Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-05-13 / 19. szám

új ifjúság 10 Torlósugaras csodarepülőgépek A repülés története nem más, mint küz­delem az egyre nagyobb sebességek eléréséért. Eleinte a dugattyús ben­zinmotorral és légcsavarral felszerelt gé­pek versengtek egymással: vetélkedésük, lényegében döntetlen eredménnyel, a má­sodik világháború éveiben ért véget. A legjobbak egyaránt 700 km/ó körüli ered­ményt értek el: egyik típus sem volt képes felülmúlni a másikat, holott a harci gépek esetében ezért mindent elkövettek a kons­truktőrök. A megtorpanás oka áthághatat­lan fizikai törvényekben rejlett: a légcsa­var pörgő vége elérte a hangsebességet, amikor is a levegő viselkedése megválto­zik, az áramlás leválik a felületről, és min­den további motorteljesítmény-növelés hiá­bavalóvá válik. A továbblépéshez merőben új szerkezetre volt szükség, s ez meg Is született a sugárhajtású repülőgépben, amely valóban rekordot rekord után dön­tött meg. Ma már a sugárhajtású óriás utas­szállító gépek is gyorsabbak a régi moto­ros vadászrepülőknél, sőt jó Ideje szuper­szonikus utasszállítók közlekednek a kon­tinensek között is, a sugárhajtású sebessé­gi csúcs pedig 3552 km/6, amit egy SR-71 típusjelzésű kísérleti géppel állítottak fel. A fejlődés tehát látszólag töretlen Csak­hogy ... a 22 év előtti gyorsasági rekordot is egy SR gép tartotta a mainál alig kisebb, 3353 km/ó-val! Igen, valóban olyan megtor­panásnak vagyunk tanúi, mint az 1940-es éyekben, és az ok Is azonos: egy géptípus megint elérte önnön lehetőségeinek határát. Ezúttal — tényszerűen — a sugárhajtómű sűrítőjében keletkező rendkívül nagy leve­gő-hőmérséklet az a gát, amely megálljt parancsol a sebességnövelő próbálkozások­nak. Bebizonyosodott, hogy a gázturbina legfeljebb Mach 3-lg használható. (E Mach szám azt fejezi ki. hogy a repülőgép se­bessége hányszorosa a hangsebességnek az adott magasságon.) Ojfent valami alapve­tően más konstrukciót kell tehát létrehoz­ni. Ez az „alapvetően más“ akár a rakéta­hajtású űrrepülőgép is lehetne, amelynek gondolatát az 1986-os Challenger-tragédia ellenére sem adták fel a tervezők, sőt óriási erőket mozgósítva dolgoznak az űr­repülőgép-biztonság fokozásán. Valószínű azonban, hogy az űrrepülőgépek tervezési- gyártási-használatl költségeit sohasem le­het majd annyira mérsékelni, hogy e típu­sok a polgári repülésben a legcsekélyebb szerepet is látszhassák. Annál nagyobb re­ményeket fűznek viszont a szakemberek a torlósugaras haltóműhöz. A torlósugaras hajtóműnek nincsen moz­gó alkatrésze: a nagy sebességgel belépő levegő maga végzi el a sűrítést, s eközben olyannyira fel Is forrósodik, hogy hőjével meggyújtja a beadagolt üzemanyagot. En­nél egyszerűbb szerkezetű motort tehát el sem lehet képzelni. De: bonyolultabban meg- valósíthatót is alig. Egy Mach 5-tel haladó torlósugaras hajtóműben például a levegő 7 bar nyomást és 1000 fok hőmérsékletet ér el, mielőtt az égési zónába jutna. Ilyen „pokoli“ viszonyokat azonban laboratóriu­mi körülmények közepette utánozni: rend­kívül nehéz. Még keményebb dió a Mach 6 fa hatszoros hangsebességi próbapadi szi­mulálása, mert ilyenkor már 1600 fokos hőmérséklet keletkezik, megolvadással fe­nyegetve a legtöbb ismert szerkezeti anya­got. Szerencsére ekkora hő csak olyankor gerjed, ha a levegőáram az égésfolyamat „keretében“ nagymértékben lefékeződik. Az tehát a megoldás, hogy magában a hajtó­műben is szuperszonikus áramlást kell fenn­tartanunk. A feladat nehézségének nagyságát szem­léletesen érzékelteti egyetlen kísérleti be­rendezés Is, amit a NASA tervezői szer­kesztettek. Ebben a csőben méteres hosz­szúságú és csaknem 10 cm átmérőjű ívki­sülést tartanak fenn 13 ezer amper áram­erősséggel és 20 megawatt teljesítménnyel, hogy vele a belépő levegőt a Nap felületén mérhetőhöz, a plazmaforrósághoz közeli ér­tékű hőmérsékletre hevítsék. A szuperforró levegőt ezután hideg levegővel keverve hű­tik 2000 fokra, mielőtt egy rakétafúvóka- szerű kilépőnyíláson át, óriási sebességgel kibocsátanák. Akármilyen riasztóak legye­nek Is a műszaki problémák, mégis érde­mes tehát dolgozni a megoldásukon, mert a környezeti levegő oxigénjével és hidro­gén-tüzelőanyaggal működő torlósugaras gépnek sokkal kevesebb üzemanyagot kell majd magával vinnie, mint egy rakétának. Magukat a repülőgépeket és hajtóműve­ket természetesen eddig Is össze kellett ..hangolni“, a torlósugaras gépek esetéberi azonban ennél többre, sokkal fortélyosabb illesztésre van szükség. Az a fejlemény ugyanis, hogy a levegő mekkora sebesség­gel áramlik be a motorba és ott ennek megfelelően mekkora nyomást, hőmérsék­letet hoz létre — s az, hogy a hajtómű jól működlk-e vagy teljesen leáll, illetve alkotóelemeire esik szét —, nagymértékben függ a légi jármű alakjától, különösen alsó felületének kiképzésétől. S e feladat meg­oldásában már nélkülözhetetlenek a nagy teljesítményű számítógépek. A repülés közben szakadatlanul változó viszonyok, rendkívül bonyolult összefüggé­sek nyomon követése oly hallatlan mennyi­ségű számítási (matematikai modellezési) munkával jár, aminek elvégzésére koráb­ban gondolni sem lehetett. Ebben az eset­ben a konstruktőrök már nem repülőgépet és hozzá való motort terveznek, hanem olyan alkotást, amelyben e két összetevő: különválaszthatatlan szerkezeti egység. Nyilvánvaló, hogy a hangsebesség több­szörösével repülő gép felépíthetetlen a ma használatos szerkezeti anyagokból. Külön­legesen könnyű, különlegesen szilárd és különlegesen hőálló anyagokra van szük­ség, olyan matériákra, amelyek pillanatnyi­lag még nem is állnak rendelkezésünkre. E gond azonban nem ingatja meg a terve­zők bizakodását, mert — egyéb munkák­kal párhuzamosan — az anyagkutatás Is „szuperszonikus sebességgel“ folyik s la­boratóriumi mennyiségben már sikerült is előállítani a csúcskövetelményeknek meg­felelő karbon-berillium kompozitot Ilyen­formán okkal remélhető, hogy hamarosan „méteres méretekben“ is elkezdődik e min­den próbát kiálló csodaötvözet gyártása. Milyen is lesz hát a hiperszonikus utas­szállító repülőgép? Kézzelfogható tervek még nincsenek — ezek kidolgozására csak 10—15 év múlva kerülhet sor —, valós ele­meket tartalmazó elképzelésekből viszont annál több van. A torlósugaras gépek földi kifutópályáról indulnának és azon is szállnának le, re­pülési magasságuk azonban a Föld-légkör és a világűr határán lenne. Az elérhető se­besség — mai szemmel nézve — szinte hi­hetetlenül nagy lehet majd: akár 15—25 Mach is, s ezzel ugyanolyan forradalmi változást hozhat utazási lehetőségeinkben, mint a maga idejében a repülőgép a hajó­hoz viszonyítva. Egy New York — Los An­geles út tiszta menetideje 12 percre csök­kenhet, s annak sem lesz különösebb aka­dálya, hogy a XXI. század gépmadara más­fél óra alatt körülrepülje a Földet (Verne 80 napja helyett már 80 perc)! Vajon megvalósul-e mindez, s mikor? A műszaki-tudományos feltételek hiányán biz­tosan nem múlik majd a dolog. Legfeljebb az a kérdéses, hogy hány olyan utas akad, akinek az ideje ennyire drága leszen. Hi­szen a torlósugaras gépmadarak nemcsak repülési magasságukkal közelítik majd meg a csillagos eget, hanem tarifáikkal is. reket ajánlott és fogadott el. így ke­rült a tesztoszteron, a koffein és a béta­blokkolók sora a NOB doppinglistájára. Két évvel az olimpia után a NOB Or­vosi Bizottságának ajánlása alapján a teljesítményfokozást szolgáló gyógysze­reket üj csoportosításban tárgyalják. Az ajánlás lényegében három csoportba so­rolja a tiltott szereket. A klasszikus doppinganyagok között tartja számon a stimulánsokat (központi idegrendsze­ri izgatók), a narkotikumokat (nyug- tatók, fájdalomcsillapítók) anabolikus szteroidokat (fehérjebeépítő hormono­kat), a béta receptor blokkolókat („ver­senyláz“ csökkentők), valamint a vize- lethajtókat. Sajnálatosan elterjedt és ma még jó­formán kimutathatatlan doppingmőd- szer a vérdopping (kísérleteznek ugyan a vér vezetőképességének változása a- lapján a kimutatásával, de még nincs megbízható módszer). A vérdopping­nak, sajnos, csak eredményfokozó ha­tását emlegetik, kockázatairól és ár­talmairól csak kevés szó esik. A tiltott szerek listájára tartoznak olyan szerek is, mint például az alko­hol (a lövészek „célzővíznek“ használ­ták), a helyi érzéstelenítők, valamint a gyulladáscsökkentő hormonkészítmé­nyek. Napjaink legnagyobb „sztárjai“ a béta receptor blokkolók és a vizelet­hajtők. A sportlövészet, az öttusa lövé­szet és a síugrás művelői kezdték el­sőként alkalmazni a béta-blokkolókat. Használatuk az 1980-as moszkvai olim­pia után terjedt el. A gyógyászat terü­letén a magas vérnyomás, a szívritmus- zavarok, migrénes!típusú fejfájások ke­zelésében nagy sikerrel alkalmazott szerek teljesítményfokozó hatásának az az alapja, hogy a rajtláz okozta szív­szaporulatot mérsékelik. A sportoló lassúbb pulzusszámmal, nyugodtabban, kézremegés nélkül célozhat, és a talá­lat is biztosabb. (5 szerek használata a fizikai erőkifejtést csökkenti, ezért a nagy állóképességet igénylő verseny­számokban a béta-blokkolók csökkentik a teljesítményt.) A sportteljesítmények növelésében előnyösek a szívre specifikus (kardio- szelektív) béta-blokkolók. Ilyen például a közismert Betaloc. Vegyi szerkezetük­választás fokozásával fejtik ki gyógyít­ható hatásukat. A napjainkban hasz­nált leghatékonyabb vízhajtók elsősor­ban a nátriumklorid (konyhasó) aktív transzportját gátolják a vese csatorna- rendszerének különböző helyein. A vizelethajtók alkalmazása elsősor­ban a nehézatlétika területén terjedt el. Ezekben a sportágakban — például a súlyemelésben — az izomerő fokozá­séra a bőséges fehérjetáplálás, a ma­ximális edzésteher és az anabolikus (fehórjebeépítő) hormon együttes al­kalmazásával fokozza az izomerőt. Mindez nagyobb „maximális erőt“ e- redményez. Számos esetben az előbbi­ekből következően a sportoló testsúlya megnövekszik, ami a súlykategóriák el­döntésénél, a mérlegelésnél nem elő­nyös. Az anabolikus hormonok mellékhatá­sa, hogy fehérjebeépítés mellett jelen­tős mennyiségű vizet raktároznak az izomsejtekben és a zsírszövetekben. A felesleges vizet vízhajtók alkalmazásá­val távolíthatják el a szervezetből, fo­kozva a vese vizeletkiválasztő tevékeny­ségét. Mindez a testsúly csökkenéséhez vezet. A mesterséges súlycsökkentés azt jelenti, hogy a sportoló kisebb súlycso­portban versenyezhet, és ez etikai szem­pontból elfogadhatatlan. A testsúly csökkentése mellett a vi­zelethajtók másik fontos hatása a vize­let felhígítása. Előfordulhat, hogy bi­zonyos mennyiségű doppingszer elfo­gyasztása után vizelethajtó alkalmazá­sával és jelentős mennyiségű folyadék elfogyasztásával a gyógyszer ürülési koncentrációja oly mértékben megvál­tozhat, hogy csökkenti, esetleg lehetet­lenné teszi a műszeres mérés és kimu- tathatóság biztonságát. Mindezekből következik, hogy a vizelethajtók sport­beli alkalmazását tiltani kell, mint ahogy a NOB Orvosi Bizottsága meg is tette. Hosszú már ez a „doppinglista“, s a gyógyszervegyészet — ez Irányban sajná­latos — fejlődése egyre újabb és újabb szerek felvételét követeli ki. Valószí­nű, hogy ezt a kérdést nem is az ellen­őrző módszerek fejlesztése-fejlődése oldhatja meg végérvényesen, hanem az egész sporttársadalom összefogása. TAVASZ VAN Rejtvényünkben Török Elemér fenti című verséből idézünk: VÍZSZINTES: 1. A mondat része. 3. A versidézet első része. 10. Üt menti mélyedés. 12. Női becenév. 13. Ka­zan, amerikai filmrendező személyneve (éf.). 14. Lim ikerszava. 15. Irodai kapocs. 17. Szélesre nyit (pl. aj­tót). 18. Római számok, összegük ezerötven. 19. Ke- délytelen. 20. Nyom. 21. A nitrogén és a kálium vegy- jele. 23. A németeknél használt szögletes betűtípus. 24. Balkezes. 26. Lét. 28. A Dél-afrikai Unióban élő holland telepesek leszármazottja. 29. Harckocsi. 30. Sakkmérkőzést az első lépéssel megkezd. 31. Volt ma­gyar komikus színész (László). 33. Farkatlan nyúl! 34. Magas növény. 35. Herbert von..., neves osztrák kar­mester. 36. Feszítőeszköz. 37. A spanyol exkirálynő ne­ve volt. 39. Kosz, szenny. 40. Menetrendi rövidítés (éh.). 41. Szibériai nagy folyó. 43. Fekete István Vük című állatregényében a kis vadkacsa neve. 44. Nobel-díjas német bakteriológus (Robert 1843—1910). 45. Az epi­lepszia más neve. 47. Szovjet sakknagymester volt (Mi­hail). 48. Megszólítás. 50. Román férfinév. 51. Végtag. 52. Izomkötő. 53. Észak-európai váltópénz. 55. Szenve­dés. 56.. A munka és az energia egysége. 57. Kivágott fatörzsnek ipari felhasználásra alkalmas hengeres ré­sze. 59. Rin..., a filmbeli kutya neve. 60. Vékony bőr­csík. 61. Tiszta páratlan betűi. FÜGGŐLEGES: 1. A versidézet második része. 2. Hegy­csúcs. 3. Fordított kicsinyítő képző. 4. Származik. 5. Verskellék. 8. Orosz igenlés. 7 A szobába. 8. Varró- mozdulatot végez. 9. Trópusi kúszónövény. 11. Omszk folyója. 15. Akadály. 16. Mely helyen. 19. Magyaror­szági gyermekvároska. 20. Tajtékosan verődő hullám. 21. A monda szerint felesége sóbálvánnyá vált. 23. Gya- korító képző. 24. A versidézet harmadik része. 25. Fo­lyó Lengyelországban. 27. Hald, amerikai filmszínésznö személyneve. 28. Férfiénekhang. 29a. Értékes szörméjü, menyétféle állat. 31. Részesül. 32. Nyári kis házikó. 38. Szamár franciául (ANE). 40. Szélhárfa. 42. Osztrák, svéd és olasz gépkocsijelzés. 44. Lásd. a vízszintes 51. számú sort! 46. Hím állat. 47. Tudományos tétel. 49. Károsító hatásoknak ellenálló, tartós. 51. A szabadban. 52. Szivárványhártya. 54. Végtelenül menőkl 55. Kinek a tulajdona (éh.). 56. Mutatószó. 58. Hangtalan kán! 59. Tiszteletbeli röviden. Beküldendő a vízszintes 3., a függőleges 1. és 24. számú sorok megfejtése. A 17. számban megjelent rejtvény helyes megfejtése: Selymit a barka / már kitakarta. / sárga virágját / bont­ja a som. Könyvet nyert Lády Ferenc, Nővé Zámky. Gyógyszerek sztárszerepben nek, szelektív hatásuknak köszönhető, hogy kis töménységben is hatásosak, a Viscen például öt milligrammos tab­letta formájában kerül forgalomba, míg a klasszikus Propranololg 40 milli­gramm hatóanyagot tartalmaz tablettán­ként. Különösen keresettek a sportolók, elsősorban a lősportokat űzők között a rövid, „fél életidejű“ béta-blokkolók, gyors kiürülésük miatt. Ilyen például az Oxprenolol (Trasicor), amelynek fél életideje egy-két óra. Az 1986-os év nemzetközi öttusa ver­senyében a pozitív doppingesetek kö­zött több ismert béta-blokkolót mutat­tak ki, főként a lengyel és az ameri­kai sportolók szervezetében. A vizelethajtók gyógyászati alkalma­zása már régóta ismert. Különböző szív- és vesebetegségekben a vizeletki­A rekordok — az egyre gyorsabban száguldó futók, a nagyobb súlyo­kat emelő nehézatléták, ponto­sabban célzó sportlövők — manapság nem is számítanak szenzációnak. Egy- egy sportszerű győzelemmel jóformán alig-alig lehet, az újságok címoldalára kerülni. Ami változatlanul szenzáció­nak számít évek óta — sajnos —, az a dopping: X versenyzőt eltiltották, Y versenyző végző helyezési sorrendjét módosították. Egyre tart a versenyfu­tás a doppingoló sportolók és a drogo­kat ajánló lelkiismeretlen edzők, ve­gyészek. orvosok és a sport jövőjét, a sportolók egészségét féltő doppingel­lenzők között. A Los Angeles-i Nyári O'impiai Já­tékok alatt az Olimpiai Kongresszus a tiltott szerek listájára újabb gyógysze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents