Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-14 / 2. szám

A napi munka után valóságos felüdülés egy kis közös torna SAJÁT ERŐBŐL Szverdlovszk, ez a nagy Ipari központ - a Közép-Urál keleti lej­tőjén terül el, valamivel több mint 40 kilométerre Európa és Ázsia határától. A városban több száz vállalat, sok tudományos és ok­tatási intézmény található. A la­kosság s'záma egyre nő. Bár Szverdlovszk erőteljesen épül, a lakáskérdés továbbra is komoly problémát jelent, elsősorban a fiataloknak. Néha bizony hosszú éveket kell várni a lakásra. A rendezetlen életkörülmények ked­vezőtlenül befolyásolják a szüle­tések számát, a családon belüli légkört, elősegítik a munkahelyi elvándorlást. A fiatal munkások és értelmiségiek kísérletképpen azt a megoldást választották, hogy saját erejükből fognak lakást épí­teni. Hat vállalat vezetése és dol­gozó kollektívája támogatta a ja­vaslatot. Kiutalták az eszközöket, a helyi tanács végrehajtó bizott­sága kijelölte a telkeket, és ami a fő, a leendő lakástulajdonosok­nak megengedték, hogy egy évre elhagyják munkahelyüket. Gépke­zelők, mérnökök, tanárok — be­töltött állásuktól függetlenül — építőkké képezték át magukat. 12 hónap elteltével aztán mindegyi­kük visszatérhet korábbi helyére. Nem volt könnyű elfogadtatni ezt a döntést, de a kísérlet szociális jelentősége többet nyomott a lat­ba, mint a hivatali érdekek. A közgyűlésen szervezőbizottsá­got választottak. Az első követ 1980. október 29-én rakták le. Mostanáig már 800 fiatal család tartott lakásszentelőt. A nyolc- és tizenöt emeletes, épületekben több mint 3000 ember él, életkoruk 18 és 35 év között mozog. Az Ifjúsági lakótelep kezdemé­nyezőinek nem a lakáskörülmé­nyek javítása volt az egyetlen gondja. Nem kevésbé izgatta őket az a kérdés, milyen lesz az élet az általuk létrehozott lakótele­pen. A fiatalok irtóznak az elszi­geteltség, a magány érzésétől, a- mely főleg a lakótelepeken élőket kínozza, hiszen a szokványos, sok­lakásos házban általában legfel­jebb négy-öt szomszéd ismeri egy­mást. „A modern építészet valódi kül­detése az emberi kollektívák éle­tének megszervezése“ — idézi a XX. századi híres építész, Le Cor­busier szavait Galina Karelova, a szervezőbizottság elnökhelyettese A lakóházakkal párhuzamosan é- pültek a gyermekintézmények (két óvoda, szakrendelő uszodával!, az egészségügyi és sportkomplexum, a művelődési ház. A színház és mozi kedvelőit az Ekran klub e- gyesíti, a zenebarátokat a Stú- dió-7. Az asszonyoknak is van sa­ját klubjuk, a Nyírfácska. A In­terface klub jelszava: „Számítás- technikai műveltséget mindenki­nek!“ A lakótelep minden tizedik lakójából négyen különböző klu­bok tagjai Egész évben működik a 72 Egészség elnevezésű, testne­veléssel foglalkozó csoport. 1500 ember sportol, köztük 665 gyerek. Tornatermek, szauna, korcsolya- és jégkorongpályák állnak rendel­kezésükre. A lakótelep mellett ta­lálható parkerdőben kivilágított sípálya is van. Nemcsak nézője van sóit a téli és nyári fesztiváloknak, a télbű- csúztatónak, a humor napjainak — az előkészítésben is több szá­zan vesznek részt aktívan. Az ün­nepeken ott van a család apraja- nagyja. Farsangi jelmezeket varr­nak, pirogot sütnek. Az újévet az udvaron köszöntik, ahol fenyőfát is állítanak. A különböző foglalkozású fia­talok alaposan megismerték egy­mást a közös építés során. Jó szomszédok, sokan jó barátok let­tek. — Nézzenek be Fedotovékhoz — tanácsolta Galina Karelova. >—■ Ügy látom, otthon vannak. Valja nemrég hozta haza a kislányokat az óvodából. Becsengetek a 126-os lakásba. A házigazda nyit ajtót. — jő estét, kerüljenek beljebb! Valja (ez a feleségnek szól), te­gyél fel teát, vendégek érkeztek! Megismerkedünk. Vlagyimir fi­zikus, kandidátus. Felesége, Va- lentyina középiskolában tanít. A- mikor Fedotovék a lakásszentelőt tartották, még egy gyerekük volt, Szerjozsa. Egy év múlva szület­tek az ikrek, Masa és Natasa. — Nem tudom, hogy boldogul­tunk volna a szomszédok nélkül — mondja a fiatalasszony. — A papák felváltva hordták a tápsze­reket a gyerekeknek. A lányok még csak négy hónaposak voltak, amikor elkezdtem aerobikozni — a tornaterem itt van két lépésre. Ha később érek haza a munkából, a lányokat a szomszédasszony hoz­za haza az óvodából, és ő vigyáz rájuk. Én viszont Szerjozsával együtt másokat is elkísérek az is­kolába (az ifjúsági lakótelepnek még nincs saját iskolája). A fiam 3 éves kortól sportol, most az ak­robatikáért lelkesedik. A kislá­nyok a gyermek népi együttesbe járnak. A gyerekek felől nyugod­tak vagyunk: nem csavarognak az utcán, érdekes elfoglaltságaik van­nak, vidámak és egészségesek. LJudmila és Vitalij Petuhov éve­kig dolgozott ugyanabban a ház­gyári kombinátban (Vitalij szere­lő, Ljudmila festő) úgy, hogy ész­re sem vették egymást. Az ifjúsá­gi lakótelep szervezőbizottságában ismerkedtek meg. összeházasod­tak, két kislányuk van. A család egy háromszobás la­kásban él. A tágas erkély a feny­vesre néz, távol, a fák között tó csillog. Vitalij körbenéz a gondo­zott udvaron — a mamák tolo­gatják a babakocsikat, a lenyug­vó nap rásüt egy régi csónakra, amelyen gyerekek hancúroznak. Nem egy esküvőt tartottak már az ifjúsági lakótelepen. Alek­szandr Kamennih mérnök rögtön a házasságkötés után elhozta if­jú, még egyetemista feleségét a barátaihoz, egyenesen az építke­zésre. A fiúknak akkor már csak egy napjuk volt hátra az épületek átadásáig. Siettek, de néhány percre mégis félretették az ecse­tet és a vakolókanalat: köszön­tőktől hangos, eleven folyosót al­kottak, ezen keresztül vonult be az újdonsült házaspár. Alekszandr leülteti Lariszát a karosszékbe (Larisza most várja az első gyereket) és elmeséli, miért jött az ifjúsági lakótelepre. — Nem azért — magyarázza —, mintha olyan égető gond lett vol­na a lakás, nem is ismertük egy­mást Lariszával. Engem a nagy léptekben gondolkodó, nagyot al­kotó emberek közössége vonzott. Köztük akartam lenni, velük akar­tam dolgozni. És még valami. Itt mintha a diákkor évei hosszab­bodnának meg. A villamosmegállóig Alekszandr Bicskov kísért el minket, ö a so­ron következő építők nemzedéké­hez tartozik. — Négy emelet már készen van — mutatott Alekszandr a maga­sodó házra —-, hamarosan beköl­tözhetünk. Az Ifjúsági lakótelep szervező- bizottsága nemrégiben egy kis szociológiai felmérést végzett. A szomszédokkal való kapcsolatát a 10 %-a kiválónak értékelte. A megkérdezettek 82 %-a Jónak, fiatal családok többsége úgy ítéli meg, hogy várakozásai beigazo­lódtak; 16,7 % többet várt; 10 % úgy véli, hogy még korai az ősz- szegzés. Válás itt gyakorlatilag nincs, a születések száma pedig sokkal magasabb, mint egész Szverd- lovszkban. Valentyina és Vlagyimir Fedotov gyermekeikkel új ifjúság 5 A XXI SZAZAD ÉLÉSKAMRÁJA A távoli XXL szájadban vajon el tudja látni ’magát az emberiség csupán a föld terményeivel? — teszik fel a kérdést francia tudósok. De nem álltak meg itt, ha­nem javaslatokat Is kidol­goztak. Véleményük szerint a világ tengerei és óceán­jai hatalmas, mondhatni ki­meríthetetlen éléskamrának bizonyulhatnak, óriási meny- nylségű növényi és állati eredetű élelemmel szolgál­hatnak. Ehhez azonban meg kell valósítani a ritka hal­fajok, rákfélék, planktonok és egyéb élőlények ellenőr­zött termesztését-tenyészté- sét. amire legalkalmasabbak Polinézia korall atolljal, hisz azok vizeinek belterülete egyenlő az aurópal konti­nensével. Az itt előállított tengeri termékek üzemi szin­ten a nap energiájával fel is lehet dolgozni. mOszIvvel — Oj MUNKAVISZONYBAN Egy éve él már Idegen szívvel Jorge Hernández Oca- na kubai állampolgár, akin először hajtottak végre szív- átültetést Kubában. A 39 éves férfi egészségi állapota kitűnő, ezért nemrég Ismét munkaviszonyba lépett. 5 MÉTERES SZOBOR Sepp Erhart nyugatnémet szobrász egy afrikai őserdő­ből szállított faóriás 170 cen­timéter átmérőjű törzséből három hónapja faragja a XIII. századi Albertus Mag- nusnak, a skolasztika egyik legnagyobb gondolkodójá­nak, az arisztotelészi filo­zófia magyarázójának 5 mé­ter magas szobrát, amelyet a regensburgi Albertus Mag- nus-templomban állítanak fel. HERCEG NYUGDÍJBA VONULT Nyugdíjba ment Herceg, az egyik legismertebb ame­rikai rendőrkutya. A hatéves német juhász, „aki“ öt esz­tendőt töltött a Los Ange- les-i rendőrség szolgálatá­ban, szembaja miatt kény­szerült az Idő előtti vissza­vonulásra. Nem akármilyen rendőrkutyáról van szó. Her­ceg több mint ezer bűnöző kézre kerítésében játszott fontos szerepet. Négy gyil­kos, hat erőszakkal vádolt férfi, 65 rabló, 214 tolvaj és a Los Angeles-i alvilág sok­sok más figurája „köszön­hette“ neki, hogy rács mö­gé került. Eredményes tevé­kenységgel — amint a buz­gó statisztikusok kimutatták — több mint félmillió dol­lárt takarított meg a város­nak. Szolgálataiért nem ke­vesebb, mint 47 hivatalos dicséretben részesült. Her­cegnek sok viszontagságban volt része szolgálati ével alatt — fojtogatták, rugdos­ták, kapott szúrt és lőtt se­beket. Ezektől még „aktív“ maradhatott volna, ám re­tinasorvadás következtében erősen megromlott a látása és — mint az állatorvosok mondják — hamarosan tel­jesen megvakul. KÉTSZERES ÉLETFOGYTIGLAN Kétszeres életfogytiglani börtönbüntetésre Ítélték egy olasz gengszterfőnököt, akit két ember, köztük a felesé­ge meggyilkolásáért állítot­tak a bíróság elé. A Camor­ra bűnszövetkezet 45 éves vezetője korábban kiszabott életfogytiglani börtönbünte­tését töltötte, amikor az újabb ítéletet meghozták.

Next

/
Thumbnails
Contents