Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-15 / 15. szám

új ifjúság 9~| Alföldy Ildikó Lencsés Miklós A 30. SZÜLETÉSNAP Vannak ifjúsági klubjaink, amelye­ket a szokottnál is jobban számon tar­tunk, amelyeknek munkáját szinte év­ről évre figyelemmel kísérjük. Már az is idegesít bennünket, ha néhány hó­nap elmúltával nem hallunk róluk. Így vagyunk a prágai Ady Endre If­júsági Klubbal is, amely március vé­gén ünnepelte fennállásának 30. év­fordulóját. A jubileumi találkozó szer­vezői még talán álmukban sem mertek arra gondolni, hogy felhívásuknak ek­kora visszhangja lesz a Csallóközben, Gömörben és a Bodrogközben. Kicsi­nek bizonyult az a terem, ahol régi ismerősök, barátok ölelték át egymást a viszontlátás boldog pillanatában, és máris hozzákezdtek a diákköri élmé­nyek felelevenítéséhez. Felbolydult méhkashoz hasonlított a Riegrovy Sa- dy-i vendéglő nagyterme mindaddig, amíg a klub mostani elnöke, Lencsés Miklós nem nyitotta meg a találkozót. A találkozó szervezői az est műso­rát három részből állították össze. Al­földy Ildikó magyar költők verseit gyűjtötte csokorba és adta elő a jelen­lévők nagy megelégedésére. Osztatlan sikert aratott Gálán Géza Petőfi percei című monodrámájával. Utána a klub volt elnökei, Bajnok István, Lacza Ti­hamér, Szalő Béla vallottak a klub je­lenlegi tagjai előtt prágai diákéveik­ről, illetve arról a munkáról, amelyet a nagy magyar költő nevét viselő if­júsági klub végzett vezetésük alatt. Már mi is többször leírtuk lapunk­ban, és nem győzzük eléggé ismételni, hogy a hazánk fővárosában működő ifjúsági klubnak küldetése több annál, hogy ott szórakozzanak, a szabadide­jüket hasznosan töltsék a fiatalok. Az összetartozás kovácsolása, az egymás­ra utaltság tudatának erősítése, a tá­volról Prágába került fiatalok pártfo­gása, az első diákkudarcokon való át­segítés mind-mind az adysok profiljá­ba tartozik. És hogy mennyire teljesítette az el­múlt harminc év alatt ezt a küldeté­sét a klub, a mostani születésnap al­kalmából elhangzott dicsérő szavak tükrözték a legjobban. Kép és szöveg Horváth Rezső íme, a magyar popsiker receptje 1986-ból. Végy egy írónak indult sza­kállas szövegíró énekest, egy énekelni tudó tévébemondőt, adj hozzá elektro­mos hangszereket és egy asszonykó­rust. Énekeltesd el velük a régi világ­slágereket némi gúnnyal fűszerezve, csinálj róluk érdekes videoklippeket, és máris tuti a siker. Lehet, hogy janicsák István és a Z’Zi Labor legénysége nem tudta előre ezt a receptet, de az biztos, hogy me­net közben rájött a megoldásra, ezért most bevonulhat a magyar popzene nagy szakácskönyvébe. Bizonyára mél­tó helyre is kerül ott, hiszen az együt­tes még alig töltötte be első évéty már­is visszhangzik tőle az ország, már ahol a popmuzsika hangszórói fülekre lelnek. Sohasem produkált még ilyen kirobbanó közönségsikert senki a ma­gyar popvilágban. Néhány hónappal az első Z’Zi Labor-nagylemez megjelenése után már 350 ezer felett áll az eladási mutató, a rockkorszak nagyjainál tisz­tes életműnek is beillik ez. Mit tett le hát ez a csapat a finom­ságokban egyébként nem szűkölködő asztalra, ami olyan vonzó tud lenni? A blődlit, pikáns körítéssel. Lehet, hogy ez a különös ízkompozíció tévesztette meg azt a külföldi szakírót is, aki úgy nyilatkozott: élete legrosszabb Rolling Stones-interpretációját volt szerencséje hallani ettől az együttestől. Feltehetően nem vette észre a mögöttes szándékot. Janicsáék felmentek a padlásra, a jó öreg tangóharmonikáért, lefújták róla a'port, és ezen a hangszeren adják elő az elektromos gitárra és komputeres dobokra írt rockdalokat. Már ettől is minden olyan különleges. Szóval, körülbelül ennyi a titok nyit­ja. De ezt nagyon jól csinálják. Úgy, ahogyan senki más. Ez is jelentős ér­dem manapság, az uniformizált rock­zene világában. A Z’Zi Laborosok emel­lett még korunk ideáljai is, mert vál­lalkozók. pop-rock hírek A Tavaszi Fesztiválon fellépett a fehér blues nagy alakja, john Mayall is Buda­pesten. A Bluesbreakers nevű zenekarával a fővárosin kívül még három vidéki fellé­pést is elvállalt. Egy másik rockcsemegét a Spandau Ballet szolgáltatta április 1-én a Budapest Sportcsarnokban. július 11-én a londoni Wembley stadion­ban újabb jótékonysági akciót terveznek. A One World (Egy világ] nevű rendezvény a londoni főműsoron kívül a világ számos pontján zajlik majd, s mindenütt világsztá­rok közreműködésével. Tervezik például, hogy az egyik moszkvai sportstadionban fellép a Queen együttes, s innét közvetíte­nek egyenes adásban részleteket a Wemb­leyben kifeszített -hatalmas vászonra. Szá­molnak továbbá egy afrikai helyszínnel (ahol Stevie Wonder lép majd fel), vala­mint egy ausztrál és egy washingtoni kon­cert közvetítésével is. Hogy kik lesznek a londoni mamutfesztivál szereplői, még nem hozták nyilvánosságra, de két szenzációs hír mégis kiszivárgott. Az egyik szerint fellép a koncerten a Beatles együttes; (ohn Lennont Mark Knopfler helyettesíti majd a Dire Straitsből. A másik hír a Rolling Stones háza tájáról érkezett: azt rebesge tik, ők is fellépnek, csak Mick Jagger nél­kül, helyette a Who egykori énekese, Ro­ger Hartley száll be. S hogy Jagger se ma­radjon ki a nagy buliból, ő szólistaként szerepel majd. Liszt-díjjal tüntették ki a huszonöt éves Omega együttest. A magas kitüntetést elő­ször kapta rockcsoport. Az Omega nagy­szabású koncerttel szeretné megünnepelni a negyedszázados Jubileumot. Magyaroszági koncertkörútra indult az újjászervezett Dolly Roll. A régi dalok mel­lett a közönség ízelítőt kaphat a legfris­sebb termésből is. Egyre népszerűbbek hazánkban Is az úgynevezett DC, vagyis a lézeres lemezek. A növekvő igényeknek akart eleget tenni a Supraphon kiadó, amikor egy tucatnyi külföldi DC-lemezt dobott a piacra. Köztük olyan sikeres opuszok is szerepelnek, mint a Dire Straits együttes Brothers In Arms és Bruce Sprinsteen híres albuma, a Born In The USA. Kapható még Whitney Hous­ton, Aretha Franklin, Mike Oldfield és Jen­nifer Rush és mások korábban már nép­szerűvé vált albuma. Somorjai S. Sándor A TÁJ NYELVI BAKKANCS Ogy látszik, valamely témát abba lehet hagyni, de nem lehet befejezni, teljes ér­vénnyel lezárni. Amikor a „Buta, mint a bakancsa“ mondat bakancsa szavát vizs­gáltuk, már akkor megígértem, hogy a mondatra még visszatérünk, akkor azon­ban a mondat felépítésére gondoltam. De alig -postáztam a cikket, a tévé. 1987. III. 22-i egyik adása figyelmeztetett rá, hogy valamit még meg kell említenem. Az adásban ugyanis a következő mondat hangzott el: „A turistaházakat sajnos nem a bakkancsos turisták számára újították fel.“ Pótolandó a pótolandókat, most vísz- szatérek a kérdésre A mondatban a bakancs szó olyan alak­jába botlottunk, amelyről korábban nem tettünk említést. A standardnak tekintett köznyelvi bakancs egyetlen, tehát rövid k hangzója helyett hosszú kk is elképzelhető a szóban. Mi lehet a különbség oka? A nyelvileg kevésbé tanult ember is rög­tön észreveszi, ha valaki a környezetében „szögediesen“, gyakori ö-vel beszél. A má- tyusföldi, csallóközi ember is rögtön rá­ismer a palóc vidékről érkezőre, mert sze­rinte (egyféle naiv megfogalmazásban) szlovákosan ejti a rövid a-t, és a hosszú á-t. Valóban igaz, hogy a palóc nyelvjárás ápám, änyäm, ásztál, kápá, lábé szavai­ban az á és az ä hasonlít a szik. hang­zókhoz, de azért egyezzünk meg abban, hogy ez nem szlovákos, hanem egyszerűen palócos ejtés. Valahol itt, a nyelvjárásokban kell ke­resnünk a bakancs és a bakkancs közötti különbség rejtélyének kulcsát, vagyis ab­ban, hogy anyanyelvűnk vidékenként, táj­egységenként, vagy ahogy mondani szok­ták, nyelvjárásonként tagolódik. Ez azt je­lenti, hogy a különféle nyelvjárások bizo­nyos szempontból egymástól is és köznyelv­től is különböznek. A különbségek azon­ban nem olyan nagyok, hogy az egyes vi­dékek lakói ne értenék meg egymást vagy a köznyelvet, s ez igen fontos szempont a nyelvjárási jelenségek elbírálásában, s e tekintetben a bakkancs forma nem ítél­hető el szigorúan. A tájnyelv használatát illetően egyesek azt vallják, hogy a nyelvjárás a köznyelv­hez kénest romlott, elmaradott nyelvi for­ma, mások szerint pedig a tiszta, romlat- 'lan nyelvhasználat forrása és mintája. Mind­anucnueLvmK ÓZ a; ru//*trr:uthZf uVaA: két véleményben van valami igazság, de önmagában egyik sem igaz. Nem tekinthetjük a nyelv romlott vál­tozatának már csak azért sem, mert min­den nyelvben léteznek nyelvjárások. De azért sem, mert a nyelvjárások rengeteg új szóval gazdagították és gazdagítják a köz­nyelvet. Ki gondolná, hogy a ma már ran­gosnak tekintett gyér, szikár, zamat, ácso- rog, ádáz, asztag, csitri. páholy (korábbi jelentése: szénatartó,), rikkancs (pásztor) eredetileg nyelvjárási szó volt. A tájnyelvi ejtést sem ítélhetjük eleve helytelennek, mert a bakancs : bakkancs nem úgy viszo­nyulnak egymáshoz, mint a jó a rosszhoz, hanem mint ugyanazon szó egy nyelven be­lüli változatai. A bakancs : bakancsa ezzel szemben úgy viszonylanak egymáshoz, mint a saját az idegenhez, a jó a rosszhoz. De az ellenkező álláspontot sem fogad­hatjuk el, amely nyíltan vagy burkoltan azt vallja, hogy egyedül a nyelvjárási ejtés helyes. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy létezik egy, a tájftyelvek fölé emelkedő közös nyelv, a köznyelv, s ez a köznyelv a modern technika segítségével mind szé­lesebb körben terjed. Az is igaz, s ez egyelőre a nyelvjáráslas- ság tiltása ellen szól, hogy nincsen egysé­ges magyar kiejtés. A kiejtésben még min­dig nagy a változatosság, nem alakult ki olyan egység, mint a helyesírásban, s ez természetes Is, mert a kiejtés mindig bi­zonyos késéssel követi a helyesírást, ezért a bakkancs-ot és a hozzá hasonló nyelv­járási ejtésváltozatokat (ha nem is he­lyeseljük) türelemmel kell kezelnünk. Ha a témát nem tudjuk is lezárni, mert hisz még az élet sem zárta le, a cikket így fejezhetjük be: a bakkancs és a hozzá hasonló tájnyelvi szó, kiejtés önmagában nem hibáztatható, ha azonos nyelvjárást be­szélő emberek között használjuk. De ha kilépünk saját nyelvjárási környezetünkből a nagyobb nyilvánosság elé, s nagyobb kö­zönség hallgat bennünket, kerüljük a táj­nyelvi szavakat, nyelvjárási ejtést! (TT) ;»!* 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 it mm mm ihiiiw HAZAI ÉS MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Peter Nagy: Chlapőenská duäa 2. Miroslav Zbirka: Mladosf 3. Karel Gott — Marcela Holanová: Cau, lásko 4. Laco Luöeniő: Indická obrana 5. Balét: Nékdo bude té mit rád 6. Marika Gombitová: Nenápadná 7. Elán — Lojzo: Ze mi je Iúto 8. Banket: Po schodoch 9. Iveta Bartoáová — Michal David: To je naSe véc 10. Jozef Ivaáka: Stvrté poschodie 1. Első Emelet: Állj, vagy lövök 2. Modern Hungária: Elfújja a szél 3. Dolly Roll: Egy-két-hár, itt a nyár 4. Z’Zi Labor: Honky Tónk Woman 5. Katona Klári: Nagy találkozás 6. Szűcs Judit: Video 7. R-Go: Te csak mindig akkor sírsz 8. Pokolgép: Totális metál 9. Neoton: Yo-Yo 10. Napoleon BLD: Kérlek, ne félj VILÄGLISTA 1. Wham: Hova tűnt a szíved 2. Europe: Végső visszaszámlálás 3. Modern Talking: Ad] nekem békét a Földön! 4. Iron Maiden: Elfecsérelt évek 5. Alphaville: Szenzáció fi. Status Quo: A hadseregben 7. C. C. Catch: Nem tudsz elmenekülni tőle 8. Toto: Szerelmed nélkül 9. Pet Shop Boys: Az éjszakában 10. Fancy: jéghölgy ZSÄKBAMACSKA Színes posztert nyert: Juhász Klára felső- patonyi (Horná Potöö), Járek Szilvia kas­sai (KoSice), Bruőko Éva áafárikovói, Lis- ka Károly udvardi (Dvory nad Zitavou) és Petrés Norbert prágai olvasónk. AZ OLVASÖ KÉRDEZ Bankó Krisztinának: Falco „Emotional" című nagylemeze az elmúlt év második felében jelent meg, és két hét leforgása alatt aranylemez lett. Az eladott példány­szám meghaladta a háromszázezret. Sem­mi különös nincs abban, hogy hol németül, hol angolul énekel. Az osztrák énekes ki­tűnően beszél angolul, és dalai java része is angol szöveggel készül, ugyanis a né­met nyelv az angolhoz viszonyítva sokkal nehezebben „énekelhető“. Többeknek: Valóban igaz, Tina Turner bejelentette, hogy ebben az évben befejezi pályafutását. A nyár folyamán egy nagy­szabású, többhetes koncertsorozattal kíván búcsúzni. Megjegyzem viszont, hogy hason­ló bejelentést három évvel ezelőtt is tett, akkor közel ötvenévesnek vallotta magát, három év elteltével viszont két évet fia­talodva (I), 48 évesként kíván „nyugdíjba vonulni“. Azt hiszem, ezt a bejelentést sem kell komolyan venni. Véleményem szerint csak reklámfogás. Egy-két új világsláger talán tovább fiatalíthatná a nálunk is köz­kedvelt énekesnőt. Baráth Líviának: A rockzenéről manap­ság rengeteg vita folyik. Köztudott, hogy az útóbbi hónapokban képviselői háttérbe szorulva kénytelenek elviselni az egysze­rűbb muzsika művelőinek sikerét. (Az egy- szerűbbön a listáink élvonalában szereplő együttesek és énekesek zenéjét értem.) Több nyilatkozatot is hallottam — mind rockzenészektől, mind rockkedvelőktől —, és azt mondják, átmeneti időszak ez. To­vábbra is érvényes a jelszó: A rock örök és elpusztíthatatlanl A jelenlegi helyzet viszont azt igazolja, hogy pusztítani sem kell, majdhogynem feledésbe merült. A kö­zelmúltban két szovjet lapban is olvas­tam véleményeket a rock helyzetéről. Ezek közül leginkább Alekszandr Zsubrin véle­ménye tetszett: „A rock nemcsak zene, ha­nem olyan állapot, amelynek megértéséhez és létezéséhez két tényező szükséges: elő­adó és közönség!“ Az utóbbi jelenleg hiány­zik. Manapság másként hallgatják a mai ti­zenévesek ezeket a felvételeket, mint an­nak idején mi, több mint másfél évtized­del ezelőtt. A Trombitás Frédinek akkor­tájt teljesen más jelentősége volt, mint ma. Az Omega első lemezeivel olyan zenei kul­túrát csempészett életünkben, amely akkor még teljesen idegenül hangzott. Ennyi év után könnyű felfedezni bizonyos hasonla­tosságokat, különféle hangzásokat, amelyek akár a Pink Floyd vagy az Uriah Heep muzsikájához hasonlítanak. Ez a gyűjte­ményes lemez átfogó képet ad arról az időszakról, persze meghallgatásakor kissé ismerni kell az akkori körülményeket is. Papp Sándor i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents