Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-08 / 27. szám
új ifjúság 2 Kommentárunk Szolgálat Az újságíró-szövetség e napokban megtartott országos kongresszusa a szokottnál Is jobban a sajtó dolgozóira Irányította a figyelmet. Az utóbbi esztendőben meghirdetett gazdasági feladatok a felvilágosító, tájékoztató munkát, a televízió, a rádió és a sajtó tevékenységét jelentősen felértékelték. A hivatásos újságíró a köz szolgálatában áll. Munkája szolgálat Nagy a felelőssége a társadalom orientálásában, s ebben a munkában saját érdekeit, esetleges különvéleményét háttérbe kell szorítania. A kongresszuson Ián Fojtlk, a CSKP KB Elnökségének póttagja többek között elmondotta, hogy társadalmunk fejlődésének mai szakaszában elsősorban két dologról van szó. Az egyik az, hogy az Intenzív gazdaságfejlesztésre való határozott áttérés létkérdés: a másik: meg kell teremteni a feltételeket a társadalom alkotóerejének fejlesztéséhez és érvényesüléséhez, a demokráciához, amelyet nemcsak szavakban hirdetnek, hanem* a néprétegek valódi aktivitása, kezdeményezése tükrözi. Hogy e feladatot teljesítsük, ki kell küszöbölni a még fellelhető felszínességet, a közhelyeket, az üresjáratot, a semmitmondást. Olvasói levelekből, találkozókon elhangzott véleményekből tudjuk, hogy javult tájékoztató munkánk, de olvasóink hozzáteszik azt is, hogy az írások nagy része termeléscentrikus, kevés az emberi információ. Igen sok a népgazdaság kérdéseivel foglalkozó cikk — erre Is szükség van —, viszont kevés információt adunk arról, hogyan él az ember, hogyan gazdálkodik, milyen konfliktusokba keveredik, ml idegesíti őt a legjobban Pedig az igen lényeges kérdés. Az újságíró-szövetség kongresszusán is elhangzott, hogy olyan időszak előtt állunk, amikor társadalmunk további fejlődése kulcsfontosságú kérdéseinek nyilvános megvitatása egyre nagyobb jelentő séget kap Ezért a tömegtájékoztató eszközöknek nem szabad alkalmazniuk azt a módszert, hogy a véleménycserének csak bizonyos részeli közllk, hogy a szerkesztők néhány véleményt előnyben részesítenek. másokat meg elnyomnak. Ez a módszer nem tükrözi a tényleges közvéleményt, és nem teszi lehetővé, hogy a társadalom távlati céljaival összhangban befolyásoljuk e közvéleményt. A kongresszuson egybehangzó vélemény volt, hogy bővíteni kell a vitaalapot, az olvasókat be kell vonni az eszmecserébe, mindenkit, akinek van mondanivalója, aki tapasztalataival segíteni tud a problémák megoldásában. Az újságíró szövetség elnöke. Ián RtSko előadói beszédében arról is szóit, hogy nincs ma olyan terület, amelyet ne bírálhatnánk.. Bármiről Írhatunk — mondotta —, de nem akármit és bárhogyan. Nincs jogunk felületesen ábrázolni a jelenségeket, anélkül, hogy elemeznénk az okokat. Nem áll jogunkban alaptalan tényeket közölni, sértegetni az embereket, megsérteni becsületüket, méltóságukat. „A bírálat élés fegyver, könnyen megsebez bárkit.“ Igen, kritikai szemléletre van szükség, mert a kritika nem divatáramlat, amelyet lehet szeretni, vagy nem kedvelni. Feltétlenül szükség van az elvszerű, tárgyilagos, konkrét, igazságos, de ugyanakkor az emberi méltóságot tiszteletben tartó kritikára Strasser György Műemlékápolás A műemlékvédelemnek és a történelmi jelentőségű épületek karbantartásának társadalmunk nagy figyelmet szentel. Nagyon sok anyagi eszközt fordítunk rá. A Galántai járásban 85 ingatlant nyilvánítottak államilag védett műemlékké. Az ismertebbek közül említhetnénk a galántai neogótikus kastélyt, amelyben a Járási Honismereti Múzeum székel, a szered! (Sgrecf) klasszicista kastélyt, a tomasíkovói vízimalmot, a vág- sellyet (Sala) és a matúskovói paraszti építőművészet emlékeit, a boldog! templomot — hazánkban itt található • a legrégibb római kori falfelirat — vagy a deáki (Diakovce) templomot, ahol a legrégibb magyar írásos emléket, a Halotti Beszédet megtalálták. A műemlékek felújítására és megmentésére 1990-lg terjedő tervet dolgozott ki a járási nemzeti bizottság. A most folyó munkák közül kiemelkedik a két galántai kastély helyreállítása. Folyik a sintavai vár feltárása, az említett vízimalmot már felújították és konzerválták. Még az idén megkezdik a Jókai (Jelka) vízimalom tatarozását, illetve a Vízkelet (Cierny Brod] Hegyi falurészében található rendkívül értékes évszázados templom felújítását. Rendbehozzák a szenckirály- fal (Kráfová pri Sencil barokk hidat Is, amely egyedülálló létesítmény a maga nemében. R. G. A párt feladatai a gazdaságirányítás gyökeres átalakításában Mihail Gorbacsovnak az SZKP KB plenáris ülésén elhangzott beszédéből Az 1985-ös áprilisi plenáris ülés óta eltelt Időszak pártunk történelmében és népünk életében az egyik legjelentősebb és politikai szempontból legtartalmasabb időszak. Intenzív elméleti és gyakorlati tevékenység, azoknak az. új problémáknak a keresése és megoldása jellemzi, amelyekkel a szovjet társadalom szembe találta magát. Bizonyossággal kijelenthetem, hogy két év alatt országunkban lényegesen megváltozott a politikai helyzet. Az emberek egyre jobban tudatosítják, hogy az átalakítást a társadalom fejlődésében felmerült növekvő ellentmondások tették szükségessé, amelyek fokozatosan halmozódtak, s mivel nem oldották meg idejében, gyakorlatilag válság előtti formákat öltöttek. E bonyolult feltételek között a párt kidolgozta az átalakítás irányvonalát. Előreléptünk. A megújhodás folyamata egyre konkrétabb formákat ölt, magában foglalja a problémák egyre szélesebb körét, és a társadalom életének újabb és úlabb területeit öleli fel. A társadalomban mélyül és bővül az átalakítás. Célja mindenekelőtt azoknak az ellentmondásoknak a megszüntetése, amelyekből kialakulnak a fékező mechanizmus fő elemei, s az, hogy ily módon a társadalom fejlődése meggyorsításának hatalmas és visszafordíthatatlan ösztönzést adjon Világosan tudatosítanunk kell: a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsításának céljait nemcsak abban látjuk, hogy leküzd jük az eddigi lemaradást és a torzulásokat a társadalom fejlődésének különböző területein. Ezek a célok — melyeket a történelmi szükségszerűség, valamint a belső- és a nemzetközi jellegű, alapjaiban megváltozott feltételek határoznak meg — a szocialista társadalom minőségileg új szintjének elérésére irányulnak. E feladat teljesítésére a történelem nem hagyott nekünk sok időt. Éppen aszerint, ahogyan az átalakítás halad, fogják az emberek megítélni a szocializmus lehetőségeit, azt, mit ad a gyakorlatban az embernek. és hogy a társadalom szociális szempontból mennyire hatékony. Ebből következik, elvtársak, munkánk és felelősségünk mértéke. A januári ülés után a társadalomban lejátszódó változások rendkívül világosan mutatják, hogy az ország egészséges erő, dolgozóink egyértelműen állást foglalnak az átalakítás, a gyorsítás, az akut problémák haladéktalan megoldása, a stagnálás és a konzervativizmus feltétlen megszüntetése mellett. Országunkban széles körben kibontakozik és mélyül az élet valamennyi területe demokratizálásának folyamata. Kezdeményezőbben dolgoznak a társadalmi szervezetek, szilárdulnak a termelés Irányításában a demokratikus elvek. Világosan és nyomatékosan nyilvánul meg a közvélemény. Aktívabban és az átalakítás érdekében kezdtek dolgozni a tömegtájékoztató eszközök. Offenzívát indítottunk a bürokratizmus ellen, és fokozatosan megszüntetjük az irányítás bürokratikus-kényszerítő módszereit. Jelentős változások állnak be a kádermunkában, a káderek összetétele megújul a friss erők által. _ A demokratizálás tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy helyes úton haladunk. Ez jő távlatokat jelent politikai rendszerünk és az egész társadalom tökéletesítése szempontjából. Az átalakítás eredményeihez tartozik ma a szellemi aktivitás eddig példátlan fellendülése is. Növekedett a társadalom érdeklődése a tudományban, az irodalomban és a művészetben zajló folyamatok, a sajtó, a rádió és a televízió anyagai iránt. Az emberek többet akarnak tudni országunk múltjáról, jelenéről és jövőjéről, sokkal nagyobb és gondosabb figyelmet szentelnek a köz- és állami ügyeknek, a világnézeti, erkölcsi és etikai problémáknak. Hozzáláttunk a középfokú és a felsőoktatás reformjához, és ezzel jelentős lépést tettünk a korszerű oktatási rendszer létrehozása felé. Mindez feltárja az újabb tartalékokat az átalakítás további bővítéséhez és elmélyítéséhez. Ha a gazdaságban végbemenő folyamatok értékeléséről kell beszélnem, az első helyre helyezném azt, hogy változik az emberek viszonya a munkához és munkahelyi kötelességeik teljesítéséhez. Ez jelentős mértékben abból ered, hogy a dolgozók konkrét tettekkel támogatják a társadalmi- gazdasági fejlesztés átalakításának és meggyorsításának irányvonalát. EGYÜTT KÖNNYEBB A SZISZ. IV. kongresz- szusának évében egyre gyakrabban reflektor- fénybe kerül az ifjúsági szervezetek tevékenysége. Mindenütt felmérik az elért eredményeket, és keresik a szervezeti élet fellendítésének módját. A Lakszakállasi (Sokolce) Egységes Földműves-szövetkezet fiataljai erejük és lehetőségeik egyesítésében látják a javuláshoz vezető utat. Egyesítették az eddig külön-külön működő három alapszervezetüket, és egyesített szövetkezeti SZISZ-bi- zottságot létesítettek. — A szövetkezeti SZISZ-bizottság április 30-án alakult — mondta Rákóci István, a SZISZ-bizottság elnöke. — Ez azért volt fontos, hogy pontosabban és jobban tudjuk irányítani ; a fiatalok munkáját. — De nemcsak a szövetkezeti fiatalok dolgoznak ebben az alapszervezetben. — Igen, ez így van — mondotta Rákócza Péter, a SZISZ-bizottság aleinöke. — Továbbra is ebben a szervezetben fognak dolgozni azok a fiatalok, akik máshol járnak Iskolába, vagy más Ipari üzemekben vannak állásban. Természetesen a tagság legnagyobb része a szövetkezetben dolgozik. így a vezetőséget Is közülük választották. — Nem féltetek az összevonástól? — Egy kicsit féltünk — mondta a SZISZ- bizottság elnöke. — Három alapszervezet munkáját irányítani nem könnyű feladat. — Eddig még bizonyára nem szereztetek túl sok tapasztalatot, hiszen csak néhány hőnapja működik ebben az űj formájában az ifjúsági szervezet, de abban biztos vagyok, hogy pontos elképzeléseitek vannak a jövőről. — igen. Mi már pontosan tudtuk, amit akarunk, amikor elindultunk a közös úton — mondta az alelnök. — Itt el kell mondanom, hogy a SZISZ-blzottságba, vagyis a vezetőségbe olyan fiatalok kerültek be, akik már korábban Is vezettek alapszervezetet. Én úgy érzem, van elég tapasztalatunk ahhoz, hogy jől irányítsuk majd ezt a szervezetet. Az -az elképzelésünk, hogy ml tartjuk majd a kapcsolatot a SZISZ járási bizottságával, a tőlük kapott vagy központilag kiadott feladatokat, anyagokat feldolgozzuk az egyes alapszervezetek számára. Nemcsak a tervek kidolgozása vár ránk, a munka ellenőrzésére akarjuk helyezni a hangsúlyt. — Szerintem nem lesz könnyű úgy elosztani a feladatokat, hogy mind a három alápszérvezefben elégedettek legyenek. Nem féltek ettől? — Tartunk tőle egy kicsit — mondta Rákóci István. — Arra fogunk törekedni, hogy a kilenctagú SZISZ-bizottságból valaki mindig részt vegyen az alapszervezetek gyűlésein, hogy pontosan Ismerjük gondjaikat, tájékozódjunk céljaikról. A munkánkat pedig úgy akarjuk végezni, hogy azzal mind a három alapszervezet elégedett legyen. — Ez a három alapszervezet lényegében létezett eddig is. Nem volt köztük valamiféle rivalizálás? — Szinte mindig versenyben állt egymással a három alapszervezet — mondta Rákócza Péter. — Ez bizonyos értelemben gondot okozott nekünk, mert a fiatalok ahhoz az alapszervezethez húztak, ahol jobban ment a munka. Most azt szeretnénk elérni, hogy ezek a különbségek megszűnjenek az alapszervezetek munkájában. — És ez elérhető? — Véleményem szerint Igen — folytatta a SZISZ-bizottság elnöke —, de ehhez nagy segítséget várunk a szövetkezet vezetőségétől és mindenekelőtt a gazdaság párt- szervezetétől. Én bízom benne, hogy minden segítséget megkapunk tőlük, és ez az Ifjúsági szervezet a jövőben a járás legjobb ifjúsági szervezetei közé tartozik majd. — Feltételezem, ennek az egyesítésnek nemcsak az volt a célja, hogy javuljon a szervezeti élet, hanem az Is, hogy a fiatalok még hatékonyabban vegyék ki részüket a termelő munkából és ebben az ifjúsági szervezet is hatni tudjon rájuk, — Ez valóban nagyon fontos, és erről nem Is akarunk megfeledkezni. Már most a kezdet kezdetén szocialista munkaversenyt indítottunk; értékelni fogjuk a kollektívák, de külön-külön az egyes SZISZ- tagok eredményét is. A legjobb teljesítményt nyújtó kollektívákat és egyéneket megjutalmazzuk. Azokra, akik az élmezőnyben végeznek, jutalomkirándulás vár. — Vannak természetesen más elképzeléseink Is — tette hozzá az alelnök. — Az egyes ágazatokban külön ifjúsági csoportokat hozunk létre. Valamennyi csoportnak fiatal lenne a vezetője, ő irányítaná a munkát, fi ellenőrizné a feladatok teljesítését. Szerintem ezzel elérhetjük azt, hogy még jobb lesz a légkör az Ifjúsági csoportokban, ami minden esetben a jobb munkateljesítményekhez fog vezetni. Kamocsai Imre Ütőn a proletárforradalom győzelméhez (V.) — A KETTŐS HATALOM VÉGE 1917 júliusában Oroszországban érett a forradalom, A tömegek országszerte fokozódó elégedetlenséggel, fokozódó forradalmi hangulattal fordultak szembe a burzsoázia hatalmával, látva az Ideiglenes Kormány politikájának teljes csődjét. A júniusban megindított hatalmas orosz offen- zíva a frontokon csúfos kudarccal végződött, 150 ezer ember esett el, illetve sebesült meg. A forrongó hangulatú, végsőkig elkeseredett munkások tömegesen és egyre több helyen léptek sztrájkba. A petrográdl ez- redek megtagadták, hogy csapatokat küldjenek a frontra. A fővárosban olyan feszültté vált a hangulat, hogy számolni kellett azzal, bármely pillanatban zavargások-' ra kerülhet sor. A végső lökést a tömegek fellépéséhez az adta meg, hogy július másodikén kormányválság robbant ki. Négy kadetpárti miniszter látványosan bejelentette lemondási szándékát, ezzel kívánván elérni a bolsevik párt betiltását, a munkások lefegyverzését és a forradalmi csapatoknak a fővárosból való kivonását. De az eseményeket már nem lehetett megállítani. Július 3-án a petrográdi első gépfegyveres ezred legénysége elhatározta, hogy fegyverrel lép fel az Ideiglenes Kormánnyal szemben. A katonák és a munkások minden külső ösztönzés nélkül az utcára vonultak és a szovjetek osztatlan hatalmát követelték. A bolsevikok a tüntetés ellen foglaltak állást, mert tisztán látták, hogy bár a petrográdl helyzet pillanatnyilag megérett arra, hogy erőszakkal megdőntsék az Ideiglenes Kormányt, az így megszerzett hatalmat megtartani azonban nem tudták volna. Ehhez az ország egész területén még nem értek meg a feltételek. Ezért a lázongókat igyekeztek visszatartani az ösztönös és előkészítetlen lépésektől. De sem Lenin, sem a gyárakba küldött bolsevik agitátorok nem tudták megfékezni a tömegek spontán mozgalmát. Ezért a párt központi bizottsága július 2-án késő este úgy döntött, hogy a következő napra „Minden hatalmat a szovjeteknek!“ jelszóval élére áll a tüntetéseknek. július 4;én Petrográd utcáin több mint félmillió munkás, katona és Kronstadtból érkezett tengerész tüntetett; sokan fegyvert viseltek. Ennek ellenére a tüntetés békés Jellegű volt. A burzsoá kormány azonban provokatőröket küldött a tüntetők közé, és megkezdődtek a kilengések. Miután a város különböző pontjain lövések dördültek el, bevetették a tömegek ellen az ún. „legjobb“ csapatokat, kadét- iskolai növendékekből és tisztekből álló különítményeket küldtek ki. Petrográd utcáin patakokban folyt a munkások és katonák vére. A munkások szétverésére a harctérről hazarendelték a legreakciósabb ellenforradalmi csapatokat. A tüntetések ennek ellenére nem lépték túl a szükséges önvédelem határait. Egyetlen olyan eset sem fordult elő, hogy elfoglaltak volna valamilyen kormány- vagy társadalmi intézményt, esetleg kísérletet tettek volna erre, noha a tüntetők rendelkezésére álló fegyveres erővel könnyen hatalmukba keríthették volna nemcsak az egyes Intézményeket, hanem az egész várost Is. A tüntetést követő napokban az ellen- forradalom erői támadásba lendültek. Pet- rográdban kihirdették a hadiállapotot, július 6-án feldúlták a Pravda szerkesztőségét és a Trud nyomda helyiségeit. Határt nem ismerő rágalomhadjárat Indult a bolsevikok és személy szerint Lenin ellen. Több neves bolsevik személyt elfogtak, és letartóztatási parancsot adtak ki Lenin ellen Is. A forradalom vezére egyik napról a másikra bujkálni kényszerült Petrográd- ban, majd augusztus végén a határt is át kellett lépnie, Finnországba távozott. A kormánycsapatok megkezdték a munkások lefegyverzését, a frontokon újból bevezették a halálos ítéletet. A petrográdi helyőrség forradalmi csapatait kivonták a fővárosból és a harctérre küldték. Mindenfelé folytak a letartóztatások. Ilyenformán az Ideiglenes Kormány — mense- vik és eszer minisztereivel együtt — nyíltan a reakció oldalára állt. Mivel a men- sevikek és az eszerek a szovjetekben túlsúlyban voltak, ezek Is az Ideiglenes Kormány támogatóivá váltak. Megszűnt a kettős hatalom, a burzsoázia osztatlanul birtokolta a hatalmat. A bolsevik párt, az új helyzetnek megfelelően, taktikájának megváltoztatására határozta el magát. Illegalitásba vonult, és_ hozzálátott a fegyveres felkelés előkészítéséhez. A petrográdi események nem maradtak visszhangtalanul. Bolsevik jelszavakkal tüntettek a tömegek Moszkvában, Ivanovo-Voznyeszenszkben, Nylzsnylj- Novgorodban és számos más városban. Véget ért a forradalom békés időszaka. K. M.
