parkban, hogy egy kicsit megpihenjen. Alig hogy leült, hallja: — Bocsásson meg, kérem — lépett oda hozzá egy szép fiatal nő aktatáskával a ke­zében —, elrabolhatnék egy keveset az ide­jéből? — és mtért? — kérdezte Pronyka. ’A nő leült mellé a padra. — Tudja, mi itt... a városban filmet for­gatunk ... ■—> Étimet? Amit majd vetíteni ts fognak? — Igen. És az egyik epizódba szükségünk lenne egy szereplőre. Hogy Is mondjam ... Egy olyan típusú szereplőre, mint maga. — És én milyen típus vagyok? — Nos... egyszerű ... tudja, mi egy egy­szerű vidéki fiatalembert keresünk, olyat, aki először jut el a városba. — ö, szóval úgy. Értem már. — És hol dolgozik, kérem? — Én nem vagyok idevalósi, csak a hú­gomat jöttem meglátogatni... — És mikor utazik el? — Ma este. — Hm ... akkor igazán sajnálom, de nem lesz a dologból semmi. És mivel foglalko­zik otthon, a falujában? — Traktoros vagyok. — Nekünk úgy lenne jó, ha legalább egy hétig itt maradhatna. Lehetne róla szó? — Hát arról nehezen. Most épp olyan időszak van, hogy a munkahelyemről... — Persze, persze. Értem. Kár. Bocsásson meg, kérem ... A nő már elmenöben volt, de hirtelen visszafordult. — Jöjjön csak ide, fiatalembert És lenne most egy félórányi ideje? — Az van. — Szeretném ugyanis bemutatni a ren­dezőnek ... hogy... hogyan is magyaráz­zam meg ezt egyszerűen magának... hogy meggyőződjünk róla, vajon jó helyen ko­pogtatunk-e. Beleegyezik? A rendező csak egy ugrásnylra tartózkodik, itt a (közeli szállodában. — Akkor mehetünk is. Útközben Pronyka megtudta, mi lesz a filmnek a címe, milyen kitűnő színészek játszanak majd benne, és mennyit kapnak a szerepükért... — Aztán milyen céllal utazik az a fiatal­ember a városba? — Tudja, az a fiatalember meg akarja találni a szerencséjét. Azok közül való ugyanis, akik a nagy pénzt hajszolják. — Ez érdekes — mondta Pronyka —, ne­kem se ártana éppen most egy nagyobb összegecske. ősszel szeretném átépíteni a házat; nősülés előtt állok, a házunkban meg olyan a szorultság, akár egy odúban. Ha gyerekeink születnek, még megmoccanni se tudnánk. Maguk rendesen megfizetnek a munkáért? A nő elnevette magát. — Valahogy túl korán érdeklődik. Egy hétig nem tudna itt maradni, ugye? — Egy hétig... azért talán igen. Távira­totok a munkahelyemre, hogy ... — Nem, egyelőre nincs rá szükség. Még nem tudjuk, hogy meg fog-e felelni és... — De hiszen az előbb azt mondta, hogy éppen ilyen típust keres! — Erről a rendező dönt. A rendező — élénk, okos szemű, ötvenen túl járó sovány férfi — nagyon barátságo­san fogadta Pronykát. Gyorsan, de alaposan szemügyre vette öt, majd leültette egy fo­telba. A szimpatikus nő röviden elmondta neki, amit Pronykától megtudott. — Nagyszerű — mondja a rendező —, ha minden jól fog menni, elintézzük, amit szükséges. De most ló volna, ha egy kicsit magunkra hagyna, megpróbálunk egy csöp­pet... játszani. A nő elment. — Hogy hívják? Elfelejtettem. — Prokop. — Pronyka felállt. — Csak üljön, csak üljön. Én is mindjárt visszaülök. — A rendező leült vele szem­ben, vidám tekintettel nézte Pronykát. — Szóval traktoros. — Igen-igen. ■— Szereti a mozit? — Hát persze. — Nna... A dolog a következőképpen fest, Prokop. A filmünkben van egy ilyen epizód: A faluból a városba érkezik egy fiatalember, a jobb megélhetés reményében, és felkérést az ismerőseit. Am az ismerősök nem valami túl tehetős emberek; egy átla­gos várost család, mely nyáron vidéken töl­tötte a szabadságát, és a fiatalember házá­ban lakott. Eddig világos? — Világos. — Kitűnő, akkor megyünk tovább. A vá­rosi család egyáltalán nem örül a fiatal­ember érkeztének, előre látják, hogy csak gondokat okoz majd nekik, kényelmetlen­séget... és így tovább. A mi fiatalembe­rünk nem ostoba fickó, megsejti, hogyan áll a dolog, sőt azt ts kezdi érteni, hogy a vá­rosi ember élete se fenékig tejfel. 'Szóval ezek az ő első lépései, benyomásai. Vilá­gos? — Dehát hogyhogy? ők úgy élteit nála vidéken, akár a bárók, és az a legény meg éppen csak megérkezik hozzájuk, ők meg márts elkezdenek fanyalogni... — Nos, ez már így szokott lenni. Egyéb­iránt ők nem juttatják túlságosan kifeje­zésre, hogy a fiatalember megérkezése vég­képp ntncs ínyükre. Ennél sokkal bonyolul­tabb az egész. A rendező elhallgat, és figyelmesen nézi Pronykát. — Talán nem világos a dolog? — De, világos. Komédiáznak. —. Igen. komédiáznak. Akkor hát meg­próbáljuk? ... Hogy mit mondunk majd, azt játék közben kitaláljuk. Rendben? — Osztán hogy fogunk játszani? — Maga belép a lakás ajtaján, csak most már nem én fogok maga előtt állni, hanem azok a bizonyos városi ismerősei. A ház ura. és tovább majd meglátjuk, ml lesz. Visel­kedjen egészen természetesen. Csak egyet ne felejtsen el, hogy maga most nem Pro­kop, Pronyka, hanem az a vidéki fiatalem­ber, akiről beszéltünk. Ivánnak fogjuk hív­ni. Akkor kezdjük. Pronyka kiment a szobából. Bekopogta­tott. — Tessék! — Jónapot az egész ház népénekI — Ohohó, Iván, fáradjon beljebbl — ör­vendezett a rendező. — Tessék csak, jöjjön beljebb. Hogy kerül ide? Pronykának megvillannak a fogat. — Csakhogy látlak! — Odalépett a rendező­höz, megölelte és kedvesen megveregette a vállát. — Minek örvendezel annyira, kérlek szé­pen? — kérdezte a rendező. — Hogy újra láthatlak ...De hiszen a te arcod is megtelt örömmel. — Hát igen, csakhogy nem érzed, hogy az én örömöm nem őszinte? Érted, miről van szó? — És vajon miért ne volna őszinte? Hisz még nem mondtam neked, hogy nálatok fogok lakni. Esetleg csak úgy benéztem hozzátok néhány percre. A rendező összeráncolta a homlokát, fi­gyelmesen belenézett Pronyka szemébe. — Tegyük fel, hogy így van. Akkor pró­báljuk meg még egyszer. Elsiettem a dol­got, igazad van. Pronyka kiment a folyosóra, bekopogta­tott, belépett, köszönt. Mindent magabizto­san, jó kedvvel csinált. — Ványai Hogy kerülsz Ide, barátocs- kám?! — kiáltott fel a rendező. — Téged hogy hívnak tulajdonképpen? — Mondjuk Nytkolaj Petrovicsnak. — Akkor csináljuk újra — adta ki az utasítást Pronyka. — Mondjad: Ványa,hogy kerülsz ide?!’ — Ványa, hogy kerülsz ide? — Nem, nem úgy. Csapj rá a két tenye­reddel a combodra, így ni, és mondjad: hogy kerülsz ide, Ványa? — Pronyka meg­mutatta, hogyan is kell azt Igazán cstnálnt. A rendező elmélkedve morzsolgatta egy ideig a tokáját, 'és végül egyetértett: — Rendben van. Hogy kerülsz ide, Ványa?! — és rácsapott mindkét tenyerével a combjára. — Fel akarok költözni a városba. — Véglegesen? — Igen. Szeretnék valamilyen munka­helyet keríteni magamnak a gyárban. — és hol a csudában fogsz lakni? — bi- csaklott meg „Nytkolaj Petrovics“ öröm- teljes hangütése. — Hát nálatok. — Pronykának nem szállt el az öröme. — Legalább együtt nézhetjük majd a hokit... — Igen, csakhogy én, mi... a mi laká­sunk nem valami tágas, Ványa ... — Valahogy csak kibírjuk. Sok jó ember kis helyen ts elfér. Különösen ha még ba,- rátok is... — De én már haragszom, Iván... Vagyis Pronyka! Hát nem vetted észre? — De hisz én morcos és savanyú képet vágok, mintha megetted volna a vacsorámat, te pedig úgy teszel, mintha mt se történt volna. — Dehát történt valami? Hisz az égvilá­gon semmi sem történik, ha ott maradok náluk vagy két hétig, találok magamnak munkahelyet és azután átköltözöm a mun­kásszállásra! — Akkor egy egészen más filmet kellene készítenünk! Érted? — A rendező nem akar­ta elszomorítani Pronykát. — A ml forgató- könyvünkben egy másfajta fiatalember sze­repel. Itt van, megmutatom... — Már tett is egy lépést, föl akarta venni az asztalról a forgatókönyvet, de egyszerre megfordult: — és te hogy csinálnád meg ezt a jele­netet? Megérkeznél a városba... — A, nem, hagyjuk csak. Ha egyszer már úgy írták meg, akkor minek megváltoztat­ni? Még csak az kéne, hogy énmiattam át­írjátok a filmeteket. — De ha mégiscsak... — Mit? — Eljöttél az ismerőseidhez... — Eljöttem, hát aztán ... — Jónapot! — Jónapot! — Hát itt vagyok. — Milyen céllal jöttél? — Itt akarok dolgozat a gyárban. — és tovább? — Ennyi az egész. — Ebben a forgatókönyvben másként van. és mondd csak, nem tudnád egy kicsit meg­játszani magad? Mit szólsz hozzá, megpró­báljuk? Haszontalan emberek azok a te is­merőseid, az ördög vigye el őket, csakhogy neked valóban nincs hol laknod, elvégre emiatt nem mehetsz vissza a faludba! Gye­re, próbáljuk meg egészen az elejétől. Csak ne felejtsd el, hogy... — megszólalt a te­lefon. A rendező felvette a hallgatót. — Hm... hm ... és miért? Hiszen mond­tam nekik, hogy ... Még meg is mutattam, hogy csinálják! Az ördögbe! Mindjárt lent vagyok. Megyek is. — Pronyka, várj, kérlek szépen, öt per­cet. Lent egy kis bonyodalom támadt... — Nem fogadnak szót? — érdeklődött Pronyka. — Kinek, nekem? ■— Hát igen. — A, dehogy, nem erről van szó. Megy az ... Mindjárt visszajövök. A rendező elment. Pronyka rágyújt. Bejött az aktatáskás csinos fiatal nő. Me­net közben megkérdezte: — Nos, hogy áll a dolog? — Sehogy. — Mit beszél? — Valahogy nem megy nekünk. Másképp van leírva a forgatókönyvben. — A rendező kérte magát, hogy várja meg? — Igen — mondta. — Akkor hát várja meg. — A nő bele­túrt egy halom forgatókönyvbe, egyet kihú­zott a többi közül... — És mt volna, ha közben maga elolvas­ná a forgatókönyvet? Olvassa csak el addig. Ahol ez a könyvjelző van, ott megtalálja a maga epizódját. Átnyújtotta Pronykának a forgatókönyvet, maga pedig egy másikkal elment valahová. Nem törődött többé Pronykával. Pronykán, ki tudja, milyen okból, kezdett erőt venni a szomorúság. Elképzelte, amint reggel be­fut a vonat az állomásra, degeszre tömöt­ten, amint majd mindenki nekitramodik, és szalad át a téren, hogy ülhessen az autó­buszban ... ö pedig nem lesz köztük. S ami­kor már zötykölődnek a buszon, a fák kö­zül nem bukkannak elő szülőfaluja első há­zai. Nem fogadja majd a küszöbön az anyja a szokásos kérdéssel: „Hát megjöttél? Hogy megy sora sze­génykémnek a városban?“ ö meg nem felel majd az anyjának a megszokott szavakkal: „Minden rendben van. Jól van a hú- gocskám.“ „0, hála Istennek.“ Pronyka letette a forgatókönyvet az asz­talra, fogott egy vastag színes ceruzát és egy tiszta papírlapra nagy betűkkel ráírta: „Nem megy nekünk ez a dolog. Latutyln Prokop. És azzal elment. Kövesd! János fordítása A kemény hideg sem akadályozta meg olvasóinkat a szavazatok beküldésében, sőt többen hosszabb lélegzetű eszmefuttatásokat készítettek az év végf slágerlistákról. Le­vélíróink általában elfogadták az összesí­tést. de akadtak olyanok is, akik bírálták az év végi slágerlistát. Monyók Tibor rozs- nvól (RoSSfiava) olvasónk többek között ezt írja: „... Bár tudom, hogy az Ilyen év végi listák a szavazatok alapján készülnek. de általában nem felelnek meg a valóság­nak. Főleg azért, mert az olvasók többsége az utóbbi hónapok slágereire szavaz, s szinte megfeledkezik az év első felében létező dalokról. Kíváncsian várom, mikor készül el az az év végi kimutatás, amely a minden héten megjelenő slágerlistán feltüntetett dalokat összegezi. Ez bizonyá­ra hűbb képet ad a legnépszerűbb dalok­ról.“ A bírálat jogos, valóban az év végéig feledésbe merülnek a régebbi dalok. Ez is arra utal, hogy egy-egy könnyűzenei fel­vétel nagyon rövid életű. A kimutatást mi is várjuk, több olvasónk jelezte, hogy mun­kához látott. HAZAI ÉS MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Elán — Lojzo: Ze mi je lúto 2. Midi: Mám tisfc mesiacov 3. Michal David: Decjbely lásky 4. Petr Kotvaid: Vrásky sl nedélám 5. Marian Grekka — Demikát: Manekyna 6. Elán: Klaslka 7. Marika Gombitová: Volné mlesto v srdcl 8. Peter Nagy: Podme sa zachránif 9. Hana Zagorová: Náhla louőení 10. Peter Nagy: MyslíS na to, na Co ja 1. Napóleon Boulevard: Kérlek, ne télj 2. Modern Hungária: Elfújja a szél 3. Z’Zi Labor: Utolsó tangó Párizsival 4. R-Go: Fordított világ 5. Demjén Ferenc: Szerelem első vérig 6. Romár László: Lola 7. Omega: Fekete pillangó 8. Révész Sándor: Vigyázz a madárra 9. Első Emelet: Idegenek a városban 10. Hobo Blues Band: 6:3 VILÄGLISTA 1. George Benson: Amíg a város alszik 2. Rod Stewart: A szivem minden dobba­nása 3. Bruce-Bongo: Hl-Ho 4. Double: Az ő szivének kapitánya 5. Európa: Végső visszaszámlálás 6. Tuto: Majd kiheverlek 7. Depeche Mode: Az idő kérdése 8. Max Him: Melanie 9. Communards: Ne így hagyj el 10. Owen Paul: Az én kedvenc időtöltésem ZSÄKBAMACSKA Színes posztert nyert: Szamaránszky Andrea hrobofiovói, Mészáros Zsuzsa kosúti (Koáúty), Szalay István sládkoviCovói, Nagy Klaudia zselfzi (Zellezovce) és Radios Er­zsébet ragyolci (Radzovce) olvasónk. POPCSEREBERE Szkurák Zoltán (932 01 Calovo, Budova- telská 37): Adok Modern Talking-, C. C. Catch-, Wham-, Alphavtlle-, Jennifer Rush-, A-Ha-, Brucer, Paul Young-, Kim Wilde-, Edda- és még további 70 képet, és megvan a elmük Is. Kérek Beatles-, Paul McCartney-, Edda-, Queen-, Első Emelet-, Bikini-, A-Ha-, C. C. Catch-képeket, -posztereket és róluk szóló cikkeket. Kis Jarmila (044 23 Jasov, Bytovka Z§): Adok Drupi-, OK Band-, Beatles-, Júlia Heö- ková-, Elán-, Karel Gott-, Banket-, Midi-, Nena-, Kim Wilde-, Stevie Wonder-, Falco- és még további 100 képet. Kérek Modern Talking-, A-Ha-, Sandra-, Julian Lennon-, Opus-, Queen- és David Bowie-képeket. Kiss Jarmilla (044 23 Jasov, Bytovka Z5): Felkínálom a Kiss, Special, Drupi, Ok Band, Olivia Newton John, John Travolta, Mirelle Mathleu, Romina Power és A1 Bano, Júlia Heíková, Elán, Karel Gott, Limit, Marika Gombitová, Kroky, Boney M., Falco és tev vábbl 50 énekes, ill. együttes plakátját, fc* tóját. Kérek Modern Talking-, A-Ha-, Bad Boys Blue-, Julian Lenon-, Queen-, David Bowle-, Scorpions-, Opus-, Prince-, Saxon- -plakátokat, -képeket. Brenner Erika (048 01 Rofnava, Mierova 7): Adok Karel Gott-, Marika Gombitová-, Peter Nagy-, Stewie Wonder-. Paul McCart­ney-, Kotvaid — Hlo2ek-, AC/DC-, Falco-, Nena-, Madonna-, Sandra-, Tublatanka-ké- peket. Kérek Modern Talking-, Opus-, Queen-, Limahl-, R-Go-, Demjén Ferenc- képeket és -posztereket. Stockier Marianna (929 01 Dunajská Stre- da, Smetanov háj 291): Adok Első Emelet-, Napoleon BLD-, Bikini-, Queen-, C. C. Catch-, A-HA-, Modern Talking (színes (-posztere­ket és több képet. Kérek HBB-, Z’Zi Labor-, Zalatnay Sarolta-, Dalibor Janda-, Alphavil- le-posztereket, -képeket.- PP -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents