Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-10 / 23. szám

\ új ifjúság 4 Nem a szerzők kényszerítettek bennünket arra, hogy kinyomtassuk Írá­saikat — a szerkesztő tartotta érdemesnek a válogatást és a közzétételt, hogy ezáltal a csehszlovákiai magyar diákok széles köre ismerhesse meg őket. Lapunk új rovatot indít azzal a céllal, hogy teret adjon a hazai magyar diáklapok legjobb Írásainak és az összehasonlítás végett a Dél-Szlovákiá- ban megjelenő szlovák diáklapok írásainak is. Hisszük hogy a nagyobb nyilvánosság ösztönzőleg hat majd a diáklapok szerkesztőire, szerzőire, emeli a lapok színvonalát, és nem utolsósorban áj színfolttal gazdagítja az Dj Ifjúságot is. Kérjük olvasóinkat, hogy segítsenek a most induló rovat szerkesztésé­ben! Küldjenek nekünk diáklapokat, azoknak is több számát, hogy köny- nyebb legyen a válogatás! Mai összeállításunkat a Komáromi (Komárno) járás diáklapjaiból válo­gattuk. dozat megállt, őrülten breakozni kez­dett, s közben a Wadulni Aka Rock együttes „Hajamba lőg a szemem“ című nagy slágerét sikltozta. Majd egy hirtelen mozdulattal beugrott a porcelánbolt kirakatába. NataSa látta, hogy találmánya őriá si dolog az emberiség történelmében: kihozza az emberekből, ami a szívük mélyén lakozik. Telefonált a gimná­ziumba, hogy szeretné szérumát a hí­res ötödik. E osztályon Is kipróbál­ni, mielőtt kiderül, bele lehet-e hal­ni. évig tartó mellékhatással kell majd számolni. Németh István (DIÁKTÜKÖR) Diákszétár Írásbeli dolgozat — Waterloo Iskolakerülés — A vadon szava Diákálom — Kétévi vakáció A tanár Jövetele — Tarzan visszatér A tanári kar — Alibaba és a negy­ven rabló Osztályunk — A majmok bolygója (JUVENTUS — szlovák nyelvű rész) Anyanyelvűn és én A második évezred utolsó negyed- századában élünk. „Neked üzenek. Fiatal Embertársam, aki derűs biza­kodással veszed át a stafétabotot, aki átléped az ezredfordulót, és akit majd az akkori fiatalok vallatnak a ki­bocsátó második évezredről. Neked üzenek ... vidd további Add további Beszélj az eljövendő embereknek a második évezredről ... Bach orató­riumairól és Hándel szonátáiról, Bee­thoven szimfóniáiról ... Petőfi lán­dzsától vert szívéről... Thökölyről és Rákócziról, a magyar jakobinu­sokról ... Beszélj!“ Anyám adta a számba az első szót. Az ő mosolya bátorított, hogy utána mondjam. Megtanultam egy nyelvet: az anyanyelvet Ez az enyém. Vagy ... én vagyok az övé? Ha azt kérdezik tőled: milyen a kapcsolatod anyanyel­veddel, mit mondasz? Nem tudod?... hogy ezt használod, veled él? Nemi Benned éli Nincs, ami elválasszon tő­le. Ott áramlik agytekervényeldben, ha gondolkodói, ott születik ajkadon, ott szól, ha kimondod: Hallod, hal­lom, hallják ... Ha egy kisgyerek feladatul kapja, hogy írjon le tíz fontos szót, így kezdi: béke, anya, apa, anyanyelv ... Bár megtanulunk több nyelvet, a- melyet kivételesen jól beszélünk, de szinte sohasem anyanyelvi szinten. Ezek az idegen nyelvek. Idegen — anya. Az anya áll hozzánk legközelebb, aki testével táplált s testével véd. Az anyát ismerjük, nevelkedésünket, fejlődésünket figyelemmel kíséri, a szájából fakadó édes nyelv minden elemét ezer emlék színezi s tölti meg tartalommal. Leláncol, rabbá tesz örökre, visszatérsz hozzá, ha elsza­kadsz tőle. Az anyanyelvem és én. A magyar nyelv és én. Számomra egyet jelent: egy hatalmas erőt. amely itt lüktet bennem Hol fénylik, ragyog, vakít, hol poros, foltos, homályos, de kincs. Ha poros, fújd le róla a port, ha foltos, töröld le a foltokat, s csak így, kristálytisztán vidd magaddal a harmadik évezredbe, mert ez az Élet. Nagy Judit (DIÁKTÜKÖR) Tanuljunk meg példásan viselkedni! Az embert az különbözteti meg az állattól, hogy nem piszkálja az orrát, nem üvöltözik a szünetben, mint egy sakál, és nem rugdossa a társát óra alatt. Ezt hívják „viselkedésnek“. Az ember nem viselkedve jön a világra összevissza ordít, ahogy a torkán kifér, meg rugdalódzik, azért aztán gyorsan pólyába kötik. A böl­csődében meg berakják egy ketrec­be. amelyből sehogy sem tud ki­mászni. Nálunk a suliban nem sza­bad beszélgetni, széken hintázni, ro­hangálni, egymást laposra verni. Még tanulni sem szabad, hanem kötelező. Apropó tanulás — ez egy fantaszti­kus, gyönyörű fogalom Olyan szó, hogy megfájdul tőle az ember arany­ere. Inkább mennék répát egyelni, mint ebben a majomóvodában élni le a végzet óráit Egy osztállyal sem lehet olyan lói veszekedni, mint a Ili B-vel De ha egyszer dühbe gu­rulok, az már tuti, hogy mindenki pofára esik Ha én begörbítem a kis- ujjamat, a szomszédom ott marad ne­gyed S-tg Nem bal, hogyha sikerül leérettségiznünk, elmegyünk vasmacs­kának telet hordani, vagy haló után buborékot fúlni Persze a szünetben is viselkedni kell. Ogy kóválvgunk. mint azok a csíkos ruhás bácsik, akiket egyszer a tévében láttam Csak nekik lobb, mert ha jól viselkednek, akkor har­madol Iák a büntetésüket, nekünk vi­szont így Is, úgy ts le kel! ülnünk a négv évet. Nem bal, gyerek, az el­ső négy év szakközép nem nehéz! Ebéd közben Is tilos beszélgetni, ez is a viselkedéshez tartozik. De kJ mondta, hogy csukott szájjal nem lehet rosszalkodni? A múltkor evés köztien egy dög­Jelentkezünk - szót kapunk Válogatás a szlovákiai diáklapokból ledező léggyel tálaltam fel a szom­szédom levesét. Én nem tudok viselkedni. A fel­nőttek szerint: az igazán jő gyerek csak ül egy helyen, és néz maga elé, mint aki visszamaradt a fejlődésben. Én ha megnövök, nem akarok a fej­lődésben visszamaradt emberek közé tartozni. Persze, ha addig meg nem tanulok „viselkedni“. Strbfk Mónika (JUVENTUS) Idegen szavak kórtára — részletek — AL BUM — alumínium repülők össze­ütközése A TEtZMUS — a tea utálata BI GOTT — Karel Gott dupla lemez­albuma DE PRIMÄL — ellopja a Prim márká­jú óráját EX KOMMUNIKÁCIÓ — kanálisba va- 16 esés (JUVENTUS — szlovák nyelvű rész) ' ...avagy M, micsoda oltás! 1. fejezet: Előzmények AbcDr. Natasa Surkaloviő doktor­nő, született Injek Ciola feltalált egy különleges szérumot, aminek később a Sik-Oltás nevet adta. Nemsokkal ezután törni kezdte a fejét, hogy mi­re is használják fel. Böködöviő nővér, született Oltásy Masa azt javasolta, hogy próbálják ki valakin a széru­mot. A másik nővérke, Tűveldöfné, az Injekciót egy csúzlira tette, és az első arra járó hátába lőtte. Izgatottan figyelték a következményeket. Az ál­2. fejezet: Utözmányok Az ötödik E osztály vígan érkezett a rendelőbe. Tiszteletükre forró láb­szag áradt a hangszórókból. NataSa még pezsgőt Is bontott, tartalmát ki­öntve az ablakon, jóízűen ropogtatni kezdte az üveget. Böködöviő nővér elkezdte a beszé­det: „Mélyen tisztelt nebulók!“ Ed­dig lutott, amikor hatalmas taps tört ki. többen csápoltak is. A szérumot először a fiúk kapták. Natasa izgatot­tan várta a hatást. Püfölög Popor, az osztály fokhagymadíjas dobosa hirte­len odalépett hozzá és könnyed moz­dulattal kitörte alatta a szék két lá­bát. NataSa a motoros ágyra zuhant, ami elszáguldott vele a Jókai sugár­úton. Popor nekilátott dobszólőival szilánkokra ptifölni a rendelőt. Ala- muszovica Patika ekkor már javában járta az Izsafalvi Csipkelődös és a Gúnyfalvi Csúfolódős népi táncokat. Trampll Teofil a műtőasztalon szinte- tizátorozott, Pizsama Bozsó pedig szó- lőgitárként szolgáló seprűn kísérte. Persze a lányokra egészen máshogy hatott az injekció. Mang Alica rövi­desen kihíltta a rendelői szobát is, míg a Kukor Ica szemei sárgulni kezdtek. Bac Ilus teljesen megcsino- sodott: füleit lágy ívben hátrafésülte, szemeit féklámpákra cserélte, fogai halkan lüktettek, s orrából a Modern Tank-ing együttes Nyeríthetsz, ha akarsz című slágere szólt. Ezzel szemben a két barátnő, Száyon Eri­ka és Nekyis Jutka műfogsorukkal dühösen egymás parókáját harapdál- ták, s e nézeteltérésben trágár sza­vakkal illették egymás lúdtalp-betét­iét. Az eseményeket Kanca C. Manci távcsővel figyelte, de az valamilyen okból a szeméhez nőtt. és így az ut­cán, mindenki földönkívüli lénynek hitte. — És mikor fog elmúlni az oltás hatása? Surkaloviő doktornő megnyugtatott mindenkit, hogy két-háromezer év múlva már nyoma sem marad a szer­vezetben, csak még néhány pár száz Az iskolaorvosnál Fázom. Tüdőgyulladást kapok. A torkom fantasztikus állapotban van, úgy érzem, mintha reggelire homo­kot ettem volna. Nem tudok nyelni. A 39 fokos lázban didergek, fogaimat hiába préselem össze. Egy szimfoni­kus zenekar díszévé válnának a cin­tányér szerepében. Ülök és fázom. A rendelő ablaka sarkig tárva a sör­gyár füstjétől friss levegő kedvéért, de persze fő a higiénal De én ettől egy szemernyit sem leszek egészsége­sebb. No már csak ez hiányzott! A doktor úr asztalán megcsörren a te­lefon. — Szervusz, szívem! A mamát már hazavitte a mentő? A zöldségesnél láttam banánt, vegyél neki. A gyerek bezárta reggel a kaput? Később me­gyek haza. Ruházatom nagy része nélkül ülök a széken és hallgatok. Arra gondo­lok, úgy nézhetek ki, mint eső után a szivárvány. A kezeim kékek a hi­degtől, a szám lila, arcomra piros lázrózsák ültek. Teljes a színössze­állítás. Arra eszmélek, hogy a dok­tor úr hosszas búcsűzkod'ás után le­tette a kagylót... Gyanús nekem ez a csend. Megköszörűlöm a torkom. Ö szent teonfda, hála neked! A dok­tor űr felfigyelt rám, de úgy néz... Agyamban megvillan egy gondolat: ez az ember elfelejtette, hogy Itt va­gyok. Most már mindegy. Az egész­ségügy fellegvárában a világ minden lehető betegsége rám ragadt. Nem hiszek a fülemnek! Az orvoé megkérdezte, hogy ml célból látogat­tam el ide. Hát hol is kezdjem. Egy egyszerű torokgyulladással kezdődött, de a jelenlegi állapotom... és mon­danám, de a doktor úr türelmetle­nül félbeszakít: — Ja perszel Az idő pénz és egy betegre ennyi időt nem pazarolhat. Hiszen én már legalább egy órája ülök ezen a széken. Lehet, hogy nem is tudok majd felállni, hozzáfagytam. Amíg azon gondolkodom, hogyan menjek — székkel egy bizonyos test­részemen — végig a városon, addig a doktor űr gondterhelt arccal meg­írja a receptet: — Öltözzön. A Hurereretábél na­ponta kétszer két szemet vegyen be. Hány óra van? Na még ez isi Minden reményem szétfoszlik. Szent teonída, nincs igaz­ság! Beírta az órát, fél óra alatt az iskolába kell érnem. Csodálkozom, hogy fel tudtam állni. Halkan köszö­nök. Mire az ajtóhoz érek, elhagy minden erőm. Görcsösen megkapasz­kodom a kilincsben, kilépek. De kint már nem bírom tovább. Lezuhanok egy székre. Körülöttem mindenki szá­nakozva néz rám. Én meg rájuk. Sze­gények! Ök még nem tudják, már csak egy egészséges órájuk van. Pucz Andrea (JUVENTUS) Helyszíni közvetítés osztályunkból, az óra előtti percekről Nyolc óra lesz öt perc múlva. Osztályunk tanulói nagy lelkese­déssel tódulnak a tanterem felé. Örülnek az eljövendő matematika- órának. Egy nagyokos társaság a táb­lánál a halmazok Descartes-szor- zatáról vitatkozik, mintha élet- halál kérdésről lenne szó Mások különböző méretű kréták és tan­szerek ballisztikus röppályáját vizsgálják, kívülálló és felnőttek számára félreérthető módon Mari Idegesen mocorog a he­lyén. Hirtelen jött gondolattal elő­kapja füzetét és könyvét. Szinte rekordidő alatt „elolvassa“ az el­ső oldalt. A második oldalnál rá­jön, hogy a harminc oldalas is­métlést képtelen lesz bevágni há­rom perc alatt. Sorsába beletörőd­ve maga elé mormolja: „jöjjön, aminek jönnie kell!“ Padtársától felveszi az „utolsó kenetet“, majd megtörtén várja a végzet óráját. Ezalatt Attila a legteljesebb nyugalommal kering az osztály­ban, és magában írünnyögi az a- nyagot. Ogy látszik, csöndes nyu­galma nem nagyon tetszik Péter­nek. A feje felett csóvál egy tás­kát, amely pár másodperccel ké­sőbb őrületes sebességgel elsüvölt Attila felé, véglggurul a kátéd- . rán, majd a tartalmát a földön hagyva nyekken egyet, és elnyú­lik. Ati könnyedén mosolyog, rúg­ná arrébb a szerencsétlenül járt táskát, amely haladását akadá­lyozza, ám hirtelen rádöbben, hogy ez a sajátja. Elkeseredetten keresgéli füzeteit, amikor szökdé­cselő mozdulatokkal, kezében egy számológéppel — talán Attiláéval — elsuhan mellette Péter, a me­rénylő. Az osztály kissé magas és erős zajába a csengő éles berregése hasít bele, de ez különösebben senkit sem zavar. Legfeljebb azok' fokozzák az iramot, akik a szü­netben nem tudták megírni a lec­két. Az egyik pádból merészen fel­áll Erika; közli, hogy ő a hetes, és elérkezettnek látja az időt a rendteremtéshez. Két fiú egy öv­vel kergeti a szegény kötelesség- tudó hetest. Eközben Éva rádöb-. ben, hogy kabátjáról rejtélyes merénylők orvul elemelték az övét. Felkutató hadjáratba kezd, amely eredménytelenül végződik, mert közben az öv indián módon a hetesre kerül, hogy moccanni sem tud, és végül a szekrényben kötnek ki mindketten: Erika és az öv. Hirtelen nyílik' az ajtó! Minden­kiben meghűl a vér! Talán nem működik a TKSZ [Tanár-kém Szer­vezet)? De csak a mindig tréfás kedvű Nóri szórakozik. Nemes szívkiugrasztő cselekedetét egye­sek váltig magasztalják, aztán az élet visszatér a rendes kerékvá­gásba. Nagyobb örvendezésre azonban nincs idő. Lélekszakad­va állít be a két őr: jön a tanár!’ Móricz Ildikó ^ (DIÁKTÜKÖR) Diáktükör a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium ifjúsági lapja A szerkesztő bizottság tagjai az 1986/ 87-es iskolai évben: Bartakovlcs István, Csontos Róbert, Elek József, Hajtman Katalin, Kis Petik Katalin, Móricz Ildikó, Nagy Judit, Németh István, Szabó Hajnalka. Felelős tanár: Virágh fózsefné dr. Példányszám: 550 Juventus a HurbanovőI Építészeti és a Peda­gógiai Szakközépiskola SZISZ-szerve- zeteinek kétnyelvű lapja A szerkesztő bizottság tagjai az 1986/ 87-es iskolai évben: Bíróová Beáta, Cifra Gyöngyi, Roland Farka?, Galambos Zsolt, Jasztrabszky Zsófi, Káztnér Andrea, Milada Lásl- ková, Adriana Lengyelová, Pucz Andrea, Takács Ágota. Szerkesztik: Monika Baraniöová, Da­na Moravöíková, Strbík Mónika Példányszám: 400 Az illusztrációs képet a STUDENT című lap 2. számából választottuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents