Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-24 / 25. szám
Az utcát elhagyták a fények, a se- színű falakra kiült az a régi hangulat, amikor először megpillantotta őket. Vajon most milyen lehet az a párizsi utca? Párizsban egyszer volt, de az a három nap, mint nagyítóval égetett lyuk egy fehér papírlapon. A Montparnasse bulváron alkonyi fényekben sütkérezett a kávéházak utcára települt pavilonjaiban, az üvegtáblák mögött hangtalanul vidám alakok fecserésztek, s ekkor a járda mellett parkoló kocsik közt észrevette a clochard-t, a toprongyos alak villámgyorsan lehajolt s felvette a félig elfogyasztott hamburgert, amit egy fiatal amerikai nő hajított el hanyagul, a csavargó viszolygás nélkül beleharapott, s a falatokat az utolsó ízelemekig kiélvezve forgatta a szájában. Irigyelte a csavargót ezért a gátlástalan szegénységéért, a kiszolgáltatott szabadságáért, hogy nem törődik az ő fürkésző tekintetével. Neki volt még annyi pénze, hogy friss hamburgert vehessen, de már tegnap Is gátlásosán kért egy croissant-t a belülről vakítóan fénylő kis utcai fülkénél, pedig a mutatós lány teljes közönnyel nyújtotta oda a kiflit, nem törődve az akcentusával. A külseje alapján nem hihetik vendég- munkásnak, nem neki szól a mellékutcában dülöngélő betűkkel mázolt felirat: „Sales étrangers..." —■ a „Piszkos idegenek, mars haza!“ öt rejtettebb okok késztetik tartózkodó szerénységre, mondhatni éber óvatosságra, ám hogy mik, maga sem tudja, mintha leejtett gyűrűt keresne homokban, mely omlik, pereg, s nem találni a keresett holmit. Még csak nem is attól kezdve érzi ezt, hogy a vonatban a provence-i öregember megkérdezte, milyen nemzetiségű, s amikor azt válaszolta: „hon- grois", az öregember hümmögött, „oui, anglais“, s hiába ismételte meg többször is: „hongrois“, az öreg rákérdezett: „Qu’est-ce que c’est?“ Három évig gyűjtött erre az útra, amiből három nap jutott Párizsra. „Párizs tetői fénylenek..." A kis szállodában, amikor egész napos sétától kötélkeménységűre duzzadt lábbal a szobaablakhoz állt, s a hátsó udvar rejtélyes pincebogáréletét figyelte, az egymásra merőleges épületszárnyak találkozásánál, vele azonos emeleten az egyik szobában kis asztali lámpa fényére lett figyelmes. Fénybokrában egy lány ült, haja egyenes szálú, valamit olvasott, majd maga elé meredve mormolta, feltehetően kívülről tanulta. A lány nem fedezte fel, hogy figyeli, ő pedig már percek óta belefeledkezett a látványba: olvasás, a száj mozgása, olvasás, mormolás ... Akkor a lány kipillantott, abbahagyta a tanulást, néhány másodpercig állta a tekintetét, aztán megvonta a vállát és tovább olvasott. Talán öt perc múlva nézett fel újra. ö intett neki a kezével olyan, félig üdvözletfélét, A lány bólintott, épp csak a tekintete enyhült meg kissé az összpontosítás után. Ismét eltelt néhány perc, amikor a lány megint ránézett, ö pedig kimutatott a kopott házak túlsó partján morajló bulvár felé. A lány kissé oldalra billentette a fejét, nem tanácstalanul, épp csak jelezve, nem ellenzi a javaslatot. A folyosószögletnél, a gyéren megvilágított dohányzóasztalnál találkoztak. „Mavise“ — mondta a lány, s olyan természetesen nyújtotta a kezét, mintha délelőtt váltak volna el, első hallásra nehezen érthető neve úgy zengett, mint egy fenséges verssor. A rue Vaugirard felé mentek, az est sötét drapériái már a tűzfalak közé ereszkedtek. Mavise elmondta, valamely elmaradt vizsgájára készül elszántan. Hadaró beszédére nagyon kellett figyelni, hogy megértse. — Tőletek csak így szabad külföldre utazni? — Feltéve, ha járnak a repülők meg a vonatok — válaszolt bosszús Iróniával. — Pedig azt olvastam, hogy nem szabad elhagynotok a lakhelyeteket — mondta Mavise, de aztán nem gyötörte több hasonló kérdéssel. Kiértek a Montparnasse körútra, Mavise belekarolt és a sarki kávéház járdán levő asztalai közé kormányozta. Mielőtt odajött volna á pincérnő, az asztal lapján pénzt csúsztatott át. új ifjúság 7 Marafkó László: A spanyol hercegnő — Ha holnap elutazol, akkor már nemigen lehet pénzed — mondta Mavise. * Szégyellte magát, de valóban annyi pénze maradt csak, hogy kimenjen a repülőtérre, meg valami apróságot vegyen. Sört kért, Mavise üdítőt ivott. Előttük, mint egy bemutatón, hömpöly- gött az esti körút forgalma: céltalan lődörgők, megátalkodott turisták, akik szemükkel legszívesebben kifosztották volna a látványt, vegyes eleganciájú arabok, otthonosan harsány franciák — s mögöttük a Tour Montparnasse idegenszerű tömbje. Mavise megállás nélkül trécselt, arról mesélt, hogy apjának autószerelő műhelye van egy kisvárosban, s ha letette a vizsgát, nem látogat haza, hanem barátaival a Cota d’Azure-re mennek. Gyors mondatai közül azok, amelyeket nem értett meg, mint apró papírcsíkok szálltak el az utca felett. Felkerekedtek, Mavise belekarolt, érezte a rátámaszkodó lány súlyát, meghitt erőszakosság volt ez, a lány keblének puha érintése meleg hullámokkal töltötte el. Kis utcákon mentek a szálló felé, az egyik házfalon emléktábla, a több száz évvel azelőtt élt személy neve, mellyel addig csak poros kultúrhistóriai művekben találkozott, szinte kijózanítóan hatott rá az olvadékony hangulatban, ha ebben a házban élt, akkor a valószínűtlenségek egyszerre valóságossá válhatnak. A kapubejáró alatti fülkében bóbiskolt a ritkás hajú öreg portás, félig hunyt szemmel adta ki a kulcsokat. Mavise nem szólt semmit, amikor megállt mögötte, a lány határozott mozdulattal tolta a zárba a kulcsot, s kitárta az ajtót, nem fordult vissza, s ő úgy ment utána, mintha a saját szobájába lépne. Az asztalnál még mindig égett a lámpa, Mavise hagyta úgy. A levegőben cigarettahamu-emlék és női parfümillat keveredett az öreg falak tompa leheletével. Leül az ágy szélére, Mavise levette a nyakába kerített pulóvert. Rágyújtott egy Gitane-re, majd az égő cigarettát átnyújtotta, papírján érezte a lány ajkának nedves érintését. Mavise a térdére ült, s mondott valamit, amit nem értett. — Pardon... — s kérte a mondat megismétlését, s ettől a szótól eszébe jutott a magyar vicc mondássorozata: „Pardon Madame, merci Madame, pardon Madame, merci Madame, pardon papa...“ — és ekkor elnevette magát. Mavise nem olvashatott a gondolataiban, de ő is felnevetett, s ettől a nevetéshullámtól végigdőltek az ágyon, s szinte fuldokoltak. Mavise súlya és melege elhódította, beletúrt a hajába, beszívta a teste illatát, az ismeretlen parfümfelhőket, mert minden nő illata kikeverhetetlenül egyéni. Mavise letérdelt az ágy mellé, s ő megdermedt: életében először fordult elő, hogy egy nő kezdte vetkőztetni. Szégyellte magát, aztán meztelenül ott kuporgott a lány ágyán, felhúzott térdét átkulcsolva. Mavise csak a blúzát vette le, a kis lámpa fényében megrezzentek keblei, a szerénytelenül dúsan formált keblek enyhén rányomódtak a mellkasra, s szemből finom vonalat rajzoltak a bőrre, a halmoktól a bimbók kissé oldalra tekintve kúposán emelkedtek ki. Mavise — nadrágban — mellésimult, ajkával épp csak érintve a bőrt, elindult a bordák ívétől a has tájéka felé, kezével cirógatta a combját. Ügy érezte, túltelítetté válik a teste, minden porcikája, s akkor a lány selymes mozdulattal kibújt a kordfarmeréből, a fehérneműjét úgy hagyta ott a padlón, mint kígyó a bőrét, majd a fiú fölé kuporodott, s úgy trónolt felette, mint egy paradicsommadár. Szemében könyörtelenség ült, csípőjét lágyan hin- táztatta, mint öbölbeli hullámzás. Percek múltán hátrahanyatlott fejjel omlott rá. Magához vonta Mavise-t, hidegülő hátát betakarta az ágyterítő molyette kelméjével. A lány szája sarkában apró ráncocskát vett észre, mintha mosolyogni készülne, végigsimította az arcát, de Mavise fáradtan lélegzett a karja közt, megrebbenő szemhéja alól má- ' sodpercekre csillant meg a szeme. Félóra múlva, az alvó lány mellől úgy csusszant át a saját szobájába, mint egy bitorló, holott mámoros volt a dicsőségtől. Reggel, kézitáskáját vállára lendítve, halkan odakanyarodott Mavise szobája elé, s finoman bekopogott. Csend volt a futószőnyeggel leterített folyosón. A portán fizetett a kedélytelen, ötven körüli tulajdonosnőnek, s csak, mintha mellékesen tenné, megkérdezte: — Asszonyom, a tlzennégyesben a kisasszony még alszik? — A tlzennégyesben? Hajnalban elment. — Hajnalban? Biztosan a tizenné- gyesből? — Igen, a repülőtérre. — A Cote d’Azure-re? — A Cote d’Azure-re — az asszony felnézett. — Madridba. A kisasszony a Cote d’Azure-ről jött, s ma hazautazott Spanyolországba. Megcsörrent a kezében a kulcs, úgy megszorította, aztán gyorsan le is tette a pultra. — Bocsásson meg, asszonyom, a kisasszonynak megígértem, hogy elküldök egy könyvet... a vezetéknevét megjegyeztem, de a keresztnevét nem, s nem akarom eltéveszteni a címzést... A tulajdonosnő bizalmatlanul hallgatta a szóáradatot, de azért fellapozta a nyilvántartókönyvet. — Ha jól emlékszem, Mavise-nak hívják... — Mavise? Hiszen az francia név — mondta az asszony. — Igen, itt van, Margarida a keresztneve . . . — Margarida? — szinte elszédült. Milyen jó, hogy megkérdeztem. S abban a pillanatban rátört az Apol- linaire-verssor: „És te Mia és te Simone és te Mavise..Vajon a lány is onnan vette? — Bármikor szívesen látjuk, uram, ha újra Párizsba Jön — hallotta az asszony monoton búcsúszavát. Valóban, mikor jut el megint Párizsba? Előbb át kell vészelnie ezt az őszt, a csatakós, városi telet, aztán még ki tudja hányat. Ott, a sűrű szemű párizsi eső elől a Notre Dame des Champs csontfényű falai közé húzódott, ha útközben eleredt, a kis templom szinte kínálta magát a bulvár-dzsungelben, ott, ahol a kis Montparnasse utca, mint csatorna torkollt a körút áradatába. Egy óra múlva is permetezett az eső, de addigra kissé megszikkadt a ruhája, folytathatta az ődöngést. Vajon Madridban most süt a nap? Meg kellene nézni egy könyvben. S mit csinálhat a spanyol hercegnő?. A kicsapongó hercegnő. Galambok rebbentek föl előle a járdán, a mozgókép megszakadt, sercegő fényű neonok gyulladtak fel, amitől az utca élessé vált, mint egy kínzó főfájás, majd minden átolvadt valami másba. S minden, mi még előtte állt, oly természetes volt, hogy szinte elviselhetetlen. Simo Puirpponen: TAVASZI TÖRTÉNET Egymásba bódulva táncoltak késő éjszakáig, s amikor a nap felkelt, a szűz így szólt: — Ügy hasogat a lábam. — Remek — felelt a gavallér. — Akkor üldögélhetnénk egy kicsit ott a Bibircsók sziklán, ott olyan szépen hallani a madarak énekét. Menjünk! —----}é,--hát menjünk-----—to a mademoiselle. Jv Ücsörögtek a Bibircsók sziki ín, a SXűz a költő leteritett köpönye ;én, a Jf&tő pedig a hölgy lábánál. A mada- gják valóban énekeltek. KUlönfí le ma- dai*ak, de mindenesetre jó h, ngúak. Iqppici város terült el a szerein bs szenek előtt, a szülővárosuk. N imesek ^ymtgk, ennek ellenére csak ib en kis VároslfátHic^ éltek. A szívük e lenben óriási volt ‘-N; mégis majd széti 3pedt. — Ah, nézzél oda a távolba! -I- kiáltott fel a költő a hölgy lábánál; — Ah! 'Valóban! Ott, úgy látom, hogy Tolvola^a tejesember jön — örijlt meg a szűz. S — Egy Ricsit ffeljebb gondoltam! \V— <S, jt nap! jj 1 — Bi?j0Íi|r, látja, a nap! —'WÍlyefe, különös, a nap! — Sohctflm láttam ilyen napi t! — Nenn láttam, elhiheti! — Akkor házasodjunk össze! — Tessék? — Házasodjunk össze! —• Maga möndtaj A költip felállt,, a mohát leseperte a^átsó lelérőj, majd ezután a »zeniünket lehunyva csó.j. Ebben * pil^naíban megszakl :ottak. Az ajtónyitásból Jött a hang: — No, Kész van már? — A^atavaszl történet. — Nem, izé, még... y~ Csókolóznak már? — Éppen most kezdenék. — No, akkor jó. Kihűl a herlng. Siess. így hát a románc kellős közepén kellett otthagynom a mademoiselle kacsóját a rakott herlng kedvéért. Talán ez a szerencsém. Karakó Judit fordítása Karel BeneS litográfiája Ez aztán az első osztályú történet, egészen szívhez szóló, annyi biztos. Már az is javára szolgál, hogy minden szava igaz. Ráadásul a tavaszról lesz szó benne, igaz, sok-sok évvel ezelőtti tavaszról, de hiszen tavaszok voltak az akkori tavaszok is. Hja, azok voltak csak igazán! KöriHheMM- másfél évszázad», pontosabban másfél évtizede történt, hogj:,^. Jeles versíró, családi nevén af Silver--/ schwánz tavasz köszöntő mulatságra:/ hívott; egy fiatal, nemesi szájmafítsú szüzet. A szűz nevét persze nemű Illik«*— nyilvánosságra hozni, nevezzük őtm<pad- di juk Mile X-nek. /T % Af Silfverschwanz, a költő/ tavks£^> táncra kérte fel a mademoise|le-tJj<0tuf-" ketten szűziesek voltak, májr ifülsől^' is). Szerették egymást titokban, forgód Akkor kinyílt az ajtó. Ä féleségem dugta be a fejét: — íferidj, vegyél petrozselymet! Hal már jran. Rakott heringet akarok csinálni .. — [Kifelé, kifelé! — kiáltottam rá. — Nfm látod, hogy alKotokt'jhyaszl törtéi (etet írok! Szépet! Éa.akkpr tlL.. ,, Petre selymet! g \ — [Bocsánat — motfdta és Eimánt. Hamarosan azonban Ismét benyitott: — !víár megint arról a Sljfverttjfelm költőiről írsz?? VV — Nem. Rosszul emlékszál. Eddig még finden tavasszal af Sllfversclm^nz volt f neve. — a persze — mondta és csendesen t icsukta az ajtót. Sze ‘intem petrezielyem nélkül is lehet r ikott heringet, csinált*, különben ha a: ember egy Ilyen táybjb-tavaszról Nőj szórva!. ~Af Sllfver-ttb. költő a made iffi<dg!^pwSy8ltava|zt köszöntő mulat tílgfa áép #4r volt, elí°gultsi g/ffjjifif pfondli(atofl|/!%4>áró vagy a köBÍ (raílfltf, &1 HioflUmilSeílA pedig " szép volt. Nem néztek másra, csak egymásra. Őszintén szólva más látnivaló nem is igen akadt. Legalábbis szerintem. Táncoltak. És csak táncoltak. Táncoltak tovább.
