Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-14 / 2. szám

M ost pedig a sportsajtó. De nem arról van szó, hogy ki, mikor, mit mondott, ki mit írt le a magyar újságokban, ki, mikor, mit nyilatkozott. Mert ezt már annyian idézték, annyian és annyian kérték számon, hogy unalmas dolog lenne ezt újra szóba hozni. Hanem a ma­gyar sajtó szerepéről, a magyar sajtó részvételéről, á magyar sajtó fele­lősségéről a szovjetektől kapott hat gól tükrében kívánok írni. Meg an­nak tükrében is, midőn majd egy má­sik mérkőzésen a magyar válogatott újra kap egy fél tucat gólt, melyet ehhez hasonlóan szintén a magyar sportsajtó készít elő, hogy utána szemlesütve hallgasson, hogy a sajtó ne tudjon semmit, ne értsen, csak magyarázkodjon, ne vállalja a maga felelősségét, csak sunyítson, ne áll­jon ki, csak oldalogjon el a fal mel­lett ... Mint ahogy most tette. Dollárban fizetett napídíjért. A sajtó lőhet, vísszalőhet, de egyet­len valamit nem tagadhat- le, a fele­lősséget. Még akkor se, ha ezt csak- kis részben vagy egyáltalán nem haj­landó vállalni. A 6:0-tól számítva, a közvetlen ma­gyar sportvezetést számítva, meg a válogatott 11 szerepét is Idegondolva — utánuk közvetlenül a magyar sport­sajtó vizsgázott és bukott meg az 1986-os mexikói Mundialon a leglát­ványosabban. Az a magyar sajtó, ame­lyik túlzásba vitte a maga szerepét a vb előtt, s amelyik már eljátszotta kisded játékait jóval a szovjet-magyar 6:0 előtt. Ismert a mondás: kígyó nem lelejti farka harapását. Majd megkapom a magyar sajtótól újfent, ami ezekért a szavakért nekem jár ... Csakhogy ez engem a legkevésbé érdekel. Any- nyira semmiképpen nem, hogy tartva a magyar sportsajtó visszalövéseitól, ne azt írjam, amit gondolok, amit hi­szek. Megszokja az ilyesmit az em­ber. Sőt egy idő után szinte már el is képzeli: várjál csak, galambocskám, bejössz te még a mi utcánkbal Be­megyek, persze, és ki is jövök onnan, ép bőrrel, mert e sajtó modora, stí­lusa, eljárásai már' rég nem fedik az olvasók elvárásain így hát a sajtótól kapott legkímé­letlenebb rúgások, legotrombább tá­madások még használnak is az em­bernek, mert megadják számára a tömegek szimpátiáját. Úgyhogy nem álltunk itt felvérte- zetlenül. Meg aztán a magyar sajtót igazságtalanság lenne csak úgy min­denestől beletaszítani a meszesgödör­be. Van annak tisztességesebb része is. Ott is találni fegyvertársakat az igazság kimondásához. Csak hát ne­kik ez jóval nehezebb. Mert egy kegy- vesztett újságíró mire viheti manap­ság? Manapság! Végig kell lapozni a magyar sportsajtó történetét... Nincs vita köztünk, hogy a magyar sportsajtó a vb előtt elvtelenül di­csérte, kritikátlanul követte Mezey és a válogatott menetelését. És ki vette semmibe a magyar sportsajtét a vb alatt, utána a leg­látványosabban, ha nem Mezey, ha nem az agyonajnározott válogatot­tunk? Mezey vágta rá az ajtót a magyar sportújságírókra, tiltotta ki őket a válogatott környékéről, köztük olyan újságírókat is, akik évtizedek óta tisztességgel szolgálták a magyar sport ügyét. Mert azért ilyenek is voltak, vannak. És a szovjet-magyar 6:0 után közvetlenül a dermedt ma­gyar újságírók egy csoportja felé ki vágta oda — ha nem a magyar csa­pat kapitánya —, hogy na, mocskok, szemetek, most már boldogok vagy­tok, most már megírhatjátok .. .1 Ki, ha nem Nagy Antal...? Aki csak szépet, jót, elismerést kapott a magyar sajtótól, és akikről senki sem írta meg, hogy neki bizony itthon lett volna a helye..., mégpedig hol és miértül — miközben a Mundialon viselte a magyar nemzeti válogatott csapatkapltányl karszalagját. A magyar válogatott vezetése még nem fedte fel bukásának okait. Ezt a magyar sportsajtó az MLSZ vezeté­sétől várja. Írják többen, hogy a sajtó addig nem elemezhet, amíg az MLSZ le ne teszi az asztalra a maga je­lentését? Hát ez ml? Ezt hogy kell értenünk? Egyrészt, hogy ki mit várhat attól az MLSZ-jelentéstől? Attól az MLSZ­től, amelytől évek, évtizedek óta so­ha egy őszinte szót, soha egy tisztes­séges nyilatkozatot, egy átgondolt és következetesen végrehajtott állásfog­lalást nem kapott senki. Éppen most szállta volna meg az MLSZ-t a szent­lélek, és késztette volna őket igaz­mondásra? Miért nem a totóper ide­jén? A bundázások alatt! A vett­vásárolt bajnokságok korszakában ... Amikor ígérték a korrektséget, a tisztességet, az őszinte ügyvitelt. És amiből soha nem lett más, csak elv­telen, megszegett ígérgetés. Éppen most? Éppen ők, éppen a Végh Antal Gyógyít 6 atlan? ... fecseg a felszín, hallgat a mély Mundialról? Miért nem Nyilasi ügyé­ben tártak mindent a közvélemény elé? Miért nem válaszolt az MLSZ Mezey látványos, nyílt kihívására, mondván, hogy az MLSZ egyes veze­tői sokkal inkább képviselték egy osztrák klub, mint a magyar nemzeti 11 érdekeit. És írom mindezt jóval az MLSZ-jelentés létrejötte előtt... Senki nem reagált Mezey nyílt és jogosnak vélt vádemelésére! És még Zsolt Róbert is az MLSZ állásfogla­lására vár. Miért? ű se látott Mexi­kóban semmit? ö Is az MLSZ állás­pontjához akarja igazítani a maga álláspontját, mondanivalóját? Kértem egy jelentős személyiségün­ket, írjon előszót ehhez a könyvecs­kéhez. Nem utasított vissza. De vár­juk meg Buda, Mezey, Szepesi jelen­tését. Mezeyét már megvártuk. Már volt is szó róla: hogy mer egy ember ilyen semmivel a kezében odaállni a közvélemény elé? Miért vállalta ezt a szereplést, ha csakugyan nem tud semmit, ha nem akar a maga szere­péről semmit mondani? És a riporter, Knézy Jenő? A maga bárgyú kérdé­seivel? Lapos, közbevetett megjegy­zéséivel? Nincs joga a beszélgető- partnerétől kérni, térjünk a lényeg­re?! Nincs joga közbeszólni, amit ed­dig mondtál, az érdektelen, az sem­mi, az a nullánál nem többi Van va­lami mondanivalód, vagy szólhatok a kamerának, álljon le rólunk? Minek néznek ezek az emberek minket? Az érdeklődésünket minek veszik? Ki adott fölhatalmazást ne­kik erre a viselkedésre? Bennem azon az estén aludtak ki a Mezey iránt érzett szimpátiának utolsó, még pislákoló fényei. És akik­kel beszéltem, ők valamennyien így voltak azzal a vasárnap esti adással. Mezey beszélt mint az MLSZ volt emberei Mint a magyar válogatott volt szövetségi kapitánya... És utó­lag nem vonta őt felelősségre senki? Hogy mer valaki így előállni a tö­megeknek? Ki bátorítja ezeket az embereket? És alig mondta el ott a magáét, máris repült Szalonikibe, hogy ott akár tíz-hússzoros magyar átlagfizetésért újra edzői állást ke­ressen. És nem áll elé senki, és nem mondja Mezey" Györgynek senki, te most még nem mész sehova, te még az adósunk vagy, előbb fizesd vissza az adósságaidat...! Mert hogy vál­lalhat az a gyárigazgató egy másik állást — Igazgatóit —, aki nem tud­ja, hogy az ő keze alatt miért és ho­gyan ment tönkre a gyár? Vagy egy téeszelnök hogy indulhat neki a kö­vetkező évnek, ha nem tudja: ebben az évben miért lett a szövetkezete deficites? Vannak ilyen gyárigazgatóink? Van­nak ilyen téeszelnökeink? Ha vannak, akkor miért ne lehetnének ilyen szö­vetségi kapitányaink is? Ha ' nincsenek, akkor miért csak egy szövetségi kapitánynak engedik ezt meg? Egy suszter, aki megtalpal egy csiz­mát, és leválik másnap az a csizma­talp — az ne talpaljon több csiz­mát .. .1 Sí Mert a csizmatalp lekophat, a ma­gyar válogatott kikaphat, de hogy még azt se tudják az illetékesek, mi, hogy s miként történt? Akkor egyál­talán illetékesek ők? Hogy lettek il­letékesek? Ki felel az ő illetékes voltukért? És kinek, minek készül az MLSZ-jelentés? Nekünk, a labdarú­gást szerető közönségnek? A szak­mának? A felsőbb politikai vezetés­nek?. Jó lenne ezt is tisztázni, mielőtt kézhez kapnánkl Vagy mindenkihez fog majd szólni? Hiteles sorok egy rég hitelét vesztett testület megfogal­mazásában — fából vaskarika! 7. fejezet 1. rész Mondja barátom, a jó nevű villa­mosmérnök, hogy nincs egyetlen olyan sora sem a sajtónak, ami a Mundial­ról szól, s amelyet ő elérhetett és el ne olvasott volna. De az MLSZ je­lentéséből nem kér... Az lesz az el­ső ilyen témájú írás — a Mundiallal kapcsolatban —, melyet nem olvas el. Az az írás, amely még 40 nap eltel­tével sem állt össze, amelynek majd másfél hónap alatt se sikerült meg­születnie, jobb, ha meg sem születik. Maradjon ott az az anyja hasában. Ne lásson napvilágot soha ... Minek még egy semmitmondó nyi­latkozattal több? Előbb szerezze visz- sza az MLSZ a tekintélyét, a hiteléti Azután álljon elő olyan állásfoglalás­sal, amelyről bízvást elhiheti bárki: ez már őszinte szó, már levonták az MLSZ-ben is a következtetéseket a történtekről! De hányszor levonták már úgy, hogy semminek nem lett semmiféle következménye ... És ezek az emberek mindezt pén­zért teszik, a mi pénzünkért. A mi hitünkkel, a mi bizakodásunk­kal, a mi reményeinkkel játszanak. És mióta már, büntetlenül! Miért ne tennék, ha megengedik nekik? De eljön, eljöhet még az az Idő, amikor már se hitünk nem lesz, se reménységeink nem lesznek, se bi­zakodni nem fogunk. Akkor majd mi­vel fognak játszadozni? Mert milyen ország az, amelyik el­veszíti a bizakodást, a reménységet? Még ha csak pusztán futballügyben is, ami azért mégse létkérdési De amitől messze elvezetnek a szálak. A társadalmi morálhoz is, az emberek általános közérzetéhez Is, az emberi tartásunkig is... Úgyhogy nem je­lentéktelen a várható veszteségünk. Nem volt ez mindig így, és most sem olyan kilátástalan még a hely­zet, mint ahogy a legborúlátóbbak nézik. Nem ártana kissé visszatekin­tenünk. Itt már csak az idősebb nem­zedék tudja, miről van szó. Akik hal­lották még Pluhár István tiszta, fer­tőzetlen, korrekt-jellemes közvetíté­seit. De amire egy idő után már nem volt szükség... De említhetnénk Itt a valamikori Szepesi György nevét is. De mit kezdjünk már például Pin­tér Istvánnal? Aki még a már em­lített östreicher Emilről is tudott, ké­pes volt dicshimnuszokat zengeni. Don Emilio... És még ez az ajnározó írás is megjelenhetett! Hogy Don Emllio 18 évig nem jött haza. És ki­bírta ... És mi is klbírtukl De 18 év után mégis hazajött... Ez az érde­mel Fokozhatta volna még az érdemeit. Nem jön haza még 18 év után sem. Nem az okkal, ok nélkül elszakadt hazánkfiáról van itt szó. Mert jó ma­gyar, rendes ember lehet a világon bárhol bárki. Amiképpen itthon is maradhatnak rongy emberek. Csak az elvtelen ajnározások... A közhangu­lat felelőtlen felszítása ... Hogyha nincs östreicher Emil...? Mi lenne nélküle, velünk? A csapattal...? Meg az az emlékezetes Mészöly-film a te­levízióban. Az Is sajtótermék volt, amely többet ártott a magyar labda­rúgásnak, mint jó néhány vereség ... László György műve, s amelyet elő­zetesen levetítettek a sajtó képvise­lőinek. Akiknek nem tetszett az a film — mert voltak ilyenek —, és akik megpróbálkoztak tiltakozni) — hogy fogták be ott azoknak a száját gyors hirtelenséggel? Mezeyről, a magyar futballról most a vb előtt is készült film. Koltay Gá­bor munkája lett volna. De letiltották a filmet! És vajon kik? Ugyanazok, akik később azzal magyarázták a 6:0- ás vereségünket, a mexikói helytállás hiányát, hogy a mi labdarúgóink nin­csenek hozzászokva a fényképezéshez, a filmezéshez. Ezért kaptunk ki... De hát akkor miért nem engedték meg itthon, hogy hozzászokjanak a fiúk a filmezéshez is, a fényképezé­sekhez is? Ha ez is kell a győzelem­hez! Ha Mexikóban csak azok a csa­patok nyerhettek, nyertek, akiket már otthon hozzászoktattak az ilyesmik­hez ... Volt sző a Mezey-Knézy tv-interjú^ ról az előzőekben. És hogy arról mi­lyen lesújtó véleményt alkottunk. De mindnyájan .. .1 Csak mi... És nem a manipulált néző... Mert nem mindenki a lényegre figyelt. Akadt, akinek maga a látvány is elég volt... Mondja az egyik kedves hölgyisme­rősöm, hogy még itt is, még most is milyen szép volt Mezey! És hogy legalább tíz kilót fogyott, amióta utoljára látta. És hogy ki fizeti meg Mezey Györgynek az ő lefogyását? Ezt a sajtóval kellene megfizettetni! Amely leette a húst a szövetségi ka­pitányunkról . . A vidéki sajtó még csak-csak. A Vas Népe, a Kisalföld, a Komárom Megyei Népújság, a szókimondásban, a tisztességes véleményalkotásban ve­ri az egész magyar sportsajtót. Bár éppen ezen lapok egyikében jelent meg a nyilatkozat, hogy a mexikói vb-t járt futballistáinkat eltiltották a nyilatkozgatásoktól. Igaz ez? El le­het ezt hinni? Hisz éppen itt van a legnagyobb baj: nem tudjuk már, hol tartunk, mit higgyünk el, mit nem ... Óriás termetű pletykaszúnyogok röpködnek a levegőben. Tudathasa­dásod állapotban van az egész ma­gyar sportsajtó, a tájékoztatásunk. És akik lehetőséget adnak a plety­kák születésére, azok rántanak kar­dot a maguk szüleményei ellen! Mert hogy lehetne elkapni a levegőt a pletykák elől, a születésük előtt, a megszületésük pillanatában? Úgy, hogy Idejében, tisztességesen tájékoz­tatni kell a közvéleményt mindenről! Ügy, hogy higgyenek is az emberek a sajtónak, legyen hitele minden le­írt szőnakl A pletykák születésének, létrejötté­nek feltétele van, óka és magyará­zata. Majtison valamikor ha egy lány a kertek alatt somfordáit, mindjárt lábra kaptak róla a pletykák. De ha egy lány egy fiúval kézen fogva sé­tált vasárnap délután az utcán, ar­ról a lányról, soha nem pletykált senkii Pedig azt ott többen látták. És világosban. A kertek alatt meg sötét volt. Így vagyunk ezzel mi is. így vagyunk ezzel futballügyekben Is. Ha nyíltan, úgyszintén, világosan megkap­juk a tájékoztatást... A pletykák létrejöttét ne kárhoztassa senkii Ter­mészetes folyamat az így, ebben a helyzetben. Nem a pletykákat kell ir­tani, hanem megelőzni a létrejöttü­ket. De ezt csak egyetlen módszerrel lehet, érdemes. Így vagyunk, itt van a magyar közvélemény a tudathasa­dásos állapotában ... Egyrészt, hogy senki nem tudja mexikói vereségünk okát, se a sportsajtó, se a szakembe­rek, se a létrehozói, átélői, de ugyan­akkor hetek óta nem találkozni sen­kivel, aki ne tudná a 6:0 okát, ma­gyarázatát. Pontosan, okosan, hitele­sen I (Folytatjuk) Egy hónappal az Universiade előtt Alig egy hónap választ el bennünket az év legnagyobb nemzetközi sporteseményé­től, a XIII. téli Universiadé- től. Már február 21-én fel­hangzik a Magas-, illetve az Alacsony-Tátrában a világ legjobb főiskolás és egyete­mista sportolóinak versenyét köszöntö harsonajel. Bár a pontos, név szerinti nevezés határideje, január 21-e még előttünk van, de máris világos, hogy minden idők legnagyobb Universia- déjának leszünk tanúi. Har­minc országból több mint ezer sportoló érkezik. Ilyen népes mezőny eddig csak a téli olimpiákon rajtolt. Január 10—11-én a síugró Tátra Kupa jelentette a ver­seny színhelyének főpróbá­ját. Mondani sem kell, hogy a szervezők és a létesítmé­nyek jól vizsgáztak. Minden jel arra vall, hogy a Tátra készen áll a főiskolás spor­tolók fogadására. Jóllehet minden összeha­sonlítás sántít, de ezúttal kézenfekvő a verseny össze­hasonlítása a téli olimpiai játékokkal. Ami a mezőnyt illeti, népesség tekintetében máris vetekszik az olimpiai játékokkal. Az egyes verse­nyek színvonala sem marad el általában a legjobbak ta­lálkozójától. Hazánk immár harmad­szor vállalkozik a verseny megrendezésére. A dolog ér­dekessége, hogy a rendezés jogát az Egyesült Államok­kal szemben szereztük meg. Több neves vendége is lesz az Universiadénak. Va­lószínűleg eljön Juan Anto­nio Samaranch, a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság el­nöke A NOB még tavaly jú­niusban védnökséget vállalt a tátrai rendezvény fölött. Nyáron Zágrábban A nyári Unlversiadét Zág­rábban rendezik. A jugoszláv város már az előző téli olimpiai játékok megrende­zésével jelesre vizsgázott, s nem fér hozzá kétség, hogy az egyetemista és főiskolás sportolók világversenyének is méltó házigazdája lesz. Csaknem száz ország spor­tolói jelezték részvételüket, a rendezők azonban azt re­mélik, hogy a számuk lega­lább 115-re emelkedik Két évvel ezelőtt a köbei Uni- versiadén csak 106 ország sportolói jelentek meg. Persze még az előzetes nevezés határideje is mesz- sze van, ezért a rendezők derűlátása nem alaptalan. Mindenekelőtt Afrikából és Ázsiából számítanak lénye­gesen nagyobb részvételre, mint a korábbi években, összefügg ez a főiskolai ok­tatás és a sportélet fejlődé sével az említett országok­ban. P. L.

Next

/
Thumbnails
Contents