Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-29 / 17. szám

AZ ŰJ GONDOLKODÁSMÓDÉRT

„Amikor az elért eredményekről beszélünk és egyúttal a mai és a holnapi feladatokra gondolunk, értékelni akarjuk mindazt, amivel a magyar dolgozók kulturális szövetsége hozzájárult a közös műhöz, a magyar nemzetiségű dolgozók közéleti és politikai aktivizálásához, a csehszlovák államiság, a szocialista hazafiság és a szocialista internacionalizmus szellemében történő nevelésükhöz, az egységes büszkeségérzet kialakításához az ország iránt, amelyben a magyar nemzetiség is él és dolgozik. A Csemadok-szerveZetek segítenek megismertetni a dolgozókkal a CSKP politikáját, elkötelezett munkára és közéleti tevékenységre ösztönzik őket, lehetőséget nyújtanak arra, hogy az emberek kielégíthessék sokrétű kulturális igényeiket. Kiemeljük a Csemadok érdemeit azzal kapcsolatban is, hogy a Szovjetunió békepolitikája az emberek szívügyévé vált, hogy eredményesen fejlődtek a csehszlovák és a szovjet nép baráti kapcsolatai is, és azok a baráti kap- csolatpk is, amelyek a szomszédos országok pártjaihoz és népeihez fűznek, azokhoz az országokhoz, amelyek ugyanúgy szocialista társadalmat építenek, mint mi. Nagyra értékeljük azt a tevékenységet is, amelyet a Csemadok-szervezetek és tagjaik fejtettek ki Szlovákia és különösen a déli országrészek iparosításában, a dolgozók széles tömegeinek kulturális felemelkedésében.“ Ezekkel a gondolatokkal köszönte meg Július Hanus, az SZSZK kormányának első alelnöke a Csemadok- tagoknnk a szövetség XIII. országos közgyűlése óta eltelt ötéves időszakban végzett munkáját, s mint a hivatalos párt- és állami küldöttség vezetője^ tolmácsolta a SZLKP KB, az SZSZK Nemzeti Frontja KB és az SZSZK kormányának, jókívánságait a Csemadok XIV. országos közgyűlése 371 küldöttének, s rajtuk keresztül a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége több mint 90 ezer tagjának.

A Csemadok XIV. országos közgyűlésére — amelyet 1987. április 11— 12-én tartottak Bratislavában a Szakszervezetek Háza nagytermében

— fontos időszakban, jelentős események közepette került sor. A közgyűlés megnyitásával egyidőben érkezett Szlovákia fővárosába Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, aki egy nappal korábban újabb, nagy horderejű béke javaslatot terjesztett elő Prágában. Ezek az események, természetesen, hatással voltak a közgyűlésre is, mint ahogy az is, hogy mind hazánkban, mind a Szovjetunióban egyre erőteljesebben szorgalmazzák a gazdaságzi átalakítást, a társadalmi haladás felgyorsítását, s ami ennek alapja, velejárója, az új gondolkodásmód elterjedését, általánossá válását. Mindez nemcsak a közgyűlés hangulatát befolyásolta, nemcsak a vita szellemét határozta meg, hanem konkrét formát is öltött: a közgyűlés küldöttei és vendégei egyhangúlag megszavazták a Mihail Gorbacsovhoz intézett levelet, amelyben köszöntötték a szovjet pártfőtitkárt Szlovákia fővárosában, s biztosították arról, hogy a Csemadok tagsága messzemenően támogatja az

SZKP-t és a szovjet népet az új, forradalmi program megvalósításában és békepolitikájában. A küldöttek pedig a Csemadok tagsága nevében levélben biztosították a CSKP KB-t, az SZLKP KB-t, valamint a CSSZSZK Nemzeti Frontja és a SZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságát, hogy a szövetség a kultúra minden módszerét és eszközét felhasználja a gondolkodásmód elterjesztésének meggyorsítására, a csehszlovákiai magyar dolgozók munka- és társadalmi aktivitásának növelésére.

A felsorolt események ünnepi hangulatot kölcsönöztek a közgyűlésnek. Az ünnepélyességhez, persze, sok más egyéb is hozzájárult: már maga a helyszín, a Szakszervezetek Háza is méltóságteljes külsőségeket kölcsönzött, a szervezők pedig kiállítást rendeztek a Csemadok életéből, az ipari tévén videoműsor szórakoztatta a szünetekben a jelenlévőket, április

11-én este pedig a Szőttes és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara adott műsort a küldötteknek. Ennek ellenére a közgyűlésnek munkajellege volt, a beszámolók és a vitafelszólalások tárgyszerűen, kritikusan értékelték az elmúlt öt év eseményeit, és reálisan vázolták fel az elkövetkező időszak legfontosabb feladatait.

A közgyűlés tárgyilagos hangvételét a főbeszámoló alapozta meg, amelyet Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke terjesztett elő. Mindjárt a beszámoló elején leszögezte: „Számadásunkat és célkitűzéseinket a CSKP XVII. és az SZLKP kongresszusa határozta meg, az igényességre való törekvésünkben össztönzőleg hatott ránk a CSKP KB 4. és 5. ülése és az SZLKP KB ezt követő ülései, melyekből értékes tapasztalatokat merítettünk saját feladataink meghatározásához. A gyorsítás stratégiája elsősorban a möszaki-tudományos fejlődést irányozza elő, és mindenekelőtt a termelésre és annak irányítására vonatkozik, de nem hagyja érintetlenül a kulturális szférát sem, hiszen a kulturális tevékenység végső célja, a kulturáltság, olyan döntő fontosságú tényező, amely nélkül elképzelhetetlen a gazdasági, a szociális, sőt, a politikai élet előrahaladása. Munkánk hatékonyságának növelése érdekében meg kell szabadítanunk szövetségünket az elavult irányítási és munkamódszerektől, a konzervativizmustól, a formalizmustól, és a társadalmi-politikai háttér alkotó légkörét ki kell használnunk a döntő fontosságú efektivitás, eredményesség: a minőségi kulturális munka érdekében. Ez egyaránt vonatkozik a szervezeti életre, a közművelődési tevékenységre és amatőr mövészeti mozgalomra is.“

A Csemadok közgyűlése az elvégzett munka — tegyük hozzá: sokrétű és gazdag munka — mellett foglalkozott a nyitottság és nyíltság gondolatával is és ezek ellentétjei negatív voltával is. Az elnöki beszámoló szerint: „Szervezeti életünk egyik fontos tartozéka a többi szervezettel, illetve az intézményekkel való együttműködés, amely megóv az elszigeteltség, az önmagunkba fordulás veszélyétől, s az irányítás alacsonyabb

szintjén pedig egyszerűen a színvonalasabb kulturális tevékenység alapleltétele.“ Ezzel kapcsolatban az ifjúság körében végzett munka, a fiatalok előtt álló feladatok is szóba kerültek. „Fel kell keltenünk a tudásszomjat, elavult nézeteket kell le rombolnunk, a csak a mának élés tespedtségéből kell felráznunk főleg a fiatalokat. Rá kell döbbentenünk őket arra, hogy a tegnapi, a mai késés holnap már behozhatatlan hátul- kullogássá válik (...) Meg kell nyernünk e munkának azokat a szakembereket, akik képesek arra, hogy szakmai tudásukat és eszmei-erkölcsi magatartásukat vonzóvá tegyék a fiatal nemzedék számára, akiktől gazdagabbá, kulturáltabbá válnak.“ — hangzott el programszerűen a főbeszámolóban.

Az ilyen igényesség, a hasonló elemző-előremutató hozzáállás jelle mezte a vitát is, amelyben a bevezetőben már említett és idézett felszólaláson kívül nhég harmincnégyen vettek részt. Az alkotó légkörre és arra a szándékra, hogy a jó tapasztalatokat közkinccsé tegyük jellemző talán az is, hogy az idő rövidsége miatt a jelentkezők közül tizennégyen nem kaphattak szót a vitában. A vitafelszólalások sokféle megközelítésben a gazdag Csemadokmunka minden területét érintették, de a végkövetkeztetés szinte valamennyi vi- tázónál azonos volt: a jövőben még igényesebben kell dolgozni, hogy javuljon a minőség, s ezáltal váljék hatékonnyá a nevelési folyamat, amelynek a célja pedig nem lehet más, mint a kornak megfelelő, újszerű gondolkodásmód meghonosodása a csehszlovákiai magyar nemzetiség körében is. Ami a figyelő ember számára ezen túl még kölün öröm: a felszólalások nemcsak hirdették az új gondolkodásmód elterjedésének a fontosságát, hanem maguk is viselték e gondolkodásmód jegyeit, szellemiségét.

A közgyűlés a vita után megválasztotta a 81 tagú központi bizottságot, a KB 9 póttagját és a 9 tagú Központi Ellenőrző és Revíóziós Bizottságot. Az ezt követő KB ülésep megválasztották a 15 tagú elnökséget, valamint a tisztségviselőket. A Csemadok Központi Bizottságának elnökévé az elkövetkezendő öt évre újra Sidó Zoltánt választották. Végül a közgyűlés küldöttei jóváhagyták a határozati javaslatot és az új alapszabályzatot. Az elfogadott dokumentumok mint fő feladatot hangsúlyozzák a csehszlovák szocialista hazafiságra és a szocialista intemacionalizmpsra nevelés fontosságát, s ebből kiindulva sorolják fel a szervezeti élet, a közművelődés és az amatőr művészeti munka céljait a szocializmus további fejlődése és a béke megvédése érdekében. Ezek a célok bátrak és igényesek, sok-sok feladatot tartalmaznak, s mintáz elnöki zárszó is leszögezte: ezernyi hangyaszorgalmú ember munkájára lesz szükség teljesítésükhöz. A Csemadok XIV. országos közgyűlésének hangulata, alkotó munkalégköre azonban feltételezi, hogy elérhetőek ezek a célok.

Neszméri Sándor

BORÁROS IMRE pódiumműsora

Boráros Imre, a Magyar Területi Színház jeles művésze a Csemadok komáromi (Komárno) helyi szervezete klubjában nevéhez méltó színvonalon mondta el telt ház előtt Székely János Dózsa című monodrámáját.

A hivalkodástól mentes, őszinte játékot nagy tetszéssel fogadta a nagyobbára fiatalokból álló publikum. Bátran elmondhatjuk, hogy a közönség teljesen azonosult az előadással, megrendültén fogadta az áldozat, Dózsa Igazát, a művészt pedig förgeteges tapssal jutalmazta. Ez a taps őszinte köszönet volt, mentes a teátralitástól.

KI kell emelni Csenger Sándornak, a klub vezetőjének ama ötletes szervezését, hogy a föllépést egybekötötte Almási Róbert ifjú festőművész Csallóközi impresz- szlók nevű kiállításával. így a jelenlévők, hogy úgy mondjam, egy csapásra két legyet ütöttek: meghallgathatták Székely szenvedélyes hangú költeményét, valamint elgyönyörködhettek az egykori Aranysziget mondavilágát, jelenét láttató festményekben. (A tárlat a- nyaga ugyanis a klub falán témakörök szerint volt kifüggesztve.)

A képlékeny mű ún. poémekből épül eggyé, drámává. Nem az évszázadokon keresztül beidegződött látványos, sarkantyús lovast, kócsagtollas kurtanemest, se nem a büdös parasztot vonultatja föl, hanem inkább Dózsa szellemét, máig ható üzenetét emeli magasra. Boráros Tiborc-féle panasza vádbeszéddé sűrűsödött; miközben a saját sírját ássa, a trónust építi, sem alkuszik. Fehér izzásig fűtve vágja a bírái, Zápolya szemébe az igazságot, hogy őt megégethetik, de

a nép győzni fog. Győzött. Á művész a hangjával, mozdulataival, erejével jól sáfárkodott egészen a végig, a trónusig. A poémek, A párbaj, A vezér, A lázadó, Beszéd Cegléd piacán, Temesvár, Sirató, valamint A trónus viszonylag lazán kapcsolódnak, ami sokszínű, „csillogó“ lehetőséget kínál a művésznek. Boráros csillogott, volt bánatos-kesergő, oltalmazó, átkozó...

Lipcsey György tervezte és készítette a trónust. Színpadképét a puritánság jellemezte, visszavisz a parasztlázadás Idejébe.

Kiss Péntek József rendezése erős támaszul szolgált, patinás parasztcsizmákkal szimbolizálja Dózsa katonáit, mindössze egy vörös lepelt tett díszletül.

CSIBA GÉZA

Egy este

REITER ISTVÁN hegedűművésszel

Ogy goldolom: meg kell öt ismerni és el kell beszélgetni vele. Reiter István zeneművészt a szerénység jellemzi. Bratislavában a Szlovák Filharmónia épületében beszélgettünk a kezdetekről, a sikerekről és a terveiről.

— Mikor szeretted meg a klasszikus muzsikát?

— Már kiest koromban nagyon szerettem a klasszikus zenét. A zeneiskolát szülővárosomban, Kassán (KoSice) végeztem el. Itt minden évben felléptem a zeneiskolai hangversenyeken. Ezután a konzervatórium! esztendők következtek, amelyeket Bratislavában töltöttem el. Ezt követően visszakerültem Kassára, majd a bratlslavat Zeneművészeti Főiskola növendéke lettem. Szüleim támogattak tanulmányaimban. A fővárosi környezetet elég nehezen szoktam meg. Diákéveim alatt az Ifjú Szívek népi zenekarában is játszottam. Számomra minden olyan nagy volt, mint egy „őserdő”. Akkor úgy éreztem, mindenáron meg^ kell hódítanom ezt a őserdőt. Ezt követően — szüleim nagy örömére — visszatértem Kassára. Nyilvános hangversenyeken léptem fel, kamarazenekarban szerepeltem. Kisegítettem a Kassal Zenkarban, valamint a SEUK-kal jártam a vidéki vá- rookat és falvakat.

—. Kiknek a művel hatottak rád leginkább, kt a kedvenc zeneszerződ?

— A barokk és a klasszikus muzsika képviselőit kedvelem leginkább. Művészi értékű müveket alkottak, amelyek minden kor számára nagyra becsülen- dők. Kedvenc zeneszerzőm Johann Sebastian Bach és Luwig van Beethoven.

— Mely zeneszerzők mpvet szerepelnek a Szlovák Filharmónia repertoárján?

— Szinte kivétel nélkül klasszikus műveket játszunk a hazai. Illetve a külföldi közönségnek.

— Hol, milyen országokban muzsikáltál a Szlovák Filharmónia zenekarával?

— Tizenhat államban vendégszerepeltünk mér a Filharmónia zenekarával. Rengeteg tapasztalatot szereztünk, és ezeket hasznosítottuk szakmai fejlődésünkben, Illetve bővítettük általuk repertoárunkat. Legkedvesebb emlékeim a Szovjetunióhoz, fácánhoz. Magyarországhoz és Ausztriához fűznek.

— Tavaly például Japánban vendégszerepeit a Szlovák Filharmónia zenekara. Kérlek, beszélj a sikerekről!

— Az első japán utunkon 1980-ban elsöprő sikereket arattunk. A Japánban eltöltött Idő alatt azt vettem észre, hogy a japán embereket a végtelen szerénység és tiszelettudás jellemzi. Magasfokú zenei kultúrával rendelkezinek. Következésképpen Igen színvonalas hangversenyekkel lehet csak a japán közönség zenet Igényelt kielégíteni. A közönség pedig egyre Igényesebb, elvárásai mind szerteágazőbbak. Tisztábban voltunk azzal, hogy 1986-ban sokkal nehezebb lesz Japánban vendégszerepelni, mint hat esztendővel korábban. Ezúttal a cseh klaszlkus alkotásból válogattunk a Japán közönségnek. DvoFák, Smetana művelt játszottuk, valamint Mozartot, Rahmanytnovot és Mendelsohnt. Zenekarunk ez alkalommal sokkal magasabb szakmai szinten tolmácsolta a zeneműveket, és a siker sem maradt el. Három alkalommal, Nagojában, Yokohamában és Osokában valóban nagy lskert arattunk.

1 Mindenki a tőle telhető maximumot nyújtotta.

— Véleményed szerint ml a klasszikus zene küldetése?

— A klasszikus muzsikában nagyon lényeges a pontosság. Hogy miért1 éppen a pontosság? A mai kor belső világa tele van diszharmóniával, fásultsággal. A 18. és 19. századi zene pedig maga a harmónia, és rendkívül tud hatni az emberi lélekre. A harmónia megteremtéséhez viszont nélkülözhetetlen a pontosság. Satnos a 20. század embere számára Inkább a modern zene a meghatározó. ígv a klasszikus muzsika veszített népszerűségéből.

— Terveid ...?

— Én a magam részéről mindig szeretek újat hozni, újat adni a közönségnek, és természetesen Jobbat és színvonalasat minden esetben. Pillanatnyi le- hehőségetm nem elégítenek ki teljes mértékben, szeretnék közeledni más zenei formák felé.

— Köszönöm a beszélgetést.

TARICS PÉTER

anuanyeLVünK

A SZÖLÄSHASONLATOK

Többen is mondták barátaim közül, hogy ne foglalkozzam a bakanccsal, mert durva, hangulatrontó szó. Valóban van valami igazság abban, hogy a bakancs nem hasonlítható össze az ábránd, szellő, illan szavakkal.

A bakancs és a másik három sző között nemcsak jelentéskülönbség van (mert az teljesen nyilvánvaló, hogy pl. mást jelent a bakancs, mint az illan), hanem a jelentésen túl a szóban van valamiféle hangulat is. A bakancs hangulata a sárhoz, a földhöz, s ami ezzel összefügg, a munkában a nehézhez, a kellemetlenhez, a kényelmetlenhez, a háborúskodásban a durvasághoz kötődik. Ismerőseimnek valóban igazuk van, amikor vallják, hogy a kellemetlen dolgok, élmények elronthatják az ember hangulatát.

A bakancs és az illan szónak a jelentésen túl tehát megvan a maga hangulata. Ez lehet kellemes vagy kellemetlen, porba sújtó vagy mennybe emelő. Az igazság viszont az, hogy az élet sem mindig kellemes vagy mindig kellemetlen, így a kellemes élmények pihekönnyű kifejezései mellett a nyelvben ennek megfelelően megtalálhatók a kellemetlen tapasztalatok vaskosságal is. így hát a „Buta, mint a bakancsa“ vaskosságát most mellőzhetjük, ne legyünk rá tekintettel!

Korábbi cikkeimben már számtalanszor szóba került, hogy a fordítás nem könnyű szakma, és fordításon nem helyes a szó szerinti fordítást érteni, hanem az értelem szerinti megfelelőket kell ismernünk és megtalálnunk abban a nyelvben, amelyre fordítunk. Ezt a nyelvet célnyelv* nek szokás nevezni.

A „Sprostá ako baganéa“ a szlovák nyelvben, vagyis a forrásnyelvben előregyátott, kész mondatként került a beszédbe. Most az a kérdés, hogy a célnyelvben, vagyis a magyarban mi lehet a megfelelője. Az előregyártott elemeknek több fajtája van: a közmondások, a szólásmondások és a szóláshasonlatok. A szólás minden nyelvben állandósult, megmerevedett, megdermedt szókapcsolat. Legáltalánosabb és legfontosabb jellemzője, hogy sokféleképp lehet érteni, csak szó szerint nem szabad. Ezeket tehát kizárólag átvitt értelemben használhatjuk. A „Tejbe(n) vaj- bajn) fürösztik“ szólás nem azt jelenti, hogy egy kádba meleg tejet, vajat öntenek, és ebben fürdetik meg az egyént. Egyszerűen csak azt jelenti, hogy valaki minden elképzelhető jót megkap. Hogyha azonban ezen a megmerevedett szókapcsolaton a legcsekélyebb változtatást tesszük, visszanyeri szó szerinti értelmét, és jelentése komikusán hat, pl. „Megfürösztík a tejben és a vajban“.

Kérdéses előregyártott mondatunk két fontosabb részből áll: egy fő részből (buta) és egy hasonlító mellékmondatból (mint a bakancs). Az előregyártott mondatban tehát két dolog mint hasonló és hasonlított kerül kapcsolatba egymással. Minden nyelvben gyakoriak az Ilyenek. íme néhány példa: eltSta'ik, mint a kámfor; él, mint Marói Hevesen; ért hozzá, mint hajdú a harangiintéshez (tyúk az ábécéhez); szereti, mint kecske a kést; éhes, mint a farkas; vén, mint az országút stb.

Az ehhez hasonlók fordítása azért Igényes, mert mindig egy nép szemléletmódját tükrözik, s a szemlélet- mód két nép, két nyelv között nem feltétlenül azonos, vagyis a szlovák nyelv és szemlélet a butaságot nem okvetlenül ugyanahhoz hasonlítja, mint a magyar. Hasonlítja pl. a ba- ganöa mellet a hús (liba), tefa (borjú), baran (bárány, kos), poleno (fahasáb), tik (döngölő) fogalmakhoz.

A legérdekesebb Jelenség pl. ebben az, hogy a magyarban a bárány nem a butaság szimbóluma, s ezt jól mutatja az a szóláshasonlat is, hogy „ártatlan, mint a ma született bárány“. A két nyelvben egyedül a „buta, mint a liba“ mutat hasonló szemléletet. Egyéb esetekben a magyar a butaságot egészen más dolgokhoz hasonlítja: Buta (süket), mint az ágyú; buta, mint a (sötét) éjszaka; buta, mint a fűid; buta, mint a cipőm (csizmám) talpa; buta, mint a tök.

Tanulság: a szóláshasonlatckat nem szabad sző szerint fordítani, hanem meg kell találnunk a célnyelv megfelelő szőláshasonlatait, s a különféle változatokból azt kell alkalmaznunk, amely hatásfokában és hangulati szempontból is leginkább megfelel. (TT)

i

t