Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-10 / 23. szám

■...mi"""*"’- e * * f-l Ü SS. <C . Q? rrj 3. *»': * * < C4 □c \[ J ö Felelősségtudattal 3 Diáklapok Aranyeső a bajnokoknak 6 24. Jókai-napok 8 A népművészeti fesztiválok idején Donnán László felvétele MEGHÍVÓ AZ ATARI-KHIBBA A számítástechnika iránti érdeklődés egyik megnyilvánulása, hogy kelendőek a személyi számítógépek Ma már ha zánkban is több helyen és több típus ban vásárolhatók meg a programokat végrehajtó alapeszközök Olvasóink kö zül is bizonyára sokan ismerik az Ata­ri termékcsaládot, amely egyre kereset­tebb, egyre népszerűbb. A Honvédelmi Szövetség prágai 487- es alapszervezete Atari-klubot hozott létre, amelynek mintájára azóta az or­szágban már több helyen is alakultak és alakulnak Atari-klubok. A prágai klub azonban továbbra is tartja vezető szerepét, és központi módszertani te­vékenységet is végez. A minap Satárikovóban szereztem tu­domást arról, hogy itt is alakulóban van az ataristák Jtlubja. A kezdemé­nyezőt, Kudlák Árpád mérnököt (a ké­pen) azzal a szándékkal kerestem fel, hogy bővebben szóljon egy ilyen klub életéről. (Kudlák Árpádról hadd árul­juk el, hogy maga Is egy Atari 800 XL számítógép tulajdonosa.) — A SZISZ városi bizottsága jóvá­hagyta ötletemet, a városi nemzeti bi­zottság szintén támogatta a gondola­tot. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nincs szükségünk külö­nösebb felszerelésre, mivel a nálunk jelentkezőknek vagy már van Atarijuk, vagy pedig vásárolni készülnek. A vá­rosban jelenleg hatan rendelkeznek ilyen típusú számítógéppel, de a kör­nyéken is ismerek Atari-tulajdonoso- kat, sőt olyan érdeklődők is vannak, akik a-közeljövőben veszik meg a gé­pet. — Kik lehetnek klubtagok, és mi mindennel foglalkoznak majd a klub­ban? — Különösebb feltételeket nem sza­bunk. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk. Az érdeklődőnek mindenesetre a Honvédelmi Szövetség tagjának kell lennie, és be kell fizetnie a tagsági díjat, ami egy évre 125 korqna. Nem szükséges tehát, hogy tagunknak szá­mítógépe legyen. Mi szervezetileg a prágai klubhoz tartozunk majd, és hogy ml vár1 a klubtagokra? Ingyen hozzájuthatnak azokhoz a programok­hoz, amelyeket a központi klub kata­lógusából kiválasztanak, nekik csupán üres kazettát kell küldeniük. Ezen kí­vül a központ ellát módszertani anya­gokkal, tanácsokkal is az önálló mun­ka megszervezéséhez, megvalósításához. A programújdonságokat, legyen az já­ték- vagy rendszerprogram, rövid le­írással és ismertetővel előbb kapják kézhez, mint mások. — Nemcsak a prágaiakkal, mások­kal is együttműködtök majd? ' — Természetesen. A losonci (Luőe- nec) és a kassai (Kosice) klubbal tart­juk majd a kapcsolatot. Főleg kölcsö­nös látogatásokra, programcserékre gondoltunk. Megértésre találtunk mun­kaadómnál, a Safárikovói gépgyárnál is, amely anyagilag is, erkölcsileg is támogat. Polgári László ! KI A PÉLDAKÉPED? Az én első példaképein Nagy Pál Gábor keresztapám volt, aki pici ember létére olyan nagy erővel és nagy akarattal ren delkezett, hogy a faluban mindenkinél kü­lönbnek láttam Később, az Ismereteim gya rapodásával változtak ,a példaképeim: Pe­tőfi, Fuöík, Ady. Változtak, de mindig ki­váló emberek voltak. Azt hiszem, az én nemzedékem mindegyi­kének hasonló volt a példaképtára. A fal­vakban, gyárakban mindig a legkiválóbb munkások, parasztok szolgáltatták az If­júság legközvetlenebb, legkövethetőbb pél­daképeit. Az álmok, álmodozások világában pedig ott sorakoztak a példaképek között a történelem, a művészet, az irodalom nagyjai egyaránt. Természetesen segítették a példaképek kialakulását az Iskolák, Ifjúsági szerveze­tek és olvasmányok Is. Csak a felszaba­dulás után blcsaklott meg a dolog, ami­kor az irodalom, az Iskola és az Ifjúság- politika részben sematikus, részben hamis példaképeket Igyekezett a fiatalok elé ál­lítani. Ugyanis a cégérül állított nagysá­gokról kiderült, hogy nem Is olyan nagyok, mint amilyen nagyoknak látták őket. Így aztán az — életet figyelve — egy­szer csak azt vettem észre, hogy a fia­talok példaképei közül kezdenek elfogyni a keresztapák és az édesapák. Az álmok világából pedig a történelmi, művészeti alakokat fokozatosan kiszorítják a színé­szek, a focisták és a táncdalénekesek. Most pedig már ott tartunk, hogy a fia­talok egy része a sarki hentes Mercede- séről és nagy keresetéről álmodozik. Veszélyes perspektíva! Az ember töpreng, gondolkodik, keresi az . okokat, és arra a következtetésre jut, hogy az Ifjúság neveléséért felelős embe­rek elfeledkeztek a példaképek szerepének fontosságáról. Jó munkásokról, kiváló dolgozókról ma már alig-alig hall a közvélemény. Általában csak igazgatók, főmérnökök nyilatkoznak, és csak kiváló kollektívák vannak, példa­képül állított munkások nincsenek. A köny­vek, filmek, színpadok is mellőzik a po­zitív hősöket, a valóság hiteles ábrázolá­sának leple alatt csupa pipogya, gerinc­telen, jeilemtelen alakokat ábrázolnak. Az- iskolák nem tudják, mit kezdenek törté­nelmi nagyságainkkal, akikről a történet­írók egytőí-egyig bebizonyították, hogy kö­zel sem voltak olyan tiszták és nagyok, mint amilyennek eddig hittük őket. Az ifjúsági szövetség alapszervezeti „műhelyé­ben“ pedig nagyobb hangsúlyt kap a szó­rakozás, mint a nevelés. Így aztán a félreállított, valóságos példa­képek helyett előtérbe kerülnek a látvá­nyos figurák, az elérhetetlen sztárok és a könnyű életet, gazdagságot ígérő ügyes­kedők. Bocsánatot kérek ezért a vádló következ­tetésért, de nem rossz szándékkal teszem, hanem felébreszteni akaró felelősséggel. Ugyanis jő szándékkal feltételezem, hogy a példaképállílás hiánya nem tudatos ifjú- ságrombolás, hanem egyszerűen bűnös fe­lelőtlenség, amit lehet korrigálni. Példaképek nélkül soha, sehol nem nőtt még fel nagyszerű Ifjúság. Valamit sürgősen tenni kell. hogy a fia­talok előtt ma is követésre méltó példa­képek álljanak. Sajnos, a személyi kultusz elítélése egy kicsit a valódi személyiségeket is elhomá­lyosította, a követésre méltó embereket is háttérbe szorította. Pedig a történelmünk folyamán voltak szép számmal becsületes, tisztességes, hazát építő vezéralakjaink Is. Sőt, ma is vannak üzemeinkben, szövetke­zeteinkben, hivatalainkban, tudományos in­tézeteinkben, művészeti, politikai életünk­ben nagyszerű, követésre méltó emberek. Ismerjük is őket. Csak merni kellene oda­állítani példaképül az ifjúságunk elé. A hibák őszinte feltárása nem jelentheti minden tettünk lebecsülését. A hitvány em­berek leleplezése nem jelentheti tisztessé­ges, becsületes emberek nagyszerű tettei­nek elhallgatását Amennyire szükségünk van a gazemberek leleplezésére, legalább annyira szükségünk van a kiválóságaink felfedezésére, népszerűsítésére. Az üzemekben, termelőszövetkezetekben és egyéb intézményekben nemcsak kiváló szocialista brigádok vannak, akadnak szép számma) kiváló szocialista emberek is. A hibásan, rosszul dolgozó vezetők mellett mindenütt ott vannak, ott küzdenek a jól, eredményesen dolgozó vezetők Is. A történelmet a tömegek csinálják — valljuk a marxista történelemtudomány alapján —, de a tömegeket ma Is emberek vezetik. És a tömegek is egyénekből áll­nak, akik lehetnék rosszabbak, jobbak, de • mindig akadnak közöttük kiválóak is. Ne féljünk hát az igaz példaképektől, akik nemes tetteikkel nemes jellemet su­gároznak ifjúságunk felé. U. I.

Next

/
Thumbnails
Contents